Nemrég megint újdonság került a konyhánkra: a lazacpisztráng.
Idehaza még nem olyan elterjedt, mint tőlünk nyugatabbra, mi is Ausztriában
szereztük be. Mélyhűtött változatokkal már lehet találkozni, de persze a friss
az igazi!
A lazachoz a
lazacpisztráng, Salmo (Trutta)
trutta L., hasonlít legjobban, de laposabb testű, s az orra tompább. Farokúszója
kevésbé beöblösödő, mint a lazacé, az idősebb példányoké pedig egyenesen
lemetszett. A hát színe kékesszürke, oldala és hasa ezüstfehér, vagy sárgás.
Különböző nagyságú szabálytalan fekete foltok borítják, ezek azonban az ezüstlazacról
teljesen hiányoznak. A fiatalokat a fekete keresztsávokon kívül sárga, sőt
gyakran piros pettyek is díszítik, s az ilyen példányokat alig lehet
megkülönböztetni a sebespisztrángtól.
Életmódja sok tekintetben megegyezik a lazacéval. Növekedésének fő
időszaka alatt a tengerben él, ívásra pedig a folyókat keresi fel, Angliában és
Skandinávia folyóiban nagy tömegben jelenik meg, hasonlókép a Fehér-tengerbe
torkoló folyamokban is. Hossza 50–70 cm, súlya 2–4 kg, de előfordulnak 15 kg-os
példányok is.
Hozzávalók:
2 db lazacpisztráng filé, vaj,
olívaolaj, 5-6 szál zöldspárga, 1 db citrom,
só, frissen őrölt bors.
Egy serpenyőben vajat és olívaolajat hevítünk, majd, ha
elég forró, belehelyezzük a halfilét, de a bőrével, lefelé! Mikor a hal
keresztmetszetének feléig kivilágosodik, megfordítjuk. Ez egy-két perc lehet,
ekkor megfordítjuk, s a másik oldalán nagyjából egy percig sütjük.
Egy másik serpenyőben vajat hevítünk, beletesszük a
spárgákat, s ebben négy-öt perc alatt körbepirítjuk. A halat és a spárgát is
sóval és frissen őrölt borssal fűszerezzük.
Az újburgonyát megtisztítjuk, megfőzzük. Mikor kész, kissé összetörjük, adunk hozzá natúr joghurtot, sót, friss kaprot,
és az egészet finoman összeforgatjuk.Tálaláskor persze elmaradhatatlan a
friss citrom!
