Menüpontok

2010. november 23., kedd

Sütőtök 2010

Van annak már vagy egy hónapja is, hogy beköszöntött a sütőtök szezonja. Csakúgy, mint minden évben, amint lehet, már veszem is tököt, mert tapasztalataim szerint felhasználása végtelen. Az idei év különösen érdekesen alakult.

A hideg, zord őszi napokon az egyik legkedveltebb csemegém a finom, édes, ízletes sütőtök. Egyáltalán nem csodálkozom töretlen népszerűségén, hiszen szinte minden korosztály fogyasztja, akkor pedig végképp érthetővé válik a dolog, ha kicsit jobban megnézzük, mennyi minden található ebben az érdekes növényben.
A sütőtök a kobakosok családjába tartozó növény, őshazája Dél- és Közép Amerika, ahol elsősorban az indián ültetvényeken terjedt el. Magyarországon a 18. században kezdett megjelenni, s hamar népszerűvé is vált, ugyanis rendkívül igénytelen, vígan megél a legmostohább körülmények között is. Az érett sütőtök magas karotin tartalma miatt rendkívül egészséges. Kedvező lehet allergiára, bőrpanaszokra, serkenti a máj működését, hatással van a szív és koszorúér betegségekre, prosztata problémákra. Sok cukrot, vitaminokat, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz, szénhidráttartalma megegyezik a burgonyáéval. Ezek mellett nem elhanyagolható, hogy ilyenkor ősz táján könnyen és kedvező áron beszerezhetjük.

A régi időkben, kenyérsütő kemencében vagy búbosban, ma sokkal inkább a gáz- vagy villanytűzhely sütőjében készül. Míg korábban szinte kizárólag csak sütési formában gondolkoztak, addig mára a sütőtök megjelent a levesek, köretek, sütemények és a töltelékek világában is, hogy csak a legelterjedtebbeket említsem.
Egyik legkedvesebb gyermekkori emlékem, mikor anyai nagyanyám ilyentájt sütőtökkel várta unokáit, és mi vígan falatozgattunk ebből a csodából. Még ma is emlékszem annak a sült töknek az ízére és kezet melengető forróságra. Ha igazán őszinte akarok lenni, azok a sütőtökök édesek voltak, és valahogy jobb ízűek, mint amit manapság beszerezhetünk. Évek óta próbálkozom, de nem akadt még a kezem közé olyan sütőtök, melyet gyermekkoromban ettem.
Aztán itt van az idei esztendő, így nem véletlen, hogy a bejegyzés címét is így választottam meg. Idén valahogy különösen elégedetlen voltam a sütőtökös „eredményeimmel”.
Tapasztalataim szerint a „hagyományos” kerek, zöldes héjú sütőtök az igazi. Ebben az évben – és hozzáteszem rögtön, hogy idáig – nem bukkantam még igazi édes változatokra. Hallom persze másoktól, meg a piaci kofáktól is, hogy idén sok zöldség kevésbé ízes, mint más esztendőkben, de valahogy 2010-ben a sütőtökre ez kifejezetten igaz. Ennek tudatában megpróbáltam úgy kísérletezni a konyhában, hogy egy kis plusz édes ízt csempésszek az általam elkészített sütőtökös ételekbe.  



Sütőtök krémleves szarvasgombával
A sütőtököt megtisztítom, és kockára vágom. Kevés olívaolajon barnacukrot karamellizálok, majd hozzáteszem a felaprított tököt. Néhány percig együtt pirítom őket, sózom, borsozom. Ezután felöntöm vízzel (ha van zöldség alaplevetek, az még jobb), pár szem egészborsot, rózsaborsot és babérlevelet teszek hozzá. Ha megfőtt, a szokásos módon pürésítem, a végén pár csepp balzsamecetet adok hozzá, és a szarvasgombából is reszelek bele egy keveset. Tálaláskor egy leheletnyi tökmagolajjal díszítem. Pirított kenyérkockákat adhattok mellé.



Fahéjas-mézes sült sütőtök
A sütőtököt szeletekre vágom, állítva beleteszem a tepsibe. A szeletek tetejét meghintem őrölt fahéjjal, és a tetejére mézet csurgatok. Együtt, kb. 40 perc alatt készre sütöm a tökszeleteket. A sárkeresztesi Szabadi család (róluk lesz majd még szó) mézes csemegéivel együtt tálalom.


A Velencze tavi pezsgőborról…

Ha manapság a Velencei tóhoz utazunk, talán nem is jut eszünkbe, hogy a vadregényes vizek mellett, vagy száz esztendeje igen kimagasló csendes- és pezsgőborok is készültek. Vélhetően arra is kevesen gondolnak, hogy egykor milyen gazdag lehetett a Kárpát-medence pezsgő kultúrája, s nem csupán négy-öt ismertebb márka közül lehetett választani az üzletekben és a szórakozóhelyeken.
 
Valaha szebbnél szebb italok készültek Villánytól Szeredig, Velencétől Aradig. A XX. század elején, pezsgőnek való alapanyagot sokfelé termeltek, de olyat, amely valóban kimagaslott és igazi megbecsülést hozott a gazdának, csak nagyon szűk területen. Utóbbira szép példa a velencei Bence-hegy, a helyi pezsgő és Belatiny Artúr neve.
A velencei borvidék jelentőségét jól mutatja egy 1865-ös összeírás, hiszen Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben ekkor már 1049 katasztrális holdon gazdálkodtak a termelők. Virágzott szőlőtermelés és borászkodás, emellett igen fejlett volt a borkereskedelem is.

Domino Extra Dry, az egyik legismertebb Belatiny-márka

A hagyományok ápolói szerint itt művelt szőlőt Vörösmarty Mihály, majd itt működött a szakmában nagy tekintélynek örvendő Cseh Ede, és a Braun testvérek pezsgőpincészete is. Bár kétség kívül sokat tettek azért, hogy népszerűek legyenek az itteni gyöngyöző italok – mégsem elsősorban ők, hanem a később szintén Velencén letelepedő pezsgőgyáros, Belatiny Artúr (1869-1937) szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki igazán jó, világhírű pezsgővé dolgozta fel a Velencei-hegység kiváló minőségű, zamatos szőlőit.
Belatiny igen változatos életet élt, a budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Nyugat-Európába ment tanulni. Hazatérése után előbb saját pezsgőgyárát fejlesztette, később a Földművelésügyi Minisztérium Országos Központi Mintapincéjének főbizományosa lett.
A velencei Belatiny pezsgőborgyár komoly nemzetközi elismerésben is részesült: az 1900-as párizsi világkiállításról aranyéremmel térhetett haza. A több száz éves szerves fejlődésnek, a gazdag hagyományoknak, a hungarikum szempontból ma már felbecsülhetetlen értékű fajták virágzásának vetett véget a 19. század végén beköszöntő filoxéravész. A járvány hatására a velencei szőlőhegy szinte teljesen kipusztult, legjobban a pákozdi Külsőszőlő vészelte át a pusztulást. A filoxéravész után a többi községbe innen vitték a vesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez.
Minden erőfeszítés ellenére 1935-ben már csak 570 katasztrális hold volt a tó körüli szőlőterületek nagysága. A csökkenésnek csupán egyik okozója a filoxéravész. Az igazságtalan trianoni békediktátum okozta politikai és gazdasági sokkból szinte még fel sem ocsúdott a nemzet, mikor 1929-30-ban bekövetkezett a gazdasági válság, emiatt pedig – akárcsak most – zuhantak a szőlő- és borárak, csökkent a piac, így egyre kevésbé volt értelme szőlővel és borral foglalkozni.
Azóta sok minden megváltozott a Velencei-tó körül. A II. világháború utáni időszak szakemberei már nem tartották érdekesnek a tó környékén elterülő ültetvényeket és az azokból készíthető borokat, így szinte megállíthatatlan lett a hanyatlás.
Sajnos, ahogy eltűntek a Bence-hegyi szőlők és présházak, úgy hagyott fel az aktív működéssel Velence híres pezsgőgyára is. A korábbi szőlőterületek többségén ma már hétvégi telek vagy nyaraló található, s csak kevesen tudják, hogy az egykori pezsgőgyáros és bornagykereskedő Belatiny gyárának, a korábbi Braun pezsgőüzemnek egykori pincéje ma is megtalálható az időközben üdülővárossá fejlődő település ófalujában.

A Bence-hegy

A ma ismert és bejáratott pezsgőnevek mellett hazánkban sajnos kevés a hagyományos, legszebb és leghagyományosabb technológiával készült pezsgő. A jelenlegi törvényi előírások egyelőre nem is igazán teszik lehetővé, hogy ez kiteljesedjen, de azért talán készülődik valami. Reménykedjünk abban, hogy nemsokára újra sok szép, változatos termőhelyről származó, kisszériás, valóban minőségi pezsgő közül lehet majd választani.