Menüpontok

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 12., hétfő

Leberkäse-piknik

Beköszöntött az ősz! Csodálatos színekbe öltözik a természet, s ha még nincs nagyon hideg érdemes ilyenkor is jó kis túrákat tenni. S, ha megéhezünk, már lehet is elővarázsolni a hátizsákból az elemózsiát. Nagyon jó választás ilyenkor a húskenyeres buci. 

A húskenyér (vagyis leberkäse) nyugati szomszédunk egyik fontos gasztronómiai fogalma. Egész kis kultusz lengi körül, vásárolható a legkisebb bolttól a legnagyobb hipermarketig, legtöbbször kóstolható a henteseknél is, de sokszor a házi ízekben világbajnok buschenschankokban is egyedi változatokra bukkanhatunk. Eszik hidegen, melegen, roston sütve, tányéron, vagy zsemlébe téve
A mostani sajtos változat alapját azonban nem Ausztriában, hanem egy soproni hentesboltban vettem. Egy kevés újhagymát felkarikáztam, és zsiradékon enyhén lepirítottam, majd kevés cukrot tettem hozzá, karamellizáltam. Néhány perc elteltével egy evőkanál mustárt tettem hozzá, elkevertem, majd kevés balzsamecetet és egy közepes, felkarikázott paradicsomot adtam hozzá, az egészet kissé visszaforraltam. 
Egy másik serpenyőben minden zsiradék nélkül megpirítottam az ujjnyi vastag húskenyeret, és a buci alját, tetejét és egy kicsit a belsejét is. Nem baj, ha kicsit füstöl, így lesz igazán jó íze. Mikor a húskenyér elkészült, a buciba teszem, jócskán teszek rá az édeskés-fűszeres zöldségekből, majd az egész tetejét friss rukkolával borítom be.
Persze szabadtéren, faszénparázson készítve az igazi, barátainkat, de akár a gyerkőcöket is meglephetjük vele. 
Tapasztaltam… 

2015. július 3., péntek

Diós kenyér rozs-búza- és tönkölyliszttel

Nem ez az eső eset, hogy kenyeret sütünk. Egy időben féltünk hozzákezdeni, hiszen semmiféle „berendezésünk” nem volt. Akkor úgy gondoltuk, ezek nélkül pedig nem tudunk nekiállni. Ma már látszik, akkor tévedtünk. Úgyhogy van egy szép kis kétrészes cserépedényünk, ebben pedig elkezdtünk kísérletezni.  Ez lett az egyik legsikerültebb verzió!

Hozzávalók:
20 dkg BL-55-ös liszt,
15 dkg rozsliszt,
15 dkg tönkölyliszt,
1 marék dió,
4 dkg élesztő,
2 dl langyos víz,   
2 csapott tk. só,

Először a kovászt készítettük el. Mi most nem használtunk úgynevezett öregtésztát, hanem készítettünk egy külön adag kenyértésztát, amit vagy fél napig hagytunk kelni a konyhapulton. A cseréptál tetejét vízbe áztattuk. Amíg az élesztő dolgozik, a liszteket átszitáljuk, egy tálba tesszük, a marék diót durva darabokra aprítjuk. A liszteket kézzel kicsit elkeverjük, közepébe mélyedést formázunk, a kovászt pedig ebbe öntjük. 

Szokásos módon, vagy húsz percig gyúrtuk, a legvégén pedig hozzáadtuk a diót is. Mikor végeztünk, mivel kelesztőtálunk sincs, egy konyharuhával bélelt szakajtóba tettük. Hagytuk, hogy a duplájára keljen. Kb. 40-50 perc kellett neki. Miután megkelt, belehelyeztük a sütőpapírral kibélelt cseréptálba, a tetejét egy éles késsel megmetszettem.
Hideg sütőben kezdtük sütni. 220-230 fokra állítsátok, s egy jó ötven perc sütés kell neki, vagy amíg a kívánt színt el nem éri. A végén öt-tíz percre le lehet venni a tetőt, hogy kicsit piruljon. A kész kenyeret rácsra tettük hűlni, és azonnal lepermeteztük hideg vízzel. A héja ropogós, közepesen fényes, a belezete sűrű, íze pedig karakteres lett. Talán a sóval kissé óvatosak voltunk, de így is nagyon élveztük.



2015. június 23., kedd

Tökmagos csavart kenyér

A múltkori kenyér sikerén felbuzdulva, már alig vártuk, hogy valami új változatot is kipróbáljunk. Ezúttal a lisztek arányán nem változtattunk, csak annyiban tért el az előző recepttől, hogy tökmagot tettünk hozzá, és csavart formában készítettük el. 

Hozzávalók:
20 dkg BL-55-ös liszt,
15 dkg rozsliszt,
15 dkg tönkölyliszt, 
1 nagy marék tökmag,
4 dkg élesztő, 
2 dl langyos víz,   
4 csapott tk. só, 

Készítés:
Amíg felfut az élesztő, a liszteket átszitálom, egy tálba teszem, a sóval kicsit elkeverem. A kovászt hozzáadtam a lisztekhez, és eldogoztam, majd jó negyed óráig gyúrtam a tésztát. A tökmagot csak a legvégén adtam hozzá, majd közel egy órán át kelesztettem. Ez persze függ a hőmérséklettől, ha Nálatok hamarabb eléri a kétszeres méretét, nem kell tovább várni vele. Miután megkelt, párszor átgyúrtam, tekertem rajta egyet, s belehelyeztem a sütőpapírral kibélelt cseréptálba, itt is hagytam még vagy tíz percet kelni. A cseréptál tetejét a múltkorihoz hasonlóan, előzőleg beáztattam.  

Hideg sütőbe helyeztem a cseréptálat, majd 220-230 fokra állítottam, egy jó ötven perc sütés kell neki, vagy amíg a kívánt színt el nem éri. A végén öt-tíz percre le lehet venni a tetőt, hogy kicsit színt kapjon. A kész kenyeret rácsra tettem hűlni és azonnal lepermeteztem hideg vízzel. A héja ropogós, közepesen fényes, a belezete sűrű, íze pedig kellően karakteres lett. Finoman egészítette ki a tökmag! 

Info:
A múltkori kenyérnél azt írtuk, hogy a sóval kicsit túl óvatosak voltunk. Ennél a receptnél a duplájára emeltük az adagot, de kellett is. 

2015. április 14., kedd

Korpás zsemlék

Érdekes szitu volt itthon a napokban. Mi szeretjük a barna, félbarna pékárut, de a gyermekünk eléggé ódzkodik ezektől. Ez a helyzet arra sarkallta feleségemet, hogy rövid idő alatt összehozzon egy kis korpás zsemlyét. És csodák csodája, mindhármunknak igazi örömfalatozást jelentett.

Hozzávalók:
25 dkg sima liszt, 
10 dkg tönkölyliszt, 
15 dkg Wellness liszt, 
3 ek. búzakorpa, 
1 zacskó száraz élesztő, 
só, meleg víz. 

Elkészítés:
A liszteket összekeverjük, majd annyi meleg vízzel gyúrjuk, hogy szép, de nem ragadós tésztát kapjunk. Félre tesszük és meleg helyen kétszeresére kelesztjük. 
Ezután kézzel megformázzuk, nekünk ebből az adagból 8-10 zsemle lett. A tepsibe sütőpapírt teszek és ide rakosgatom őket, kicsit még letakarom, hadd keljenek. A zsemlék tetejét sütés előtt, vízzel megkenem! Előmelegített sütőben /régi, hagyományos/, közepes lángon kb. 15 perc alatt készre sülnek.

Ötlet: Stefán Mónika

2014: 
Sült ököruszály és marhanyak
2013: 
Kiskonyhai örömfőzés
2012: 
Medvehagymás-túrós muffin
2011: 
Móri kiruccanás

2015. február 27., péntek

Indiai zöldséges egytálétel

Nemrég valami krémes, kellemes, krémes, fűszeres egytálételt kívántunk meg. Legyen persze színes is, hogy a mostani borongós, szürke téli napokat egy kicsit magunk mögött tudhassuk. Mivel tart a böjt, elsősorban zöldségekre hagyatkoztunk, és nagyon elégedettek lettünk a végeredménnyel.

Kell hozzá (kb. 4-6 főre):
3 szem burgonya,
3 szál sárgarépa,
1 fej karfiol (levelei is),
fél szál póréhagyma,
5 gerezd fokhagyma,
egész bors, só, 
kurkuma, olívaolaj,
fél doboz kókusztej.

Így készítsétek:

A krumplit, a sárgarépát, fokhagymát megtisztítjuk, a karfiolt rózsáira szedjük, a zsenge leveleit is felaprítjuk. Olívaolajon a póréhagymát és a fokhagymát átpirítjuk, rádobjuk a répát és a burgonyát, sózzuk, borsozzuk, majd a kurkumával is ízesítjük. Finoman pirítjuk néhány percig, majd felöntjük annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje. Mikor majdnem megpuhultak már, beledobjuk a karfiolrózsákat is (ez utóbbival vigyázni kell, mert nagyon gyorsan megfő). A kókusztejet csak a vége felé öntjük hozzá, s együtt még kicsit összeforraljuk. 
Barna pirítóssal együtt tálaljuk, és az étel tetejére apróra vágott pórét vagy a karfiol zsenge leveleit szórhatjátok.     

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2015. január 7., szerda

Tarja zöldségraguval

Volt otthon a minap, sült sertéstarja, amit nagyon szeretünk, és viszonylag gyakran készítünk. Maradt viszont másnapra pár szelet a tepsiben, ami remekül eláll. Finom hidegen is, de én azt gondoltam ki, hogy készítek hozzá téli gyökérzöldségekből egy ragut. 

Hozzávalók:
2-4 szelet sült sertéstarja,
2 db közepes burgonya,
1 kisebb fej cékla, 
1 nagy fej vöröshagyma,
2 db sárgarépa, 
2 ek. gyöngyhagyma.

A sertéstarját hagyományos módon megsütjük. Találtok rá utalást itt és itt is. A zöldségeket felszeleteljük, hogy nagyjából egyforma nagyságúak és vastagságúak legyenek. Egy kevés olajon megpirítjuk a félfőre vágott vöröshagymát, majd mehet bele a sárgarépa, a cékla és a burgonya is. Az egészet felöntjük zöldség alaplével és lefedjük. Hagyjuk párolódni, pontosan úgy teszünk, mintha főzeléket készítenénk. Amikor már a zöldségek kellően puhák, de még őrzik roppanós jellegüket, hozzátesszük a gyöngyhagymát. 
A tepsiben előzőleg megsütött tarjaszeleteket kivesszük. Nem szedjük le róla az esetleges zsiradékot, mert ez további jó ízt ad. A szeleteket belehelyezzük a zöldségraguba, lefedjük, és a tűzhelyet lezárjuk. Egy negyed óra múlva tálalhatjuk a vajpuha sertéstarját a finom zöldségekkel együtt. Egyszerűen kenyérrel a legjobb!  

2013: Keleties zöldségfasírt
2012: Simai Kristóf – Némely étkek készítési módja

2014. november 3., hétfő

Magyar Konyha 2014 november

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója:
„A józanság a rossz gyomor lelkiismerete.” (Gundel Károly)

"Meghökkentően kevés jó szakácskönyvet ismer a magyar gasztroirodalom. A XVIII. századot uralta a Szakáts mesterségnek könyvecskéje „úri és közönséges konyhák számára”, a reformkor alapfőzőkönyve Czifray István legújabb nemzeti szakácskonyve, majd Rézi néni szegedi munkái, Dobos C. József (a dobostorta feltalálója), Zilahy Ágnes és Emma asszony receptgyűjteményei következtek, végül Magyar Elek Ínyesmestere. Ezért meglepetés minden olyan receptkönyv, amely eltér a megszokott ízektől. Bornemissza Karola könyve, a Kipróbált receptek az erdélyi arisztokrácia mindennapjaiba enged bepillantást. A könyv szerzője sem volt akárki, izgalmas, extravagáns nőalak, amatőr színésznő, írók és politikusok barátja, az első magyar asszony, aki repülőgépre szállt. A báróné különleges receptjeit (citromos tejfölös nyelv, Richelieu-pulyka, narancsos tormaparfé) a Kistücsök séfje, Jahni László főzte le. Egészen más típusú menüsort kínál a szatmári Baráth Vendégház konyhája. A kötött tészta leves, a tengeri kásás töltött káposzta egyszerű, de nagyszerű paraszti étel. Természetesen a cinkepuliszka sem énekes madarakból készül, hanem lisztből és burgonyából.
A modern konyha újabb írányát kínálja Ádam Csaba. Az Olimpia étteremben mindennapos nyersanyag a vadszezám, a kínai taro gyökér, a japán vadpetrezselyem, a mantanghong retek és számos korianderfajta. A meglepetés az, hogy ezeket az egzotikusnak számító (valójában hétköznapi) zöldségeket és fűszereket nem külföldről hozatják, hanem Halasztelken termesztik, fóliasátorban. A fiatal séf az egész világot szeretné egyetlen tányéron összerendezni, valójában provokálja a hétköznapi rutinba belefásult ízlelőbimbóinkat. Ugyanezt teszi Libor Maria is. A makói Limara Pékség tésztás nagyasszonya a házi kenyérsütés fortélyaiba avat be. Ha az ember őt hallgatja, mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint vörösboros-diós, sörös, aludttejes, balzsamecetes, vargányás kenyeret dagasztani. A cikket olvasva csak azon csodálkozhatunk, hogy akad még háziasszony, aki ezek után „záklyás vakarcsot”, azaz plázakenyeret vásárol.
Novemberi számunkban terítékre kerül a kacsamáj, a fűszerszámként és gyógyszerként is használt bazsalikom, valamint a tél kedvelt gyümölcseinek is nevezett citrusfélék.A szekszárdi Takler trió (Takler Ferenc és két fia) arról beszél, hogy a családnak háromszáz év óta mindig volt pincéje, az 1980-as évek végen mégis mindent elölről kellett kezdeniük. A borban, mondják, éppúgy meg kell találni az egyensúlyt, mint az életben. Jártunk a baklava nevű édesség fővárosában, a törökországi Gazientepben is, ahol a híres pekmez (mifelénk mustméz) készül. A világutazó Evlija Cselebi szerint (aki a XVII. századi Magyarorszagról is közölt érdekes tudósításokat) az antepi emberek azért beszélnek negédesen, mert töméntelen édességet fogyasztanak. Ludwig Feuerbach német filozófus nyilván tudta ezt, hiszen tőle származik a sokat citált mondat: „Der Mensch ist, was er isst”, amit jobb híján úgy fordíthatunk: „Az vagy, amit eszel.”
Ha novemberi étlapunkról választ, számtalan alakváltozáson eshet át. Lehet tönkölykorpás aludttejes kifli, posírozott kacsamáj tepertőmorzsával, nyári dolma olívaolajjal, spárgasaláta homárral, egészben sült csirke, esetleg grapefruitlekvár. A legjobb persze, ha a kenyeret választja. Hiszen a kenyér az ételek között olyan, mint az imádságok között a miatyánk."

2014. október 9., csütörtök

Meleg húskenyeres buci

A húskenyér (leberkäse) nyugati szomszédunk egyik fontos gasztronómiai fogalma. Egész kis kultusz lengi körül, vásárolható a legkisebb bolttól a legnagyobb hipermarketig, legtöbbször kóstolható a henteseknél is, de sokszor a házi ízekben világbajnok buschenschankokban is egyedi változatokra bukkanhatunk. Eszik hidegen, melegen, roston sütve, tányéron, vagy zsemlébe téve. Ezt a változatot ehetjük akár otthon, de városnézésre, piknikre is remek tipp.

A mostani sajtos változat alapját azonban nem Ausztriában, hanem egy soproni hentesboltban vettem. Egy kevés újhagymát felkarikáztam, és zsiradékon enyhén lepirítottam, majd kevés cukrot tettem hozzá, karamellizáltam.  
Néhány perc elteltével egy evőkanál mustárt tettem hozzá, elkevertem, majd kevés balzsamecetet és egy közepes, felkarikázott paradicsomot adtam hozzá, az egészet kissé visszaforraltam.

Egy másik serpenyőben minden zsiradék nélkül megpirítottam az ujjnyi vastag húskenyeret, és a buci alját, tetejét és egy kicsit a belsejét is. Nem baj, ha kicsit füstöl, így lesz igazán jó íze. Mikor a húskenyér elkészült, a buciba teszem, jócskán teszek rá az édeskés-fűszeres zöldségekből, majd az egész tetejét friss rukkolával borítom be.

Persze szabadtéren, faszénparázson készítve az igazi, barátainkat, de akár a gyerkőcöket is meglephetjük vele. 
Tapasztaltam… 



2014. október 2., csütörtök

Kora őszi saláta

Lassan, de biztosan járunk már az őszi hónapokban. Kicsit már az évszakra jellemző ízeket hoztunk össze a minap, de azért még csempésztünk bele valami frisset, üdét is, ne hamarkodjuk el annyira az év utolsó harmadát…

Volt otthon kevés cékla, sütőtök, friss saláta, dió, kenyér pedig mindig akad, így már meg is volt, hogy mi lesz a saláta fő irányvonala. A céklát és a sütőtököt megpucoltuk, kockára vágtuk. Kevés olívaolajon megpirítottuk őket, hagytuk, hadd karamellizálódjanak. A kenyeret ugyancsak felkockáztuk, és egy serpenyőben, szárazon megpirítottuk.
Friss salátaleveleket (jégsaláta, vörös cikória) egy tálba tépkedtük. Erre halmoztuk a megpirított céklát és sütőtököt, megszórtuk kevés dióval, majd a kenyérkockákkal tettük gazdagabbá. A végén az egészet kevés olívaolajjal és balzsamecettel locsoltuk meg.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014. szeptember 8., hétfő

Gombás lencseleves Schwarzwälderrel...

Az ősz egyik csalhatatlan jele, ha kicsit tartalmasabb ételeket kívánunk. Így volt ez velünk a minap is. Nagyon szeretjük a lencselevest, de most valami újabb változatra támadt kedvünk. Sokat variálgatni sem kellett. 

A leves hozzávalói:
80 dkg lencse,
20 dkg fekete erdei sonka,
4-5 közepes fej csiperkegomba,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1.tk. pirospaprika,
só, bors, babérlevél,
tejföl, liszt a habaráshoz.

Elkészítés:
A lencsét jó alaposan megmosom, és legalább egy éjszakára beáztatom. Egy kevés zsiradékon megpirítom az előzőleg lereszelt vöröshagymát, megszórom fűszerpaprikával, majd azonnal hozzáteszem a lencsét a vízzel együtt. Fűszerezem, hozzáadom a babérlevelet, és készre főzöm. A csiperke gombát csak akkor teszem hozzá, ha már majdnem kész, szeretem, ha megőrzi roppanós jellegét. Ha elkészült, behabarom.
Tálaláskor rozsos kenyeret tépkedek a leves mellé, rá pedig fekete erdei sonkát helyezek. Ezeket a "katonákat" a kanalazgatás során nyugodtan beletehetitek a levesbe. 

2013: Csípős paradicsomos babragu
2012: A rétesekről I.



2014. augusztus 12., kedd

Borsópüré szalonnás pirítóssal

Mártogatósra, egyfajta kencére vágytunk a napokban. Bármilyen napszakban lehet enni, de szerintem különösen ideális esti vendégváró kis előétel, amelyhez ráadásul nagyon jól passzolnak a fehérborok! Minden bulira kifejezetten ajánlható, elkészítésébe még akár vendégeinket is bevonhatjuk.

Kell hozzá:
40 dkg zöldborsó,
2 ek. vaj, só, 
kevés fehérbors,
3 ek. tejföl, 
pár evőkanál hús vagy zöldség alaplé, 
6 szelet bacon, 3 szelet rozskenyér.

Elkészítés:
A zöldborsót vajon párolni kezdjük, ízesítjük sóval, fehérborssal. Néhány perc múlva levet ereszt, ha ez nem lenne elegendő, úgy hús vagy zöldség alaplevet lehet hozzá tenni. Mintegy húsz perc alatt készre pároljuk, tejfölt adunk hozzá, majd leturmixoljuk. Kóstolással ellenőrizzük az ízeket, ha szükséges utána ízesítünk.
Amikor már elkészült a mártogatós, nekiláthatunk a kenyerek elkészítésének. Érdemes jó minőségű rozskenyeret vásárolni, ráadásul nem baj, ha mondjuk egy-két napos. Három jó szeletet vágunk, a kenyerek mindkét felét megpirítjuk, majd a szeleteket felcsíkozzuk, ügyelve, hogy ne legyen túl vékony. A szeleteket betekerjük a bacon szalonnával, és a zöldborsó püré mellé adjuk.

Tipp:
Ha van egy kis friss mentátok, mindenképpen érdemes a borsópürébe aprítani, hisz csak emeli az élvezetet.  

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika
.
2013: Krumplis cvekedli
2012: Rheinriesling Federspiel 2011
2011: Katalónia 2009 II. rész

2014. augusztus 2., szombat

Pržene Srdele

Azaz, sült szardínia. Az idei nyaralásunkat ismét Horvátországban töltöttük. Nyolc éve nem voltunk családosan a tengernél, ezért hát felfokozott izgalommal vártuk az egy hetet. Persze a gasztronómiai élmények – mint mindenhol – vegyesek voltak. Ettünk isteni polipsalátát, bureket, pljeskavicát, szlavón pörköltet, de a sok érdekes étel között is számunkra a most bemutatásra kerülő jött be igazán.


Kell hozzá:
0,5 kg szardínia
0,25 kg liszt
, fehérbors,
olaj a sütéshez.

A hal előkészítésével kezdünk. Ha friss fogásból származik, jól mossuk meg, majd egy éles késsel a fejet levágjuk és a hasi részen is ejtünk egy kis bemetszést, így a belső részeket is eltávolíthatjuk, de a farokrészt rajta hagyjuk. A horvátországi üzletekben már kapható előkészített, csomagolt változata is: keressétek a rinfuza, pakirana feliratot a csomagoláson. Láttam fejjel együtt, illetve fej nélkül is.
A halat ezután lisztbe forgatjuk, alaposan, hogy jól befedje mindenhol, de túl sok se legyen rajta. Ezután már nincs más hátra, mint bő forró olajban kisütni.

Tipp:
Szerintem sok friss citrommal, kevés apróra vágott vöröshagymával, kenyérrel és ajvárral az igazi. Találkoztunk már sült burgonya körítéssel, és főtt burgonya-mángolt párosítással is. Az ajvár elkészítése pofon egyszerű és sok hozzávaló sem kell.

Hozzávalók az ajvárhoz:
1 padlizsán,
6 darab pirospaprika (kápia, esetleg piros kaliforniai)
olívaolaj, 2-4 gerezd fokhagyma
kevés só, bors, balzsamecet.

A padlizsánt és a paprikát héjastól, a tűzhely lángja fölött megpörköljük, de az a legjobb, ha szabadtűzön grillezzük. Mikor már a zöldségek héja kellően megsült, tegyük egy tálba és fóliázzuk le. Így hamar pára alakul ki, és nagyon egyszerű lesz megpucolni őket. A paprika csumáját eltávolítjuk, aki szereti a magokat benne hagyhatja, aki nem, távolítsa el! A padlizsánt is meg kell szabadítani a héjától, majd a húsát a fokhagymával együtt a lehető legapróbb darabokra vágjuk. Később hozzáadjuk a padlizsánkrémhez a paprikát, és az egészet jól összedolgozzuk. A legvégén jöhet az olívaolaj, a balzsamecet és a fűszerek. 

2014. június 19., csütörtök

Fokhagymás szelet kapormártással

Igazán finom kis nyárias fogást készítettünk a minap. Mivel az utóbbi időben sok zöldséget, gombát ettünk, már kívántuk a húst. Egy valamit azonban semmi képen sem szerettünk volna, hogy nehéz, túlságosan laktató legyen. Szóval legyen könnyű, friss, de hús is, ez volt a jelige. Így sikerült…


Kell hozzá:
2 csokor friss kapor, 4-6 szelet sertéskaraj,
2 evőkanál liszt, 2 evőkanál vaj,
30 dkg tejföl, 6 gerezd fokhagyma,
1-1,5 dl víz, só, fehérbors.

Elkészítés:
A megmosott és leszárított kapor tüskeszerű leveleit szedjük le a vastag szárakról, és ha túl nagyok, kicsit vágjuk össze. Először készítünk egy világos rántást, melynél a vajon kevés lisztet pirítunk, s ha enyhén megpirult, rádobjuk a felaprított friss kaprot, és felöntjük vízzel. Sóval, fehérborssal lehet ízesíteni, kicsit forralni, vigyázva, mert hamar besűrűsödik, majd a legvégén egy kis tejfölt hozzá keverni. Aki szereti, tehet bele fehérborecetet vagy citromlevet.
A karajszeleteket előkészítjük és ugyancsak vajon mindkét oldalukat lepirítjuk. Kb. 4 gerezd fokhagymát apróra, 2 gerezdet pedig csíkokra vágunk, hozzáadjuk a piruló húshoz. A szokásos alap fűszerezés után éppen csak annyi vizet teszünk hozzá, hogy ellepje, ezután rövid ideig pároljuk, hagyjuk, hogy a szaft besűrűsödjön.
Hagymás masnival (gyökérkenyér) és kovászos uborkával ettük. Ez a kenyér ezúttal normál liszt és malátaliszt keverékéből készült, és nagyon finom volt!

2013: Domäne Wachau – Himmelstiege 2011
2012: Karalábéfőzelék bacon-chipsszel
2011: Ménes-Dealu Mare

2014. április 10., csütörtök

Evés-ivás húsvét környékén

Nyakunkon a húsvét! A keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe, egyben a Föld lakosságának negyedénél az egyik legkomolyabb vallási időszak. És, hogy mit esznek-isznak ilyenkor az emberek? Íme egy kis húsvét-váró összeállítás. 

Hamvazószerdai heringfilé,
marinált hagymával 
A régi világban a húsvéti étrend szigorú gasztronómiai hagyományt követett. A hamvazószerda évszázadokig fontos szereppel bírt az emberek naptárjában. Van, ahol megtartották, sokan elfelejtették, viszont mostanság egyre többen újra megemlékezek róla. Hamvazószerdán intünk búcsút a báloknak, a farsangi mulatozásnak, és kezdjük meg a húsvét előtti negyven napos böjtöt. A húst, zsíros, tojásos ételeket és a tejtermékeket attól a naptól kezdve kerülni vagy mérsékelni kell, ellentétben a halakkal és a hidegvérű állatokkal, melyekből nyugodtan fogyaszthatunk.

Zöldcsütörtökön illő valamilyen zöldes színű ételt készíteni, fogyasztani. Ilyentájt már fellelhető a piacokon a friss paraj, sóska, zöldborsó, a fiatal retek. Nagypénteken még tartani kell a böjtöt, de már lehet készülni a másnapra, pl. elkezdeni a sonkafőzés rituáléját. Ezen a napon sokfelé eszek halat, de hagyományos a borleves, a húsvéti töltött tojás, aszaltszilva-leves, mézes laska és babgánica. A húsvéti sonkát nagyszombaton este szegték meg. Került, kerül mellé a mai napig frissen reszelt torma, retek meg tojás, utóbbit szerencsés, ha a sonka levélben főzzük meg.  A húsvét vasárnapi mise fontos mozzanata a templomba vitt ételek, fonott kalács, kenyér, sonka, kolbász, tojás, torma, vaj, bor, stb. megszentelése. A magyar népnyelvben kókonya a neve a megszentelt sonka levében kifőtt tojásnak, de a középkorban az összes húsvéti szentelt hideg ételt ezzel a szóval jelölték.


Klasszikus húsvéti sonka
Húsvétvasárnap szinte kötelező volt a bárány. Hellász földjén szinte kizárólagos étel, de az iszlám vallású népek is csak ezt fogyasztják ilyenkor, megint másoknál a nyúl játszik főszerepet. A húsvéti bárány eredete a zsidó vallásban keresendő. Az Ótestamentum megemlíti, hogy az Egyiptomból való szabadulás előestéjén kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel készítették el a báránysültet. A bárány sütése nálunk is szokás volt, de a kedvezőbb árú és hozzáférhetőbb sonka napjainkra kiszorította. Húsvét hétfőn aztán színre lépett a tavaszi rántott csirke, többnyire uborkasalátával, tört burgonyával.  

Végül, de nem utolsó sorban az ivás. Aki komolyan veszi a böjti időszakot, míg tart, szinte egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. Ezért aztán a húsvéti időszakban bátran (de megfelelő mennyiségben) lehet már fogyasztani egy-két finomságot. A keresztényeknél a húsvéti vörösbor fogyasztása tradicionális (Krisztus vére). A tavaszias ételekhez bátran lehet választani egy-két érdekesebb fehérbort, míg a sonka megint más kérdés. Hogy mit iszunk kedvenc sódarunk mellé, nagyban függ attól, mennyire zsíros. Szóba jöhet ilyenkor egy kevésbé testes vörösbor, esetleg rozé is. A jolly joker persze ilyenkor is egy jó siller. Ugyancsak hagyományos húsvétkor a pálinkafogyasztás. Ma is a locsolók jó részét egy kis pálinkával kínálják, de az étkezés befejezéséhez is mindig jól esik a pálinka, legyen az gyümölcs vagy seprő, akár törköly. Segíti emésztésünket, felszabadítja az elnehezült gyomrot.

Minden kedves olvasónknak, boldog húsvétot kívánunk!

2014. március 17., hétfő

Medvehagymás bucik

A medvehagymát számtalan módon fel lehet használni, a lehetőségek száma szinte végtelen. Mi ezúttal arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen lesz az eredmény, ha tésztába tesszük, és megsütjük. Nagyon jó, kis kreatív dolog született ismét.

Kell hozzá:
20 dkg búzaliszt,
10 dkg tönkölyliszt,
15 dkg rétesliszt,
15 dkg kukoricaliszt,
2,5 dkg élesztő,
langyos víz, 1 tk. cukor,
2 tk. só, kevés olaj,
2 csokor medvehagyma.

Készítés:
Amíg szokás szerint felfut az élesztő, a liszteket átszitáltam, tálba tettem, hozzá adtam a sót, s kicsit elkevertem. A medvehagymát megmostam, leszárítottam, ollóval felaprítottam.
A felfuttatott élesztőt hozzáadtam a lisztekhez, és jól kidolgozzuk a tésztát, majd kétszeresére kelesztettem. Ezután kétfelé választottam a tésztát, és két hosszúkás rudat sodortam belőle. Kétujjnyi széles darabokat vagdostam belőle, szétlapítottam tenyérrel, s ezek közepébe tettem a felaprított medvehagymát. Ezek után buci formára alakítottam őket, kicsit megvágtam a tetejüket, a képen látható formában. Ezután langyos helyen megint félretettem kelni, és forró sütőben barnulásig sütöttem. Mikor elkészült, lehet enyhén megkenni olajjal a
tetejét.


Tipp:
Nagyon finom, csak önmagában egy kis vajjal, de készíthettek mellé, paradicsom salsát, zöldfűszeres joghurtot, csicseriborsó krémet, fűszeres túrót, halkrémet, tojáskrémet.

2013: Rostonsült császárhús sütőtökpürével
2012: Medvehagyma-kikelet
2011: Lencseleves pirított szalonnával

2014. február 2., vasárnap

Lazactatár

Ezt az ételt annyira egyszerű elkészíteni, mint mondjuk megsütni egy omlettet vagy egy palacsintát. Igen kevés időráfordítással isteni hideg előételt, esti vacsorát készíthettek így Ti is. Nem kell hozzá sok alapanyag, nem is kell túlbonyolítani, hiszen a cél az, hogy a lazac egyedi íze érvényesüljön.

Hozzávalók (2 személyre):
Jó 20 dkg friss lazac,
fél citrom leve,
fél narancs leve,
1 tk. kapor,
2 gerezd fokhagyma,
1 ek. olívaolaj,
2 ek. tejföl, só, bors.

A lazactatárhoz mindig a lehető legfrissebb lazacot használjuk. Ha bőrős változathoz sikerül hozzájutni, akkor ezt természetesen el kell távolítani. A lazac húsáról lefejtjük a bőrét, ez csak az elején nehéz, egy idő után már kézzel is végezhető. Később felcsíkozzuk, és úgy aprítjuk fel, hogy kb. 4*4 mm-es kockákat kapjunk. Ez persze nagyban ízlésfüggő, van, aki a nagyobb, van, aki a kisebb darabokat favorizálja. Hozzáadjuk az olívaolajat, a sót, a borsot, az apróra vágott fokhagymát és a kaprot, majd lefedve hűtőbe tesszük, úgy 2-3 órára. A fél citrom és narancs levét csak az utolsó 20-30 percben nyomjuk rá, mert ez az idő bőségesen elég ahhoz, hogy az ízek átjárják és a gyümölcsök levei kifejtik hatásukat, ezáltal a hal húsa szinte megfő és kivilágosodik.
Pirítóssal és kapros tejföllel meglátjátok, isteni!!!

2013: Kantoni rizstészta wokban
2012: Ropogós bőrű lapocka
2011: Jamie főzőiskolája

2013. október 5., szombat

Csirke Tikka Masala

Még mindig Bécs, és a nyári Sommerkino fesztivál. A mostani étel, tradicionális indiai fogás, egyes vélemények szerint mára azonban már legnagyobb mennyiségben a brit szigeteken fogyasztják. Állítólag Pakisztánhoz is köze van, az viszont sziklaszilárd tény, hogy egyediségét a kurkuma sárgás színe, a garam masala fűszerkeverék intenzitása, a fokhagyma és a csili ereje, no meg a paradicsom savanykás-édes zamata határozza meg.


Hozzávalók (4 személyre):
1kg csirkemell nagyobb kockákra vágva,
2 doboz natúr joghurt, kevés olaj, 1,5 dl tejszín,
4-5 db paradicsom, fél zöldcitrom leve,
6 gerezd fokhagyma, 2 teáskanál reszelt gyömbér,
1 kisebb csili, só, 1 ek. őrölt kurkuma, 0,5 liter víz,
2 teáskanál garam masala fűszerkeverék.

Elkészítés:
A csirkemellet nagyobb kockákra vágjuk, majd ráöntjük a joghurtot, jól összekeverjük, és legalább egy éjszakát hűtőben érni hagyjuk. A pácolt csirkehúst másnap egy jól előmelegített sütőben, közvetlenül a rácsra tesszük, aláhelyezünk egy tepsit a lecsöpögő szaft miatt, és hirtelen 200 fokon, úgy egy negyed órát sütjük.
Amíg a csirke sül, elkészítjük a masala szószt. A fokhagymát felaprítjuk, kevés zsiradékon pirítjuk, mehet bele a reszelt gyömbér, majd a garam masala fűszerkeverék. (Ez utóbbi leírását itt találjátok.)
Közben a paradicsomokat a lehető legapróbb kockákra vágjuk, s ezt is a piruló raguhoz adjuk. Rövid ideig együtt pirulnak, később hozzáöntjük a tejszínt és a kurkumát, valamint a folyadékot, hogy éppen ellepje a készülő ételt. Bő húsz percig magában, alacsony hőmérsékleten rotyogtatjuk, a legvégén pedig hozzákeverjük az előzőleg megsütött csirkét, a pácot is, és még néhány percet hagyjuk párolódni. A legvégén még meghinthetitek durvára aprított friss korianderrel. Bécsben a tradicionális, lapos, eredetileg kövön sütött naan kenyérrel és basmati rizzsel együtt adták. Nagyon finom volt!

2013. szeptember 30., hétfő

Bruschette al pomodoro

Talán a legismertebb olasz antipasti következik most. Sok variációja létezik, de a paradicsomos tekinthető klasszikusnak. Olaszország szerte ismert, az eredeti állítólag Közép-Itáliából származik. Toszkánában fettuntának is hívják, ebben az esetben csak kenyér olívaolaj és fokhagyma kell hozzá.

Hozzávalók:
3 nagyobb paradicsom,
4 szelet kenyér, 1 fej lilahagyma,
kb. 4 levél bazsalikom,
extra szűz olívaolaj,
só, bors.

Elkészítés:
Mosd meg a paradicsomot, majd vágd kockákra. A lilahagymával ugyanúgy tegyél, csak még apróbb legyen, majd a bazsalikom következik. Locsold meg bőven extra szűz olívaolajjal, sózd, borsozd.
Tedd félre kicsit, hadd érjenek az ízek!
A kenyérszeleteket mindkét oldalát pirítsd meg száraz serpenyőben, hogy jó ropogós legyen, az sem baj, ha kicsit odakap. Míg a kenyér meleg, nyomban halmozd rá a paradicsomos ragut, és még locsold meg olívaolajjal. Nyomban add az éhes vendégek elé!

Tipp:
Sokan esküsznek arra, a bruschetta csak fokhagymával az igazi. Mi is szeretjük, de most a lilahagyma ízére vágytunk. Nyaranta a kenyérszeleteket lehet szabad ég alatt faszénparázs felett pirítani, csak még jobb lesz a hatás.

2012: Krémsajtos süti feketeerdő dzsemmel


2013. szeptember 19., csütörtök

Ghaymen, a perzsa "pörkölt"

A Ghaymen hagyományos perzsa étellel - fárszi nyelven Khoresh-el (خورش)- az idei nyári Sommerkino fesztiválon találkoztam Bécsben. Azonnal megtetszett, s ahogy illik, persze meg is kóstoltam. A helyi perzsa szakáccsal sikerült beszélnem pár percet, s nagy vonalakban ő vázolta fel a mostani receptet. Ahogy telik-múlik az idő, még mindig itt van a számban az íze, annyira finom volt!


Hozzávalók 4 személyre:
80 dkg bárányhús, 1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy fej paradicsom, 1 csésze sárgaborsó,
1 db padlizsán, 2 közepes alma, 1 ek. petrezselyem, 
1 ek. paradicsompüré, 3 kisebb zöldcitrom, 
3 ek. olívaolaj, só, bors, 1 teáskanál gyömbér,
2 kk. őrölt sáfrány, 2 kk. őrölt fahéj.


Elkészítés:
A sárgaborsót mossuk meg és áztassuk vízbe. A bárányhúst kockázzuk fel, ahogy a pörkölteknél szokás. A lábosban hevítsük fel az olajat, adjuk hozzá az előzőleg apró kockára vágott vöröshagymát, majd pár percig pirítsuk. Ezután mehet hozzá a hús, és hagyjuk egy negyed órát pirulni, hadd eresszen egy kis levet. Később az ugyancsak kockára vágott padlizsán következik, a paradicsompürével, és felöntjük annyi vízzel vagy alaplével, hogy jól ellepje. Közepes lángon hagyjuk párolódni úgy egy órát, közben a paradicsomokat, az almát meghámozzuk és felkockázzuk, a zöldcitromok levét kinyomkodjuk, a készülő ételhez adjuk. 20-30 perc elteltével mehetnek hozzá a fűszerek, a sárgaborsó, a petrezselyem, és lassú tűzön hagyjuk, hogy minden összetevő jól megfőjön.

Info:
Hagyományosan friss salátát, rizst és fokhagymás joghurtot adnak mellé. Előfordul, hogy olajban sült burgonyával tálalják, azzal az utolsó percben kissé összefogatják. Illik még mellé a pita, de egy szelet kenyér is jó társa lehet. Ha nem sikerül bárányhúst szereznetek, végső esetben a marhanyak is megfelelő lehet.

2012: Mór dicsérete!
2011: Cevapi, Cevapcici