Vörös Ökör fogadó

Sopronban, mint évszázados határvárosban, s vármegyeszékhelyen, már igen korán igény mutatkozott fogadók létesítésére. Az átutazók, a városba ilyen-olyan céllal érkező látogatók, katonatisztek, polgárok, vásározók, igényelték a jó kosztot és kvártélyt. Ennek kielégítésére nyílt meg a Vörös Ökör, mai helyén a Várkerület 73. számú ház áll.

Sopron 1880 körül. A jobb oldali emeletes ház mellett még az Aranyszarvas áll,
mellette a Magyar Király, melynek elődje volt a Vörös Ökör.

A fogadó első ismert említése 1595-ben történik községi ülésen (Sopron monogr. I. 58. lap). A szövegben világosan kifejezésre jut, hogy a városi kifőző mellett csak ez az egyetlen fogadó működik. A fogadót Czirák András üzemeltette, róla sok egyéb mellett az is tudható, hogy sírköve fennmaradt az utókornak, s ma a Liszt Ferenc Múzeum kertjében található. Az 1682-ben elhalálozott fogadós hamvai felett hordó és körző látható kifaragva annak a jeléül: a vendéglősnek maradt annyi ideje, hogy pintérséggel is foglalkozott. Valószínűleg az ő ideje alatt, 1676-ban, a hatalmas városi tűzvészben égett le először a Vörös Ökör. Egy másik nagy eseményét azonban már nem érhette meg a fogadós: 1688. október 10-én török követség érkezett a városba, mely innen igyekezett tovább Bécs felé. A Budát ekkor már elvesztett kontyos utazók a Vörös Ökörben szállottak meg, s három napot töltöttek városunkban (Csányi krónika. 140. lap). 1705-ben újabb háborús veszély érte Sopront: Vak Bottyán vette körül, s lövette gőzerővel, elsősorban a mai Kuruc-domb és környékéről, ennek következtében a Vörös Ökör immáron másodszor lett a tűz martaléka. 1778-ban úgy emlegeti a tanácsjegyzőkönyv, hogy Lendvay nevű tulajdonosa újjáépítette (63. lap). A századforduló körül, 1793. augusztus 3-án nem kisebb ember veszi meg a fogadót, mint a Legnagyobb Magyar apja, Széchényi Ferenc gróf, aki természetesen nem maga méri a bort, hanem egy Kolb nevű kocsmárosnak adta bérbe. 1801-ben viszont megint említésre kerül a hely, mert egy újabb bérlő veszi át annak üzemeltetését.

Ekkoriban a földszinten hét, az emeleten további tizenkét szoba volt (Pressburger Zeitung. 1795. 1011. lap). Úgy volt valahogy a soproni vendéglők sora, hogy akár a stafétafutásnál, egyik a másiknak adta át az idők folyamán a vezérszerepet. 1833-ban a Vörös ökör az élre került. Ugyanis ebben az évben Hofer Péter vette meg. Régi soproni család sarja volt, nagykereskedő és a maga korában a haladó polgárok vezetője, Széchenyi István egyik kitartó híve. Fő mozgatója a takarékpénztár megalapításának, amellett a Zeneegyesület támasza, egyúttal mint hegedűs is gyakori szereplője a hangversenyeknek. Az addigra már erősen leromlott állapotú fogadó az ő tulajdonában pompásan megújult. Erről azonban majd egy következő cikkben szólunk bővebben. 

Forrás:

Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században. (Soproni Szemle 1966/3.)

Kép: Soproni7.hu.