Spanakopita

Avagy görög sajtos rétes következik. Nyaralásaink alkalmával igen gyakran ettük, mert szinte bárhol beszerezhető, kézben is elfogyasztható, tápláló, ízes étel. Azt is mondhatnánk, amolyan "street food", de inkább nem tesszük!

Foto: athenfoods.com

Kell hozzá:
fél kg feta sajt,
egy csomag rétestészta,
10 dkg kemény sajt 

(legjobb a kefalograviera vagy a parmezán),
1,5 dl tej,
4 tojás,
friss spenót,
só, bors.

A fetát nyomkodjuk szét villával, majd adjuk hozzá a reszelt parmezánt vagy a kefalograviérát, a tejet, az apróra vágott mentát, a felvert tojásokat és a borsot, majd dolgozzuk össze a tölteléket. Egy tepsit kenjünk ki olívaolajjal, kenjük meg a réteslapokat is, és úgy tegyük a tepsibe, hogy az oldalakat is körbevegye. Erre jöhet rá a töltelék, végül fedjük be a maradék, szintén megolajozott tésztalapokkal, és az alsó lapok szélét bevizezve hajtsuk rá a tetejére. Utolsó mozzanatként kenjük meg a rétes tetejét olívaolajjal, és süssük egy órán keresztül.

Szalonnás-paradicsomos fusilli

Egyik kedvenc konyhánk az itáliai. Időről-időre megkívánjuk azokat az ételeket, melyek a "csizmaországot" idézik. Ezt erősítve megpróbáltam valami különleges, de mégis egyszerű ételt összehozni. A spájzban eltöltött rövid leltár után a fusilli mellett döntöttem, melyhez eredeti olasz hámozott-paradicsom konzervből készítettem szószt.

Hozzávalók:

fél kg Fusilli (tojás nélküli),

25 dkg paradicsomszósz

(hámozott),

4 szelet bacon,

olívaolaj, só, 

őrölt bors,

őrölt bazsalikom, 

fokhagyma,

cukor, reszelt sajt.

Elkészítés:

Kevés olajon megpirítom az apróra vágott fokhagymát, majd hozzáadom a bacont, melyet kb 4x4 cm-s darabokra vágtam. Rövid ideig együtt pirítottam, ezután hozzáadtam a paradicsom konzerv tartalmát, melyet előzőleg kicsit összevágtam. Folyamatos kevergetéssel, pár percig a tűzön hagyom, ízesítem sóval, borssal, őrölt bazsalikommal, s kevés cukrot is teszek bele. Közben a tésztát kifőzöm, al dente fokozatig! Ha készen van, leszűröm, és a serpenyőbe teszem, enyhén összekeverem. Tálaláskor reszelt sajttal megszórom (Én Ementálit használtam).

Bor:
Szerintem igazán jól illik hozzá egy közepesen testes rozé, de kistestű, cserzőanyagban szegényesebb vörösbort is választhattok hozzá. Ha Olaszországban jártok, jó lehet hozzá egy Bardolino, itthon egy zweigelt, portugieser tökéletes pár lehet. 

Füge-Schwarzwälder-Feta

Láttuk, hallottuk, olvastunk már róla, hogy az érett füge, a jó minőségű sonka és a feta sajt jó hármast ad. Addig hajtott minket a kíváncsiság, míg el nem készítettük a saját variációnkat. Hideg előételnek isteni, pofonegyszerűen elkészíthető, baráti vacsorára különösen ajánlott.

Hozzávalók (4 főre):
4 db közepes, érett füge,
20 dkg jó sonka (Schwarzwälder),
20 dkg feta sajt,
kevés madársaláta,
extra szűz olívaolaj.

Tálalás:
Néhány levél madársalátával kezdünk, ha nincs, lehet rukkola, vagy bármilyen más zöldsaláta. Az érett fügét középen, kereszt irányban behasítjuk, de vigyázzunk arra, hogy alul ne vágjuk át teljesen, ezután finoman ki tudjuk nyitni. A salátalevelekre helyezzük, s a bevágások közé először feta sajtot morzsolunk, majd a sonkát kisebb „szálakra” szedjük, és ugyancsak ráhelyezzük. Néhány csepp extra szűz olívaolajjal fejezzük be a tálalást.

További tipp:
Szerintem még egy kevés balzsamecet is jól illik hozzá, ha pedig feltétlenül választanom kellene hozzá bort, én próbát tennék egy késői szüretelésű (nem aszú jellegű) borral. A sós és az édes – mint az ételben – remek párosítás lesz.

Nyáresti padlizsán

Az elmúlt napok hőségében valami húsmentes, nem túl nehéz, mégis ízletes vacsorára vágytunk. A hűtőben már napok óta ott lapult az előzőleg megvásárolt padlizsán, volt még gomba és mozzarella. Ennyi, nem is kell több egy jó nyári vacsora elkészítéséhez.

Mi most nem tettünk semmi mást, mint hosszanti irányban felvágtunk 2 kisebb padlizsánt, és a belsejét kivájtuk. A megüresedett padlizsánokat egy tűzálló tálba helyeztük, meglocsoltuk egy kis olívaolajjal, és amíg a ragu készült, elősütöttük. A szivacsos „húst” összekockáztuk, és egy serpenyőbe tettük, ahol már előzőleg pirult az egy fej félfőre vágott vöröshagyma. Rövid ideig együtt pirítottuk őket, fűszereztük sóval, frissen őrölt borssal. Négy közepes fej csiperkegombát megtisztítottunk és a kalapjukat felszeltük, néhány perc múlva ez is mehet a piruló raguhoz. Innentől már csak egy-két percre van szükség, a készülő "belsőt" újból visszatesszük a padlizsánok belsejébe. Szeletekre vágott mozzarella sajttal befedjük, majd hozzávetőleg negyed óra alatt készre sütjük. Friss rozskenyérrel és egy pohár testesebb chardonnay-val együtt tökéletes nyáresti vacsora lehet.
Próbáljátok ki!

Töltött szőlőlevél Maridákival

Az idei nyaralásunkat Kréta szigetére szerveztük. Aztán úgy döntöttünk, látva-hallva az aktuális helyzetet, inkább most nem megyünk Görögországba. Ettől függetlenül továbbra is nagyon szeretjük Hellászt, és persze az ottani gasztronómiát. Ezért most egy újabb klasszikus következik.

Hozzávalók:
20-30 db szőlőlevél,
10-20 db Maridáki (apróhal),
2 fej vöröshagyma,
1 nagy csokor apróra vágott újhagyma,
1 csokor finomra vágott menta,
1,5 csésze rizs, olívaolaj,
4 közepes citrom leve,
fél liter jó minőségű paradicsompüré,
tengeri só, bors

2-3 darabonként enyhén sós vízbe mártsuk rövid ideig a szőlőlevelet, majd hűtsük le és simítsuk ki. A citromlé és a paradicsompüré kivételével minden alapanyagot keverjünk össze, és képezzünk belőle kis halmokat a szőlőlevélre, helyezzünk rá egy darab apróhalat, hajtsuk be a levelek végét, majd sodorjuk apró kolbászforma rudakra. Egy nagyobb lábost kenjünk ki olívaolajjal, majd béleljük ki szőlőlevelekkel. Erre helyezzük szorosan, körben a megtöltött kis rudakat, rétegezve az összeset. Öntsük rá a citromlevet és annyi vizet, hogy ellepje. Forraljuk föl, majd addig gyöngyöztessük, amíg a lé el nem párolog és a rizs félig meg nem puhul. Ezután adhatjuk hozzá a paradicsompürét, és rotyogtassuk, amíg a rizs teljesen meg nem puhul. Tegyük egy éjszakára hűtőszekrénybe, és másnap a mártással, a citromszeletekkel mártással, sóval és frissen őrölt borssal együtt kínáljuk.

Tipp: 
Nyugodtan használhattok hozzá friss szőlőleveleket (borvidék, vagy szőlőültetvény mellett élők előnyben), de Görögországban létezik vákuumfóliás, illetve természetes sóoldatban tartósított formája is. Viszonylag hosszú idő elkészíteni, és hidegen jobb, mint melegen, ezért érdemes előző nap hozzálátni, így az ízek is jobban összeérnek. Ideális mezze, de jó étel borozgatáshoz, sörözgetéshez, meccsnézéshez. (Inkább ez, mint a chips…)

Ratatouille-ban párolt karaj

A múlt hétvégén lecsós szeletet készítettünk. Egy ideig tanakodtunk, hogy mi is lehet a hozzá illő köret, végül a tarhonya mellett döntöttünk. Jó választás volt. Ahogy párolódtak a zöldségek, gondolkozni kezdtem; vajon honnan is ered ez a ma már magyar klasszikusnak nevezett étel, mely lehet köret, de önállóan, kissé „dúsítva” főételként is megállja a helyét asztalunkon.

A lecsó ma már a hagyományos, híres magyar ételklasszikusok közé tartozik. Sokak szerint ősi, mások szerint viszont újkeletű étel, úgyhogy nehéz igazságot tenni. Megint mások azt vallják, hogy a Balkánról került hozzánk, méghozzá a török időkben. Egy biztos a hatvanas-hetvenes évek táján a szocialista konzerváló nagyüzemek „sikerre” vitték nyugaton, így nem kell rajta csodálkozni, ha a németek, svájciak, franciák, esetleg angolok bizonyos rétegei ezzel azonosítanak minket.
Magyarországon a legtöbb publikált recept szerint a legáltalánosabb módon elkészített lecsóhoz vöröshagyma, paprika és paradicsom szükségeltetik, méghozzá 1:3:2 arányban. Ezen persze mindenki úgy változtat, ahogy akar! Újabban sok helyen találkozni olyan modernnek nevezhető változatokkal is, ahol a paradicsom héjának, illetve szár felöli „zöld vagy fehér” részének kivágását javallják. No comment…
Megszámlálhatatlan formában készítik, lehet babos, tojásos, gombás, kolbászos, szalonnás, rizses, burgonyás, francia, tarhonyás, virslis, hozzá vagy mellé szinte bármit tehetünk a jóízlés és a józanész határain belül. Végül úgyis elválik milyen lesz, nyugodtan lehet vele kísérletezni. Egyes főfogások ízesítőjeként is alkalmazhatjuk, készülhet belőle lecsós karaj, tarja, csirke, máj, és különösen jó marhafelsállal.

A mostani fogást így készítettük:
2 közepes fej vöröshagyma
1 kg tv paprika
0,5 kg paradicsom
1 közepes rúd cukkini
só, bors, őrölt paprika
2 evőkanál olívaolaj

A vöröshagymát félfőre vágtuk, majd a paprikát, a paradicsomot, a cukkinit is félbe szeltük. Az olívaolajon megpirítottuk a hagymát, majd úgy negyed óra elteltével, ment hozzá a tv paprika. Sóztuk, borsoztuk, meghintettük egy kis őrölt paprikával, hagytuk egy kicsi együtt párolódni, később hozzá tettük a paradicsomot, néhány perccel utána pedig a cukkinit.
Miközben a lecsó szép lassan készült, hozzáláttunk a hús előkészítéséhez. A karajszeleteket enyhén borsoztuk, majd forró olívaolajon hirtelen megsütöttük, éppen csak addig, míg a külseje egy kis kérget kapott. A hússzeleteket a zsiradékkal együtt áttettük a párolódó lecsóba, és együtt, körülbelül háromnegyed óra alatt elkészítettük. Amit egyedül talán nem idevalónak tarthattok, az a cukkini, ez ugyanis a francia lecsó (ratatouille) elmaradhatatlan kelléke, viszont pont előző nap kaptunk rokonunk kertjéből, és egész egyszerűen nem tudtunk neki ellenállni.

2014: Epres rebarbara velő
2013: Medvehagymás bucik
2012: FRD menü, ahogy mi képzeljük
2011: Pezsgő a Kárpát  medencében

Tapas – Egy falat Spanyolország

Egyik nagy mediterrán szerelmünk Spanyolország, a spanyol gasztronómia, egyáltalán az ottani élet, a kultúra, egyszóval minden! Volt szerencsénk már vagy négy alkalommal megfordulni a félszigeten, és jó alaposan körülnézni, mit is esznek, mit isznak a jó öreg „hispánok”.

A rengeteg féle autentikus recept vagy alapanyag, kreáció után mégis mindig a tapa az, ami a legjobban jelzi az ottani vendéglátást. Benne van minden: az életöröm, a lazaság, az alapanyagok maximális tisztelete, és persze akkor esik a legjobban, ha egy kis flamenco szól mellette. A szó jelentése fedő, fedni, befedni, s az első megoldás alighanem egy szelet kenyér lehetett, amit a fogadó a sok légy és egyéb nemkívánatos rovar miatt adhatott át a kuncsaftnak, hogy ezzel fedje be poharát, óvja meg kortyolgatni szánt borát. Először talán csak magában rágcsálta vendégünk, később bele is márthatta egy-két krémbe, és így rendelt aztán hozzá egyre több kiegészítőt.

A tapas tulajdonképpen bármi lehet: fél tucat olíva, vékonyra szeletelt Serrano vagy Ibérico, , ropogósra sütött paprika, kis pikáns kagyló, húsgolyó paradicsommártásban, tortilla, olajban pácolt szardínia, hogy a többiről már ne is beszéljek.  Barcelona, Calella, Villafranca del Penedes, Cordoba, Sevilla, Malaga és Jerez tapasbárjaiban járva egy valamit leszögezhetek: a tapasok sora végtelen lehet. Vannak klasszikusok, amit szinte mindenhol meg tudsz kóstolni, de mindig és mindenhol vannak új kreációk, újdonságok, így biztosítván az állandó változatosságot. A tapa viszont attól lesz eredeti, ha kizárólag spanyol alapanyagokat használunk fel hozzá, s ezt már idehaza is bárki megteheti, aki egy kicsit sem sajnálja az utánajárást.

A tapas ideje úgy késő délelőtt érkezik el, amikor már a derék spanyol polgár letudta reggeli espresso-ját és túl van a nem túl kiadós reggelijén is, de ugyanakkor már dolgozott is egy kicsit, viszont az ebéd – amit gyakran délután két órakor tálalnak fel – még tartózkodóan távolinak tűnik. Ilyenkor lehet bekapni valami, és mondjuk kortyolni egyet a hűs fino-ból vagy manzanillából.

A spanyoloknál a sziesztát igen komolyan veszik. Hangsúlyozottan így van ez a déli részen, ahol sokszor szinte elviselhetetlenül nagy a forróság. Ilyenkor aztán képtelenség dolgozni, úgyhogy mindenki, aki csak teheti haza vagy kedvenc éttermébe, tapa bárjába megy, hogy azt a jól megérdemelt pár órát kedvenc fogásaival töltse. Néhány órás délutáni, esetleg kora esti munka után pedig minden kezdődhet előröl.

Manapság kezdett elterjedni, hogy tányért is adnak a vendégeknek, ám egy igazi, hamisítatlan tapa bárban csak a pohár és a villa, ami biztosan a kuncsafté, minden máson osztozik a pult- vagy asztaltársasággal. Máig élő hagyomány, hogy egy nagyobb társaság rendszerint összerendel legalább tíz-tizenöt fogást, és keresztül-kasul eszegetnek, csipegetnek a kis tálakból. Nekünk ez első látásra különösnek tűnhet, de a dolog ettől olyan jó, laza és természetes!

2013: Őszi gasztrokalandozás 
2012: Mustáros karaj
2011: A pisztrángokról...

Paradicsomos-szalonnás fusilli

A mai napra kellett összehoznom valami egyszerű, de mégis tápláló ebédet. A spájz és a frigó előtt eltöltött rövid leltár után a fusilli mellett döntöttem, melyhez eredeti olasz hámozott paradicsomkonzervből készítettem szószt.

Hozzávalók:
Fél kg Fusilli (tojás nélküli)
25 dkg paradicsomszósz(hámozott)
4 szelet bacon, darabokra vágva
olívaolaj, só, őrölt bors,
őrölt bazsalikom
fokhagyma,
cukor, reszelt sajt

Elkészítés:
Kevés olajon megpirítom az apróra vágott fokhagymát, majd hozzáadom a bacont, melyet kb 4x4 cm-s darabokra vágtam. Rövid ideig együtt pirítottam, ezután hozzáadtam a paradicsom konzerv tartalmát, melyet előzőleg kicsit összevágtam. Folyamatos kevergetéssel, pár percig a tűzön hagyom, ízesítem sóval, borssal, őrölt bazsalikommal, s kevés cukrot is teszek bele. Közben a tésztát kifőzöm, al dente fokozatig! Ha készen van, leszűröm, és a serpenyőbe teszem, enyhén összekeverem. Tálaláskor reszelt sajttal megszórom (Én Ementálit használtam).
Szerintem igazán jól illik hozzá egy közepesen testes rozé, de kistestű, cserzőanyagban szegényesebb vörösbort is választhattok hozzá. Ha Olaszországban jártok, jó lehet hozzá egy Bardolino, itthon egy zweigelt, portugieser tökéletes pár lehet. 

Pržene Srdele

Azaz, sült szardínia. Az idei nyaralásunkat ismét Horvátországban töltöttük. Nyolc éve nem voltunk családosan a tengernél, ezért hát felfokozott izgalommal vártuk az egy hetet. Persze a gasztronómiai élmények – mint mindenhol – vegyesek voltak. Ettünk isteni polipsalátát, bureket, pljeskavicát, szlavón pörköltet, de a sok érdekes étel között is számunkra a most bemutatásra kerülő jött be igazán.

Kell hozzá:

0,5 kg szardínia

0,25 kg liszt

só, fehérbors,

olaj a sütéshez.

A hal előkészítésével kezdünk. Ha friss fogásból származik, jól mossuk meg, majd egy éles késsel a fejet levágjuk és a hasi részen is ejtünk egy kis bemetszést, így a belső részeket is eltávolíthatjuk, de a farokrészt rajta hagyjuk. A horvátországi üzletekben már kapható előkészített, csomagolt változata is: keressétek a rinfuza, pakirana feliratot a csomagoláson. Láttam fejjel együtt, illetve fej nélkül is.

A halat ezután lisztbe forgatjuk, alaposan, hogy jól befedje mindenhol, de túl sok se legyen rajta. Ezután már nincs más hátra, mint bő forró olajban kisütni.

Tipp:

Szerintem sok friss citrommal, kevés apróra vágott vöröshagymával, kenyérrel és ajvárral az igazi. Találkoztunk már sült burgonya körítéssel, és főtt burgonya-mángolt párosítással is. Az ajvár elkészítése pofon egyszerű és sok hozzávaló sem kell.

Hozzávalók az ajvárhoz:

1 padlizsán,

6 darab pirospaprika (kápia, esetleg piros kaliforniai)

olívaolaj, 2-4 gerezd fokhagyma

kevés só, bors, balzsamecet.

A padlizsánt és a paprikát héjastól, a tűzhely lángja fölött megpörköljük, de az a legjobb, ha szabadtűzön grillezzük. Mikor már a zöldségek héja kellően megsült, tegyük egy tálba és fóliázzuk le. Így hamar pára alakul ki, és nagyon egyszerű lesz megpucolni őket. A paprika csumáját eltávolítjuk, aki szereti a magokat benne hagyhatja, aki nem, távolítsa el! A padlizsánt is meg kell szabadítani a héjától, majd a húsát a fokhagymával együtt a lehető legapróbb darabokra vágjuk. Később hozzáadjuk a padlizsánkrémhez a paprikát, és az egészet jól összedolgozzuk. A legvégén jöhet az olívaolaj, a balzsamecet és a fűszerek. 

2013: Mikulás dinnye (Piel de sapo)
2012: Régi idők vendéglői - Az "Alm"
2011: Erősített borok: a portói

Grana Padano

Ez a sajt, akárcsak a Parmigiano Reggiano vagy a Gorgonzola, a Pecorino és társaik, a legnépszerűbb, legismertebb tejtermék nemcsak Olaszországban, hanem szerte a világon. Szinte megszólalásig hasonlít a parmezánra, attól mindössze származási helyben, érlelésben különböztetik meg.

Az eredet:

Kiváló minőségű, olasz, szemcsés-kemény sajt, melyet hagyományosan a Pó folyó völgyében, Észak-kelet Olaszországban készítenek. Hitelt érdemlő források már 1135-ben említik, akkoriban a ciszterci szerzetesek készítették először. 1954 óta eredetvédett termék, melyet ma már az EU-ban és az egész világon elismernek.

Készítés, érlelés:

Az egész folyamat nagyon hasonlít a Parmigiano Reggiano-hoz, azt azonban egy sokkal kisebb területen, még szigorúbb előírásokkal készítik. A teheneket naponta kétszer fejik, majd a tejet állni hagyják, később részben lefölözik. A tej felületéről a krémes réteget keverik, beoltják, majd érlelik. Röviddel ezután, nagyjából rizsszem méretűre aprítják, és kétszer 50-60 fokon átfőzik. Formázzák, hagyják kicsöpögni belőle a savót, és ezután kerül az érlelő pincékbe, akár több évre is. A Grana Padano-t nagy kerek formákban érlelik, széle enyhén domború, átmérője 35-45 cm között lehet, magassága 15-18 cm, súlya 24-40 kg között változhat. A minimális érési idő kilenc hónap, amelyet érzékszervi vizsgálat követ, s ha minden rendben, csak azután kaphatja meg a Grana Padano védjegyet.

Illat és íz:

A sajt felülete kissé érdes, színe a halványsárgától a mélysárgáig változhat. Illata nagyon jellegzetes, erőteljes, kissé édeskés, mogyorós-diós, de a vaj is feltűnik benne. Egyesek egészen érdekes gyümölcsízeket is felfedeznek benne. Belseje szemcsés szerkezetű, minél hosszabban érlelt, annál inkább törékeny.

Érési fokozatok:

Grana Padano (9-16 hónap) : textúrája kissé krémes, kevéssé szemcsés.

Grana Padano (több mint 16 hónap): közepesen szemcsés, finom dióízzel. 

Grana Padano Riserva (20 hónap) : szemcsés, törékeny és karakteres, gazdag ízű.

Felhasználás, fogyasztás:

A Grana Padano jól illik levesekbe, tésztákhoz, rizottókhoz, sőt húsokhoz is. Teljesen ugyanúgy lehet használni, mint a parmezánt. Önállóan is nagy élményt nyújt a fogyasztása. A fiatalabb példányok mellé lehet kicsit testesebb, tölgyfahordós érlelésű fehérborokat adni, míg egy Gran Riservához már vörösbor dukál, méghozzá egy testesebb példány!

2012: Libamáj almával és tokajival

2011: A busa dicsérete!

Pöfeteg „fajita”avokádós-gránátalmás salsával

A fajita igazi tradicionális tex-mex étel. Készülhet mindenféle hússal, zöldségekkel, különösen népszerű a csirkés és a marhahúsos. Általában elmaradhatatlan mellőle a jó csípősre készült salsa. Mivel egy kora őszi kirándulás-bringázás során egy 123 dekás óriás pöfeteget találtunk, úgy gondoltuk, kipróbáljuk ezt az ételt.

A „raguhoz”:

Fél óriás pöfeteg (kb. 60 dkg)

1 kápia paprika

2db lila sonkahagyma,

1 fél cukkini

2 szál újhagyma,

füstölt-reszelt sajt.

A salsához:

1 közepes, érett avokádó,

1 kisebb csili,

1 szál újhagyma,

fél citrom leve,

5-6 kisebb koktélparadicsom

1 gránátalma.

A salsa összeállításával kezdjük, mert ez akár egy napot is érhet a frigóban. Az avokádót meghámozzuk, felkockázzuk, rácsavarjuk a citrom levét. Közben a paradicsomokat, az újhagymát és a csilit kis karikára vágjuk, a legvégén pedig hozzáadjuk a gránátalma magokat is, és az egészet összekeverjük. 

Csíkokra vágjuk a pöfeteget, a kápia paprikát, a lila sonkahagymát, a cukkinit és az újhagymát is. Persze akkor az igazi, ha faszénparázs felett, grillen készítitek el, ha nem, akkor jól forrósítsatok fel egy grill serpenyőt, benne kevés olajat, az sem baj, ha már füstöl kicsit, majd a felcsíkozott hozzávalókat hirtelen pirítsátok meg. Mindössze pár perc kell a hozzávalóknak, hiszen itt az a cél, hogy részben megőrizzék roppanóságukat.

A fajitát hagyományosan tortillában adják a vendégek elé. Mi most egy tönkölylisztes palacsintában gondolkoztunk, amit már előzőleg összeállítottunk. A szokásos módon palacsintákat sütünk, majd a forró, friss fajitát ebbe töltjük. Feltekerjük, kettévágjuk, és a salsával együtt tálaljuk.

2011: Sült mangalica tarja

Parajos-ricottás galuska

Itália földjén kedvelt párosítás a paraj és a ricotta. Ezek közül is kiemelkedik a gnocchis változat (Gnocchi di ricotta e spinaci). Ám mi van akkor, ha nagy vonalakban meghagyjuk az alapokat, de kicsit csavarunk a dolgon? Ismét egy kis kísérletnek indult a dolog, a végeredmény pedig minket is meglepett!

Hozzávalók 4 fő részére

25 dkg paraj (fagyasztott),
2 gerezd fokhagyma
25 dkg ricotta
2 ek. tönkölyliszt
2 tojás, só, bors,
1 ek. vaj,  10 dkg kukoricadara,

frissen reszelt szerecsendió.

Készítés:

A parajt felolvasztjuk, hozzáadjuk a kukoricadarát, a ricottát, a tojásokat, a fokhagymát, ízesítjük szerecsendióval, sóval, borssal, majd szórjuk bele a lisztet is. Alaposan összekeverjük, kicsit állni hagyjuk. Vizes kezünkkel formázzunk ovális galuska-formákat, egy nagy lábasba tegyünk fel vizet forrni, sózzuk meg. Amikor már forr, vegyünk vissza a hőből, hogy csak gyöngyözzön a víz. Ekkor több adagban főzzük ki a galuskákat. Mikor már kb. 1 perce feljöttek a víz felszínére, vegyük ki őket, és tartsuk melegen.

Tálalás:

Melegen adjuk fel, locsoljuk meg olívaolajjal, szórjuk meg frissen őrölt borssal és hintsük még meg füstölt sajttal, valamint vajban pirított csiperkével is köríthetjük. Lehet hozzá pirítani egy szelet bacon szalonnát is, ebben az esetben el lehet hagyni a sajtot, viszont jól megy hozzá egy kis rukkola. A friss paradicsom-saláta mindkét esetben jól csúszik mellé. Mi kétféle módon is tálaltuk…

2012: Déli serpenyős

2011: Lakásból éttermet?

Bruschette al pomodoro

Talán a legismertebb olasz antipasti következik most. Sok variációja létezik, de a paradicsomos tekinthető klasszikusnak. Olaszország szerte ismert, az eredeti állítólag Közép-Itáliából származik. Toszkánában fettuntának is hívják, ebben az esetben csak kenyér olívaolaj és fokhagyma kell hozzá.

Hozzávalók:

3 nagyobb paradicsom,

4 szelet kenyér, 1 fej lilahagyma,

kb. 4 levél bazsalikom,

extra szűz olívaolaj,

só, bors.

Elkészítés:

Mosd meg a paradicsomot, majd vágd kockákra. A lilahagymával ugyanúgy tegyél, csak még apróbb legyen, majd a bazsalikom következik. Locsold meg bőven extra szűz olívaolajjal, sózd, borsozd.

Tedd félre kicsit, hadd érjenek az ízek!

A kenyérszeleteket mindkét oldalát pirítsd meg száraz serpenyőben, hogy jó ropogós legyen, az sem baj, ha kicsit odakap. Míg a kenyér meleg, nyomban halmozd rá a paradicsomos ragut, és még locsold meg olívaolajjal. Nyomban add az éhes vendégek elé!

Tipp:

Sokan esküsznek arra, a bruschetta csak fokhagymával az igazi. Mi is szeretjük, de most a lilahagyma ízére vágytunk. Nyaranta a kenyérszeleteket lehet szabad ég alatt faszénparázs felett pirítani, csak még jobb lesz a hatás.

2012: Krémsajtos süti feketeerdő dzsemmel

Csilis bolognai makaróni

Olaszországban és szerte a világon az egyik legtöbbször készített ragu, mely valóban Bolognából, Emilia-Romagna tartományból származik. Az eredeti receptjét 1982-ben tették hivatalossá, de ma már ahány ház, annyi bolognai készül. Ez a mi (csípős) változatunk.

A hivatalos recept szerint a hozzávalók: marhahús, császárszalonna (pancetta), sárgarépa, zeller, paradicsompüré, húslé, vörös- vagy fehérbor. Bolognában és környékén nagy eséllyel kapunk mellé friss tagliatellét, de előfordulhat, hogy hagyományos zöld lasagne tésztával érkezik. A spagetti inkább délebbre, Nápoly környékén válik népszerűbbé.  

A hozzávalók 4főre:

20 dkg marhahús, 20 dkg sertéshús, fél liter húsalaplé,

50 dkg makaróni, 40 dkg olasz konzerv, hámozott paradicsom,

2 kisebb csili felaprítva, só, bazsalikom, az oregánó,

olívaolaj, fokhagyma, reszelt sajt.

A húsokat előkészítjük, ledaráljuk, de nagy könnyebbség, ha már a hentesnél így kérjük. Készülhet úgy is, hogy nem daráljuk, hanem igen kis darabokra vágjuk a húst, ez azonban nagyon időigényes. Az olajat felhevítjük, benne egész kicsit megpirítjuk az előzőleg összevágott fokhagymát, a magokkal együtt aprított csilit, majd rögtön mehet hozzá a hús. Kicsit pirítjuk, és hozzáadjuk a húsalaplevet. Hagyjuk rotyogni, majd egy fél óra elteltével fűszerezzük, hozzákeverjük a hámozott paradicsom konzervet. Ha a paradicsom darabok egészben vannak benne, természetesen előbb felaprítjuk. Kicsit ismét magára hagyjuk, a legvégén kevés cukrot adunk hozzá, ami ellensúlyozza a paradicsom savasságát.

Közben kifőzzük a tésztát, majd, ha elérte az al dente állapotot, leszűrjük. Tálaláskor a ragut a tészta tetejére halmozzuk, és reszelt sajttal szórjuk meg.

A bor:

Ez egy nagy kérdés, sokan a vörösre, mások a fehérre esküsznek, mi most nem tettünk bele. Úgy tudom, az eredeti, 1982-es recept sem foglal állást ez ügyben. Talán annyit, ha zöldségeket (hagymát, zellert, sárgarépát) is tesztek a piruló raguhoz, akkor jobban illik mellé a fehérbor! Tehát tegyetek belátásotok, ízlésetek szerint.

2012: Akarom, mert Makaron!

2011: Hideg sárgadinnye leves

Gránátalmás avokádókrém

Szeretjük az avokádót! Magában, guacamole-ként elkészítve, de számos alkalommal kísérleteztünk is vele. Az oldalon igen népszerű volt a medvehagymás avokádókrém, melyet tavaly tavasszal hoztunk össze. Most arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen lesz gránátalmával együtt.

Az avokádó egyébként a babérfélék fajtájába tartozik, elsősorban körte alakú terméséért kedveljük. Annyi benne a vitamin és ásványi anyag, hogy gyakorlatilag gyógynövényként tekinthetünk rá. Közép-Amerikában a levelét is felhasználják, magas olajtartalmánál fogva kiválóan alkalmas a kiszáradt bőr ápolására. Jó a magas vérnyomásra, az érelmeszesedésre, a koleszterinszint csökkentésére. Magja akár tojásnyi nagyságra is képes megnőni, belőle hidegen sajtolt olajat, illetve reumatikus fájdalmak kezelésére alkalmas gyógyszirupot állítanak elő. Íze egyébként az olívaolajhoz hasonló.

Hozzávalók:

2 db érett avokádó,

fél zöldcitrom leve,

2 ek. tejföl,

1 ek. majonéz,

frissen őrölt bors, só,

1 érett gránátalma.

Az avokádót félbevágjuk, magját eltávolítjuk, a belsejét szokásos módon kikanalazzuk egy tálba. Az elején villával összenyomkodjuk, teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, a fél zöldcitrom levét, tejfölt és majonézt. A krémet simára keverjük, megkóstoljuk, ha szükséges még utána ízesítünk, majd utolsó mozzanatként a gránátalma magokat is belekeverjük. Hűtőben legalább fél napot állni hagyjuk. Tálalás előtt a gránátalma magokból a tetejére is teszünk.

2012: Medvehagymás túrókrém

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

Ghaymen, a perzsa "pörkölt"

A Ghaymen hagyományos perzsa étellel - fárszi nyelven Khoresh-el (خورش‎)- az idei nyári Sommerkino fesztiválon találkoztam Bécsben. Azonnal megtetszett, s ahogy illik, persze meg is kóstoltam. A helyi perzsa szakáccsal sikerült beszélnem pár percet, s nagy vonalakban ő vázolta fel a mostani receptet. Ahogy telik-múlik az idő, még mindig itt van a számban az íze, annyira finom volt!

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg bárányhús, 1 nagy fej vöröshagyma,

1 nagy fej paradicsom, 1 csésze sárgaborsó,

1 db padlizsán, 2 közepes alma, 1 ek. petrezselyem, 

1 ek. paradicsompüré, 3 kisebb zöldcitrom, 

3 ek. olívaolaj, só, bors, 1 teáskanál gyömbér,

2 kk. őrölt sáfrány, 2 kk. őrölt fahéj.

Elkészítés:

A sárgaborsót mossuk meg és áztassuk vízbe. A bárányhúst kockázzuk fel, ahogy a pörkölteknél szokás. A lábosban hevítsük fel az olajat, adjuk hozzá az előzőleg apró kockára vágott vöröshagymát, majd pár percig pirítsuk. Ezután mehet hozzá a hús, és hagyjuk egy negyed órát pirulni, hadd eresszen egy kis levet. Később az ugyancsak kockára vágott padlizsán következik, a paradicsompürével, és felöntjük annyi vízzel vagy alaplével, hogy jól ellepje. Közepes lángon hagyjuk párolódni úgy egy órát, közben a paradicsomokat, az almát meghámozzuk és felkockázzuk, a zöldcitromok levét kinyomkodjuk, a készülő ételhez adjuk. 20-30 perc elteltével mehetnek hozzá a fűszerek, a sárgaborsó, a petrezselyem, és lassú tűzön hagyjuk, hogy minden összetevő jól megfőjön.

Info:

Hagyományosan friss salátát, rizst és fokhagymás joghurtot adnak mellé. Előfordul, hogy olajban sült burgonyával tálalják, azzal az utolsó percben kissé összefogatják. Illik még mellé a pita, de egy szelet kenyér is jó társa lehet. Ha nem sikerül bárányhúst szereznetek, végső esetben a marhanyak is megfelelő lehet.

2012: Mór dicsérete!
2011: Cevapi, Cevapcici

Fűszeres túróval töltött gombafejek

Olaszországi látogatásunk alkalmával egy isteni antipastit, vagyis előételt sikerült megkóstolnunk. Ez volt a funghi al forno ripieni di ricotta. Tetszett az egyszerűsége, ám mégis hallatlan ízgazdagsága, s persze ezt nekünk is el kellett készítenünk idehaza, a magunk módján.

Kell hozzá:

fél kiló csiperke,

2 szál újhagyma,

15 dkg reszelt füstölt sajt,

vaj, olívaolaj, tengeri só,

1 tojás, 25 dkg tehéntúró,

1 ek. tejföl.

Így készítsétek:

A gombát megtisztítjuk, a szárait kivesszük, a fejeket félretesszük. A gomba tönkjét persze ne dobjátok ki, hiszen akár tésztára, akár egy készülő raguba, de tojásrántottához is felhasználhatjátok.

A sütőt érdemes előmelegíteni, közben elkészítjük a tölteléket. Ehhez az újhagymát karikára vágjuk, kevés vajon megdinszteljük, picit hűlni hagyjuk. A túrót egy tojással, reszelt sajttal, a tejföllel és a hagymával együtt összekeverjük. Ha kell sózzuk, majd a gombafejekre egy kanálnyi mennyiséget halmozunk. Kivajazott üvegtálba tesszük, és pirosra sütjük! A végén mi egy pár perc alatt összedobott, paradicsomsalátát és persze friss kenyeret ettünk hozzá.

Hidegen és melegen is egyaránt finom!

Tipp:

Isteni fogás, különösen jó vendégvárásra, borozáshoz, sörözéshez, beszélgetésekhez. Könnyű vacsoraként, akár szólóban, akár kettesben is elkészíthetitek, biztosan feldobja majd az estét. Ja, és még egy fontos dolog: egyaránt jól illik mellé, akár a fehér-, akár a vörösbor!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012: Halfasírtgolyók csípős paradicsomsalsával

2011: Csirkepörkölt gombás lecsóval

Ízek a Káli-medencéből

Számunkra a Káli-medence már évek óta az egyik legkülönlegesebb hely Magyarországon. Jártunk egyszer-kétszer kettesben, de autóval. Aztán évek teltek el… Most bringával kerekedtünk fel, s külön öröm volt, hogy kisfiunk is velünk tartott.

A Balaton felé gurulni mindig öröm! A felfokozott vágyakozás kilométerről kilométerre erősödik. A Csobánc tövében lévő szállásunkig még kicsit megálltunk Sümegen, egy séta erejéig, aztán usgyi tovább.

Másnap korán keltünk, mert sokéves tervünket, a Csobánc megmászását terveztük. Jó 25 fokban (ez persze árnyékban értendő), délelőtt fél tízkor indult a menet. Szoknyára lecsúszott szőlősorok vezettek minket a hegyre. Jobbról-balról gyümölcsösök, itt-ott barack, meggy és szeder, mely különösen akkor jó, ha közvetlenül a fáról szeded. Jó adag történeti és geológiai bevezetés után, már igencsak megizzadva tűnt fel a hegy közepén egy tábla: Csóka-Vár. Feri bácsi már várt minket, megmutatta kicsiny pincéjét és szőlőjét. 

Mintaszerűen művelt sorok, közvetlenül a bazaltkövek mellett, ahogy lépdeltünk, szinte érezni lehetett az itt termő szőlő és a belőle készült bor zamatát. Kissé szkeptikusan vártunk a borokra, de mihelyst megérkezett a két deres üvegkancsóban a rizling és az Irsai Olivér, minden előítéletünk eltűnt. Minerális, sós ásványos íz, szinte „harapható” bazalt, jó harminc-negyven évvel ezelőtti eszközökkel készített, de tisztességes, komoly élvezetet nyújtó borokat kóstoltunk. Később így már könnyű volt „bevenni” Csobánc várát, no meg azért néhányunkat biztatott az a tudat, hogy Feri bácsi lefelé is vár minket!

A jól megérdemelt éjszakai pihenés után másnap Káptalantóti felé vettük az irányt. Évek óta terveztük azt is, hogy meglátogatjuk a Liliomkert piacot, ami egyfajta gyűjtő- és találkozóhelye, a Káli-medence őstermelőinek, a valódi ízek és portékák rajongóinak. Elsőre bevallom őszintén meglepett a piac mérete és zsúfoltsága. Szinte végeláthatatlan fabódék, házak, kézműves kenyerek, pékáruk, tejtermékek, juh-, kecske-, tehénsajtok, finom borok és mandula kellette magát. Mivel a jó öt kilométeres utat bringával tettük meg, kellően megszomjaztunk a tikkasztó hőségben. „- Inni kéne valamit”- hangzott a felvetés, s néhány perc múltán fel is tűnt a tábla: házi bodza és citromfüves üdítő. Nem is kellett kétszer ajánlani, rögtön lecsaptunk a finom, hideg, kézműves üdítőre. Érdemes ilyenkor, ilyen helyen ezt inni, sokkal többet ér, mint valami színezékkel cukorral spékelt valami!

Egy jó tanács mindenkinek: ha a Liliomkertbe készültök, előtte ne nagyon egyetek, mert szinte mindenki kínál, és ember legyen a talpán, aki ellen tud állni. Sikerült így kóstolni még medvehagyma- és padlizsánkrémet, házi „ketchup-ot” (Úristen hol vannak ettől a bolti vackok!), csipkebogyó lekvárt, szürkemarha, bivaly és mangalica kolbászt, szalámit, szalonnát, füstölt halakat. Ebédre különösen emlékezetes volt a helyi lacikonyhában elfogyasztott roston keszeg (gyerekként rá se néztem), no meg a házi tócsni, ugyancsak házi, krémes tejföllel.

Még nyár elején voltunk, de már akkor elhatároztuk, hogy gyakrabban visszajárunk ide, sőt tervbe vettük, hogy az összes balatoni termelői piacot is végig látogatjuk majd. Azóta a tihanyit is sikerült megismerni.

2012: Rheinriesling Federspiel 2011

2011: Sonka így, sonka úgy

Mozzarellás-rukkolás mini pizzák

Pizzát enni, pizzát sütni mindig jó! Úgy formálhatjátok, variálhatjátok, ahogy kedvetek tartja, sőt, nem lebecsülendő dolog, hogy olyan ételt készíthettek, amibe a gyerkőcöket is bevonhatjátok. Tapasztalat, hogy pizzát készíteni jó kis mulatság, pláne kiskuktákkal együtt, és még szeretik is. Úgyhogy dupla öröm…

Tészta:
30 dkg fehérliszt,
10 dkg rétesliszt,
fél csomag friss élesztő,
langyos víz, 
pici cukor, só, 
2 ek. olívaolaj.

1 doboz  koktélparadicsom,
nyáron 4 db érett, édes paradicsom.
só, bors, mozzarella, rukkola.

A liszteket összeszitálom, sózom, az élesztőt langyos vízben pici cukorral, és meghintett liszttel együtt felfuttatom. Később összekeverem a liszteket, hozzáadom a felfuttatott élesztőt, kicsit meggyúrom. Mehet bele az olívaolaj, majd jó fényesre kigyúrom a tésztát, félreteszem, hogy a kétszeresére keljen.
Ha megkelt, négy kisebb gombócot formázok belőle, ezekből már könnyebb lesz a jó tenyérnyi pizzákat megformázni. A tenyeremmel lelapítom, és kicsit rásegítek a nyújtófával is, hogy szép kerekded pizza-alapokat kapjak. Picit lekenem olívaolajjal, és teszek rá felszeletelt édes paradicsom-szeleteket is. Mehet rá a mozzarella, só és őrölt bors, majd be egyenesen a sütőbe. Kb. 10-12 perc és megsül. A tányéron még rakok rá jócskán rukkolát, hadd ropogjon a fogam alatt. 
Imádom!!! Ti is? ;-)

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012: Eperkrémleves túrógaluskával

2011: Manhattan