Almás-fehérrépás-májas gersli

Sokszor van, hogy kísérletezünk, ám ezeknek a próbálkozásoknak csak elenyésző része kerül közzétételre. Mert bizony van úgy, hogy ezek a variációk nem igazán sikerülnek, de a tapasztalat, amit a készítés során szerzünk, nagyon sokat ér. A mostani variáció jól sikerült, külön öröm, hogy maradékok felhasználásával értem el.

A néhány hónapja bemutatott májas, gerslis-rizottós étel nem fogyott el teljesen, kidobni pedig egyrészt nagy luxus lett volna. Kis gondolkozás, no meg a spájz szemre vételezése után már meg is volt, hogy mit próbálok meg kreálni.

Egy közepes vastagságú és méretű fehérrépát, valamint egy nagyobb méretű almát megtisztítottam, darabokra vágtam. Serpenyőben kevés vajat hevítettem, ebbe került először a fehérrépa, néhány perc után pedig az alma. Egész kevés cukorral együtt karamellizáltam, és egy löttyintésnyi balzsamecet is került a serpenyőbe. Innentől már pofonegyszerű volt. A megmaradt májat felkockáztam, és a maradék gerslivel, almával és fehérrépával együtt elkevertem, 1-2 percig pirítottam. Ennyi…

A maradékok felhasználásával kapcsolatban biztosan minden olvasónknak vannak tapasztalatai, élményei. Nagyon várnánk tehát, ha megosztanátok velünk konyhai kísérletezéseiteket, újra felhasználásaitok sikereit és kudarcait egyaránt!

Bor:

Tudom, igazán ritka természetes cukortartalommal bíró félszáraz-félédes vörösborokat fellelni, maga a boros szakma nem is tartja sokra ezeket a nedűket. Márpedig ehhez az ételhez ilyen jellegű bor illik. Egerben már készültek próbálkozások, de egy egyszerűbb portóival is próbát tehettek.

2012-ben írtuk: Gault & Millau 2012 
2011-ben írtuk: Champagne-sztorik