Leberkäse-piknik

Beköszöntött az ősz! Csodálatos színekbe öltözik a természet, s ha még nincs nagyon hideg érdemes ilyenkor is jó kis túrákat tenni. S, ha megéhezünk, már lehet is elővarázsolni a hátizsákból az elemózsiát. Nagyon jó választás ilyenkor a húskenyeres buci. 

A húskenyér (vagyis leberkäse) nyugati szomszédunk egyik fontos gasztronómiai fogalma. Egész kis kultusz lengi körül, vásárolható a legkisebb bolttól a legnagyobb hipermarketig, legtöbbször kóstolható a henteseknél is, de sokszor a házi ízekben világbajnok buschenschankokban is egyedi változatokra bukkanhatunk. Eszik hidegen, melegen, roston sütve, tányéron, vagy zsemlébe téve
A mostani sajtos változat alapját azonban nem Ausztriában, hanem egy soproni hentesboltban vettem. Egy kevés újhagymát felkarikáztam, és zsiradékon enyhén lepirítottam, majd kevés cukrot tettem hozzá, karamellizáltam. Néhány perc elteltével egy evőkanál mustárt tettem hozzá, elkevertem, majd kevés balzsamecetet és egy közepes, felkarikázott paradicsomot adtam hozzá, az egészet kissé visszaforraltam. 
Egy másik serpenyőben minden zsiradék nélkül megpirítottam az ujjnyi vastag húskenyeret, és a buci alját, tetejét és egy kicsit a belsejét is. Nem baj, ha kicsit füstöl, így lesz igazán jó íze. Mikor a húskenyér elkészült, a buciba teszem, jócskán teszek rá az édeskés-fűszeres zöldségekből, majd az egész tetejét friss rukkolával borítom be.
Persze szabadtéren, faszénparázson készítve az igazi, barátainkat, de akár a gyerkőcöket is meglephetjük vele. 
Tapasztaltam… 

Harcsa tormamártással és friss salátával

Legutóbb ismét egy határ közeli osztrák bevásárlóközpontban végeztük éppen aktuális nagybevásárlásunkat, mikor is megakadt a szemünk a halas pulton. Hát, ha valahol, akkor itt kellene egy kis továbbképzést tartani a hazai boltvezetőknek. Úgy kínálta magát legalább öt-hat friss halfilé, hogy nem tudtunk ellenállni: a harcsát választottuk.

Kell hozzá (2 főre):

40 dkg harcsafilé,

1 marék friss, reszelt torma,

2 ek. tejföl, 1 ek. liszt,

1 db paprika,

1 db paradicsom,

friss leveles saláta,

néhány brokkolirózsa

só, bors, cukor,

olívaolaj, balzsamecet.

Először a friss salátát készítettük el, majd jól összekevertük a balzsamecetes-olívaolajos dresszinggel, és hűtőbe tettük. A brokkolikat sós, lobogó vízben kicsit megfőztük, de csak annyira, hogy megtartsák állagukat, és ropogósak maradjanak. Egy kisebb darab tormából frissen reszeltünk egy kisebb maréknyit. A tejfölt egy kevés liszttel jól elhabartuk, a megreszelt tormát hozzáadtuk, sóztuk, borsoztuk, kevés cukrot adtunk hozzá, majd kevés húslével felöntve kellő sűrűségűre elfőzzük. Amíg a halakat megsütjük, érdemes melegen tartani a mártást...

Egy serpenyőben vaj és olívaolaj keverékében sütöttük meg a harcsafilét, mindkét oldalon 3-4 percig. Miután kész, jöhet a saláta, rá a pirult halszelet, és a tetejére kanalaztuk a friss mártást.
Mi csak friss baguette-el ettük, de illik hozzá például a rizs, a burgonyapüré vagy éppen a kuszkusz is. Ja, és hogy el ne feledjük, egy jó pohár fiatalos, eleven savú fehérbor, mondjuk egy olaszrizling!

Tepertős gombóc (Grammelknödel)

Ez a specialitás – tudomásom szerint – elsősorban az ausztriai Burgenlandban népszerű, bár forrásokat egész Ausztria szerte találtam. Az elnevezés szó szerint tepertős gombócnak fordítható. Viszonylag egyszerűen elkészíthető finomságról van szó, mely ráadásul igen tápláló is. Sarkalatos pontjai, a jó minőségű tepertő és a megfelelő burgonya.

Fotó: oberoesterreich.at

Hozzávalók (kb. 2 főre):

25 dkg ropogós tepertő,

fél fej apróra vágott vöröshagyma, csipet apróra vágott petrezselyem,

só, bors, ízlés szerint, kevés zsiradék.

A burgonyagombóchoz:

50 dkg lisztes burgonya,

15 dkg liszt, 1 tojás, só, kevés zsír (vajjal is lehet).

Elkészítés:
A burgonyát héjában tegyétek fel főni, majd, ha készen van, törjétek össze, adjátok hozzá a lisztet, a tojást, és egy kis zsírt. Ez nem kell, hogy több legyen egy teáskanálnál, de aki gondolja, vajat is használhat. Jól dolgozzátok össze, majd hagyjátok egy kicsit pihenni.
Fél fej vöröshagymát vágjatok a lehető legapróbbra, kissé pirítsátok elő, majd adjátok hozzá a tepertőt. A pirítást elegendő néhány percig végezni, eközben tehettek hozzá ízlés szerint sót és borsot, a legvégén pedig egy csipet petrezselymet.
Ha elkészült a töltelék, máris dolgozhatjátok bele a gombóc tésztájába. Akkor lesz jó, ha max. 5cm átmérőjű kis gombócokat formáztok. Ezután bő vízben főzzétek meg, ha pedig elkészült a párolt káposztával és ha van, pörköltszafttal körítve fogyasszátok. 

A smarniról…

Az eredetileg Bécsből származó Wiener Kaiserschmarrn, az egész egykori Monarchia területén elterjedt édesség. Ismert még császármorzsa, porozinkó, smarni néven is. A desszert eredetére két köznépi legendát ismerünk, az egyik szerint Erzsébet magyar királyné, azaz Sisi udvari szakácsa készítette először, a másik szerint maga Ferenc József találmánya.

Alapvetően palacsintatésztából, zsíron történő pirítással készül, de gyakran liszt helyett búzadarát is használnak. Többféle változat létezik, a miénk darás, míg a bécsibe nem tesznek. Lehet szilvalekvárral, kakaóval, fahéjas cukorral, almapürével (apfelmus) fogyasztani, de szerintünk házi kajszilekvárral az igazi.

A mi „bögrés” változatunk…

Végy egy 2,5 dl-es bögrét,

1 bögre búzadara, 1 bögre liszt,

2 bögre tej (0,5l), 4 tojás,

3 ek. porcukor, csipet só,

4 ek. vaj a sütéshez.

(emberes adag készülhet így, írjunk 4 főt…)

Készítés:

A tejet megmelegítjük, a lisztet, a sót, egy evőkanál cukrot és a búzadarát összekeverjük a tejjel. Dolgozhattok hideg tejjel is, de, ha megmelegítitek, hamarabb megduzzad a dara. A tojássárgákat két evőkanál cukorral kikeverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. Összekeverjük a tésztát, a végén beleforgatjuk a fehérjét. (Ízlés szerint reszelhetünk bele citromhéjat is.) Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beleöntjük a tésztát, és hagyományos módon megsütjük.

Ui.: Mi két részletben sütöttük, mert nagy adag lett belőle. Így értelemszerűen a vajat is kétfelé kell venni. 

2013: Fehérbab abált pulykazúzával
2012: Kurkumás rizseshússal töltött kelkáposzta rolád
2011: Egy éves a Culinaricum!

A "Pájsliról"...

A pájsli, magyarosabb nevén pikáns savanyú tüdő vagy szalontüdő néven ismert elsősorban hazánkban. Igazi monarchia-beli klasszikus, úgymond KuK. konyhát idéző finomság. A német nyelvterületeken beuschel, salonbeuschel, néven fordul elő, a cseh konyhakultúrában pajšl néven ismert. A régmúltban igazán közkedvelt egytálétel volt, sokak szerint mit sem vesztett népszerűségéből. Sok helyen tradicionális „gábli”-ként, vagyis elsősorban villásreggeliként szerepeltették, a délelőtti ételkínálatban.

Hozzávalók: 
1 kg borjú tüdő és szív, 
(ha nincs lehet sertés, de tapasztalom szerint finomabb a borjú)
6-6 db sárga és fehérrépa, 
1 db zeller, néhány babérlevél,
6 db vöröshagyma, 
1 dl fehérborecet, 
egész feketebors, 
kevés mustár, tejföl,  1 db friss citrom leve, petrezselyem aprítva.

Elkészítés: 

A tüdőt és a szívet több órán keresztül áztassuk hideg vízben, jól mossuk át. Tisztítsuk meg a gyökérzöldségeket, vágjuk darabokra, majd a szívvel és a tüdővel együtt tegyük egy lábosba, öntsük fel vízzel, adjuk hozzá a babérlevelet, feketeborsot, és lassú tűzön főzzük puhára. Ha megfőtt, hagyjuk a vízben lehűlni, majd vágjuk kicsi és vékony szeletekre. 
A vöröshagymát apró kockára vágjuk, kevés olajban pirítsuk meg, majd liszt hozzáadásával rántást készítünk. Adhatunk hozzá kevés cukrot is, majd a pájsli levével együtt felfőzzük a rántást. Az így kapott szószt leszűrjük, később hozzáadjuk a szívet és tüdőt, a fehérborecetet és hagyjuk, hogy egy fél órát együtt főljenek. Befejezésként mustárral, citrommal, tejföllel ízesítjük, és megszórjuk petrezselyemmel. Ha kell, a végén még mindig tehetünk bele kevés cukrot. S túl édes, se túl savanykás ne legyen, hanem pikáns ízre törekedjünk.
Klasszikusan, zsemlegombóccal együtt a legjobb!

2013: Csirke tönkölybundában, vajban pirított karalábéval
2012: Rhône-völgyi ízeken…
2011: Piña Colada

Meleg húskenyeres buci

A húskenyér (leberkäse) nyugati szomszédunk egyik fontos gasztronómiai fogalma. Egész kis kultusz lengi körül, vásárolható a legkisebb bolttól a legnagyobb hipermarketig, legtöbbször kóstolható a henteseknél is, de sokszor a házi ízekben világbajnok buschenschankokban is egyedi változatokra bukkanhatunk. Eszik hidegen, melegen, roston sütve, tányéron, vagy zsemlébe téve. Ezt a változatot ehetjük akár otthon, de városnézésre, piknikre is remek tipp.

A mostani sajtos változat alapját azonban nem Ausztriában, hanem egy soproni hentesboltban vettem. Egy kevés újhagymát felkarikáztam, és zsiradékon enyhén lepirítottam, majd kevés cukrot tettem hozzá, karamellizáltam.  

Néhány perc elteltével egy evőkanál mustárt tettem hozzá, elkevertem, majd kevés balzsamecetet és egy közepes, felkarikázott paradicsomot adtam hozzá, az egészet kissé visszaforraltam.

Egy másik serpenyőben minden zsiradék nélkül megpirítottam az ujjnyi vastag húskenyeret, és a buci alját, tetejét és egy kicsit a belsejét is. Nem baj, ha kicsit füstöl, így lesz igazán jó íze. Mikor a húskenyér elkészült, a buciba teszem, jócskán teszek rá az édeskés-fűszeres zöldségekből, majd az egész tetejét friss rukkolával borítom be.

Persze szabadtéren, faszénparázson készítve az igazi, barátainkat, de akár a gyerkőcöket is meglephetjük vele. 

Tapasztaltam… 

2013: Parajos-ricottás galuska

2012: Déli serpenyős

Schweinsbraten - avagy sült hús a sógoroknál...

A sertéssültnek valóságos kis kultusza van nyugati szomszédunknál! Amolyan igazi „heurigerkaja”, bár az egészen egyszerű kiskocsmáktól kezdve az ínyenc éttermekig, szinte mindenhol megtalálható. Viszont, ami fontos: szinte sehol sem készül ugyanúgy, kis eltérések mindenhol vannak. Én is már több tucat változatot megkóstoltam, nekem ez jön be leginkább. 

Hozzávalók 4-6 fő részére 
1 egész sertéstarja (kb. 2,5-3kg) 
2-3 ek. sertészsír
só, bors, 1 fej vöröshagyma
kevés folyadék.

A mártáshoz:
0,5 l sör,
1 fej fokhagyma, 
só, bors, kömény. 

Elkészítés: 
Az egész sertéstarját (csont nélkül) előző nap előkészítem. A tarját egy vágódeszkára fektetem, lehártyázom, levagdosom az inakat. Körben nagyjából formázom, hogy mindenhol egyforma vastag darabot kapjak. Sóban, borsban jól megforgatom, beledörzsölöm. Egy éjszakára hűtőbe teszem, pihentetem.
Másnap előveszem, hagyom, hogy sütés előtt nagyjából szobahőmérsékletű legyen.
Egy nagyobb fej vöröshagymát félfőre vágok, megsózom és sertészsírban megpárolom, ez lesz a hús alapja. Tepsibe teszem az alapot, rá a húst, az egész fej, gerezdekre szedett fokhagymát, bőven fűszerezem köménnyel, majd előmelegített sütőben rövid ideig, a legnagyobb fokozatom (220-240C-fok) körbe pirítom a tarját. Ezután fóliázom le, és 180 fokon, hozzávetőleg másfél-két óra alatt készre sütöm.  
Ha a hús megsült, kiveszem a tepsiből, becsomagolom alufóliába és félreteszem pihenni 25-30 percre. A tepsi tartalmát egy serpenyőbe öntöm. Fél liter sörrel felöntöm, ha kell, még ízesítem sóval, borssal, és a legfontosabb: köménnyel. Az alapíz sörös-köményes kell, hogy legyen. Visszaforralom, majd a végén botmixerrel simára keverem. 
Párolt fehér káposztával és szalvétagombóccal együtt isteni!

2013: Csilis bolognai makaróni

2012: Krémsajtos süti feketeerdő dzsemmel

2011: Hideg sárgadinnye leves

Sommerkino Fesztivál Bécs 2014

Akárcsak tavaly, idén sem maradhatott ki egy kis kiruccanás a bécsi Sommerkino fesztiválra. Mi persze nem a programok, a vetítések, hanem inkább a gasztronómiai felhozatal miatt látogattunk ki barátainkkal az egykori császárvárosba. Ismét érdekes volt.

Örvendetes, hogy újra találkoztunk olyan résztvevőkkel, akik tavaly is kint voltak, de már sajnos nem jutott rájuk kapacitás. Őket már akkor felvettük a képzeletbeli listára, s jó pár ételt, amiket mindenképp meg kell kóstolnunk.

A helyi „folyékony kenyér” kínálat megízlelése után indításként a horvát tengerpart egyik klasszikusát (nagyon élénken él még a nyaralásunk emléke) a sült sprotnit választottuk. Természetesen citrommal és fokhagymás mártogatóssal kínálták. Nagyon finom, friss, és ropogós volt, a szósz pedig különösen „üdítőre” sikerült.

Roston sült bélszín és csirke steak következett. A csirkétől azt kaptuk, amit vártunk, ez úgymond kötelező kör volt. A marhahúsnál arra voltunk kíváncsiak, hogy ilyen körülmények, a nagy sor, stressz és tömeg ellenére mennyire tudják korrektül megsütni. Élmény volt, különösen a hús minősége miatt, és a megrendelt közepes sütési mód, valóban közepes volt! Mindkét ételt „házi” sült burgonyával” (pommes frites country art) tálalták, mely szintén ízletes volt.

Egy spanyol tapa tállal folytattuk. Ezen a hagyományos húsgolyó, a grillezett paprika, bundázott garnéla, paradicsom és tonhal krémes kenyerek, sült hagyma bacon szalonnába tekerve és aioli képviseltette magát. Tulajdonképpen minden hibátlanul volt elkészítve, mégis az igazi hatás valahogy elmaradt. Külön érdekesség volt a sült hagyma, plusz a burgonyacsíkban sült garnéla. Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a nyers burgonyát spagetti formára alakítják, s ezt tekerik rá a garnélára.

A franciák tudtommal tavaly nem képviseltették magukat, ezért hát kíváncsiak voltunk, tőlük milyen ínyencséget érdemes megkóstolni. Választásunk a homárra esett. Hozta is az elvárt formát, külön öröm volt, hogy ilyen körülmények között is teljesen friss volt, mindössze egy kis szósz, például fokhagymás vagy citrusos mártás hiányzott róla. A fél homárhoz egy gerezd citrom, valahogy kevésnek bizonyult. Ja, és még egy plusz, 2€ kaució ellenében speckó fogót is kaptunk, így viszonylag könnyű volt elfogyasztani a rákot.

A fesztivál egészen augusztus 31.-ig tart, így akit érdekel, annak irány Bécs és a Rathausplatz! Választhattok japán, kínai, indiai, perzsa, görög, olasz, osztrák, amerikai, horvát, spanyol, francia – remélem senkit nem hagytam ki – ízeket. Mi mindenkinek csak ajánlani tudjuk!

2013: Levendulás szilvakrémleves

2012: Sárgabarackos gombóc

2011: Katalónia 2009 I. rész

Spárgás-cukkinis spagetti

Nyugati szomszédunknál - a sógoroknál - ilyentájt már megérkeznek a spárgák első követei. Sőt fogalmazhatunk úgy is, valóságos (korai)spárga-szezon van! Én az egyik szabadnapon, egy viszonylag könnyen elkészíthető, könnyű ebédre kívántam, amit persze - mert még tart - a böjt alatt is lehet enni.

Hozzávalók:

2 kisebb cukkini,

0,5 kg zöld spárga,

fél kg spagetti,

olívaolaj, só, bors,

2 gerezd fokhagyma,

kevés balzsamecet, 
1 pohár tejföl,

1-2 levél friss bazsalikom.

Elkészítés:

Felkarikázzuk a cukkinit, felteszünk a spárgának egy kis vizet melegedni. A cukkinik mindkét oldalát olívaolajban megsütjük, a spárgák végét kb. 4-5 cm hosszan meghámozzuk, majd rövid ideig lobogó vízbe tesszük. Időközben megfőzzük a spagettit is. A cukkini sütéséből visszamaradt olívaolajon apróra vágott fokhagymát pirítunk, egy kis balzsamecetet adunk hozzá, visszarakjuk a cukkinit és a feldarabolt spárgát. Egy pohár tejföllel, friss bazsalikommal, ízlés szerint sóval, borssal összeforraljuk. Ha elkészült, a spagettire tálaljuk a cukkinis-spárgás ragut.


2013: Húsvéti fonott kalácsok
2012: Rókagombás-medvehagymás csirke
2011: Fűszeres-mézes sült csirkeszárny

Sütőtökös rizottó

Bár a rizottó tradicionális olasz étel, de be kell vallanom, én először Ausztriában találkoztam vele, ott szinte minden szezonban elmaradhatatlan a kreatív éttermek, vendéglők étlapjairól. Készülhet spárgával, gombával, de mindenféle zöldségek, húsok is számításba jöhetnek a rizs mellett. Október-november táján már érdemes sütőtökös megoldásban gondolkozni.

Hozzávalók 2 főre:

kb. 40 dkg rizottó rizs,

25 dkg Orange tök, jó fél liter zöldségalaplé,

10 dkg vaj, 1,5 dl fehérbor, 3 ek. olívaolaj, 
fél fej vöröshagyma, só, fehérbors, 
parmezán sajt.

Elkészítés:

Az alaplevet előre elkészítjük, mi szeretjük a zöldséges változatot. A sütőtököt először jó félcentis karikákra, majd apró kockákra vágjuk. Ha az alaplé elkészült, folyamatosan melegen kell tartani. A rizst és a sütőtököt az előzőleg lereszelt vöröshagymán, olívaolajon és vaj felén lassan kezdjük el pirítani. Amikor már üvegesedik a rizs, mehet hozzá az első merőkanál alaplé, mindig csak annyit, ami éppen ellepi, s ezt többször megismételjük. Innentől kezdve, közel húsz percig nem szabad magára hagyni az ételt, folyamatosan mer-kever „állapotban” legyünk. Mikor elértük az al dente állapotot, mehet hozzá a fehérbor, fűszerezzük sóval, fehérborssal, és zárózsiradékként hozzákeverjük a vaj másik felét, ezután ízlés szerint reszelünk bele sajtot. Erőteljesen megkeverjük, és 1-2 percig állni hagyjuk. Tálaláskor meg lehet szórni durvára aprított tökmaggal. A rizottó akkor jó, ha lágy, szaftos, krémes és mindig frissen készítjük-fogyasztjuk!

2012: Spagetti paradicsomos húsgombóccal

Bécsi zenésfilm- (és gasztro)fesztivál

Rathaus, az óriásvászonnal

A bécsi Rathausplatz minden nyáron lüktető találkozóhelye a klasszikus és modern zene, a gasztronómia és az éjszakai élet kedvelőinek. A csodálatos városháza kulisszái előtt a sötétség beköszöntét követően egy hatalmas vetítővásznon, minden este első osztályú programot láthat a nagyérdemű.

A június 29-i megnyitót követően, minden egyes nap külön programot kínálnak a szervezők. Aki pedig az ízekért megy, az déltől éjfélig igazán kitombolhatja magát. Bécs húsz étterméből, külön válogatás után kerülnek ide azok, akik hűen képviselik adott országuk ízeit, vállalni tudják a kitelepülést, emellett a szervezők külön ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyen két hasonló. Megérkezésünk után kicsit körülnéztünk a városháza környékén, azután viszont nyomban belevetettük magunkat az ízek élvezetébe. Kezdetnek korsó osztrák sor, és jó kis fröccs, ezúttal bécsi borból, hogy stílusosak legyünk. Némi tervezgetés-tanakodás után indiai, perzsa, ausztrál, no és persze osztrák ízek mellett döntöttünk. Majdnem elcsábultunk még a horvát, görög, kínai és japán kínálattól is. 

Kenguru és tonhal steak pirított burgonyával érkezett elsőként. A grillen viszonylag rövid idő alatt jól elkészített húsokat kaptunk. A tonhal finom, kívül ropogós, belül pedig ahogy kell, még szaftos volt. A kenguru médiumra készítve érkezett, tökéletes volt! Mindehhez egyfajta mártást kínáltak, íze a hal és a tonhal mellett eltörpült.

Kenguru és tonhal, Ghaymen, csirke
Tikka masala, Schupfnudel

A Ghaymen, tradicionális perzsa raguval folytattuk. Ez a bárányból, lencséből, padlizsánból, almából, szárított zöldcitrommal, leheletnyi fahéjjal és sáfránnyal készült étel igazán belopta magát a szívünkbe. Karakteres, de mégis elegáns ízeket kaptunk, hozzá jó pergős jázminrizst, friss salátát és joghurtot kínáltak, amit kevés fokhagymával tettek emlékezetesebbé.

Kevéssel később csirke tikka masala érkezett indiai barátainktól. Ugyancsak tradicionális ételről van szó, amit egy jó indiai szakácsnak becsukott szemmel is kiválóan kell készítenie, ugyanúgy, ahogy egy magyar szakácstól elvárjuk a gulyás esetében! A csirkeragu krémes és szaftos volt, a csirke(mellfilé) nem lett száraz, a fűszerek (gyömbér, kurkuma, fokhagyma, garam masala, paradicsomrüré) finoman kivehetők voltak. Hozzá persze Naan kenyeret kínáltak, mely ugyancsak tökéletes volt.

Bécs lévén elmaradhatatlan, hogy a végén, mintegy lezárásként egy klasszikus Schupfnudel-t és Wiener Kaiserschmarnt meg ne kóstoljunk. A nudli (mákos és diós) almapürével az igazi, s itt különösen a diós változat került hozzánk közel, a tészta pedig ugyancsak műfaja ideális képviselője, kellemesen érződött benne a burgonya. A smarni az errefelé szokásos nagydarab műfaj, kicsit más, mint az otthoni, de itt ezt tartják hagyományosnak. Hozzá szilva- (zwetschenröster) és kajszilekvár dukált. 

Öltönyös üzletembertől a bakancsos
turistáig, mindenki jelen van!

Isteni ízélményekben volt részünk, mindenkinek csak ajánlani tudjuk! Ja, hogy el ne felejtsem mindenhol üvegpoharat és porcelántányért, normális evőeszközöket adtak, s a tálcával folyamatosan le-föl járkáló pincérek figyeltek arra, hogy a kiürült poharak és tányérok ne álljanak túl sokáig előtted!!!

Fontos!

A fesztivál már csak szeptember 1-ig tart, így aki teheti, mindenképpen látogasson el az egykori császárvárosba, mert igazi élvezetekben lesz része. Nem árt tudni, hogy a Rathausplatz különösen hétvégén zsúfolt!

Információ és program: www.wien-event.at

2012: Régi idők vendéglői II. - Kertvendéglő az Erzsébet-kertben

2011: Gondolatok a Bikavérről I.

Domäne Wachau – Himmelstiege 2011

Szeretem a wachaui borokat! Sokat dolgozom velük, kóstolgatom őket rendesen, s két egyformával még nem találkoztam! Ezért is örültem, mikor a közelmúltban szülinapomra is egy olyan bort kaptam ajándékba, mely erről a borvidékről származott. Hab a tortán, hogy az egyik kedvenc pincészetemtől…

Tavaly írtam már Wachauról itt és itt, akkor egy Rizlinget és egy Zöld Veltelínit mutattunk be. Ezért most a körítéstől el is tekintenék, hiszen, ha komolyabban érdekel, vissza tudod keresni, meg amúgy is a bor számít igazán!

A bor ezúttal is egy Zöld Veltelíni, ami meg az osztrák bortörténet sikersztorija. Dűlőszelektált változat, Federspiel kategória, a Himmelstiege pedig annyit tesz: lépcső a mennybe. Dürnstein meredek, teraszos szőlőültetvényeiről származik a szőlő, s a különleges klíma, a Dunára néző déli fekvés, a köves talaj mind együttesen teszik naggyá ezt a bort! A gyönyörű szalmasárga szín már elsőre igencsak meghozza a kedvet a fogyasztáshoz. Igazi nyárias bor, illatában sok-sok virágot, zöld szőlőt hoz, és már itt megjelenik a helyi borok egyik legfontosabb eleme az ásványosság. Szájban adja a legteljesebb élményt! A mineralitás finoman egészül ki egressel, fehérborssal és nem utolsó sorban rendkívül finom, komplex savakkal. Utóíze először kicsit édeskés, majd a savak finoman nyújtják el azt, így hosszú percekig élvezhető.

Bár már most igen megnyerő, fogyasztható, de szerintem jól bírja a palackos érlelés is, bár ezt már aligha tudom megtapasztalni… Nagyon jól passzol spárgához, füstölt pisztránghoz, én magam a saját készítésű szarvajmáj pástétomunkban leltem meg a tökéletes párt! Nem is gondoltam volna, isteni kombináció volt!!!

Zöld Veltelíni, Wachau, Federspiel, Nyár, egyszóval: KLASSZ!

Forrás: http://www.austrianwine.com

Batátás-cukkinis halpogácsa

Hát most aztán egy igazi nemzetközi összeállítást sikerült létre hoznom. A hozzávalók az Egyesült Államokból, Kínából, Indiából, Ausztriából és természetesen Magyarországról érkeztek. Előzményét egyelőre nem találtam ennek az ételnek, az mindenesetre biztos, hogy jó kis fúziós ropogtatni való kerekedett belőle. Ja, és ugye most nagyban tart a böjt, így ezt az ételt vígan ehetitek!

Hozzávalók:

2 közepes batáta /édesburgonya/,

1 közepes cukkini, 3 tojás,

3 ek. szójaszósz, 4 kk. kapor,

20 dkg marinált heringszelet (ruszli)

4 gerezd fokhagyma, búzadara,

frissen őrölt színesbors, szerecsendió,

búzadara, liszt, kevés só.

/15-20 darab lesz belőle/

Elkészítés:

Az édesburgonyákat megtisztítjuk, apró kockákra aprítjuk, a cukkinin hagyjátok rajta a héját, és ezt apríthatjátok kicsit nagyobb darabokra. A ruszlit – amennyiben tekercses változat van –,  bontsátok ki, a benne lévő hagyma mehet a burgonyához és a cukkinihez, a halat pedig vágjátok nagyobb darabokra.  Ezután liszt, tojás, kevés búzadara, szójaszósz, és lehet összedolgozni a pogácsa alapját. A legvégén, amennyiben elérte a kívánt állagot, ízesítsétek még fokhagymával, sóval, borssal, kaporral, szerecsendióval. Még egy kis keverés, és tegyétek néhány órára a hűtőbe, hadd érjenek az ízek. Akkor jó az alap, ha még könnyedén formázható, de ugyanakkor nem is esik szét a sütésnél.

Miután kicsit pihent az alap, formázzatok kisebb tenyérnyi pogácsákat, és forró olajban süssétek minden oldalát barnára.

Bor?

Ezúttal ez most nem ajánlat, hanem kérdés. Egyelőre annyira komplex ízvilágúra sikeredett, hogy még én is csak keresem a megfelelő párt. Amennyiben nektek van ötletetek, tippetek, ne habozzatok megosztani. Nagyon várjuk!!!

2012-ben írtuk: Sommelier, borpincér, pohárnok I.
2011-ben írtuk: Spenótos-krémsajtos csirke, spagettivel

Grammelknödel

Ez a specialitás – tudomásom szerint – elsősorban az ausztriai Burgenlandban népszerű, bár forrásokat egész Ausztria szerte találtam. A most bemutatásra kerülő receptet a Lajta mellől hoztam nektek, amikor egy Heurigerben dolgoztam. Érdekes kombinációnak tartom, jómagam is kóstoltam, azt pedig jelenthetem, hogy a hozzánk járt vendégek egyik legnépszerűbb, legtöbbet rendelt étele volt.

Az elnevezés szó szerint tepertős gombócnak fordítható. Viszonylag egyszerűen elkészíthető finomságról van szó, mely ráadásul igen tápláló is. Sarkalatos pontjai, a jó minőségű tepertő és a megfelelő burgonya.

Fotó: oberoesterreich.at

Hozzávalók (kb. 2 főre):

25 dkg ropogós tepertő,
fél fej apróra vágott vöröshagyma,
csipet apróra vágott petrezselyem,
só, bors, ízlés szerint,

kevés zsiradék.

A burgonyagombóchoz:

50 dkg lisztes burgonya,
15 dkg liszt,
1 tojás,
só, kevés zsír (vajjal is lehet).

A káposztához:

50 dkg savanyú káposzta,
2 dl húsalaplé, 
1 teáskanál só,
2 evőkanál cukor,
2 babérlevél,
4-5 borókabogyó,
1 teáskanál őrölt kömény,

kevés zsiradék.

Elkészítés:

Először a káposztát kezdjük el készíteni, ennek kell a legtöbb idő. Hagyományos módon párolt káposztát készítünk, a zsiradékon kissé lepirított, karamellizált cukorhoz hozzátesszük a káposztát. A lére most nem lesz szükség, sőt, ha túlságosan savanyú lenne, mossátok át egy kis vízben. Miközben készül, lehet hozzáadni a fűszereket, és amíg puhul – ha szükséges – az elpárolódott levet időnként húsalaplével pótoljátok.

Ezután lehet hozzákezdeni a burgonyagombóc összeállításához, mely szintén pofonegyszerű. A burgonyát héjában tegyétek fel főni, majd, ha készen van, törjétek össze, adjátok hozzá a lisztet, a tojást, és egy kis zsírt. Ez nem kell, hogy több legyen egy teáskanálnál, de aki gondolja, vajat is használhat. Jól dolgozzátok össze, majd hagyjátok egy kicsit pihenni.

Fél fej vöröshagymát vágjatok a lehető legapróbbra, kissé pirítsátok elő, majd adjátok hozzá a tepertőt. A pirítást elegendő néhány percig végezni, eközben tehettek hozzá ízlés szerint sót és borsot, a legvégén pedig egy csipet petrezselymet.

Ha elkészült a töltelék, máris dolgozhatjátok bele a gombóc tésztájába. Akkor lesz jó, ha max. 5cm átmérőjű kis gombócokat formáztok. Ezután bő vízben főzzétek meg, ha pedig elkészült a párolt káposztával és pörköltszafttal körítve fogyasszátok.     

Rheinriesling Federspiel 2011

Folytatjuk wachaui nedűket bemutató sorozatunkat. Most egy rizling került sorra, mégpedig rajnai rizling. Ezt különösen nálunk kell hangsúlyozni, hiszen Magyarországon a köznyelv rizlingként az olaszrizlinget érti. Nem így a világban, ahol a rizling minden esetben rajnaira értendő.

Ahogy a múltkor is említettem, a borvidék egyik legfontosabb fajtájáról van szó. A rajnai rizling a világban sok helyütt otthon érzi magát, de itt valóban minden szempontból ideális helyre került. A wachaui meredek, teraszos dűlők lehetővé teszik a napfénynek való maximális kitettséget, a helyi talajviszonyok és az egyedi mikroklíma pedig olyan környezetet biztosít a szőlőnek, hogy az esetek többségében hatalmas koncentrációval érik. Ez a rizling a Federspiel kategóriába tarozik, mely a wachaui minőségi piramis középső tagja. A Steinfederről már esett szó, s remélem nemsokára egy igazi Smaragdot is lesz alkalmunk bemutatni. A Federspiel már egy gazdagabb beltartalmú bort ígér. A helyi előírások értelmében a leszüretelt szőlő minőségének minimum 17 KMW (mustfok) kell elérnie, az alkoholtartalomnak pedig 11,5 és 12,5 közé kell esnie.

A bor már határozott szalmasága árnyalatot mutat, melybe némi aranyszín is vegyül. Még nagyon fiatal, dominálnak benne az elsődleges gyümölcsillatok és –ízek. Illatban kifejezetten fajtajelleges, azonnal megjelenik a rizlingekre jellemző, kissé petrolos jegy, melyet gazdag ásványosság támogat. Mind illatban, mind ízben feltűnik egy érdekes mentás jegy, melyet kiegészít még egy jó adag borsosság és egy kedves őszibarackos jegy, mindemellett már határozott mineralitás is érezhető. Szájban tekintélyes testet mutat. Természetesen teljesen száraz, igen karakteres savtartalmú és határozott extraktédességgel is bír. Utóíze nagyon hosszú! Ára: 8€, így ár-érték aránya szerintem kifejezetten jónak mondható!

Tipp:
Nem feltétlen kell mellé ételt párosítani, mert szólóban is szép. Ha mégis szeretnétek, úgy elvisel akármilyen húsételt, megfelelő fűszerezéssel és mártással még vadhoz és marhahúshoz is el tudom képzelni. Én nagyon szívesen innám egy tejszínes-káposztás szürkeharcsához, de ha esetleg Ausztriában jártok próbáljátok ki a helyi Grammelknödellel.

Grüner Veltliner Steinfeder 2011

Jó kis borokra támadt kedvünk legutóbb. Valami igazi nyárias, de azért kellőképpen komoly nedűt szerettünk volna. Meg is találtuk ebben a wachaui veltelíniben. Számomra mind a mai napig rejtély, hogy bár nálunk is megtalálható ez a szőlőfajta, mi miért nem tudunk kihozni belőle valami hasonlót, olyat, ami legalább megközelítené…

Wachau Ausztriában, még közelebb a Duna-völgyében, Niederösterreich tartományban található. Fő fajtái a grüner veltliner és a rizling. A borokat három minőségi kategóriába sorolják. Ez a steinfeder az alap, itt relatíve alacsony, maximum 11 százalék alkohollal, korai szürettel készülnek a borok. A bor kellemes megjelenésű, szép szalmasárga színű. Illatában sok-sok virágot, zöld szőlőt hoz, és már itt megjelenik a helyi borok egyik legfontosabb eleme az ásványosság. Szájban teljesedik ki igazán. Egyenes vonalú, részben ugyanazt nyújtja, amit az illatban már megismertünk. Itt kiegészül még egressel, fehérborssal és nem utolsó sorban rendkívül finom, komplex savakkal. Az ásványos jelleg itt talán még kicsit harsányan jelentkezik, a lenyelés után szinte sóssá téve az összhatást. Utóíze igen kellemes és meglepően hosszan tartó.

Bár már most is igen jól fogyasztható, én szívesen megkóstolnám ugyanezt a bort, mondjuk két év múlva, amikor a mostani, jellemzően elsődleges illat- és ízjegyek már kissé háttérbe húzódnak, teret engedve a mély, komplexebb ásványosabb ízeknek, kiegészülve egy kis palackbukéval. Aki rálel erre a borra, és meg tudja állni, tegyen félre belőle egy-két palackkal!  (Ára 6€, tehát igencsak jó vásárnak mondható!)

Remekül illik salátákhoz, halakhoz, fehér húsú szárnyasokhoz. Mi kipróbáltuk sushihoz és makihoz, és meglepően kellemes ízharmóniát adott. Különösen érdekes volt a bor, a pácolt gyömbér és a szójaszósz találkozása. Mindenkinek szívből ajánlom!

Ropogós bőrű lapocka

A ropogósra sütött húsok minden ínyenc nemzet konyháján megbecsült helyet foglalnak el. Így van ez nálunk is, de a német nyelvterületeken különösen nagy divatja volt és van ezeknek a pecsenyéknek. A Krustenbraten gyűjtőfogalom alatt tulajdonképpen sokféle hús értendő. Lehet az bőrős császár, lapocka, karaj, comb, csülök, lényege az, hogy húsunkat úgy készítsük, hogy szaftos legyen, a bőre pedig úgy roppanjon, mint egy friss töpörtyű. Én most egy szép darab lapocka mellett döntöttem.

A lapocka bőrös felét vágjuk be kb. 1 cm sűrűn, ennek iránya lehet tetszés szerinti. Van, aki a négyzetes, van, aki a srégen való beirdalásra esküszik. A húst ezután bedörzsöljük durva tengeri sóval, borssal, őrölt köménnyel. Néhány óráig állni hagyjuk, ezalatt 3-4 gerezd fokhagymát apróra vágunk, vagy összenyomunk, és elkeverjük mézzel, ez lesz majd a pácunk, mellyel kenegetni fogjuk a húst. Ha a lapockánk már állt egy kicsit, serpenyőben minden oldalát kissé megpirítjuk. Ezek után tepsibe helyezzük – bőrével lefelé – és felöntjük ujjnyi magasan forró vízzel.

Közepes lángon (kb.120-130ºC-on) pároljuk 2-3 órán át, úgy, hogy a folyadékot mindig ellenőrizzük, annak ugyanis nem szabad teljesen elpárolognia. Ezután levesszük az alufóliát, megfordítjuk, egy-másfél órára 170-180ºC-on folytatjuk a sütést, de most már a mézes-fokhagymás pácunkkal is folyamatosan dörzsölgessük. Ha elkészült a pecsenye, fedjük le ismét alufóliával, és pihentessük egy negyed órát. Tetszés szerinti formára, darabokra vágjuk. Mi héjában sült burgonyával és párolt vöröskáposztával együtt tálaltuk.

Tipp: Aki igazán sülten, ropogósan szereti, és esetleg nincs megelégedve a kapott hús ropogósságával, az még a szeletelés előtt a bőrös oldallal lefelé serpenyőbe teheti és igen kevés zsiradékon, közepes lángon rápiríthat.

Blunz’n Gröstl

Ma Ausztria egyik emblematikus ételét szeretném bemutatni. Lehet persze azon vitatkozni, hogy ki és mit tekint annak, mondjuk én is tudnék még sorolni egy párat, de szerintem ez az egyik legfontosabb, ha nem városban, hanem vidéken jártok, egészen biztosan. Ja, kérem, az, hogy mi nem nagyon ismerjük? Hát igen, van pótolni való…

Egy a lehetséges tálalások közül

A Blunzengröstl Ausztria legendás egytálétele, két meghatározó alapanyagból, a véres hurkából és a burgonyából áll. Sógoréknél nagyon kedvelt és tényleg finom „serpenyős” szinte minden házias kosztot kínáló itteni vendéglő és étterem kínálatában fellelhető. Főként ősztől tavaszig kínálják, de ha van megbízható hentesünk, aki egész évben biztosítani tudja a hurkát, nyáron is lehet vele próbálkozni. Én eddig vagy három változatát ismertem (mindegyiket kinti munkahelyek példáiból), mire úgy gondoltam elkészítem a saját változatomat, vagyis inkább azt, ami nekem a legjobban ízlett.

Ez az egyszerű, leginkább „kapás” ételnek nevezett finomság, két szó kapcsolatából jött létre. A Blunzen ebben az alakban nem más, mint a Blutwurst, vagyis németül a véres hurka, a gröstl szó pedig a pirítva (geröstet) szóból származik, persze mindkettő erős dialektussal. Tükörtojást van, ahol alapból, van ahol csak a vendég külön kérésére adnak hozzá, megint mások anélkül tálalják ezt az ételt, érdemes tehát rákérdezni.

Hozzávalók:

25 dkg véres hurka

40 dkg burgonya

1 nagy fej hagyma

só, frissen örölt bors, majoránna

káposztasaláta

frissen reszelt torma

csemegeuborka

1 db tojás

Elkészítés:

A véres hurkát kb. 1,5 cm-es, a burgonyát nagyjából fél centis karikára, a vöröshagymát apró kockára vágom. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítom a zsiradékot, melyben üvegesre pirítom a hagymát, néhány perccel később pedig hozzáadom a burgonyát. Körülbelül 5-8 perc elteltével mehet hozzá a karikára vágott véres hurka és együttesen még tovább pirítom. Sóval, borssal, majoránnával ízesítem, majd tükörtojással, snidlinggel, petrezselyemmel meghintve tálalom. Szinte mindenhol káposztasalátával kínálják, én viszont szeretem mellé a mustárt, a frissen reszelt tormát, és a savanyú uborkát is.

Szerintem egy testes vörösborral, pl. merlot-val a legjobb, ám mivel képzeletben Ausztriában vagyunk, legyen inkább egy St. Laurent, mely az egyik legautentikusabb bor a Lajtán túl.