Magyar Konyha - 2014 december

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója:

"Csak az ostobák nem ínyencek. Az ember úgy ínyenc, ahogy művész, tudós vagy költő. A nyelv ugyanolyan érzékszerv, mint a szem vagy a fül. Ráadásul fejleszthető." (Guy de Maupassant, francia író)

Nem fogják elhinni: ez az első karácsonyi üdvözlőlap. John Callcott Horsley angol  festőművész rajzolta 1843-ban, és tíz példányban élte túl a történelem viharait. Ritkább, mint a bélyegek között a kék Mauritius. Ha figyelmesen megnézik, a mulatozó társaság hátterében egy vidám malac pulykát szeletel. A viktoriánus kor brit polgára szentül hitte, hogy szenteste szárnyast kell enni, mert az "hátrafelé kapar", malacpecsenyét meg az új esztendőben, hiszen a disznó "előre túr". Ha fordítva tesszük: szerencsétlenség. Úgyhogy a röfi kapott egy hét haladékot. Annyit tőlünk is kap. Decemberi számunkban mi is számtalan ünnepi fogást kínálunk (göngyölt pulykacombot, konfitált báránycsülköt, fogas- és pisztrángfilét), ám az új év első napján megsütünk egy egész malacot, ami nem kis kihívás a háziasszonyoknak, ám remek erőpróba. Ha éreznek hozzá bátorságot, lapozzanak a 70. oldalra. Az is jól jár, aki olvasgatni akar. Cserna-Szabó András arról a fergeteges buliról számol be, amelyet a pesti Dalműház fennállásának 130. évfordulója alkalmából a zenedráma hősei rendeztek az Andrássy úton. A Magyar Konyha tudósítóját - jellemző módon -csak Rossini, Puccini és Verdi receptjei érdekeltek. Pál István "Szalonna" családját is a zene és a gasztronómia rokonságáról kérdeztük, és végül abban állapodtunk meg, hogy a jó muzsika pont olyan, mint az igazi falusi konyha: hiteles és megunhatatlan. Egyszerű falusi vendéglő konyhájában kezdte a főzést Carme Ruscalleda is. A katalán séf ma az egyetlen nő a világon, aki hét Michelin-csillaggal büszkélkedhet. Külön a Magyar Konyha kérésére készített három könnyű és mesés fogást. A Pannonhalmi Bencés Főapátságról két anyagunk is szól. A híres fűszerkertről, a fák, füvek titkairól Hortobágyi T. Cirill atya, biológus paptanár mesél, Gyurik Gábor, a Viator étterem séfje pedig elmondja, miként lett a fűszerek szerelmese. Ha van kedvük hozza, az ő menüsorát is lefőzhetik.

Terítékre kerül még (Édes élet címmel) a cukor története. Elmondjuk, hogy véleményünk szerint melyek Budapest legjobb teázói, melyek voltak az elmúlt év legjobb gyöngyözőborai és pezsgői, bemutatjuk Lamine és Simone Kabát, az almáskeresztúri svájci-afro-magyar házaspárt, akik az elhagyott zsákfaluban kecskét tenyésztenek. Ellátogatunk az aszúkirálynak is nevezett Szepsy Istvánhoz, meséljen gyermekkora karácsonyairól és boros reményeiről, s végül még a szépen terített karácsonyi asztalról is beszélgetünk Szeleczky Ildikóval. Decemberi étlapunkon újévi fogások is szerepelnek. Kardamomos-csokoládés minipalacsinta, sütőtökrém leves mézespuszedlis túrógombóccal, roppanós citromtekercs. Várvizi Péter, a Larus étterem séfje különleges szilveszteri falatkákat, Nagy Anna sós-édes tökmagos desszertet, Saly Noemi pedig - Spájz című rovatában - pöttyös körtét és gyömbéres banánlekvárt készített. Az ember persze nemcsak ételt készít, hanem számvetést is. A december az adventi várakozás és a fogadalmak hónapja. Az erkölcsi tartalmú ígéretekkel most nem foglalkoznék. Ezt rábízom ki-ki lelkiismeretére. Ami azonban a kulináris fogadkozásokat illeti, azokhoz hozzátennék valamit. Kedves olvasóim, nem az hizlal, amit karácsony és újév között eszünk meg. Hanem az, amit újév és karácsony között.

www.magyarkonyhaonline.hu

Magyar Konyha – 2014. Május

Beköszöntött a május, nyáreleji hangulattal, finom ízekkel, illatokkal. Megérkezett postaládánkba a magazin legújabb száma is, ráadásként meglepetéssel.  

„…ha kíváncsi új ízekre, különleges borokra, érdekes történetekre, ha nem sajnál némi időt olvasásra és főzésre, akkor lapozzon bele új számunkba.

Miért költözött Tokajba Zwack Izabella, holott élhetett volna Toscanában is? Miért nevezte el a kutyáját Satöbbinek, és miért tette a vizsla képét első borospalackjára? Olyan fontos a címke? Ipacs Géza grafikus szerint igen.

Cserna-Szabó András legendás színésznőnk, Vizvári Mariska szakácskönyvéről ír, enyhe derűvel kutakodva a múlt titkai iránt konyhában és színpadon. Az eredeti recepteket Rosenstein Tibor és Róbert főzte újra. Ambrus Lajos az erdélyiek kedvelt fűszernövényéről, a szerelemgerjesztő csomborról ír (a hozzá való étkeket Gyurik Gábor, a pannonhalmi Viator étterem séfje készítette), Salamon Csaba pedig annak járt utána, hogy áldás vagy átok-é a só. Sokat sózunk, vagy épp eleget? És főként: melyik só egészséges és melyik nem? A sóval készült ételek Segal Viktor keze nyomát dicsérik.

Májusi számunkban olvashatnak még kucsmagombavadászatról, bemutatjuk a most nyíló Bábel étterem séfjét, Lőrincz Györgyöt, a legjobb budapesti teraszokat, hiszen ilyenkor nincs kellemesebb semmittevés (már aki megengedheti magának), mint lustán elterpeszkedni a teraszok napos oldalán.

Közép-Európa ízei című sorozatunkban ezúttal az erdők és szőlőhegyek között megbúvó Szlovénia kerül terítékre, a mediterrán, alpesi és pannon konyha ötvözete a bledi krémestől a krasi sonkán át a jeruzalemi borig. Étlapunkon ínycsiklandó fogásokat találnak. Tengeri sóban pácolt lila hagyma, sókéregben sült hal, citrusos karalábéleves, almás, zelleres tortelloni, kucsmagomba-, cakkumpakk és karszt-vidéki jota leves, budai krémes, eperdzsem és Fedák torta, s néhány elszánt ínyencnek a kedvencem: csomboros kecsege kelkáposzta-főzelékkel.”

Ja, és hogy el ne felejtsük: a magazin előfizetői most meglepetés-ajándékot kapnak. „Vadat és halat s mi jó falat” címmel megjelent a magazin dvd-je. A magyar ízeket felölelő sorozat első része a vadételekkel foglalkozik. Élvezetes receptfüzet, főzőműsor, mellékletben sok képpel, hasznos információval. Ne hagyjátok ki!!!

www.magyarkonyhaonline.hu

Megjelent Kiskonyhai örömfőzésünk!

Ahogy ígértük, a mai napon megjelent Kiskonyhai örömfőzés című, első gasztro-albumunk, mely online elérhető, lapozható. Közel két hónapot dolgoztunk rajta, nagy figyelmet szentelve készítettük Nektek, most már kicsit fellélegzünk, és a blog is visszatér a rendes kerékvágásba. Nagyon reméljük, hogy elnyeri tetszéseteket, fogadjátok szeretettel...

Visszaszámlálás indul…

Egy hét múlva jelenik meg Kiskonyhai örömfőzés című, első gasztro-albumunk, mely online lesz elérhető, lapozható. Úgyhogy ezekben a napokban igencsak sistereg a kezünk alatt a munka, de mindenképpen szeretnénk Veletek megosztani ízelítőül néhány oldalt. Azt reméljük, sokaknak tetszeni fog...

Akkor hát, a jövő héten!

Kiskonyhai örömfőzés

Sziasztok!

Biztos feltűnt Nektek, hogy az elmúlt napokban kissé csendesebb volt az oldal. Ennek persze oka van! Szóval mostantól kezdve, egészen májusig, kissé szüneteltetni fogjuk magunkat. Nem tűnünk el teljesen, csak kevésbé leszünk aktívak, többször tekintünk majd vissza, és a Face-es oldalon újból megosztunk majd régebbi cikkeket. 

Tesszük ezt azért, mert május elején jelenik meg első, Kiskonyhai örömfőzés című gasztro-albumunk, melyen február végétől-március elejétől dolgozunk, s témáján ugyan kissé változtattunk, de a szerkesztése lassan a finisbe ér! A hírt már korábban megosztottuk Veletek, most a borítótervet is mellékeljük. Reméljük, tetszik… 

Akkor májusban!

2012-ben írtuk: Medvehagymás-túrós muffin
2011-ben írtuk: Móri kiruccanás

Neil Perry – Jól enni, jól lenni

Hivatalosan március 31.-én jelent meg idehaza Neil Perry, ausztrál szakács, gasztronómiai tanácsadó könyve. Itthon talán leginkább egy gasztronómiai csatornán futó műsoraiból ismert. Új könyvében saját, legkedvesebb ételeinek receptjeiből ad pazar válogatást. Azokból, amelyeket szabadidejében, otthon, családja és barátai legnagyobb örömére rendszeresen készít.

Fotó: Rockpool.com

A szakácsról:

Neil Arthur Perry jelenleg a legismertebb ausztrál szakács, szerte a világon. Főállásban éttermeket vezet, sőt gasztronómiai tanácsadó, számos más étterem születésénél is bábáskodik, s ő a koordinátora a Qantas Flight Catering cég ételeinek is. Emellett még könyveket ír és televíziós műsorokban szerepel. Perry társtulajdonosa és executive séfje a Rockpool étterem-láncnak. Sydney-ben a jelenleg stabil három étterem található, a város üzleti negyedében: a zászlóshajója az ínyenc vacsorákról ismert Rockpool, de van modern kínai étterme is a Spice Temple, valamint a Rockpool Bar & Grill, ami egy hamisítatlan steakhouse. Az eredeti Rockpool Bar & Grill közben megnyílt már Melbourne-ben is, és ugyancsak itt kapott helyet a Rosetta, ami 2012 végén tárta ki kapuit. 

A könyv:

Ez a könyv nem a manapság divatos, bonyolult különlegességeket dicsőíti, hanem a békés, nyugodt, otthoni örömfőzést, aminek Perry akár a maga kedvére, egy hosszú nap után, még éjszaka is képes nekiállni. Valóban végtelenül egyszerű, ám annál fantasztikusabb ízharmóniákkal ismerteti meg olvasóit, amelyek kivétel nélkül bevált, kipróbált fogások. Perry a könyv minden oldalán emlékezteti olvasóit, hogy a főzés állandó örömforrás. A közös étkezés pedig – különösen a szeretteink, barátaink körében – akkor is minden alkalommal az élet kivételes ajándéka, ha csupán egy omlettet ütünk össze vasárnap reggelire. 

Bár még sok időnk nem állt rendelkezésre, hogy ezt a könyvet megismerjük, esetleg receptet próbáljunk ki belőle, de azt már most kijelenthetem, hogy az egyik kedvencünk lesz. Stílusa egyszerű, közvetlen, a benne szereplő étkek nem túlbonyolítottak, valóban érezni, hogy egyszerű, akár kezdő konyhában sürgőknek írta őket. Az pedig csak hab a tortán, hogy az ételek többsége rusztikusan tálalt, az ételkörnyezet is olyan, mint általában a mi képeinken. Ezért hát különösen kedves számunkra!  

Kedvenceink: Kecskesajtot cukkíni-lasagne, bárányhúsos-mentás-zöldborsós pite, csirke fűszeres kókusztejben, lassan dinsztelt marha articsókával és fenyőmaggal, rebarbarás-mascarpónés desszert.

Egy kis ráadás:

Az első harminc megrendelő most ajándékba kapja az Ízek és érzések recept-gaszto-életmód magazin éves előfizetését is. (Évi 5 lapszám, 1925 forint értékben)!

Érdemes hát sietni, és a T. Bálint kiadóhoz fordulni:

www.tbkiado.hu

2012-ben írtuk: Sódar, sodor, sunka...
2011-ben írtuk: Húsvét jegyében a Magyar Konyha

Culinaricum gasztroalbum

Amióta a Culinaricum létezik, mindig is szerettünk volna, valami összefoglalót, albumot, kis könyvecskét szerkeszteni, s ezzel olvasóinknak kedveskedni. Ehhez persze kellett idő, tapasztalat, s igazából az elején még mi sem tudtuk hová vezet majd az egész. Vártunk, egészen mostanáig…

Az jutott eszünkbe, hogy első albumunk témájának az indulás időszakát választanánk. Egybe szerkesztenénk az első év képeit, receptjeit, hozzászólásait, és egy merőben új, de lapozható, olvasható, nézhető formában adnánk közre. Ebben persze van némi nosztalgia is, és sokszor nagy mosoly, mert hát igazi szárnypróbálgató időszak volt ez. Persze ezt is vállalni kell, s örömmel adjuk közre, még ha az akkori képek, receptek nem is tükrözik a jelent. Ez volt a kezdet, ebből lett az, ami most a Culinaricum. Ezért hát örömmel jelentjük, hogy március 1.-én megkezdődtek első gasztroalbumunk munkálatai! A cím még egyelőre kérdés, meg aztán, ha lenne, sem szeretnénk elárulni, legyen inkább későbbre is meglepetés. Válogatjuk a címlaphoz illő fotókat is, eddig a legesélyesebb ez a zöldborsós kép. Reméljük, örömmel fogadjátok majd.

A megjelenés időpontja: május 1. !

Természetesen most is várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, ötleteiteket...

2012-ben írtuk: Böjti saláta
2011-ben írtuk: Spenótos-magos burgonya 

Frances Mayes és Edward Mayes - Napsütötte Szakácskönyv

Még a két ünnep között érkezett meg a Tercium kiadó csomagja. Pont jókor, így volt miben elmerülni esténként. Különösen érdekes volt forgatni az alábbi olvasmányos szakácskönyvet, hisz mindkettőnk egyik kedvenc tájára kalauzolja el az olvasót.

A párom évekkel ezelőtt olvasta Frances Mayes nagysikerű regényét, a „Napsütötte Toszkánát”, melyből azóta már film is készült. Persze én is elolvastam a könyvet, melyet azután követett még az „Édes élet Toszkánában”, és a „Szép Toszkána”. Az írónő ezúttal férjével együtt jelentetett meg izgalmas, érdekes, színes, autentikus szakácskönyvet. A mű pedig úgy épül fel, akár egy hagyományos olasz vacsora: az antipastival, az előéte­lekkel indul és a dolcival, a desszertekkel ér véget.

„Frances Mayes valamennyi könyvében az étel főszerepet játszik. A toszkán konyhaművészetet  az improvizáció jellemzi, a gyorsan elkészíthető ételek pedig igazi megnyugvást és örömöt hoznak nem csak a gyomornak, hanem a léleknek is. Mind a főzés, mind az evés igazi örömforrást jelentenek a toszkán embereknek, életük részét képezik. Frances és Edward Mayes ebben a könyvben számos receptet osztanak meg az olvasóval, mindazokat, amelyeket ők maguk sokszor megfőztek, és amelyek legfőbb jellemzője a robusztus, jó minőségű, úgymond, becsületes hozzávaló.

Több mint két évtizede nevezeték ki új otthonuknak a Cortona melletti Bramasolét, itt készítették el mindazokat az ételeket, amelyek ebben a szakácskönyvben szerepelnek. Azonban ez a könyv nem pusztán receptek gyűjteménye. Rengeteg közös élményt idéz. Amikor kosárral a kezükben elindulnak, hogy beszerezzék a vacsorára valókat a piacon, a hentesnél és zöldségesnél, akik már jó ismerősként üdvözlik őket, vagy elindulnak a közeli erdőbe szelídgesztenyét, porcini gombát vagy áfonyát szedni, vagy amikor újdonsült olasz barátaikkal ülnek le a szépen megterített asztalhoz.”

A könyvet a Tercium kiadónál vásárolhatjátok vagy rendelhetitek meg. Akár mentek Toszkánába, akár nem, jó kis olvasmány lesz a mostani hideg, téli napokon.

www.tercium.hu

John Gregory-Smith- Fűszeres szakácskönyv

A Tercium kiadó jóvoltából két új gasztro könyvvel gyarapodott könyvespolcunk. A sorban először John Gregory-Smith fiatal, lelkes szakács nagysikerű szakácskönyvének bemutatásával kezdünk, melyet már kilenc országban jelentettek meg.

A szerző biztos egzisztenciáját adta fel azért, hogy szenvedélyének, a fűszereknek éljen. Egyedi receptúra alapján összeállított fűszerkeverékeket kezdett forgalmazni, s ennek keretében bejárta szinte az egész világot. Természetesen megfordult Kínában, Kambodzsában, Vietnámban, Thaiföldön, Indonéziában, Malajziában, Mexikóban, Srí Lankán, Marokkóban, Törökországban és a fűszerek őshazájában, Indiában is. Egy idő után adódott a kérdés: miért nem ír egy fűszerekre alapozó szakácskönyvet. Az eredmény pedig egy remek, izgalmas, kreatív mű lett.

Szinte sec-perc alatt elkészíthető, izgalmas, egzotikus recepteket mutat be, melyekhez minden esetben öt fűszert használ fel.

Több mint száz ínycsiklandó receptet találtok a könyvben. Mindegy, hogy éppen ebédre vagy vacsorára vágytok, ennétek tartalmas salátákat, pikáns leveseket, halakat vagy tengeri herkentyűket, esetleg könnyű gyümölcsös desszerteket, minden kategóriában biztos tippeket találtok. Nálunk már jó néhány felkerült a kipróbálandók listájára, s a jövőben találkozhattok majd olyan ételekkel is, melyet ez a könyv inspirált. Első személyes kedvencek: Csaná maszala, halas taco, füstölt paprikás és paradicsomos salsával, indiai spenótos csirke-köri.

A könyvet a Tercium kiadónál vásárolhatjátok vagy rendelhetitek meg. Melegen ajánljuk!!!

www.tercium.hu

„A” Szakácskönyv

Dobos C. József életművével már foglalkoztunk korábban is, egészen pontosan tavaly. Már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen beszerzem a Magyar-Franczia Szakácskönyvet, melyet még jónéhány szakmai könyvvel együtt én megkerülhetetlen alapműnek gondolok. Idén ráadásul 165 éve született a magyar szakács- és cukrászművészet hallhatatlan alakja, így most különösen aktuális a könyvről beszélni.

A szerző, a következő gondolatokkal kezdi a könyvet: (…) A jó hírnév, melyet Ausztria-Magyarország főúri házainál szerencsés voltam kivívni, s melynek évek óta fönálló üzletem is örvend, szolgáljon kezességül a nagyérdemű közönségnek, különösen pedig a bájos magyar gazdasszonyoknak, kiknek használatára ez a szakácskönyv főleg iratott, szolgáljon mondom kezességül arra nézve, hogy e műben egy szakembernek igazán gyakorlati – sok évi tapasztalat által kipróbált tanácsait és utasításait fogja találni. (…)

Az igen részletes mű valóban az alapoktól kezdi, a szakácsművészet történetétől, aztán végigkalauzolja az olvasót a konyhán, a korabeli eszközök sokaságán keresztül a fűszerekig, fűszernövényekig, hogy később valóban elkezdhessünk főzni. (Apropó: tudjátok, hogy mit jelent ma a 19. században még főzelék-vésőnek nevezett eszköz? Vagy éppen milyen lehetett a leves indiai madárfészekből?)

Levesek, húskivonatok, mártások, fűszervajak, marinádok,… sertést, marhát, nyulat, sőt vadat, halat, s mi jó falat, mind megtalálhattok ebben a nagyszerű összeállításban. Ami pedig végképp szokatlan, ámde pont ettől teszi egyedivé a könyvet, hogy étlap- és itallap összeállítást, felszolgálási szabályokat, sőt a gyermek és diétás étkezés szabályait is különös gonddal részletezi.

A cím egyébként találó, hisz számtalan ételt meglehetősen franciás jelleggel ír le. Sok ma már tán el sem készíthető így, de viszont mindvégig hű marad a hagyományos magyar ízekhez is. Érdekes, de akár egyfajta korrajznak is felfogható ez a „fúzió”. Gyakorlatiasságát talán az bizonyítja a legjobban, hogy a 19. század legvégén – abban a korban vagyunk, mikor magyar gasztronómia története során talán legnagyobb fellendülését, virágkorát élte –, a még meglévő, de vékonyodó arisztokrácia és az izmosodó polgárság konyhája között vékony határ húzódott.

Még egy fontos adalék, csupán a hitelesség kedvéért. A könyv 1881-ben jelent meg, tehát ez egy reprint kiadás, korabeli nyelvezettel, grafikákkal kiegészítve. Mai fejjel jogosan keressük meg benne az eredeti Dobos-torta receptjét, pedig azt a mester csak 1884-ben alkotta meg, így értelemszerűen nem szerepelhet benne. Ezért hát nem az eredeti tartalomban, de a kiadó leleményességét kifejezve, leghátul megtalálható ennek a nagy hírnevet adó tortának a leírása is.

A könyvért köszönet a kiadónak:  www.grafokonyv.hu

Simai Kristóf – Némely étkek készítési módja

Felfokozott izgalommal vártam ezt a könyvet. Hogy miért? A neves tanár és drámaíró Simai Kristóf több mint 210 éve egy szakácskönyv írásába vágta fejszéjét, melyet persze megelőzött jó néhány év gyűjtés is. A mű sajnos sohasem jelent meg, viszont a kézirat szerencsére fennmaradt, és a szerző szándékát beteljesítve most végre olvasható könyv formában is.  

Ki volt Simai?

Sima Márton néven látta meg a napvilágot 1742-ben Komáromban, Sima István kertész és Szücs Mária fiaként. 1765-ben a piarista rendbe lépve vette fel a Simai Kristóf nevet, paptanár lett, az ország sok városában működött, de neve egybeforrt Kassával, ahol 1776–1790-ig élt, majd pedig Körmöcbányával, 1790-től 1820-ig. Nyugdíjazása után Selmecbányán telepedett le, és itt élt egészen haláláig. Számos drámát, színművet írt diákjai számára, sőt Igazházi című darabjával nyitotta meg előadását a Kelemen féle első magyar színtársulat Budán, 1790. október 25-én. Az 1790-es évek derekától szótárírással kezdett foglalkozni. Összegyűjtötte a 18. századi népies színezetű irodalmi nyelv szókincsét, valamint a rokon táj- és régi szavakat. Foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal, és még Körmöcbányai évei alatt állította össze receptkönyvét is. A nagyhírű piarista tanár 1833-ban hunyt el

A szakácskönyv megjelenése igazi „reform ízeket” vitt volna a főúri, később polgári étkezésbe. A dolog logikusnak tűnhet, hiszen az 1695-ben Kolozsvárott megjelent Szakats mesterségnek könyvetskéje, akkorra már szinte teljesen elavult. Kétségkívül értékes, de inkább a késő középkort idéző étkek, alapanyagok, technikák addigra már elöregedtek, kellett már a tűzhelyeknél is a vérfrissítés.

Igazi gasztrotörténeti érdekességről van tehát szó! Rengeteg féle zöldséget, mártást, pástétomot ajánl – nem borít el minden a burgonya és a rizs –. Van itt sokféle vad, juh, nyúl, teknősbéka, rák, kucsmagomba, szarvasgomba, már megjelenik a bors, de itt találkozhatunk először kukoricás recepttel, a paprikával és a paradicsom használatának első dokumentálásával is, nem is szólva a sordélymadár pástétom (seregély) feltűnéséről. (Csak úgy zárójelesen szeretném megemlíteni, hogy sem Simainál, sem a Czifray szakácskönyvben nem találkoztam a korábban szinte ősmagyarnak kikiáltott paprikás halászlé, pörkölt, gulyásleves ma ismert alakjaival.  Többféle (18!)rántott étel készítését ajánlja, zsemlyedara/ morzsa formában, kizárólag vajban sütve, és van már sörtészta is. A rántott ételekről ugye az utóbbi években nem szeretünk beszélni, sőt egyenesen közhelyesnek tartjuk őket. Kicsit gondolkodóba estem…)

Minden kezdő, haladó vagy profi szakács, háziasszony, gasztroblogger könyvespolcán ott a helye. Itt rendelhetitek meg: www.alinea.hu

Jamie belevágott...

…hogy mibe, hát a gasztro-utazásba. Keith Floyd után szabadon, most ő is úgy gondolta, ideje kipróbálni, milyen az, elutazni varázslatos országokba, egzotikus vidékekre, megismerni más embereket, s belemerülni a helyi kultúrák, alapanyagok, hagyományok varázslatos forgatagába.

Alig telt el egy esztendő legutóbbi könyvének (Jamie Főzőiskolája) hazai megjelenése óta, s máris itt a legújabb mű: Jamie belevág címmel. Alapból három szó jut eszembe, mely szerintem legjobban kifejezi a könyv alapgondolatát: enni, élni, utazni! A főhős is így lehetett, hiszen egy hirtelen ötlettől vezérelve befizetett egy oda-vissza marokkói útra, mely igaz, hogy csak pár napos volt, de arra mindenesetre elég, hogy meghozza egy új könyv ötletét-ihletét. A marokkói miniszabit ezek után kis kiruccanások követték Velencébe, Andalúziába, Stockholmba, Athénba, Toulouseba. Könnyed, néhol klasszikus kreációk a spanyol, olasz, svéd, marokkói, görög, és francia nemzeti ételekre, mindez persze Jamie saját változataiban. Személyes kedvenceim: Égei-tengeri Kakavia, Csirkekebab avokádómártogatóssal, Sárgaborsóleves, Skagen, Bifsztek Velencei módra, ja, és hogy valami spanyol is legyen: a Patatas Bravas.

Természetesen mindegyik rész nagyon érdekes, vannak klasszikus, már ismert, de különleges, merőben új fogások is. Amit viszont én nagyon izgalmasnak tartottam, az a svéd rész. Mert valljuk be őszintén az észak-afrikai rész vagy a mediterránnak nevezett térségből való szakácskönyvek beszerzése nem jelent különösebb problémát. Na, de Észak-Európa kulináris világa?

Nosza, ne habozzatok hát, rendeljétek meg a könyvet, s bizton állíthatom, izgalmas utazásban lesz részetek akkor is, ha ki sem léptek a lakásotok biztos melegéből.

www.parkkiado.hu