Sawrussel (Saurüssel) dűlőnévvel már 1510 körül találkozhatunk,
Balázs nyerges neje többek közt az ott lévő szőlőskertjéről végrendelkezik.
Ebből is kitűnik, hogy itt évszázadokkal ezelőtt szinte csak szőlővel
beültetett terület volt.
A 19. század végén, a filoxéravész után kezdődött el a szőlők
részleges kivágása, s egyre nagyobb teret nyertek a gyümölcsösök. Egy 1875-ös telekkönyvben "obsgarten" (gyümölcsöskert) került
bejegyzésre, harminc évvel később pedig egy felmérés szerint még szőlő is
elfordul, de csekély számban. A terület többsége már gyümölcsös, s rajtuk kerti ház,
no meg gazdasági épület.
 |
| Talán ez egyetlen fotó, mely fennmaradt a vendéglőről... |
A 2o. század elején épült a legtöbb szoba-konyhás kerti ház, nyitott faverandával és pincével, legtöbbjük Holzmüller Károly kőművesmester
kivitelezésében. A tulajdonosok foglalkozásai a legkülönfélébbek voltak. Orvos, kereskedő, festőművész, vasúti főellenőr, nyugalmazott városi főpénztáros, cipész, kocsmáros, vasúti pályamester, üvegesmester, fuvaros, tanár, ácsmester, földműves -egyaránt részesülhetett a hely adta hangulatból.
A virágvölgyi kerttulajdonosok és sétálók szórakoztatására
nemsoká vendéglő nyílt. Az első engedélyt már 1886-ban Litzenberger Keresztély
kérte meg, akkor még kocsmaként. 1906-tól már a Proszky család bírja. A
vendéglői látogatások mellett gyakran és sokan jártak ki a kertekbe is egy kis
beszélgetésre, szórakozásra. 1894. június 10-én a Harmónia Asztaltársaság is
kiruccant a Schimetitsch (később házasság révén Karner) -féle kertbe. E
kellemes délutánról az általuk készített újságban emlékeztek meg. Állandó helyükről,
a Szélmalom u. 7. számú Buschenschankból indultak. Az úton kifelé vicceket meséltek, a
kertben köszöntőket, jeleneteket adtak elő. Majd tekézés, lövészet és tánc
következett. 10 óra körül indultak vissza.
Az eleinte csak szezonálisként üzemelő Proszky vendéglőben
rendre vidám összejöveteleket, táncos esteket rendeztek. 1910. augusztus 6-án a
soproni ifjúság ötven tagja zártkörű táncmulatságot tartott cigányzenével
özvegy Proszky Károlyné vendéglőjében, aki gondoskodott, „hogy a gasztronómiai
igényeknek megfelelő ételek és italok rendes kiszolgálása kielégíttessék”. A lampionokkal feldíszített kertben a csendet
a mulatók hangos lármája zavarta meg: a fiatalság szilaj jókedvvel ropta a
táncot hajnalig. Az est nem öncélú volt,
a 24 korona bevételt a Városszépítő Egyesület javára ajánlották fel. A mulatság
célja az volt, hogy a soproni közönséget e vidékre invitálja. A Városszépítő Egyesület virágvölgyi bizottsága 1928.
július végén családias Anna-napi összejövetelt rendezett a a Concordia tagjainak
közreműködésével reggelig, tűzijátékkal és díjtekézéssel egybekötve..
A Proszky-féle vendéglő az 1930-as években történt
átalakítása után már télen-nyáron fogadta a látogatókat. A Soproni Temetkezési
Egylet 1937. július 4-én 80 éves jubileumát tartotta itt. A pincér már
asztalt sem tudott adni az odalátogató sok vendég egy részének. Este 8 óra után
átadták helyüket az Ébredő Magyarok Egyesületének, akik vasárnaponként rendre itt gyűltek össze, s a bizottság, valamint a tagok ott beszélték meg a terveket, ötleteket. A fenti időpontban ugyanakkor műsoros táncestélyt rendeztek.
Többek között megjelent dr. Pinezits István, Weidinger István, Sterbenz Károly
és fia, s jóízűen fogyasztották el a bográcsgulyást. A vacsorát követően a tekepálya adott lehetőséget
a sportolásra.
A család egészen az 1940-es évek végéig sikerrel vitte a helyet,
majd az ébredező „új rendszerben” szép lassan megszűnt. Ajtaját bezárták, s ma
már szinte semmi nem utal az egykori boldog békeidőkre.
Források:
Varga Imréné: „Annyi szépséget a városkörnyék egyetlen része sem rejt magában, mint a Virágvölgy...” Adatok e terület történetéhez. Soproni Szemle, 1999. LIII. évf. 1.szám.
Varga Imréné: „Annyi szépséget a városkörnyék egyetlen része sem rejt magában, mint a Virágvölgy...” Adatok e terület történetéhez. Soproni Szemle, 1999. LIII. évf. 1.szám.
Fotó: G.J & B.B.-
Vendéglátás és szórakozás Sopron Vármegyében.