Menüpontok

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Desszert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Desszert. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 21., hétfő

Kajszis clafoutis, fahéjas tejhabbal

A mi hagyományos tejes piténk, gyakorlatilag megegyezik a francia clafoutis-val, melyet Limousin környékén készítenek, igaz, hogy ott cseresznyét tesznek bele. A magyar tejes pite hagyományosan kajszival készül, kemencében, és az Alföldön készítették először, majd onnan terjedt el. Ezt a receptet mi először a gyümölcs szezonjában készítettük. Most decemberben lehet hozzá aszalt változatot is használni. 


Hozzávalók:
4 tojás, 20 dkg cukor,
30 dkg liszt, 1l  tej (lehetőleg friss),
2 csipet só, vaj, 1 maréknyi felezett kajszi.

A raguhoz:
8-10 db felezett, kimagozott kajszi,
5-6 szem eper, 1 púpozott ek. kristálycukor, vaj.

A lisztet, tejet és a tojásokat keverjük csomómentesre a cukorral, vaníliás cukorral és a sóval. Egy tepsit vastagon kenjünk ki vajjal, és a tésztát ujjnyi vastagon öntsük bele, a kajszit elszórtan helyezzük bele a tésztába. Tegyük sütőbe, kb. 190 fokon süssük tíz percig, majd 150 fokon tovább sütjük 40 percig. Sütés közben esetleg felhólyagosodhat, ez az egyik jele annak, hogy jól készítettük el. Tűvel vagy hurkapálcával ellenőrizhetjük, hogy átsült-e a tészta. Sütés után a sütőből kivéve pihentessük, majd vágjuk tetszés szerinti darabokra. A raguhoz tegyünk serpenyőbe egy kis vajat, majd kristálycukrot, rövid ideig karamellizáljuk, majd beletesszük a barackot és az epret. Kb. 2 percig együtt pirítjuk őket, amíg sűrű levet nem eresztenek, és kissé összeesnek.

Tipp:
Aki még ezek után is turbózni szeretné a hatást, annak javaslom egy fahéjas tejhab elkészítését. Nem kell hozzá más, csak hideg tej, 1 tk. vaníliás cukor, 1 kk. fahéj. A tejet forraljuk fel és mini habosítóval keverjük addig, míg közepesen kemény habot nem kapunk. Tálaláskor tegyük a pite tetejére vagy mellé.

2015. november 15., vasárnap

Birsalmás palacsinta "tallérok"

Vannak olyan vasárnapok, mikor az embernek még kimozdulni sincs kedve. Jól is jön ilyenkor egy lélekmelengető édesség, desszert. Mi egy csendesebb, „jóebédes”, ejtőzős vasárnap, egy kis palacsintát kívántunk, ami mindig biztos befutó. Ám ezúttal egy kicsit elszakadtunk a sokéves hagyománytól.

Kell hozzá...
15 dkg liszt
3 ek. kukoricaliszt
2 tojás
1 cs. vaníliás cukor
10 dkg cukor
1 dl tej,
fél csomag száraz élesztő,
szódavíz,
só, olaj (a sütéshez).

A díszítéshez:
dióbél, gránátalma, birsalmalekvár.

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral együtt habosra verjük, hozzáadjuk a tejet, az összeszitált liszteket, amibe előzőleg beletettük a száraz élesztőt. Sűrű masszát keverünk, és annyi szódavizet adunk hozzá, hogy ne híguljon fel, aztán a legvégén hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét is. Forró serpenyőbe palacsintasütőbe kanalazzuk a masszát, kb. 10 cm átmérőjű palacsintákat formázunk, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük. A leges-legvégén birsalma lekvárral, dióbéllel és gránátalma magokkal együtt tálaltuk.

Tipp: 
Az így elkészített palacsinták körítését persze a végtelenségig lehet variálni. Aki igazán "amerikás" hatást akar elérni, hát tegyen mellé áfonyát, meg juharszirupot. Finom még eperrel, almával és fahéjjal, baracklekvárral, szederrel, szinte bármi illik hozzá. Érdemes elkészíteni sós változatban is, ez esetben hagyjátok ki a cukrot és a vaníliás cukrot. Így kerülhet mellé pirított sonka, szalonna, babragu, kolbász, amit csak elbír a fantáziátok. 

Tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika 

2015. augusztus 16., vasárnap

Megint áfonyás palacsinta!

Mama-Papa "kincsestárából" ezúttal isteni áfonya került a konyhánkra. Nem boltból, piacról származó, hanem erdőben szedett. Kicsit kisebb, fanyarkásabb, de ízesebb. Mivel már szerepelt nálunk, most is tudtuk mit kell készíteni belőle, azonban ezúttal sütőpor és kukoricadara nélkül és cukor elhagyásával készült. 

Kell hozzá...
15 dkg liszt,
2-3 marék áfonya,
2 tojás, 10 dkg édesítő, 
1 dl tej, só, 
olaj (a sütéshez).

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját az édesítővel együtt habosra verjük, hozzáadjuk a tejet, és a lisztet is. Ezután sűrű masszát keverünk, és annyi tejet adunk hozzá, hogy ne híguljon fel. Picit pihentetjük, majd a legvégén hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét és az áfonyát is. Forró serpenyőbe, palacsintasütőbe kanalazzuk a masszát, kb. 10 cm átmérőjű palacsintákat formázunk, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Tipp: 
Finom még eperrel, almával és fahéjjal, baracklekvárral, szederrel, szinte bármi illik hozzá. Érdemes elkészíteni sós változatban is, ez esetben hagyjátok ki a cukrot és a vaníliás cukrot. Így kerülhet mellé pirított sonka, szalonna, babragu, kolbász, amit csak elbír a fantáziátok. 

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika 

2015. augusztus 4., kedd

Kajszis gombócok

Tegnap délután isteni kajszit kaptunk, egy kis kosárral. Mivel már eléggé érett, ki is találtuk mi lesz belőle. Örömétel, vagy ahogy a párom nevezte, Szeretem-gombóckák, amolyan nagyi konyhája életérzést jelent mind a mai napig. Különösen ilyenkor, egészen addig, amíg van friss kajszi, érdemes készíteni. 

Kell hozzá:
4 szem közepes burgonya,
20 dkg liszt, 1 tk. cukor,
5 dkg vaj, 1 tojás,
só, 10 szem sárgabarack.
(kb. húsz darab lesz belőle)

A készítés:
A krumplit héjastól enyhén sós vízben főzd puhára. Még melegen óvatosan törd át, picit hagyd pihenni, majd amikor már langyos, tedd hozzá a lisztet, a cukrot, a vajat és a tojást, és gyúrd össze a tésztát. Nyújtsd ki, vágd fel négyzet alakú formára.
A sárgabarackot tisztítsd meg, távolítsd el a magot, vágd ketté, és a fél darabokat tedd egy négyzetre. A tésztát zárd össze, formázd gombóccá, és forró vízben főzd ki őket, amíg a fazék aljáról fel nem jönnek. A zsemlyemorzsát kevés vajon pirítsd meg, majd az elkészült gombócokat forgasd meg benne. Mi egy kis gyors nektarin ragut készítettünk hozzá, de lehet mellé lekvárt, tejszínhabot, vaníliasodót is adni. Ja, a legfontosabbat majdnem kifelejtettem: fahéjas porcukorral hintsétek meg jól!

Tipp:
Ha igazán kreatív kedvedben vagy, a zsemlyemorzsa helyett aprított dióban vagy mandulában is megforgathatod. Van, aki túrót is tesz a tésztába, ebben az esetben, viszont már igencsak laktató lesz a fogás.

Ötlet tálalás és ételkörnyezet: 
Stefán Mónika

2015. április 10., péntek

Túrógombóc házilag

Én személy szerint még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szerette volna túrógombócot, de biztos vannak ilyenek is. Na, most ők, ne figyeljenek… Ezt a finomságot lehet étteremben, vendéglőben rendelni, van, hogy remegősebb, vagy kissé szárazabb, kisebb és nagyobb formában egyaránt. A legjobb persze, mint mindig, az otthoni, a hazai.

Hozzávalók:
50 dkg túró,
2 tojás,
5 dkg búzadara,
5 dkg kukoricadara,
csipet só, cukor,
1 csésze zsemlyemorzsa,
1 marék dió darálva,
kevés vaj.

Így készítsétek: 
A túrót áttöröm, eldolgozom a tojásokkal, a darával, pici cukor és só is kerül bele. Lefedve állni hagyom kb. 3 órán keresztül. A morzsát és a ledarált diót, kevés vajon barnára pirítom, félreteszem. 
A túrómasszából kézzel gombócokat formázok, és a lobogó vízben addig főzöm őket, míg fel nem jönnek a víz tetejére. Leszűröm, és még forrón a vajban megpirított diós-zsemlemorzsába forgatom őket. Erdei gyümölcsös lekvárt melegítek, és ezzel tálalom a túrógombócokat. 

Tipp:
Van, aki egy kis reszelt citromhéjat tesz a gombócba, mások kevés vaníliával dobják fel. Persze lehet még tejföllel tálalni, ha pedig éppen nincs otthon lekvár, hát egyszerűen szórjátok meg fahéjas porcukorral. Isteni lesz!!!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014: Evés-ivás húsvét környékén
2013: Kiskonyhai örömfőzés
2012: Medvehagyma krémleves házi krumpliszirommal
2011: Hagymaillat az erdőben

2014. november 20., csütörtök

A smarniról…

Az eredetileg Bécsből származó Wiener Kaiserschmarrn, az egész egykori Monarchia területén elterjedt édesség. Ismert még császármorzsa, porozinkó, smarni néven is. A desszert eredetére két köznépi legendát ismerünk, az egyik szerint Erzsébet magyar királyné, azaz Sisi udvari szakácsa készítette először, a másik szerint maga Ferenc József találmánya.

Alapvetően palacsintatésztából, zsíron történő pirítással készül, de gyakran liszt helyett búzadarát is használnak. Többféle változat létezik, a miénk darás, míg a bécsibe nem tesznek. Lehet szilvalekvárral, kakaóval, fahéjas cukorral, almapürével (apfelmus) fogyasztani, de szerintünk házi kajszilekvárral az igazi.

A mi „bögrés” változatunk…
Végy egy 2,5 dl-es bögrét,
1 bögre búzadara, 1 bögre liszt,
2 bögre tej (0,5l), 4 tojás,
3 ek. porcukor, csipet só,
4 ek. vaj a sütéshez.
(emberes adag készülhet így, írjunk 4 főt…)

Készítés:
A tejet megmelegítjük, a lisztet, a sót, egy evőkanál cukrot és a búzadarát összekeverjük a tejjel. Dolgozhattok hideg tejjel is, de, ha megmelegítitek, hamarabb megduzzad a dara. A tojássárgákat két evőkanál cukorral kikeverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. Összekeverjük a tésztát, a végén beleforgatjuk a fehérjét. (Ízlés szerint reszelhetünk bele citromhéjat is.) Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beleöntjük a tésztát, és hagyományos módon megsütjük.

Ui.: Mi két részletben sütöttük, mert nagy adag lett belőle. Így értelemszerűen a vajat is kétfelé kell venni. 

2013: Fehérbab abált pulykazúzával
2012: Kurkumás rizseshússal töltött kelkáposzta rolád
2011: Egy éves a Culinaricum!

2014. november 3., hétfő

Magyar Konyha 2014 november

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója:
„A józanság a rossz gyomor lelkiismerete.” (Gundel Károly)

"Meghökkentően kevés jó szakácskönyvet ismer a magyar gasztroirodalom. A XVIII. századot uralta a Szakáts mesterségnek könyvecskéje „úri és közönséges konyhák számára”, a reformkor alapfőzőkönyve Czifray István legújabb nemzeti szakácskonyve, majd Rézi néni szegedi munkái, Dobos C. József (a dobostorta feltalálója), Zilahy Ágnes és Emma asszony receptgyűjteményei következtek, végül Magyar Elek Ínyesmestere. Ezért meglepetés minden olyan receptkönyv, amely eltér a megszokott ízektől. Bornemissza Karola könyve, a Kipróbált receptek az erdélyi arisztokrácia mindennapjaiba enged bepillantást. A könyv szerzője sem volt akárki, izgalmas, extravagáns nőalak, amatőr színésznő, írók és politikusok barátja, az első magyar asszony, aki repülőgépre szállt. A báróné különleges receptjeit (citromos tejfölös nyelv, Richelieu-pulyka, narancsos tormaparfé) a Kistücsök séfje, Jahni László főzte le. Egészen más típusú menüsort kínál a szatmári Baráth Vendégház konyhája. A kötött tészta leves, a tengeri kásás töltött káposzta egyszerű, de nagyszerű paraszti étel. Természetesen a cinkepuliszka sem énekes madarakból készül, hanem lisztből és burgonyából.
A modern konyha újabb írányát kínálja Ádam Csaba. Az Olimpia étteremben mindennapos nyersanyag a vadszezám, a kínai taro gyökér, a japán vadpetrezselyem, a mantanghong retek és számos korianderfajta. A meglepetés az, hogy ezeket az egzotikusnak számító (valójában hétköznapi) zöldségeket és fűszereket nem külföldről hozatják, hanem Halasztelken termesztik, fóliasátorban. A fiatal séf az egész világot szeretné egyetlen tányéron összerendezni, valójában provokálja a hétköznapi rutinba belefásult ízlelőbimbóinkat. Ugyanezt teszi Libor Maria is. A makói Limara Pékség tésztás nagyasszonya a házi kenyérsütés fortélyaiba avat be. Ha az ember őt hallgatja, mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint vörösboros-diós, sörös, aludttejes, balzsamecetes, vargányás kenyeret dagasztani. A cikket olvasva csak azon csodálkozhatunk, hogy akad még háziasszony, aki ezek után „záklyás vakarcsot”, azaz plázakenyeret vásárol.
Novemberi számunkban terítékre kerül a kacsamáj, a fűszerszámként és gyógyszerként is használt bazsalikom, valamint a tél kedvelt gyümölcseinek is nevezett citrusfélék.A szekszárdi Takler trió (Takler Ferenc és két fia) arról beszél, hogy a családnak háromszáz év óta mindig volt pincéje, az 1980-as évek végen mégis mindent elölről kellett kezdeniük. A borban, mondják, éppúgy meg kell találni az egyensúlyt, mint az életben. Jártunk a baklava nevű édesség fővárosában, a törökországi Gazientepben is, ahol a híres pekmez (mifelénk mustméz) készül. A világutazó Evlija Cselebi szerint (aki a XVII. századi Magyarorszagról is közölt érdekes tudósításokat) az antepi emberek azért beszélnek negédesen, mert töméntelen édességet fogyasztanak. Ludwig Feuerbach német filozófus nyilván tudta ezt, hiszen tőle származik a sokat citált mondat: „Der Mensch ist, was er isst”, amit jobb híján úgy fordíthatunk: „Az vagy, amit eszel.”
Ha novemberi étlapunkról választ, számtalan alakváltozáson eshet át. Lehet tönkölykorpás aludttejes kifli, posírozott kacsamáj tepertőmorzsával, nyári dolma olívaolajjal, spárgasaláta homárral, egészben sült csirke, esetleg grapefruitlekvár. A legjobb persze, ha a kenyeret választja. Hiszen a kenyér az ételek között olyan, mint az imádságok között a miatyánk."

2014. szeptember 5., péntek

Áfonyás pufi palacsinta

Idén igazán korán, túl korán jött az ősz. Ahhoz képest, hogy még csak szeptember első napjaiban vagyunk, már volt, hogy fáztunk. Az elmúlt napokban bőven kaptunk esőt, és a borongós idő valami lélekmelengetőre sarkallta páromat. 

Kell hozzá...
15 dkg liszt,
2 marék áfonya,
3 ek. kukoricadara,
2 tojás, 10 dkg cukor,
1 cs. vaníliás cukor,
1 dl tej, fél cs. sütőpor,
só, olaj (a sütéshez).

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral együtt habosra verjük, hozzáadjuk a tejet, és a lisztet, meg a kukoricadarát. Mehet hozzá a sütőpor is, majd sűrű masszát keverünk, és annyi tejet adunk hozzá, hogy ne híguljon fel. A legvégén hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét és az áfonyát is. Forró serpenyőbe palacsintasütőbe kanalazzuk a masszát, kb. 10 cm átmérőjű palacsintákat formázunk, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Tipp: 
Finom még eperrel, almával és fahéjjal, baracklekvárral, szederrel, szinte bármi illik hozzá. Érdemes elkészíteni sós változatban is, ez esetben hagyjátok ki a cukrot és a vaníliás cukrot. Így kerülhet mellé pirított sonka, szalonna, babragu, kolbász, amit csak elbír a fantáziátok. 

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika 

2013: Sertéskaraj tepsis burgonyával és aszalt szilvás hagymalekvárral
2012: Magyar Konyha - Szeptember
2011: Gondolatok a Bikavérről II.

2014. július 31., csütörtök

Sárgabarackos gombóc

Örömétel, vagy ahogy a párom nevezte, Szeretem-gombóckák, amolyan nagyi konyhája életérzést jelent mind a mai napig. Különösen ilyenkor, egészen addig, amíg van friss kajszi, érdemes készíteni. Könnyen kivitelezhető, egyáltalán nem ördöngösség, nem kell egész délelőtt a konyhában görnyedni a deszka felett. 

Kell hozzá:
4 szem közepes burgonya,
20 dkg liszt, 1 tk. cukor,
5 dkg vaj, 1 tojás,
só, 10 szem sárgabarack.
(kb. húsz darab lesz belőle)

A készítés:
A krumplit héjastól enyhén sós vízben főzd puhára. Még melegen óvatosan törd át, picit hagyd pihenni, majd amikor már langyos, tedd hozzá a lisztet, a cukrot, a vajat és a tojást, és gyúrd össze a tésztát. Nyújtsd ki, vágd fel négyzet alakú formára.
A sárgabarackot tisztítsd meg, távolítsd el a magot, vágd ketté, és a fél darabokat tedd egy négyzetre. A tésztát zárd össze, formázd gombóccá, és forró vízben főzd ki őket, amíg a fazék aljáról fel nem jönnek. A zsemlyemorzsát kevés vajon pirítsd meg, majd az elkészült gombócokat forgasd meg benne. Mi egy kis gyors nektarin ragut készítettünk hozzá, de lehet mellé lekvárt, tejszínhabot, vaníliasodót is adni. Ja, a legfontosabbat majdnem kifelejtettem: fahéjas porcukorral hintsétek meg jól!

Tipp:
Ha igazán kreatív kedvedben vagy, a zsemlyemorzsa helyett aprított dióban vagy mandulában is megforgathatod. Van, aki túrót is tesz a tésztába, ebben az esetben, viszont már igencsak laktató lesz a fogás.

Ötlet tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014. június 26., csütörtök

Meggyes-túrós pite

Múlt vasárnap, a Mama kertjéből fantasztikusan jó ízű meggy került a konyhánkra. Ettük rendesen csak magában, de viszont maradt is belőle. – Süthetnék egy finom meggyes sütit… szólt a párom. A rövid beszélgetés után frigó kinyit, benne pedig túrót is találtunk. Akkor meggyes-túrós lesz…


A töltelékhez:
Fél kg meggy, 25 dkg túró,
1 csomag vaníliáscukor, ízlés szerint porcukor,
zsemlyemorzsa a szóráshoz.

A tésztához:
30 dkg liszt, 10 dkg rétesliszt,
20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 csomag élesztő,
csipet só, kevés tejföl, 2 tojás sárgája,
1 tojás fehérje.


Elkészítés:
A liszteket egy tálba öntjük, hozzáadjuk a porcukrot, a sót, az élesztőt, belemorzsoljuk a vajat, utána tesszük bele a tojás sárgáját. Tésztává gyúrjuk, ha kell adunk hozzá kevés tejfölt, hogy könnyű végeredményt kapjunk. Amíg a meggyet magozzuk, mehet is a hűtőbe a tészta.

A sütőformát kivajazzuk, kinyújtjuk a pite alsó tésztáját, belehelyezzük a formába, megszórjuk zsemlyemorzsával, rá a meggyet, utána következhet a túró, és megszórjuk a vaníliás porcukorral. Kinyújtjuk a tészta tetejét, ráigazítjuk a formára, megszurkáljuk villával, és a tojásfehérjével megkenjük. Ezután betoljuk az előmelegített sütőbe, és 15-20 perc alatt készre sütjük!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2011: Manhattan

2014. június 2., hétfő

Magyar Konyha - 2014 június.

Ismét elrepült egy hónap, itt a friss szám, s a Magyar Konyha táján már igazi nyári hangulat érezhető. Sok-sok eper, némi bodza, fagyi, tárkony, gabonák, gasztro-sztorik, meg még annyi minden... Vinkó József főszerkesztő így ír erről bevezetőjében:


(…) ”Mert az egy dolog, hogy 2016-ban Budapest rendezheti a világ legnagyobb presztízsértékű szakácsversenye, a Bocuse d'Or európai döntőjét, de a lécet át is kell vinni. Hamvas Zoltánt, a magyar Bocuse d'Or Akadémia elnökét a kulisszatitkokról és az esélyekről kérdeztük. Például arról, lesz-e folyamatos és jó minőségű alapanyag, amit a felkészülés és a verseny folyamán a húsz országból érkező szakácsoknak biztosítanunk kell. (…)
A kérdés a levegőben lóg. Ez foglalkoztatja a ceglédi kistérség termelőit, a nyársapáti tanyavilágban élő Bakosi Attilát, aki magyar tarkával foglalkozik, de ez izgatja Andrássy Katalint és lányát is, akik cukor-, liszt- és tejmentes süteményekre specializálódott cukrászműhelyt hoztak létre. A kulinária szerelmesei megszállottan keresik az új (elfelejtett) ízeket. Salamon Csaba régi-új gabonákból - árpából, kölesből, hajdinából - készült kásákat szeretne visszacsempészni a konyhaasztalra, amelyek rég kikoptak a hétköznapi étrendünkből, Horváth Gábor, a mádi Gusteau Kulináris Élményműhely konyhafőnöke (már a név is mutatja, hogy itt nem egyszerű zabálásról van szó) pedig savóval készíti a zsömlét, és tulipánt, kardvirágot, begóniát kever az ételekhez. Ifjabb Szepsy Istvánnal még pálinkát is készítenének a paradicsomból, amire már a tokaj-hegyaljai vincellérek is csak azt mondanák: úri huncutság.
De ugyanez a helyzet Pannonhalmán is, az apátság fűszerkertjében: a séf, Gyurik Gábor most épp a tárkonyba szerelmes. És szinte megszállott módjára keresik az ízek, illatok harmóniáját a somlói borászok is, akik a hegy szellemét akarják visszacsalogatni a palackba. Mintha mindenki érezné, hogy az ízek katasztrofális pusztulása fenyeget, és a maga kis területén megkísérli megmenteni a hagyományos ételek alapanyagait (és azok készítési módját). Még Tahitótfalu jegyzője is ezt mondja Vaczó Sándorék másfél hektáros eperföldjén állva: "Ezt kóstolják meg, ennek aztán nincs gumiíze!"
Rézi nénik az éji homályban című írásában Cserna-Szabó András megkísérli kideríteni, ki is volt a híres szakácskönyvíró Rézi néni, akit nem is Rézinek, hanem Teréznek hívtak, Riedl Annamária annak járt utána, melyek Budapest legjobb fagylaltozói, Sümegi Noémi a Tisza-tó gasztronómiai kincseit vette számba, Saly Noémi pedig - mit is mást május közepén? - kétféle bodzaszörpöt készített. (…)

www.magyarkonyhaonline.hu

2014. május 30., péntek

Eperkrémleves túrógaluskával

Javában tombol az eperszezon! Bár láttam már április táján hívogató, hatalmas darabokat, spanyol importból, én inkább megvártam a hazai termést. Ja és nem is biztos, hogy mindig a legnagyobb szemek a legízletesebbek! Egyétek-vegyétek hát kilószámra!

Kell hozzá:
50 dkg eper,
2 dl tej, 1 vaníliarúd,
1 késhegynyi fahéj,
5 ek. szőlőcukorcukor, só.

A túrógaluskához:
20 dkg túró, kevés tejföl,
pár szem eper darabokra vágva,
1 ek. szőlőcukor.

Az epreket megmossuk, feldaraboljuk, hozzáadjuk a szőlőcukrot, a tejet, a kikapart vaníliarúd belsejét és a fahéjat. Leturmixoljuk, és néhány órára hűtőbe tesszük
A túrógaluskához is feldaraboljuk a félretett epreket, majd a túrót kikeverjük a tejföllel és a cukorral. Úgyszintén kicsit félretesszük, hogy jól lehűljön.  

Tálalás:
A lehűlt túróból nagyobb galuskaformákat szaggatunk kanállal, ezt egy tálba tesszük, és a hideg levest köré öntjük. Közvetlenül a fogyasztás előtt egy-két eperdarabbal díszíthetjük.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014. január 17., péntek

Házi túrós batyu

Ha szeretitek a túrós batyut, és még gyakran vásároltok is, biztosan Veletek is megesett, hogy bosszankodtatok, milyen kevés is általában bennük a túró. Na, nem így a házi változatokban! Ezért hát, a legutóbbi fejcsóválás arra sarkallt minket, hogy süssünk egy jó hazait!

Hozzávalók:
Tészta:
30 dkg sima liszt, átszitálva,
10 dkg zabpehelyliszt,  
1 zacskó száraz élesztő,
1 tojás sárgája,
2 dl langyos tej,
3 ek. vaj, kevés cukor.  

Töltelék:
40 dkg túró,
3 kanál porcukor, pici só,
vaníliás cukor ízlés szerint.

Az egy zacskó száraz élesztőt, a langyos tejet és pici cukrot egy csészében felfuttatjuk. A liszteket elkeverjük és jöhet hozzá a felfuttatott élesztős –cukros tej. Jól összedolgozzuk, most még egy kicsit keményebb a tészta, de jön hozzá a vízgőz fölött felolvasztott 3 evőkanál vaj. Apránként beledolgozzuk a tésztába, ettől szép fényes lesz, pont ez a jó! Ezután mehet kelni, ha duplájára nőtt, akkor jó!
Közben összeállítjuk a tölteléket is. A túrót, vaníliás cukrot, porcukrot - ízlés szerint - 1 tojássárgájával jól összedolgozzuk. Ha túl száraz a túró, (nálunk sajnos az volt) egy evőkanál tejföllel gazdagíthatjuk.

A tésztát a kelés után nyújtjuk és töltjük. A széleit tojásfehérjével lekenjük, batyuformára alakítjuk, tetejét tojássárgájával lekenjük. A sütőt előmelegítjük, a batyukat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, bő 10 perc alatt készre sütjük.

Tipp:
Klasszikus ötlet, hogy mindenfajta túrós édességet lehet gazdagítani reszelt citromhéjjal és mazsolával. Ha szeretitek, bátran alkalmazzátok itt is!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2013: Frances Mayes és Edward Mayes - Napsütötte Szakácskönyv
2012: Indiai csirke-curry
2011: A gesztenye varázsa

2013. november 1., péntek

Magyar Konyha – 2013. november

A november az év egyik legérdekesebb, sokszínű gasztro-hónapja. Még lehet élvezni az őszi gyümölcsöket, zöldségek is akadnak szép számmal, s már kopogtatnak a húsok, mindezt pedig akár egy jó újborral is le lehet öblíteni. Kész élvezet!

Ennek jegyében készített színes lapszámot a szerkesztőség is. Gundel Károly, a hazai gasztronómia nagymestere idén lenne 130 éves. Ebből az alkalomból beszélgettek Gundel Jánossal, a még élő unokával, aki sok érdekességet mesél a család múltjáról.
Az ősz alighanem két legérdekesebb gyümölcse a füge és a naspolya. Egy kis ismertető után, kreatív fügés recepteket olvashattok.
Márai városába, a nagymúltú Kassába látogatott a lap. A tányéron a monarchia cikksorozaton belül, kiderül, mi maradt mára az egyik legősibb magyar város, magyaros gasztronómiájából, lehet-e vajon jó hazai étel mellé tisztességes magyar bort kóstolgatni a felvidéken?
A Mátra környékén vendégeskedett a lap. Körülnéztek az egyik legérdekesebb hazai borvidéken, bekopogtattak a legifjabb, kézműves borászokhoz, mint mindig, a legjobb nedűket kutatva. Faluhely majorban, Mátranovákon, a Földi család birtokán pedig hamisítatlan hazai ízekre bukkantak. A nyuszkanyakú palóc tyúk, racka, óriásnyúl és sok más földi jó található itt, s a mini állattenyésztés mellett egy hamisítatlan fogadót is üzemeltetnek a tulajdonosok.
Budapesten nemrégiben új helyre költözött Wang mester konyhája. Wang Qiang, akit sokan csak a wok nagymesterének tartanak, a konyha ördögeiben kínai gyökereiről, a hazai közönségről, és persze sok alapanyagról és ízről mesél.
Új rovattal indul a lap, ez pedig a Fűszerkert. Ambrus Lajos a tőle megszokott alapossággal, de igazán jóízűen mesél ezúttal a rozmaringról, vagy más néven a magyarság virágáról.
Az Őrségtől alig kőhajításnyira a Kekra völgy gasztronómiájában érdekelt termelők, kézművesek, szakácsok együtt összefogva, a közelmúltban egy Lenitben lévő étteremben mutatkoztak be alapanyagaikkal.  Sült hús mangalicából, kecskesajt és persze és tökmagolaj, méghozzá Kerka-völgyi! Tán ez lehet a jövőben a kulcsszó?
Akik édes ízekre vágynak, azok sem csalódnak. Édes álom, avagy Óbudára költözött a sokak számára csak solymáriként ismert Zazzi, Auguszt Olga pedig fügés piskótát készít. Akik szeretik a hagymát, azok pedig Saly Noémitől kaphatnak érdekes tippeket csatni-ügyben!


2013. szeptember 9., hétfő

Magyar Konyha – 2013 Szeptember

A nyári szünet után itt a legfrissebb szám! Terítéken a szőlő, a vadhús, a csárdák, gyógyfüvek, Bikavérek és még sok finomság, amolyan ősz eleji hangulatban.

Bemutatkozik Jiři Slíva, cseh művész, aki egyben a világ legismertebb gasztrokarikatristája. A szeptember a szőlő, a bor, a várva várt szüret jegyében telik. Az isteni fürtök többsége ilyenkor érik be. A boron kívül ma már számtalan érdekesség-finomság is készülhet a növényből: verjus, olaj, pekme... 
Rózsa Sándor, talán a legismertebb magyar betyár születésének kétszázadik évfordulóját üljük, nem is lehetne időszerűbb a csárdák reneszánsza cikk. Csárdák pedig mindenhol vannak, a Hanságtól Dunáig, a Balatontól Tiszáig, szerte az országban. S hogy a szerkesztők szerint melyik a tíz legjobb, hamar kiderül a cikkből.
Gianni Annonit hívhatjuk az olasz konyha nagykövetének, de a hazai gasztronómia sem hagyja hidegen. A vele készült riportban az eredeti ízekről, a terroir alapú hozzávalókról, a gasztrosznobizmusról, a tévhitekről, az utakról, a művelt fogyasztókon át az olasz pizzáig sok minden szóba került. Tanulságos kis beszélgetés kerekedett…
Szabó Gyuri bácsit sokan csak úgy ismerik: a füvesember. A gyógyfüvek szakértője szerint alapjaiban kellene megváltoztatni az egész étkezésünket. A riportból sok érdekesség is kiderül, például, hogy szerinte az A és B vércsoportúak (vörös)húsfogyasztását a minimumra lehetne csökkenteni, viszont annál több zöldséget és gyümölcsöt ehetnének, viszont a 0-ások ehetnek annyit, amennyi beléjük fér.
Luxus-e a vadhús? Nem szabadna, hogy az legyen! Az egyik legegészségesebb, legváltozatosabb konyhai alapanyagot még ma is nagyon ritkán fogyasztjuk. Pedig van belőle bőven, s a receptekért, sem kell, mondjuk Taljánföldre utazni. Elég Bőszénfára vagy Szilágypusztára látogatni, ahol az ország két legnagyobb vadfeldolgozója található. 
Egerben járva-kelve egyre (boros-gasztrós körökben) többet beszélnek a bor és az étel harmóniájáról. Az egyetlen magyarországi borvidék, ahol ma már megkerülhetetlen a kettősség, és ahol a legtöbb az olyan séf, aki küldetésének érzi, hogy borral együtt, illetve a bor harmóniáját keresve főz. Négy egri borász borai, négy egri séf receptjei…
Milyen az igazi paella? A válaszért érdemes Spanyolhonba utazni, akinek viszont ez túl hosszú, annak elég a Balaton partjára. A baszk Juan Carlos Perez Magyarország tiszteletbeli konzulja az Észak-Spanyol régióban. Minden évben egy hónapot magyar felesége nyaralójában tölt, ahol megvalósul a magyar Paella-élmény.
A Magyar Konyha-főzőiskolában ezúttal a tartósítás témája kerül elő, akik pedig édesszájúak, azoknak szívből ajánljuk Auguszt Olga Tokaji mousse tortáját, vagy Saly Noémi fügedzsemjét. 



2013. augusztus 21., szerda

Bécsi zenésfilm- (és gasztro)fesztivál

Rathaus, az óriásvászonnal
A bécsi Rathausplatz minden nyáron lüktető találkozóhelye a klasszikus és modern zene, a gasztronómia és az éjszakai élet kedvelőinek. A csodálatos városháza kulisszái előtt a sötétség beköszöntét követően egy hatalmas vetítővásznon, minden este első osztályú programot láthat a nagyérdemű.

A június 29-i megnyitót követően, minden egyes nap külön programot kínálnak a szervezők. Aki pedig az ízekért megy, az déltől éjfélig igazán kitombolhatja magát. Bécs húsz étterméből, külön válogatás után kerülnek ide azok, akik hűen képviselik adott országuk ízeit, vállalni tudják a kitelepülést, emellett a szervezők külön ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyen két hasonló. Megérkezésünk után kicsit körülnéztünk a városháza környékén, azután viszont nyomban belevetettük magunkat az ízek élvezetébe. Kezdetnek korsó osztrák sor, és jó kis fröccs, ezúttal bécsi borból, hogy stílusosak legyünk. Némi tervezgetés-tanakodás után indiai, perzsa, ausztrál, no és persze osztrák ízek mellett döntöttünk. Majdnem elcsábultunk még a horvát, görög, kínai és japán kínálattól is. 
Kenguru és tonhal steak pirított burgonyával érkezett elsőként. A grillen viszonylag rövid idő alatt jól elkészített húsokat kaptunk. A tonhal finom, kívül ropogós, belül pedig ahogy kell, még szaftos volt. A kenguru médiumra készítve érkezett, tökéletes volt! Mindehhez egyfajta mártást kínáltak, íze a hal és a tonhal mellett eltörpült.

Kenguru és tonhal, Ghaymen, csirke
Tikka masala, Schupfnudel
A Ghaymen, tradicionális perzsa raguval folytattuk. Ez a bárányból, lencséből, padlizsánból, almából, szárított zöldcitrommal, leheletnyi fahéjjal és sáfránnyal készült étel igazán belopta magát a szívünkbe. Karakteres, de mégis elegáns ízeket kaptunk, hozzá jó pergős jázminrizst, friss salátát és joghurtot kínáltak, amit kevés fokhagymával tettek emlékezetesebbé.
Kevéssel később csirke tikka masala érkezett indiai barátainktól. Ugyancsak tradicionális ételről van szó, amit egy jó indiai szakácsnak becsukott szemmel is kiválóan kell készítenie, ugyanúgy, ahogy egy magyar szakácstól elvárjuk a gulyás esetében! A csirkeragu krémes és szaftos volt, a csirke(mellfilé) nem lett száraz, a fűszerek (gyömbér, kurkuma, fokhagyma, garam masala, paradicsomrüré) finoman kivehetők voltak. Hozzá persze Naan kenyeret kínáltak, mely ugyancsak tökéletes volt.
Bécs lévén elmaradhatatlan, hogy a végén, mintegy lezárásként egy klasszikus Schupfnudel-t és Wiener Kaiserschmarnt meg ne kóstoljunk. A nudli (mákos és diós) almapürével az igazi, s itt különösen a diós változat került hozzánk közel, a tészta pedig ugyancsak műfaja ideális képviselője, kellemesen érződött benne a burgonya. A smarni az errefelé szokásos nagydarab műfaj, kicsit más, mint az otthoni, de itt ezt tartják hagyományosnak. Hozzá szilva- (zwetschenröster) és kajszilekvár dukált. 

Öltönyös üzletembertől a bakancsos
turistáig, mindenki jelen van!
Isteni ízélményekben volt részünk, mindenkinek csak ajánlani tudjuk! Ja, hogy el ne felejtsem mindenhol üvegpoharat és porcelántányért, normális evőeszközöket adtak, s a tálcával folyamatosan le-föl járkáló pincérek figyeltek arra, hogy a kiürült poharak és tányérok ne álljanak túl sokáig előtted!!!

Fontos!
A fesztivál már csak szeptember 1-ig tart, így aki teheti, mindenképpen látogasson el az egykori császárvárosba, mert igazi élvezetekben lesz része. Nem árt tudni, hogy a Rathausplatz különösen hétvégén zsúfolt!

2013. augusztus 4., vasárnap

Levendulás szilvakrémleves

Idei nyaralásunkat Tihanyban töltöttük. Már előtte is kedveltük a levendulát, de nyugodtan mondhatom, az ott eltöltött idő alatt a növény rajongói lettünk. Amit csak lehetett megkóstoltunk, legyen az étel vagy ital. A mostani kánikula alatt, részben az élmények hatására, összehoztunk egy jó levest.

Hozzávalók:
2 marék szilva,
3 szál levendula,
3 ek. barnacukor,
fél liter víz, őrölt fahéj, szegfűszeg, só, 
2 db citromkarika, 
1 dl tej, 2 ek. vaníliás pudingpor.

Készítés:
A szilvákat kimagozzuk, a vízben feloldjuk a barnacukrot, beledobjuk a fűszereket, a citromkarikát, majd, ha felforrt, mehet hozzá a szilva, és a levendula. Nagyon rövid ideig főzzük, majd állni és hűlni hagyjuk. Ha kellően kihűlt, a szilvákat, citromkarikát szűrőkanállal kiszedjük, és fokozatosan leturmixoljuk, úgy, hogy a visszamaradt főzőlét fokozatosan adjuk hozzá, vigyázva, ne legyen túl híg.
A végén kevés tejjel kikeverjük a pudingport, visszatesszük a gázra, és behabarjuk. Ha teljesen hideg már,  szilvadarabokat tehetünk még bele. Hidegen fogyasztjuk!

Tipp:
A tejet természetesen tejszínnel is helyettesíthetitek, és ha esetleg túl sűrű, az alaplével még hígíthatjátok. Tapasztalatunk szerint a levendula intenzitását, szinte mindenki másképp kedveli, ezen az arányon bátran változtassatok hát szájízetek szerint.

2013. július 31., szerda

Baracklekváros és túrós házi derelyék

A közelmúltban valami jóízű, de nem hétköznapi kis édességre vágytunk. Mivel szabin voltunk, így kellően ráértünk kiagyalni valamit, no meg azon nyomban el is készíteni.  A Mama által eltett baracklekvár adott volt, mellé jóízű, friss túrót is találtunk.

Talán ez az a tésztaétel, ami valamilyen változatban, formában a világ minden táján előfordul. A töltött tésztácskák, batyuk ismertek még manti, ravioli, maultaschen, pelmenyi (пельмени) vagy éppen empanada néven is. A legtöbben talán csak burgonyás változatban tudják elképzelni a derelye tésztáját, pedig ez akár el is hagyható.

A tésztához:

25 dkg kukoricaliszt,
10 dkg búzaliszt,
kb. 4-5 ek. víz,
2 egész tojás,
2 ek. olívaolaj,
só.

A töltelékhez:
Baracklekvár és friss tehéntúró.
A túrót egész kevés vaníliás cukorral, pici sóval és tejföllel kikeverjük, éppen csak annyira, hogy krémes legyen, de még formázható.

Készítés:
A tésztához összekeverjük a kétféle lisztet, tojást, vizet, sót és az olajat hozzáadjuk, összekeverjük, jól összegyúrjuk. Lágy tésztát szeretnénk kapni, ezért, ha kell, egy kis vízzel még lehet hígítani. Fóliába téve, húsz percig pihentetjük.
Lisztezett deszkán 2 mm-re nyújtjuk a tésztát, 10 cm átmérőjű köröket szaggatunk. A tölteléket a tészta közepébe tesszük, a tészta széleit vízzel benedvesítjük, és félbe hajtjuk őket. A peremét villával lenyomkodjuk. Hat-nyolc percig sós, forró vízben főzzük őket, főzés közben megnőnek. Leszűrjük, és forró vajban megforgatjuk, azonnal tálaljuk!

Tipp:
A végén következne az, hogy serpenyőben vagy lábasban zsemlyemorzsát pirítunk, és a megfőtt, leszűrt derelyéket ebben megforgatjuk. Hát mi ezen is változtattunk kicsit, s cukrozott mákkal enyhén meghintettük.  

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika