Az eredeti kiadás borítója |
Magyar
Elek, a szerző, a
piarista főgimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányait Budapesten végezte.
Újságírói pályáját a Telefonhírmondó munkatársaként kezdte, ahol egyúttal
bemondó is volt. 1901-től a Magyarország című lap munkatársa,
majd 1917-től felelős szerkesztője
volt. Újságírói
munkája sokrétű volt, egyaránt írt a régi Budapestről szóló tárcákat, politikai
cikkeket, színházi és képzőművészeti kritikákat, sport és lóverseny tudósításokat. Ínyesmester néven lett Magyar Elek, a fehér asztal örömeinek
és a konyha gondjainak egyik legismertebb szakembere. Fejezetek az
ínyesmesterség köréből címmel 1928-tól a reggeli lapban, a Pesti Naplóban
minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelentek meg gasztronómiai írásai. A leközölt
írásainak első néhány évi terméséből született meg Az Ínyesmester szakácskönyve
(1932). 1945 után a Képes Figyelőben is vezette a konyhaművészeti rovatot, bár az és akkor már egészen másról szólt.
Magyar Elek és Gundel Károly, 1933-ban |
A
szerző hajdani
ajánlása ma is helytálló: "Kezdők és haladók, hagyománytisztelők és
forradalmárok, szegények és gazdagok, egészségesek és diétások mind nagy
haszonnal forgathatják e kötet lapjait s kellemes ismeretséget köthetnek a
konyhaművészet legmodernebb újdonságaival is."
Ui:
Szakácskönyv,
de nem abban az értelemben, ahogy ma gondoljuk. Zseniális szerkesztésének
köszönhetően, ha éppen már belefáradnánk a receptek, leírások olvasásába, ezt
mindig feloldja egy-két jóízű történettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése