Közeledik az év legmeghittebb ünnepe, ami abból a szempontból is különös, hogy szinte minden háztartásban fényes vacsorával készülődnek. Ezer és ezer variáció, több száz recept, számtalan lehetőség, ötlet következik most, hogy finom ízekkel tegyük még szebbé a karácsonyt!
Általános érvényű szabály nincs, hogy ki, mit készít a szentesti vacsorához. Amikor kisgyerek voltam nálunk általában füstölt főtt sonka és egyéb „disznóságok” szerepeltek az asztalon. Idehaza nagyon sok családnál – nálunk is – valamilyen formában elmaradhatatlan a hal. Hagyományos halászé, harcsapaprikás, rántott ponty, újabban lazac, fogas, esetleg tilapia kerülhet az asztalra. Megint mások töltött káposztát készítenek vagy esküsznek a karácsonyi pulykasültre, ennek azonban vajmi kevés köze van hagyományainkhoz, inkább az angolszász szokások terjedése hozta divatba. Érdemes halkan megjegyezni, hogy ott inkább Hálaadás napján elmaradhatatlan a szárnyas.
Angliában a tradicionális libasült az asztal dísze, de igen ismert a szigetország a karácsonyi pudingról is. Mellé gyakran kortyolgatnak bordeaux-i vöröseket (claret), a puding után pedig elmaradhatatlan a stilton sajt és a portói. Németországban általában különböző sertéssültek, kolbászok készülnek, melyek fontos körete a káposzta és a gombóc. Ez utóbbi lehet akár burgonya, vagy zsemlyegombóc, mellé jófajta rajnai, franki, moseli rizlingek kerülhetnek, bár, ha a jó öreg germánokat ismerem, sok helyen koccan a söröskorsó is.
Lengyel barátainknál nem divat szenteste húst fogyasztani, ha esetleg mégis kerül némi hal, azt sok káposztával, céklával, uborkával körítik. Van viszont a mi mákos tésztánkhoz hasonlatos fogás, melyet gazdagon hintenek meg mazsolával, dióval. Svédországban a sláger persze a lazac, de van itt smörgásbord (sós ecetes lében pácolt hering) is, s aztán követi az ételek végeláthatatlan sora, mint például a májpástétom, a füstölt kolbász, a főtt disznóhús, a velő, a sült oldalas, a kocsonya, majd az est fénypontjaként érkezik egy egész sonka, amit előzőleg sóval és cukorral ízesítettek, és vöröskáposztával tálalnak. Desszertként rizspuding járja. Norvégiában is gyakran van hal, bárány- vagy sertésborda, édesrépapüré, esetleg zabkása. Speciális karácsonyi sört, a Juleøl-t isszák, amely szokás honnan származhatna, ha nem a vikingektől? Ők a szent sört az isteneik - Odin, Frøy es Njord – egészségére, a békere és egy jó év érkezésére itták.
Új-Zélandon, bárány, lazac és sonka is gyakran kerül az asztalra, ráadásul a hely sauvignon blanc és a lazac párosításánál kevés tökéletesebb dolog létezik. Olaszországban sokfogásos ünnepi menüvel készülnek, ami gyakran hét-nyolc fogásos. Az asztal dísze lehet a pármai sonka, a marhahús, a nyúl, a bárány- és sertéssült, de a tenger közeli helyeken gyakran esznek halat, kagylót, rákot, polipot. A panettone és panedoro készítése ma már külön iparág, főleg hogy az édességet díszes, gúla formájú papírdobozba csomagolják és szalaggal kötik át. A dobozokat minden évbe újratervezik, és ahány gyártó, annyiféle szín és minta létezik. Ami a dobozokban van, az viszont többé-kevésbé ugyanaz: foszlós, aranybarnára sütött narancsillatú mazsolás kuglóf.
Ausztráliában a karácsony a BBQ-k ideje. Nagyon sokan mennek ilyenkor a tengerpartra, ahol hatalmas szabadtéri sütéssel, iszogatással töltik az ünnepet. Marha, bárány, kenguru, persze sok-sok zöldség köt ki ilyenkor a sütőrácson. Grönlandon a fóka és a bálnazsírban sült sirály az ünnepi fogás, melyet régi módon, földbe ásva érlelnek, gazdagon körítenek rizzsel, burgonyával és salátával. Jamaicában a kecske és csirke curry az általánosan elfogadott, melyet szintén sok rizzsel, esetleg édesburgonyával, mangóval, papajával tálalnak. Dél-Afrikában ilyenkor nyár van, akárcsak Ausztráliában, ráadásul angolszász hagyományok dívnak, tehát pulyka és liba egyaránt kerül az asztalra, helyi chenin blanc vagy pinotage kíséretében.
Persze már mi is komolyan készülünk az ünnepre, annál is inkább, hiszen tavaly sajnos nem lehettem idehaza, így a mostani év ebben is különleges nekem. Néhány nap múlva közzéteszem, hogy nálunk mi volt a menü, természetesen képekkel, leírásokkal. Végezetül pedig mindenkinek szeretnék nagyon boldog, áldott karácsonyt kívánni!
Hozzávalók:
A mézes hozzávalói:
Formázás előtt,
ismét jól át kell gyúrni, hogy fényes legyen, majd kb. fél cm vastagságúra kinyújtjuk.
Tetszés szerinti formákat nyomkodunk a tésztába, kiszaggatjuk, díszíthetjük
mandulával, dióval, fahéjjal és egyéb magvakkal, édes fűszerekkel. A tepsibe
zsírpapírt teszünk, a kiszaggatott, megdíszített formákat belehelyezzük, és
tojással megkenjük. Előmelegített sütőben 5 perc alatt megsül. 
