Katalónia 2009 II. rész

Folytatódik a pár nappal ezelőtt megkezdett katalán út bemutatása. Élmény az volt bőven, melyet m i sem bizonyít jobban, mint hogy két és fél év után, a mai napig elevenen élnek bennem azok a napok.

Utolsó napunkon, február 26-án, egy komolyabb megmérettetésre virradtunk, hiszen három birtok meglátogatása is szerepelt a penzumban 

A napot a Giro Ribot pincészetnél kezdtük, ahol Regina Elias ismertetett meg minket a tipikus katalán családi vállalkozással, mely pezsgő-, habzó-, és fehérbor-készítéssel és forgalmazással foglalkozik. A vállalat mintegy százhektárnyi szőlőbirtokán macabeo, xarel.lo, parellada, muscat és chardonnay fajták díszlenek, ezen felül pedig még harminc hektárról felvásárolnak szőlőtermést. A pincészet éves össztermelése egymillió palack, amelyből a Cava részesedése több mint nyolcszázezer, a fennmaradó kétszázezret pedig a csendes borok teszik ki. Az éves termelés mintegy nyolcvan százalékát exportálják. Főbb piacaik az USA, Hollandia, Japán, Dánia, Svédország, de Svájcban és Ausztriában is kedvelik termékeiket.

Brut Nature Gran Reserva 2003 ٭٭٭٭

Szép, frissességet sugárzó zöldes-sárga szín. Élesztős illat keveredik egy kis zöldalmával, kis csonthéjas érintéssel. Érdekes palackbuké, finom savak, elegancia, egyensúly. Szájban friss, nagyon üde íz, kissé élesebb szénsav, jó felhabzás.

Brut Rosado ٭٭٭

Közepes árnyalatú cseresznyés málnás színnel kezd. Illata kifejezetten gyümölcsös, málna és egy kis citrus tűnik fel. Ízben egy nagyon kellemes fanyarság kíséri végig a megkapó gyümölcsöket, jelentős frissességet adva ezáltal a pezsgőnek. Elegáns, friss, jó savakkal rendelkező ital.

Avantgarde ٭٭٭٭٭

Elbűvölő illat, egy kis füstösséggel, újfával, almával és friss szőlővel, mindezeket finoman foglalja keretbe az élesztő. Igen szép, elegáns, kiegyensúlyozott, krémes íz, mely inkább vegetális, némi extravagáns stílussal, melyet az újfahordó visz be a képbe. Nagyon szépen elkészített, stílusos, karakteres pezsgő.

Paul Cheneau Demi Sec Blanc de Blancs ٭٭٭٭

Gyümölcsös, kissé likőrös illat, benne sok trópusi vonulat, mindez azonban visszafogottan jelentkezik. Az íz egyenes folytatása az illatnak, az ott megismert jegyek egy kis fanyarsággal egészülnek ki. Kellemes egyensúly, jó savtartalom, élénk, szép gyöngyözés. A még bevállalható kategória, mert édessége nem túlzó.

Kissé nehéz volt elszakadni a Giro Ribot birtoktól és az ott megismert pezsgőktől, de nem volt mese, hisz egy újabb gyöngyszem várt ránk: a Sumarroca család pincészete. Helena Mayor igen szívélyesen vezetett be minket a hétszázezer palack pezsgőt és az egymillió-kétszázezer palack bort készítő, de még mindig családi keretek között működő vállalkozás életébe.

A Sumarroca területei közel négyszáz hektáron terülnek el, melyből mind a mai napig kétszázötven hektáron folyik aktív szőlőtermesztés. A pincészet kiváló minőségű, karakteres pezsgő, valamint fehér-, és vörösbor kínálata egyrészt a birtok nagy kiterjedésének, a remek talaj- és klimatikus adottságoknak, valamint az erjesztés és az érlelés során alkalmazott korszerű technológiának köszönhető.

Spanyolországban elsőként honosítottak meg számos szőlőfajtát, így a muscat, a sauvignon blanc, a pinot noir, a rizling, a fűszeres tramini, a merlot és a cabernet sauvignon is az elsők között volt, melyet bevontak a termesztésbe. Persze nem maradtak hűtlenek a hazai fajtákhoz sem, szőlőterületeiken ugyanúgy megtalálható a parelleda, a macabeo, xarel.lo, a garnacha, a tempranillo és a monastrell.

A Sumarroca birtok egyik dűlője a „La Viña del Mundo”, azaz a Világ Szőlőskertje nevet viseli. Ez a terület ad otthont annak a világon talán egyedülálló kísérleti telepnek, ahol több száz, a Föld különböző tájáról származó szőlőfajta viselkedését figyelik, azzal a céllal, hogy a változatos fajták egyedi, valós értékeit meghatározzák és a kiváló hozam és minőség szerinti szelekciót elvégezzék. A magyar szívnek különösen kedves volt látni a Csabagyöngyét, a furmintot és a kadarkát, melyet szintén kipróbálnak, reméljük, megosztják velünk tapasztalataikat.

Blanc de Blancs 2008 ٭٭٭

Világos szín, nagyon szép és behízelgő illat, benne sok trópusi gyümölcs, elsősorban banán és ananász, némi citrus jellemzi.

Szép, közepesen testes bor, lehengerlő gyümölcsösség, jó savak, elegancia. Közepesen hosszú lecsengés.

Minuet Chardonnay barrique 2005 ٭٭٭٭

A bor nyolc hónap erjesztést és érlelést kapott új tölgyfahordóban, ennek köszönhetően kissé mélyebb színű, jellegzetes, de igen kellemes újfahordós érlelésből származó jegyekkel, kókusszal, pirítóssal, kis füsttel egészül ki. Testes, krémes bor, jelentős testtel, de nagyon jó savakkal. Komplex, hosszú utóíz. 

Santa Creu 2005 ٭٭٭٭

Merlot, cabernet sauvignon és garnacha házasítása. Közepesen mély rubinszínnel kezd. Érzéki, mély illat sok erdei gyümölccsel, elsősorban meggyel és szederrel. Vastag, telt bor, sok tanninnal, melyek még mindig kissé fiatalok és szárítóak. Hosszú utóíz, jó egyensúly.

Pinot Noir Rosat ٭٭٭٭

Közepesen mély szín, nagyon szép megjelenés, nem túl intenzív pezsgéssel. Illata kifejezetten epres, melyet cseresznye és egy kis ribizli egészít ki. Szájban szépen teljesedik ki, jó egyensúlyt, finom savakat, szép gyümölcsízeket hoz. Kellemes élmény!  

A látogatást három nagyszerű vörösborral zártuk. A Lonia a Terral és a Boria eltérő karakterű, de mindhárom syrah bázisra épül, melyeket a tempranillo, a cabernet franc, a merlot, a cabernet sauvignon és a garnacha egészített ki – eltérő arányokban. Valamennyi meglepően hozta a Rhône-völgyéből már ismert stílus összes pozitívumát: lehengerlően mély, meleg illat, intenzív gyümölcsösség, gazdag fűszeresség, komplexitás.

Idei katalán kiruccanásunkat a Can Feixes pincészetnél fejeztük be. Joan Huguet úr egy rendkívül szimpatikus és emberközeli vállalkozás képét vázolta fel, olyat, ahol az emberi tényező, a család, az elődök szelleme teljesen áthatja a mély gyökerekkel táplálkozó birtok mindennapjait. A négy nap alatt sokszor hangoztatott családi jelző, itt teljességgel helytálló volt, még hazai szemmel nézve is.

A birtok Alt Penedés északi részén, a Cabrera és Mediona hegyek között, mintegy négyszáz méter magasságban, a hegyoldalakon található, ott ahol földrajzilag Penedés Anoiaval határos. Itt a magas hegyekkel körülvett szőlőültetvények szélsőséges és hideg éghajlati viszonyoknak kitettek, melyek következtében a szőlő lassabban érik, ugyanakkor magasabb koncentrációjú, igen határozott gyümölcsillatokkal és -ízekkel ruházza fel a termést. A termőtalaj meglehetősen meszes és köves, szerves anyagokban szegény, ugyanakkor rendkívül jó a víztartása. A talaj már önmagában is alacsony terméshozamot biztosít, de éppen az egyéb adottságok következtében, a többitől eltérő, egyedi és különleges ízvilágú szőlőt szüretelnek. A termőföld és az éghajlati viszonyok tulajdonságai összeadódnak és megteremtik a birtok egyedülálló alapanyag bázisát.  

A Can Feixes egy hosszabb távra gondolkodó vállalkozás. Földjeiket tudatosan és felelősségteljesen művelik, maximális tisztelettel óvják a környezetüket, s ha korlátozott mennyiségben is, de következetesen a kiváló minőségű, különleges termékek előállításának és forgalmazásának hagyományát őrzik, s a jövőre nézve is ezt tartják szem előtt.

Blanc Selecció 2007 ٭٭٭٭

A parellada alapot macabeo, chardonnay és malvasia egészíti ki. Tiszta, intenzív illat, sok zöldalmával és egressel. Szájban igen vibrálóan indít, azonnal sok gyümölcsösséget, citrusos fanyarságot nyújt. Karakteres, savgazdag, élénk fehérbor, megismerésre érdemes stílus.

Chardonnay 2005 ٭٭٭٭

Megnyerő közepesen mély citromsárgás szín, elegáns illat sok gyümölccsel és finom fával a háttérben. A tétel új tölgyfahordóban érlelődött mintegy nyolc hónapig, melynek köszönhetően krémes, olajos karaktert, elegáns kicsit burgundis hatást kelt.

Negre Selecció 2005 ٭٭٭

Merlot bázisú házasítás, melyet tempranillo, petit verdot és cabernet sauvignon egészít ki. Mélyrubin színű, nagyon gazdag illatú bor, melyben leginkább a rumos meggy és a szilva tűnik ki. Szájban még mindig fiatal tanninokat és sokszínű, elegáns erdei gyümölcsöket fedeztünk fel.

Reserva Especial 2000 ٭٭٭٭

A nagy bordói házasítások világát idéző bor sok cabernet sauvignon-al, melyet kevés merlot egészít ki. Itt is igen mély színt ad, illatában a cassis, a meggy és egy kis elegáns fás vonulat figyelhető meg, mindezt finoman öleli körbe egy kis palackbuké. Nagy formátumú, elegáns, de kellően koncentrált bor.

Az estét két, szinte azonos Cava-val zártuk, mindkettő a Gran Reserva kategóriát képviselte, méghozzá a 2005-ös évjáratból. Egyetlen különbségük, hogy az első Brut Nature, míg a másik Brut volt, tehát a második tétel expedíciós likőrözést kapott. Mindkét cava igazán elegáns, nagyformátumú stílust nyújtott, megismerésük nélkül szegényesebb lett volna az egész katalán út.

Egész kint tartózkodásom legigazabb summázása alighanem az lehetne, hogy újabb meggyőzést kaptam arról, hogy az itteni boroknak és pezsgőknek létjogosultságuk lenne a hazai piacon is. Esetleges megjelenésükkel tágulhatna a most még igencsak szegényes pezsgőkultúra, hiszen oly sok arcát tudja megmutatni ez a remek ital, melyet sokan nem is sejtenének, ráadásul hozzáteszem, hogy kategóriájukban igen versenyképes áron teszik mindezt.

Csak remélni tudom, hogy a dolog itt nem áll meg, hiszen már konkrét tervek készülnek arról, hogy legközelebb a katalán vendéglátók jönnek hazánkba, ahol szervezetten szeretnének bemutatkozni. Egyet biztosan tudok ígérni, ha ez megtörténik, biztosan ott leszek és tudósítani fogok arról, hogyan is fogadták Magyarországon az általam már megismert kis csodákat.

További információk:

RAVENTÓS I BLANC

www.raventos.com

raventos@raventos.com

Tel.: +34 93 818 32 62 Fax: +34 93 891 25 00

PERE VENTURA

www.pereventura.com

export@pereventura.com

Tel.: +34 93 818 33 71, Fax. +34 93 891 26 79

MASIA VALLFORMOSA

www.masiavallformosa.es

anabel.hinojosa@vallformosa.es

Tel.: +34 93 897 82 86 Fax: +34 93 897 83 55

GIRO RIBOT

export@giroribot.es

www.giroribot.es

Tel.: +34 93 897 49 59 Fax: +34 93 897 43 11

BODEGUES SUMARROCA

www.sumarroca.es

hmayor@sumarroca.es

Tel.: + 34 93 891 10 92 Fax: + 34 93 891 17 78

HUGUET DE CAN FEIXES

www.canfeixes.com

canfeixes@canfeixes.com

Tel.: + 34 93 771 82 27 Fax: + 34 93 771 80 31

Katalónia 2009 I. rész

Katalóniába visszavágyik az ember, ha hívják, akkor még inkább. 2009. február végén már összességében harmadszor látogattam a régióba, ebből kettő, szűken vett szakmai, meghívásos út volt. Látszik, hogy Európa délnyugati szegletében döntéshozói és termelő oldalon is fontosnak tartják az efféle kapcsolattartást, arrafelé már rájöttek, hogy másként nem megy. Ebben azért még itthon kicsit fejlődni kell.

Akárhogyan is van, február 24-én ismét felemelkedett a gép Ferihegyről, majd egy rövid zürichi átszállással érkeztem meg kora délután Barcelonába, Budapesten még -2 fok és hóesés, a katalán fővárosban pedig 16 fok és gyönyörű napsütés várt. Érthetően nem volt nehéz átállni, így felfokozott izgalommal vártam a négynapos program kezdetét.

Még aznap este ellátogattunk a Raventos i Blanc pincészethez, Sant Sadurni d’ Anoiába, ahol Rosa Aguado már türelmetlenül várt minket. A nyugat-európai, USA, Japán, ausztrál és brazil piacokkal felvértezett takaros kis birtok mintegy félórás kellemes buszozásra volt Moja melletti szálláshelyünktől.

   Ahogy azt jobb helyeken már megszokhattam, rögtön a szőlőterületek felé vettük az irányt. A birtok igen szerencsés helyen fekszik, de megépítése egyben tudatos is volt, hiszen a szőlők nagy része a központi épülettől mintegy tíz kilométer nagyságú körön belül fekszik.

   A pincészetet 1986-ban alapította Josep Maria Raventós i Blanc egy több évszázados hagyományokra visszatekintő szőlőbirtokon. Ez a kilencvenhektárnyi terület a 15. századtól kezdve, generációról generációra öröklődött, többek között, az alapító dédnagyapja Josep Raventós i Fatjó, volt az, aki 1872-ben elkészítette az első palack cava-t Spanyolországban. A szakmai tapasztalat és a termékeny föld lehetővé tette, hogy az alapítás első percétől fogva kiváló szőlőfajtákat telepítsenek, a szokásos katalán hármas mellett chardonnayt, cabernet sauvignon-t, merlot-t, monastrellt és pinot noir-t.

A birtok jelentős modernizálásokat hajtott végre az elmúlt években, de ezek mellett igen nagy hangsúlyt fektetnek a környezet védelmére is, így Katalóniában elsőként kapták meg a „Catalonia with a Certificate in Sustainable Viticulture” elismerést. A cég elsősorban a pezsgőkészítésre helyezi a hangsúlyt, hiszen „gyöngyös palackból” vagy félmilliónyit, míg a csendes borokból csak háromszázezret töltenek.

Reserva Brut L’ Hereu 2006 ٭٭٭٭

Halvány zöldes-sárga szín, illata virágos és gyümölcsös, de egy kis mézet is hoz. Szép szénsavtartalom, apró gyöngyök, melyek olvadnak a szájban. Komplex, gyümölcsös ízvilág fehér húsú barackkal, szép savtartalommal, egész kevés ásványossággal.

Gran Reserva De la Finca 2004 ٭٭٭٭

Már színében is érett, egyértelmű palackbukét hoz. Komplex, itt is megjelennek a virágok és a gyümölcsök, szájban egy kis krémesség is fellép. Minerális, nagyon szép egyensúly és kiteljesedés. Mézes, nagyon kellemes íz, szép befejezés.

Silencis 2008 ٭٭٭

Halvány, zöldes-citrusos szín, trópusi gyümölcsök jelentkeznek az illatban. Szájban szépen indul, kellemes gyümölcsösséget, jó egyensúlyt ad. Utóízében is gazdagon viszonozza a gyümölcsösséget, érintésnyi ananászt és kukoricát hoz, majd megjelenik egy egészen kellemes fűszeresség és egy érdekes kesernyésség.  

Negra 2005 ٭٭٭٭

Rubinszín, igen kellemes illat sok fűszerrel, fahéjjal, ánizzsal, szegfűszeggel. Sok piros bogyós gyümölccsel indít, közepes testet ad, viszont tanninjai még nagyon fiatalok, kissé szárítóak. Lecsengése közepesen hosszú.

A jól megérdemelt éjszakai pihenő, kis frissítő ebéd után másnap, február 25-én ismét buszba pattantunk, hogy kipihenjük a „száraz dolgokat”, és meglátogassuk a Pere Ventura birtokot, mely alig félórás utazásra volt szálláshelyünktől. Christian González kalauzolásával sikerült betekintést nyernünk az építészetileg is komoly élményt jelentő pincészet életébe. Itt már nagyobb volumennel találkoztunk, a pezsgőből pontosan a dupláját, míg borból hasonló mennyiséget termelnek, mint a Raventos i Blanc pincészetnél.

   A szőlőbirtokot Pere Ventura Vendrell alapította 1992–ben, aki egy XIX. századra visszatekintő tradicionális szőlőtermesztő dinasztia utódja. A pincészet létrehozásakor kizárólag egy cél vezérelte: a lehető legmagasabb minőségű prémiumkategóriás bor és pezsgő készítése. A vállalat azóta is ezt tartja szem előtt, és a szőlőtermesztés, valamint a bor- és pezsgőgyártás terén is fáradhatatlanul újabb és újabb technológiát, élenjáró eljárásokat vezet be, az eredeti célkitűzés megvalósítása érdekében. A cég termékei, a hazai piacon kívül, Európában, Amerikában és Ázsiában kerülnek értékesítésre.

Brut Nature Tresor ٭٭٭٭

Nagyon világos szín, szinte teljesen víztiszta. Tiszta, szép pezsgőillat, élesztős, kissé ásványos jegyekkel. Visszafogott gyöngyözés, de szép gazdag íz jellemzi. Korrekt, tiszta pezsgő, azt adja, amit ígér.

Cava Brut Reserva ٭٭٭٭

Komplex illat sok élesztővel, és fehér húsú barackkal. Szájban kellemes sósság, szép gyöngyözés, egész kis krémesség jellemzi. Utóíze hosszabb, itt nagyobb komplexitás, több karakter bontakozik ki.

Cuvée Maria del Mar ٭٭٭٭

Szép komplex illat, benne sok trópusi gyümölcs és vanília, de egy kis ánizs is feltűnik. Ízében feltűnik az új fahordó, de nagyon kellemesen, nem elnyom, hanem plusz karakter ad. Testesebb, krémesebb, érleltebb ízvilág. 

Cava Semi Sec ٭٭٭

Itt is visszafogott szín jelentkezik. Illatában cukrozott és trópusi gyümölcsök jelentkeznek, előtérben az ananász és a mangó. Nagyon kellemes cukortartalom, nem túlzó, jól kerekít, egyensúlya megmarad.

Cava Semi Sec Rosado ٭٭٭

Közepesen mély rozészín, illata meggyes, málnás, de kevés eper is keveredik a pohárban. Szép gyümölcsössége mindvégig megmarad, itt is nagyon jó az egyensúly. Érdekes karaktert ad, jól beilleszthető egy cava sorba.

A Pere Ventura birtoktól szinte csak kőhajításra fekszik a Vallformosa, mely már régi kedves ismerősünk, hiszen 2007 szeptemberében egy igen emlékezetes délutánt és estét sikerült itt töltenünk a szüret kellős közepén. Érdeklődve vártuk, hogy az eltelt másfél év alatt milyen változások mentek végbe a több évszázados falak között.

   Az igen eredményesen működő pincészet szinte minden kontinensen képviselteti magát, borai mintegy harminc országban kaphatóak.

A Vallformosa 1865-re visszanyúló hagyományokkal rendelkező, tisztán családi tulajdonban levő vállalkozás az egyetlen olyan pincészet a most meglátogatottak közül, mely nem csupán Penedés-ben, hanem Rioja-ban és Ribera del Duero-ban is szerzett érdekeltségeket.

   Penedés-ben közel négyszáz hektárnyi szőlőterületet tudhat magáénak, és chardonnay, macabeo, muscat, parellada és xarel.lo, valamint cabernet sauvignon, garnacha tinta, monastrell, samsó, syrah és tempranillo fajtákkal dolgozik, melyekből két és félmillió palack bort és ugyanennyi pezsgőt készítenek.

   A pincészet központja Vilobí del Penedés-ben található, amely hamarosan Vallformosa Winery Convention Center néven is ismertté válik, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő körülmények között kapjanak helyet a szakmai, üzleti megbeszélések, bemutatók, továbbképzések, vagy akár, az aktív pihenés, a szakemberek méltó kikapcsolódása iránti igény esetére is rendelkezésre álljon.

   Henk Kluft ismertetésével egy rövid pincei sétán estünk át, majd ismét egy igen kellemes meglepetésben részesültünk. Amíg másfél éve a Rioja és Ribera del Duero-borok adták a különlegességet, most az új argentin szőlőbirtokukról származó torrontes, malbec és bonarda borokkal fűszerezték meg a délutánt, néhány borukkal pedig egy igen kellemes vacsora keretében ismerkedhettünk.  

Claudia de Vallformosa 2008 ٭٭٭

Halvány szalmasárga szín, közepesen intenzív virág- és gyümölcsillatok jellemzik. Szép, friss, savgazdag fehérbort ismertünk meg, mely szájban igen komplex gyümölcsösséggel kényeztetett. Jól illett hozzá a vacsora kezdeteként kínált, rákos- kagylós-majonézes toast.

Clos Maset 2005 ٭٭٭٭

Nagyon komoly megjelenés, mély szín, igen gazdag fűszeres és erdei gyümölcsös illattal nyit. Ízben dominálnak a tanninok, a nagy test, minden rezdülésében komoly koncentrációt ad. Még kimondottan fiatal bort ismertünk meg, melyhez a feltálalt bárány kissé visszafogottabb versenyzőnek bizonyult.

Carla de Vallformosa  Brut Reserva ٭٭٭٭

A Cava igen szépen indított, hozta a jellegzetes, élesztős, kissé ásványos, citrusos, fanyarkás illatot és zamatot. Egyetlen „negatívuma” abban merült ki, hogy egy desszerthez kínálták, így nem tudott teljes mértékben kiteljesedni. Sokkal jobb lett volna itt lezárásként egy kicsit magasabb cukortartalmú 

pezsgőt kínálni. 

Pezsgő a Kárpát-medencében

A champagne-i pezsgőbor hamar meghódította a francia földet, népszerűsége és terjedése egész Európában forradalminak nevezhető. Franciaországon kívül is sorra alakultak a pezsgőpincészetek, így került a sorba Oroszország, Spanyolország, Németország, Olaszország, Ausztria és persze Magyarország is. Később kiderült, hogy a Kárpát-medencében egyedülállóan gazdagok a lehetőségek pezsgő alapanyag termesztésére.

  

Ma már gondolom, nagyon érdekes lehet a kijelentés, de ha jobban megvizsgáljuk a korabeli szőlő- és borkultúrát, rögtön megértjük, hogy miért is alakult így. Az 1800-as évek elején hazánkban igen fejlett volt az ágazat, jelentős az ültetvényi háttér és az előállított bormennyiség is. Az akkoriban is vezető franciák mellett szinte rögtön mi következtünk a sorban, ennek szerves részeként pedig törvényszerű volt, hogy az új ital sikeres lehet a hazai adottságok közt is.

A történelmi Magyarország területén az első pezsgőpincészetet a Hubert ház keretén belül hozták létre, 1825-ben Pozsonyban. A város és környéke akkoriban fontos bortermelő vidéknek számított, könnyen megvalósítható volt a szállítás, ideális távolságban volt a császárvároshoz is, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a település tekinthető a hazai pezsgőkészítés melegágyának. A szerény kezdet után a pezsgő népszerűsége itt is bizonyított: a század végére az egykori koronázó város már öt pincészettel büszkélkedhetett.

Az első időkben Huberték is komoly nehézségekkel szembesültek, hiszen a XIX. század elején úgy ismerték a pezsgőt, mint kizárólagos francia italt, így rengeteg idő, szakember és persze kiváló alapborok kellettek ahhoz, hogy pezsgőik felvegyék a versenyt a Champagne-ból származó, akkoriban már igen elegáns italokkal. A cég kitartása azonban nem lankadt, és ez előbb-utóbb meghozta az eredményt: már az 1840-es években több tízezer palack pezsgőt készítettek. Egyeduralkodásuk 1835-ig tartott, ekkor alapították meg az Esch &Tsa. céget, ahol a később nagy népszerűségnek örvendő Széchenyi pezsgő is készült.

Annak ellenére, hogy a század végén tragikus pusztítást végzett a filoxéra, tovább fejlődött, népszerűsödött a pezsgő. Ennek köszönhetően alakult meg a Palugyai, a Lenard & Laban, valamint a Berlin is. (A Hubert cég mind a mai napig működik a szlovákiai Szereden, egyébiránt a Henkell cégcsoport része.)

Az első pesti pezsgőgyár megalakulására 1852-ig kellett várni. Ekkor jegyezték be Hölle Márton Józsefvárosi Pezsgőgyárát a társas vállalkozások körébe. Ezek után sorra alakultak a pincészetek a székesfővárosban is. Gráner(1854), Prükler(1864), Holzmann & Muritzky(1881), Törley J. & Tsa.(1882), Louis Francois & Co.(1886), Reichardt & Tsa.(1893), Éder Mihály(1893), Dubois & Tsa.(1897), Eberhardt Antal(1899). A felsorolásból is látszik, hogy a pezsgőkészítés különösen a XIX. század második felében, a nyolcvanas-kilencvenes években kezdett igazán népszerűsödni, ekkoriban már komoly haszonnal kecsegtetett egy pincészet létrehozása.

Pozsony és Budapest fejlődésével együtt vidéken is megjelentek az első pezsgőmanufaktúrák, különösen ott, ahol könnyedén biztosítani lehetett a jó alapanyagot. További pezsgőpincészetek is létesültek, Andrényi (Arad 1862), Herceg Schaumburg-Lippe (Szlatna, később Villány 1864), Pethő (Velence 1875), Belatnyi (Velence 1898), Littke (Pécs 1876).

Budafok, a pezsgőváros

Promontor (1885-től Budafok) nem véletlenül lett a hazai bor- és pezsgőkészítés valamint forgalmazás központja. Közel volt a Duna, jó utak és vasútvonalak hiányában sem szenvedett, karnyújtásnyira volt az alapanyag, a főváros nagymértékű fejlődése pedig biztos piacot jelentett. Ebben az időben sok szőlő- és bortermelő, pezsgőmester vagy borkereskedő tette át székhelyét a településre. Mindez annak fényében válik még érdekesebbé, ha tudjuk, hogy ez idő tájt Magyarország szőlőinek csaknem felét elpusztított a szőlőgyökértetű. Bár számtalan pezsgőpincészetet létesítettek a takaros kisvárosban, a magyar pezsgő patinás hírét azonban a Törley és Francois családoknak köszönhette, hiszen e két pincészetet és termékeit gyakorlatilag az egész világon ismerték.

Egy század végén készített összeírás szerint Magyarországon nyolc nagyobb pezsgőpincészet működött, melyek éves forgalma hozzávetőleg kétmillió palack volt. A XX. század elején újabb pezsgőpincészetek is alakultak, Unyi(1904), Nunn(1911), Dietzl(1912), Esterházy(Tata 1905), mely azt jelzi, hogy még ebben az időben is meglehetősen jövedelmező volt a pezsgőkészítés. 

    

Az első megtorpanást az 1914-ben kirobbant világégés okozta. Ugyan a pezsgő ára és fogyasztása az első világháború alatt szinte soha nem látott magasságokba szökött, azonban a háború vége után egymás után zártak be a gyárak. A trianoni békeszerződés sajnos rányomta a bélyegét az egész hazai bor- és pezsgőkészítésre. Innentől számítva lényegében a bankok vették át a pincészetek üzemeltetését. A gazdasági világválság előtt ismét fejlődött a hazai piac, és jelentősen nőtt az export is. A legjobb pezsgőket ekkoriban Olaszországba, az Egyesült Államokba, Franciaországba, valamint Angliába szállították. Pár új pincészet is piacra lépett, például a Zichy vagy a Magyar Királyi Állami Pincegazdaság, azonban a gazdasági világválságot és a második világháborút csak nagyon kevesen élték túl. A Littke, a Francois, a Törley és a tatai Esterházy, azonban mindvégig talpon maradt.

    

Az iparosított pezsgő

1945 után a pezsgőkészítés, ha lassan is, de újra megindulhatott, azonban néhány évnyi nyugalom után ezúttal az államosítás szólt közbe. A rendszeres, piaci termelést a Törley már állami tulajdonban kezdi meg 1951-ben, 1955-ben megalapították a mai Hungaria elődjét, 1963-ban pedig beindították a tankpezsgő gyártását. Az 1960-as 70-es években a pezsgő készítése és forgalma megsokszorozódott. A magyar borászat óriás cégének a Hungarovinnek tulajdonába került később a Törley pezsgőgyár is, majd a nyolcvanas évek elejére a termelés már az évi harmincmillió palackot ostromolta, ám ennek szinte teljes egészét a jóval alacsonyabb minőségű tankpezsgő adta. A teljességhez hozzátartozik, hogy ebben az időben a cég olyan márkákkal is bővíteni tudta szortimentjét, mint az újraindított Francois, amit a családtól megvásárolt névhasználat tett lehetővé, így a patinás márkanév alatt újra készítetek tradicionális pezsgőt.

   

A rendszerváltás és a keleti piac megszűnése után a termelés drasztikusan csökkent, így bekövetkezett a Hungarovin privatizációja is. Az új tulajdonos a Henkell & Shönlein lett, mely új, modern technológiákat honosított meg és a profi tőke is megtette a hatását. Az új cég egy hatékonyan vezetett, nagy piaci súllyal, de ehhez mérten nagy felelősséggel rendelkező vállalattá nőtte ki magát. 1996-ban megvásárolták a Balatonboglári Borá-szati Rt-t is, így a magyar piac második legjelentősebb pezsgős vállalkozása is érdekeltségük alá került.

  

A cég nevét 2004-től hivatalosan is Törley Pezsgőpincészetté változtatta. A névváltoztatással egy időben, jelentős fejlesztéseket eszközöltek. A nagy hagyományokkal bíró Anna utcai pezsgőpincészet a közeljövőben kizárólag a tradicionális technológia kiszolgálását hivatott szolgálni.

Az elmúlt években a már meglévő termékek minőségét jelentősen fejlesztették, miközben újdonságokkal, friss márkákkal is életben tartották a piac érdeklődését.

Champagne-sztorik

A nagymúltú szőlő- és borvidékek az egész világon (többek közt) arról ismertek, hogy tele vannak érdekes történetekkel. Ilyen például az, amikor feltűnik egy-egy mesebeli alak, aki először hozott be bizonyos fajtákat, vagy egy szerzetes, aki még a földet is megrágta, vagy egy pincemester, aki kölcsönkérte gazdájának konyhaasztalát, hogy abba lyukakat fúrjon. Bár a pezsgőkultúra nálunk még csak gyerekcipőben jár, azért itthon is történtek érdekes dolgok. Mégsem versenyezhetünk Champagne-nyal, ahol a pezsgőkészítés évszázados hagyománya, ugyancsak bővelkedik érdekes történetekben. Ezekből gyűjtöttem most össze egy csokorra valót.

  

A Moët & Chandon pezsgőház elődjét 1743-ban alapította Claude Moët. A Champagne vidékéről származó pezsgőborai szinte azonnal népszerűek lettek a császári udvarban, majd a XVIII. század végére a Moët márkanevet már szerte Európában ismerték és kedvelték. A cég volt az első, amely tengerentúli exporttal próbálkozott, így az Egyesült Államok polgárai is egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a nemes ital felé.

A cégalapító Claude Moët unokája, Jean-Remy Moët irányítása idején a pincészet termékeit olyan hírességek fogyasztották, mint Napóleon vagy az amerikai állam egyik alapító atyja Thomas Jefferson. 1832-ben Jean-Remy a cég tulajdonjogát felosztotta fia Victor és veje Pierre-Gabriel Chandon de Briailles között, így a Moët név a Chandon utótaggal bővült. 1842 igen fontos dátum a cég történetében, hiszen ekkor került piacra az első évjáratos pezsgőjük. Mindmáig legkelendőbb terméküket, a Brut Imperialt 1860-ban ismerhette meg a világ, presztízs márkájukat pedig Dom Pérignon tiszteletére keresztelték.

Még Claude Moët színre lépése előtt 1734-ben a champagne-i borkereskedő Jacques Fourneaux már kísérletezett pezsgővel, és ekkor alapította meg vállalkozását, a későbbiekben nagy hírnevet szerzett Taittinger cég elődjét. 1912 táján Pierre-Charles Taittinger egyik sógorával közösen egy pezsgőkereskedelemmel és -exporttal foglalkozó vállalkozást működtetett. Álma, egy klasszikus Champagne ház létrehozása volt, mely 1932-ben vált valóra, amikor sikerült megszereznie a birtokot, melynek falai között egykoron a híres filozófus Cazotte élt, akit a francia forradalom alatt a királyhoz, XVI. Lajoshoz való hűségéért lefejeztek.

Pierre Taittinger a piac elvárásaihoz igazodva - talán elsőként - az elegáns, könnyed bort adó chardonnayt részesítette előnyben a pinot szőlőfajtával szemben, így az emberek ízléséhez közelebb álló pezsgői iránt óriási volt a kereslet. 1945 után harmad szülött fia Francois, fivérei Claude és Jean támogatásával apjuk vállalkozását a mennyekbe emelte, és a pincészet központját a XIII. században épített Saint-Nicaise kolostorba helyezte át, amelyhez hozzátartozott az impozáns, IV. században épült mészkőbe vájt pincerendszer is. Francois felfelé ívelő karrierjének egy 1960-ban történt tragikus autóbaleset vetett véget.

Philippe Clicquot borkereskedő és szőlőtulajdonos 1772-ben alapított céget Reims-ben. Ezt a vállalatot később fia, Francois 1798-ban átvette, de annak 1805-ben bekövetkezett halála után feleségére, Nicole-Barbe Ponsardin-re szállt a tulajdonlás és az irányítás.

Abban a korban meglehetősen szokatlan volt, hogy egy hölgy üzleti ügyekkel foglalkozzon, azonban a mindössze 27 éves özvegy kimondottan ügyesen forgolódott ezekben a körökben. A pezsgőpince nevét nemsokára Veuve Clicquot Ponsardin-re változtatta. A „veuve” szó a francia nyelvben özvegyet jelent.

A cég átvétele sok nehézségbe ütközött. Az 1800-as évek elején, a napóleoni háborúk miatt általános tengerzár volt érvényben, mely a hajózással bonyolított kereskedelmet is nagymértékben gátolta. Madame Clicquot viszont pontosan ebben az időben egy fontos Oroszországba induló megrendelést semmiképpen sem akart visszautasítani, ezért merész lépésre szánta el magát. A hajózárlat ellenére azt tervezte, hogy mindenáron eljuttatja a megrendelést a cári udvar számára. Bár sokan óvták az úttól, ő mégis belevágott, s nem sokkal később a hajó sértetlenül futott be Szentpétervárra. Ettől kezdve Oroszországban a Veuve Clicquot neve teljesen egybeforrt a champagne-i pezsgőbor fogalmával, és a ház sikere azóta is töretlen. A történelminek minősíthető tett után került bele a horgony a cég címerébe is, sőt Madame Clicquot odahaza is a pezsgővidék legismertebb személyiségévé vált.

A gyöngyök varázsa

A pezsgő világa, még mindig izgalmas, ráadásul folyamatosan változik! Ma már nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy Franciaországban készítettek először gyöngyöző italt, abban azonban biztosak lehetünk, hogy megalkotásában, technológiai fejlesztésében az élen jártak.

  

A frankoknál először az 1500-as évek végén töltöttek palackba bort úgy, hogy az erjedés közben a szén-dioxid a palackban maradjon. A sok száz, sok ezer szétdurrant palack és a szétszóródott üvegszilánk nyomában sokan nem is sejtették, hogy egészen új, hihetetlenül divatos ital születésénél bábáskodnak. A történet a „pezsgő feltalálójaként” Dom Pérignon-t tiszteli, de ma már bizonyított, hogy a modern korban használatos pezsgőkészítési mód nem köthető sem egy emberhez, sem egy időponthoz. Több mint kétszáz éves fejlődésre volt szükség, hogy a XXI. századi pezsgőkig eljussunk.

   

Az ital kultusza az 1600-as években kezdett kialakulni, ami viszont még ennél is érdekesebb, a pezsgő és a fogyasztásával járó ceremónia mindmáig megmaradt egy kissé titokzatos világnak. Miközben a misztikusság fennmaradt, sajnos sokakban még mindig fogalomzavar támad, ha a pezsgő szóba kerül, ezért úgy vélem itt a legelején érdemes hát tisztázni, mit is értünk a fogalom alatt. A pezsgő egy olyan szénsavas bor, melynek többszintű és nagyon részletes készítési sorozaton kell átesnie, míg végül megszületik a csoda: millió gyöngyök egyetlen palackban. A változatos szőlőfajták telepítésével, a termőterületek szétválasztásával és ezután az alapborok házasításával a pezsgőmestereknek egy olyan bor előállítása sikerült, mely a második erjesztés után sok és finom buborékkal kedveskedik fogyasztójának.

Pérignon nyomában

Dom Pierre Pérignon bencés szerzetest (1638-1715) és munkáját - ha nem is ő találta fel az italt - mindenképpen mérföldkőnek tekinthetjük. Állítólag Burgundiában született, és a szőlészet-borászati alapokat onnan hozta magával, amikor 29 évesen megérkezett az Hautvillers Apátságba, hogy annak pincemesteri pozícióját elfoglalja. Ami bizonyított, ő kezdte el osztályozni a szőlőket és házasított először különböző minőségű alapborokat, hogy azok még jobb minőségűek legyenek.

A pezsgő történetében nagy szerep jutott a Champagne környékén lévő mély és hideg pincéknek, melyek többségét még a római időkben vájták. Ezekben a pincékben elsőként Dom Pérignon helyeztette el az előzőleg megtöltött palackokat, és a lassú erjedés hatására maradhatott cukor a borban. A szerzetes a tavasz elején javasolta a palackozást, mert feltehetően ez az évszak volt a legmegfelelőbb a pezsgő újraerjedése szempontjából. A pezsgőspalackok lezárására először bőrdarabokat használtak, majd ezek helyét fokozatosan átvette a parafa

   

Pérignon idejében az alapborok még a legutolsó házasítás után és sokszor a palackban is igen zavarosak voltak a bennük lévő üledéktől. A pezsgőt a XVIII. században még mindig dekantálással távolították el a palackból, azonban ez a típusú tisztítási eljárás nagyon költséges és egyben bizonytalan is volt, mivel a fejtés során igen sok szénsav is eltávozott. Azokból a palackokból, melyből nem távolították el az üledéket, az elit fogyasztók - kénytelen-kelletlen - együtt fogyasztották a nemes nedűvel.

A pezsgő gyártási receptje vagy száz esztendeig titokban is maradt, de népszerűsége miatt folyamatosan elterjedt a vidéken, majd Európában. Nagy tételben való termelése és kereskedelmi terjesztése valójában azoknak a házaknak köszönhető, akiket ma már a legnagyobb tisztelet övez. A történelmi adatok szerint először a Ruinart céget alapították meg, mégpedig 1729-ben, majd ezután sorra alakultak a leghíresebb pezsgőházak. Moët & Chandon (1743), Veuve Clicquot (1772), Heidsieck (1785), Bollinger (1829), Pommery (1834), Krug (1834), Billecart-Salmon (1818), Taittinger (1834), Perrier Jouët (1811), Laurent-Perrier (1812).

Champagne vezet

Mire a pezsgő szép lassan elterjedt az egész kontinensen, hazájában, Champagne-ban már a készítési módokat kezdték tökéletesíteni, finomítani. Az új pezsgőbor hamar divatba jött a francia udvarban, mégis egészen az 1800-as évek elejéig még sokkal több csendes bort készítettek (Coteaux Champagne), mint pezsgőt.

  

A pezsgőmesterek a készítés folyamán rengeteg problémával találták szembe magukat. Ebben az időben a palackok még mindig nagy számban szétrobbantak, vagy éppen nem a megfelelő módon pezsegtek. Ekkor jöttek rá, hogy a második erjesztéskor cukrot adjanak a borhoz, ezáltal azonban megnőtt az üledék képződése is, mely, mint olvashattátok, korábban sem volt kívánatos. Végre tehát meg kellett szabadulni a nemkívánatos „anyagtól”, s ekkor lépett színre Antoine de Müller, a Veuve Clicquot pezsgőház pincemestere. A forradalmi újítás nem volt más, mint lyukakat fúrni egy asztalba, a pezsgőspalackokat pedig belehelyezni, s egy kis forgatással rásegíteni, hogy az üledék leülepedhessen a palack nyakában lévő dugóra. Az innováció hatására, az immár szinte teljesen tiszta pezsgőbor még inkább elterjedt, népszerűségének már szinte semmi szabott határt.

  

A XIX. század, mint a pezsgőkészítés aranykora vonult be a történelembe. A tradicionális eljárást, vagy ahogy akkoriban nevezték a Méthode Champagneois-t - mely minden meghatározó módszert, kezdve a szőlőtermesztéstől, az alapborok házasításán túl egészen a kész pezsgőig terjed - szintén ekkor fektetik le.

A mai kor champagne-ja természetesen száraz, a legnagyobb minőségek egyértelműen a Brut, Brut Nature, Non Dosage kategóriából kerülnek ki. Nem volt azonban mindig így. Valószínűleg a hazai pezsgőfogyasztók (nálunk még mindig az édes, félédes pezsgők a népszerűek) örömmel fogadják, hogy ízlésük korántsem újkeletű. A XIX. századi pezsgőborok még kifejezetten édes, majdhogynem szirupos italok voltak, hiszen ez volt a korízlés. Az oroszok 200 gramm/liter cukorral, a németek 160-al, de még a franciák is 100-120 gramm/liter cukorral itták, egyedül az angol piac fogadta el a 30 g/l körüli cukortartalmat.

Ennek tudatában tehát, egészségetekre…

A Velencze tavi pezsgőborról…

Ha manapság a Velencei tóhoz utazunk, talán nem is jut eszünkbe, hogy a vadregényes vizek mellett, vagy száz esztendeje igen kimagasló csendes- és pezsgőborok is készültek. Vélhetően arra is kevesen gondolnak, hogy egykor milyen gazdag lehetett a Kárpát-medence pezsgő kultúrája, s nem csupán négy-öt ismertebb márka közül lehetett választani az üzletekben és a szórakozóhelyeken.
 
Valaha szebbnél szebb italok készültek Villánytól Szeredig, Velencétől Aradig. A XX. század elején, pezsgőnek való alapanyagot sokfelé termeltek, de olyat, amely valóban kimagaslott és igazi megbecsülést hozott a gazdának, csak nagyon szűk területen. Utóbbira szép példa a velencei Bence-hegy, a helyi pezsgő és Belatiny Artúr neve.
A velencei borvidék jelentőségét jól mutatja egy 1865-ös összeírás, hiszen Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben ekkor már 1049 katasztrális holdon gazdálkodtak a termelők. Virágzott szőlőtermelés és borászkodás, emellett igen fejlett volt a borkereskedelem is.

Domino Extra Dry, az egyik legismertebb Belatiny-márka

A hagyományok ápolói szerint itt művelt szőlőt Vörösmarty Mihály, majd itt működött a szakmában nagy tekintélynek örvendő Cseh Ede, és a Braun testvérek pezsgőpincészete is. Bár kétség kívül sokat tettek azért, hogy népszerűek legyenek az itteni gyöngyöző italok – mégsem elsősorban ők, hanem a később szintén Velencén letelepedő pezsgőgyáros, Belatiny Artúr (1869-1937) szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki igazán jó, világhírű pezsgővé dolgozta fel a Velencei-hegység kiváló minőségű, zamatos szőlőit.
Belatiny igen változatos életet élt, a budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Nyugat-Európába ment tanulni. Hazatérése után előbb saját pezsgőgyárát fejlesztette, később a Földművelésügyi Minisztérium Országos Központi Mintapincéjének főbizományosa lett.
A velencei Belatiny pezsgőborgyár komoly nemzetközi elismerésben is részesült: az 1900-as párizsi világkiállításról aranyéremmel térhetett haza. A több száz éves szerves fejlődésnek, a gazdag hagyományoknak, a hungarikum szempontból ma már felbecsülhetetlen értékű fajták virágzásának vetett véget a 19. század végén beköszöntő filoxéravész. A járvány hatására a velencei szőlőhegy szinte teljesen kipusztult, legjobban a pákozdi Külsőszőlő vészelte át a pusztulást. A filoxéravész után a többi községbe innen vitték a vesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez.
Minden erőfeszítés ellenére 1935-ben már csak 570 katasztrális hold volt a tó körüli szőlőterületek nagysága. A csökkenésnek csupán egyik okozója a filoxéravész. Az igazságtalan trianoni békediktátum okozta politikai és gazdasági sokkból szinte még fel sem ocsúdott a nemzet, mikor 1929-30-ban bekövetkezett a gazdasági válság, emiatt pedig – akárcsak most – zuhantak a szőlő- és borárak, csökkent a piac, így egyre kevésbé volt értelme szőlővel és borral foglalkozni.
Azóta sok minden megváltozott a Velencei-tó körül. A II. világháború utáni időszak szakemberei már nem tartották érdekesnek a tó környékén elterülő ültetvényeket és az azokból készíthető borokat, így szinte megállíthatatlan lett a hanyatlás.
Sajnos, ahogy eltűntek a Bence-hegyi szőlők és présházak, úgy hagyott fel az aktív működéssel Velence híres pezsgőgyára is. A korábbi szőlőterületek többségén ma már hétvégi telek vagy nyaraló található, s csak kevesen tudják, hogy az egykori pezsgőgyáros és bornagykereskedő Belatiny gyárának, a korábbi Braun pezsgőüzemnek egykori pincéje ma is megtalálható az időközben üdülővárossá fejlődő település ófalujában.

A Bence-hegy

A ma ismert és bejáratott pezsgőnevek mellett hazánkban sajnos kevés a hagyományos, legszebb és leghagyományosabb technológiával készült pezsgő. A jelenlegi törvényi előírások egyelőre nem is igazán teszik lehetővé, hogy ez kiteljesedjen, de azért talán készülődik valami. Reménykedjünk abban, hogy nemsokára újra sok szép, változatos termőhelyről származó, kisszériás, valóban minőségi pezsgő közül lehet majd választani.