Katalónia 2009 II. rész

Folytatódik a pár nappal ezelőtt megkezdett katalán út bemutatása. Élmény az volt bőven, melyet m i sem bizonyít jobban, mint hogy két és fél év után, a mai napig elevenen élnek bennem azok a napok.

Utolsó napunkon, február 26-án, egy komolyabb megmérettetésre virradtunk, hiszen három birtok meglátogatása is szerepelt a penzumban 

A napot a Giro Ribot pincészetnél kezdtük, ahol Regina Elias ismertetett meg minket a tipikus katalán családi vállalkozással, mely pezsgő-, habzó-, és fehérbor-készítéssel és forgalmazással foglalkozik. A vállalat mintegy százhektárnyi szőlőbirtokán macabeo, xarel.lo, parellada, muscat és chardonnay fajták díszlenek, ezen felül pedig még harminc hektárról felvásárolnak szőlőtermést. A pincészet éves össztermelése egymillió palack, amelyből a Cava részesedése több mint nyolcszázezer, a fennmaradó kétszázezret pedig a csendes borok teszik ki. Az éves termelés mintegy nyolcvan százalékát exportálják. Főbb piacaik az USA, Hollandia, Japán, Dánia, Svédország, de Svájcban és Ausztriában is kedvelik termékeiket.

Brut Nature Gran Reserva 2003 ٭٭٭٭

Szép, frissességet sugárzó zöldes-sárga szín. Élesztős illat keveredik egy kis zöldalmával, kis csonthéjas érintéssel. Érdekes palackbuké, finom savak, elegancia, egyensúly. Szájban friss, nagyon üde íz, kissé élesebb szénsav, jó felhabzás.

Brut Rosado ٭٭٭

Közepes árnyalatú cseresznyés málnás színnel kezd. Illata kifejezetten gyümölcsös, málna és egy kis citrus tűnik fel. Ízben egy nagyon kellemes fanyarság kíséri végig a megkapó gyümölcsöket, jelentős frissességet adva ezáltal a pezsgőnek. Elegáns, friss, jó savakkal rendelkező ital.

Avantgarde ٭٭٭٭٭

Elbűvölő illat, egy kis füstösséggel, újfával, almával és friss szőlővel, mindezeket finoman foglalja keretbe az élesztő. Igen szép, elegáns, kiegyensúlyozott, krémes íz, mely inkább vegetális, némi extravagáns stílussal, melyet az újfahordó visz be a képbe. Nagyon szépen elkészített, stílusos, karakteres pezsgő.

Paul Cheneau Demi Sec Blanc de Blancs ٭٭٭٭

Gyümölcsös, kissé likőrös illat, benne sok trópusi vonulat, mindez azonban visszafogottan jelentkezik. Az íz egyenes folytatása az illatnak, az ott megismert jegyek egy kis fanyarsággal egészülnek ki. Kellemes egyensúly, jó savtartalom, élénk, szép gyöngyözés. A még bevállalható kategória, mert édessége nem túlzó.

Kissé nehéz volt elszakadni a Giro Ribot birtoktól és az ott megismert pezsgőktől, de nem volt mese, hisz egy újabb gyöngyszem várt ránk: a Sumarroca család pincészete. Helena Mayor igen szívélyesen vezetett be minket a hétszázezer palack pezsgőt és az egymillió-kétszázezer palack bort készítő, de még mindig családi keretek között működő vállalkozás életébe.

A Sumarroca területei közel négyszáz hektáron terülnek el, melyből mind a mai napig kétszázötven hektáron folyik aktív szőlőtermesztés. A pincészet kiváló minőségű, karakteres pezsgő, valamint fehér-, és vörösbor kínálata egyrészt a birtok nagy kiterjedésének, a remek talaj- és klimatikus adottságoknak, valamint az erjesztés és az érlelés során alkalmazott korszerű technológiának köszönhető.

Spanyolországban elsőként honosítottak meg számos szőlőfajtát, így a muscat, a sauvignon blanc, a pinot noir, a rizling, a fűszeres tramini, a merlot és a cabernet sauvignon is az elsők között volt, melyet bevontak a termesztésbe. Persze nem maradtak hűtlenek a hazai fajtákhoz sem, szőlőterületeiken ugyanúgy megtalálható a parelleda, a macabeo, xarel.lo, a garnacha, a tempranillo és a monastrell.

A Sumarroca birtok egyik dűlője a „La Viña del Mundo”, azaz a Világ Szőlőskertje nevet viseli. Ez a terület ad otthont annak a világon talán egyedülálló kísérleti telepnek, ahol több száz, a Föld különböző tájáról származó szőlőfajta viselkedését figyelik, azzal a céllal, hogy a változatos fajták egyedi, valós értékeit meghatározzák és a kiváló hozam és minőség szerinti szelekciót elvégezzék. A magyar szívnek különösen kedves volt látni a Csabagyöngyét, a furmintot és a kadarkát, melyet szintén kipróbálnak, reméljük, megosztják velünk tapasztalataikat.

Blanc de Blancs 2008 ٭٭٭

Világos szín, nagyon szép és behízelgő illat, benne sok trópusi gyümölcs, elsősorban banán és ananász, némi citrus jellemzi.

Szép, közepesen testes bor, lehengerlő gyümölcsösség, jó savak, elegancia. Közepesen hosszú lecsengés.

Minuet Chardonnay barrique 2005 ٭٭٭٭

A bor nyolc hónap erjesztést és érlelést kapott új tölgyfahordóban, ennek köszönhetően kissé mélyebb színű, jellegzetes, de igen kellemes újfahordós érlelésből származó jegyekkel, kókusszal, pirítóssal, kis füsttel egészül ki. Testes, krémes bor, jelentős testtel, de nagyon jó savakkal. Komplex, hosszú utóíz. 

Santa Creu 2005 ٭٭٭٭

Merlot, cabernet sauvignon és garnacha házasítása. Közepesen mély rubinszínnel kezd. Érzéki, mély illat sok erdei gyümölccsel, elsősorban meggyel és szederrel. Vastag, telt bor, sok tanninnal, melyek még mindig kissé fiatalok és szárítóak. Hosszú utóíz, jó egyensúly.

Pinot Noir Rosat ٭٭٭٭

Közepesen mély szín, nagyon szép megjelenés, nem túl intenzív pezsgéssel. Illata kifejezetten epres, melyet cseresznye és egy kis ribizli egészít ki. Szájban szépen teljesedik ki, jó egyensúlyt, finom savakat, szép gyümölcsízeket hoz. Kellemes élmény!  

A látogatást három nagyszerű vörösborral zártuk. A Lonia a Terral és a Boria eltérő karakterű, de mindhárom syrah bázisra épül, melyeket a tempranillo, a cabernet franc, a merlot, a cabernet sauvignon és a garnacha egészített ki – eltérő arányokban. Valamennyi meglepően hozta a Rhône-völgyéből már ismert stílus összes pozitívumát: lehengerlően mély, meleg illat, intenzív gyümölcsösség, gazdag fűszeresség, komplexitás.

Idei katalán kiruccanásunkat a Can Feixes pincészetnél fejeztük be. Joan Huguet úr egy rendkívül szimpatikus és emberközeli vállalkozás képét vázolta fel, olyat, ahol az emberi tényező, a család, az elődök szelleme teljesen áthatja a mély gyökerekkel táplálkozó birtok mindennapjait. A négy nap alatt sokszor hangoztatott családi jelző, itt teljességgel helytálló volt, még hazai szemmel nézve is.

A birtok Alt Penedés északi részén, a Cabrera és Mediona hegyek között, mintegy négyszáz méter magasságban, a hegyoldalakon található, ott ahol földrajzilag Penedés Anoiaval határos. Itt a magas hegyekkel körülvett szőlőültetvények szélsőséges és hideg éghajlati viszonyoknak kitettek, melyek következtében a szőlő lassabban érik, ugyanakkor magasabb koncentrációjú, igen határozott gyümölcsillatokkal és -ízekkel ruházza fel a termést. A termőtalaj meglehetősen meszes és köves, szerves anyagokban szegény, ugyanakkor rendkívül jó a víztartása. A talaj már önmagában is alacsony terméshozamot biztosít, de éppen az egyéb adottságok következtében, a többitől eltérő, egyedi és különleges ízvilágú szőlőt szüretelnek. A termőföld és az éghajlati viszonyok tulajdonságai összeadódnak és megteremtik a birtok egyedülálló alapanyag bázisát.  

A Can Feixes egy hosszabb távra gondolkodó vállalkozás. Földjeiket tudatosan és felelősségteljesen művelik, maximális tisztelettel óvják a környezetüket, s ha korlátozott mennyiségben is, de következetesen a kiváló minőségű, különleges termékek előállításának és forgalmazásának hagyományát őrzik, s a jövőre nézve is ezt tartják szem előtt.

Blanc Selecció 2007 ٭٭٭٭

A parellada alapot macabeo, chardonnay és malvasia egészíti ki. Tiszta, intenzív illat, sok zöldalmával és egressel. Szájban igen vibrálóan indít, azonnal sok gyümölcsösséget, citrusos fanyarságot nyújt. Karakteres, savgazdag, élénk fehérbor, megismerésre érdemes stílus.

Chardonnay 2005 ٭٭٭٭

Megnyerő közepesen mély citromsárgás szín, elegáns illat sok gyümölccsel és finom fával a háttérben. A tétel új tölgyfahordóban érlelődött mintegy nyolc hónapig, melynek köszönhetően krémes, olajos karaktert, elegáns kicsit burgundis hatást kelt.

Negre Selecció 2005 ٭٭٭

Merlot bázisú házasítás, melyet tempranillo, petit verdot és cabernet sauvignon egészít ki. Mélyrubin színű, nagyon gazdag illatú bor, melyben leginkább a rumos meggy és a szilva tűnik ki. Szájban még mindig fiatal tanninokat és sokszínű, elegáns erdei gyümölcsöket fedeztünk fel.

Reserva Especial 2000 ٭٭٭٭

A nagy bordói házasítások világát idéző bor sok cabernet sauvignon-al, melyet kevés merlot egészít ki. Itt is igen mély színt ad, illatában a cassis, a meggy és egy kis elegáns fás vonulat figyelhető meg, mindezt finoman öleli körbe egy kis palackbuké. Nagy formátumú, elegáns, de kellően koncentrált bor.

Az estét két, szinte azonos Cava-val zártuk, mindkettő a Gran Reserva kategóriát képviselte, méghozzá a 2005-ös évjáratból. Egyetlen különbségük, hogy az első Brut Nature, míg a másik Brut volt, tehát a második tétel expedíciós likőrözést kapott. Mindkét cava igazán elegáns, nagyformátumú stílust nyújtott, megismerésük nélkül szegényesebb lett volna az egész katalán út.

Egész kint tartózkodásom legigazabb summázása alighanem az lehetne, hogy újabb meggyőzést kaptam arról, hogy az itteni boroknak és pezsgőknek létjogosultságuk lenne a hazai piacon is. Esetleges megjelenésükkel tágulhatna a most még igencsak szegényes pezsgőkultúra, hiszen oly sok arcát tudja megmutatni ez a remek ital, melyet sokan nem is sejtenének, ráadásul hozzáteszem, hogy kategóriájukban igen versenyképes áron teszik mindezt.

Csak remélni tudom, hogy a dolog itt nem áll meg, hiszen már konkrét tervek készülnek arról, hogy legközelebb a katalán vendéglátók jönnek hazánkba, ahol szervezetten szeretnének bemutatkozni. Egyet biztosan tudok ígérni, ha ez megtörténik, biztosan ott leszek és tudósítani fogok arról, hogyan is fogadták Magyarországon az általam már megismert kis csodákat.

További információk:

RAVENTÓS I BLANC

www.raventos.com

raventos@raventos.com

Tel.: +34 93 818 32 62 Fax: +34 93 891 25 00

PERE VENTURA

www.pereventura.com

export@pereventura.com

Tel.: +34 93 818 33 71, Fax. +34 93 891 26 79

MASIA VALLFORMOSA

www.masiavallformosa.es

anabel.hinojosa@vallformosa.es

Tel.: +34 93 897 82 86 Fax: +34 93 897 83 55

GIRO RIBOT

export@giroribot.es

www.giroribot.es

Tel.: +34 93 897 49 59 Fax: +34 93 897 43 11

BODEGUES SUMARROCA

www.sumarroca.es

hmayor@sumarroca.es

Tel.: + 34 93 891 10 92 Fax: + 34 93 891 17 78

HUGUET DE CAN FEIXES

www.canfeixes.com

canfeixes@canfeixes.com

Tel.: + 34 93 771 82 27 Fax: + 34 93 771 80 31

Katalónia 2009 I. rész

Katalóniába visszavágyik az ember, ha hívják, akkor még inkább. 2009. február végén már összességében harmadszor látogattam a régióba, ebből kettő, szűken vett szakmai, meghívásos út volt. Látszik, hogy Európa délnyugati szegletében döntéshozói és termelő oldalon is fontosnak tartják az efféle kapcsolattartást, arrafelé már rájöttek, hogy másként nem megy. Ebben azért még itthon kicsit fejlődni kell.

Akárhogyan is van, február 24-én ismét felemelkedett a gép Ferihegyről, majd egy rövid zürichi átszállással érkeztem meg kora délután Barcelonába, Budapesten még -2 fok és hóesés, a katalán fővárosban pedig 16 fok és gyönyörű napsütés várt. Érthetően nem volt nehéz átállni, így felfokozott izgalommal vártam a négynapos program kezdetét.

Még aznap este ellátogattunk a Raventos i Blanc pincészethez, Sant Sadurni d’ Anoiába, ahol Rosa Aguado már türelmetlenül várt minket. A nyugat-európai, USA, Japán, ausztrál és brazil piacokkal felvértezett takaros kis birtok mintegy félórás kellemes buszozásra volt Moja melletti szálláshelyünktől.

   Ahogy azt jobb helyeken már megszokhattam, rögtön a szőlőterületek felé vettük az irányt. A birtok igen szerencsés helyen fekszik, de megépítése egyben tudatos is volt, hiszen a szőlők nagy része a központi épülettől mintegy tíz kilométer nagyságú körön belül fekszik.

   A pincészetet 1986-ban alapította Josep Maria Raventós i Blanc egy több évszázados hagyományokra visszatekintő szőlőbirtokon. Ez a kilencvenhektárnyi terület a 15. századtól kezdve, generációról generációra öröklődött, többek között, az alapító dédnagyapja Josep Raventós i Fatjó, volt az, aki 1872-ben elkészítette az első palack cava-t Spanyolországban. A szakmai tapasztalat és a termékeny föld lehetővé tette, hogy az alapítás első percétől fogva kiváló szőlőfajtákat telepítsenek, a szokásos katalán hármas mellett chardonnayt, cabernet sauvignon-t, merlot-t, monastrellt és pinot noir-t.

A birtok jelentős modernizálásokat hajtott végre az elmúlt években, de ezek mellett igen nagy hangsúlyt fektetnek a környezet védelmére is, így Katalóniában elsőként kapták meg a „Catalonia with a Certificate in Sustainable Viticulture” elismerést. A cég elsősorban a pezsgőkészítésre helyezi a hangsúlyt, hiszen „gyöngyös palackból” vagy félmilliónyit, míg a csendes borokból csak háromszázezret töltenek.

Reserva Brut L’ Hereu 2006 ٭٭٭٭

Halvány zöldes-sárga szín, illata virágos és gyümölcsös, de egy kis mézet is hoz. Szép szénsavtartalom, apró gyöngyök, melyek olvadnak a szájban. Komplex, gyümölcsös ízvilág fehér húsú barackkal, szép savtartalommal, egész kevés ásványossággal.

Gran Reserva De la Finca 2004 ٭٭٭٭

Már színében is érett, egyértelmű palackbukét hoz. Komplex, itt is megjelennek a virágok és a gyümölcsök, szájban egy kis krémesség is fellép. Minerális, nagyon szép egyensúly és kiteljesedés. Mézes, nagyon kellemes íz, szép befejezés.

Silencis 2008 ٭٭٭

Halvány, zöldes-citrusos szín, trópusi gyümölcsök jelentkeznek az illatban. Szájban szépen indul, kellemes gyümölcsösséget, jó egyensúlyt ad. Utóízében is gazdagon viszonozza a gyümölcsösséget, érintésnyi ananászt és kukoricát hoz, majd megjelenik egy egészen kellemes fűszeresség és egy érdekes kesernyésség.  

Negra 2005 ٭٭٭٭

Rubinszín, igen kellemes illat sok fűszerrel, fahéjjal, ánizzsal, szegfűszeggel. Sok piros bogyós gyümölccsel indít, közepes testet ad, viszont tanninjai még nagyon fiatalok, kissé szárítóak. Lecsengése közepesen hosszú.

A jól megérdemelt éjszakai pihenő, kis frissítő ebéd után másnap, február 25-én ismét buszba pattantunk, hogy kipihenjük a „száraz dolgokat”, és meglátogassuk a Pere Ventura birtokot, mely alig félórás utazásra volt szálláshelyünktől. Christian González kalauzolásával sikerült betekintést nyernünk az építészetileg is komoly élményt jelentő pincészet életébe. Itt már nagyobb volumennel találkoztunk, a pezsgőből pontosan a dupláját, míg borból hasonló mennyiséget termelnek, mint a Raventos i Blanc pincészetnél.

   A szőlőbirtokot Pere Ventura Vendrell alapította 1992–ben, aki egy XIX. századra visszatekintő tradicionális szőlőtermesztő dinasztia utódja. A pincészet létrehozásakor kizárólag egy cél vezérelte: a lehető legmagasabb minőségű prémiumkategóriás bor és pezsgő készítése. A vállalat azóta is ezt tartja szem előtt, és a szőlőtermesztés, valamint a bor- és pezsgőgyártás terén is fáradhatatlanul újabb és újabb technológiát, élenjáró eljárásokat vezet be, az eredeti célkitűzés megvalósítása érdekében. A cég termékei, a hazai piacon kívül, Európában, Amerikában és Ázsiában kerülnek értékesítésre.

Brut Nature Tresor ٭٭٭٭

Nagyon világos szín, szinte teljesen víztiszta. Tiszta, szép pezsgőillat, élesztős, kissé ásványos jegyekkel. Visszafogott gyöngyözés, de szép gazdag íz jellemzi. Korrekt, tiszta pezsgő, azt adja, amit ígér.

Cava Brut Reserva ٭٭٭٭

Komplex illat sok élesztővel, és fehér húsú barackkal. Szájban kellemes sósság, szép gyöngyözés, egész kis krémesség jellemzi. Utóíze hosszabb, itt nagyobb komplexitás, több karakter bontakozik ki.

Cuvée Maria del Mar ٭٭٭٭

Szép komplex illat, benne sok trópusi gyümölcs és vanília, de egy kis ánizs is feltűnik. Ízében feltűnik az új fahordó, de nagyon kellemesen, nem elnyom, hanem plusz karakter ad. Testesebb, krémesebb, érleltebb ízvilág. 

Cava Semi Sec ٭٭٭

Itt is visszafogott szín jelentkezik. Illatában cukrozott és trópusi gyümölcsök jelentkeznek, előtérben az ananász és a mangó. Nagyon kellemes cukortartalom, nem túlzó, jól kerekít, egyensúlya megmarad.

Cava Semi Sec Rosado ٭٭٭

Közepesen mély rozészín, illata meggyes, málnás, de kevés eper is keveredik a pohárban. Szép gyümölcsössége mindvégig megmarad, itt is nagyon jó az egyensúly. Érdekes karaktert ad, jól beilleszthető egy cava sorba.

A Pere Ventura birtoktól szinte csak kőhajításra fekszik a Vallformosa, mely már régi kedves ismerősünk, hiszen 2007 szeptemberében egy igen emlékezetes délutánt és estét sikerült itt töltenünk a szüret kellős közepén. Érdeklődve vártuk, hogy az eltelt másfél év alatt milyen változások mentek végbe a több évszázados falak között.

   Az igen eredményesen működő pincészet szinte minden kontinensen képviselteti magát, borai mintegy harminc országban kaphatóak.

A Vallformosa 1865-re visszanyúló hagyományokkal rendelkező, tisztán családi tulajdonban levő vállalkozás az egyetlen olyan pincészet a most meglátogatottak közül, mely nem csupán Penedés-ben, hanem Rioja-ban és Ribera del Duero-ban is szerzett érdekeltségeket.

   Penedés-ben közel négyszáz hektárnyi szőlőterületet tudhat magáénak, és chardonnay, macabeo, muscat, parellada és xarel.lo, valamint cabernet sauvignon, garnacha tinta, monastrell, samsó, syrah és tempranillo fajtákkal dolgozik, melyekből két és félmillió palack bort és ugyanennyi pezsgőt készítenek.

   A pincészet központja Vilobí del Penedés-ben található, amely hamarosan Vallformosa Winery Convention Center néven is ismertté válik, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő körülmények között kapjanak helyet a szakmai, üzleti megbeszélések, bemutatók, továbbképzések, vagy akár, az aktív pihenés, a szakemberek méltó kikapcsolódása iránti igény esetére is rendelkezésre álljon.

   Henk Kluft ismertetésével egy rövid pincei sétán estünk át, majd ismét egy igen kellemes meglepetésben részesültünk. Amíg másfél éve a Rioja és Ribera del Duero-borok adták a különlegességet, most az új argentin szőlőbirtokukról származó torrontes, malbec és bonarda borokkal fűszerezték meg a délutánt, néhány borukkal pedig egy igen kellemes vacsora keretében ismerkedhettünk.  

Claudia de Vallformosa 2008 ٭٭٭

Halvány szalmasárga szín, közepesen intenzív virág- és gyümölcsillatok jellemzik. Szép, friss, savgazdag fehérbort ismertünk meg, mely szájban igen komplex gyümölcsösséggel kényeztetett. Jól illett hozzá a vacsora kezdeteként kínált, rákos- kagylós-majonézes toast.

Clos Maset 2005 ٭٭٭٭

Nagyon komoly megjelenés, mély szín, igen gazdag fűszeres és erdei gyümölcsös illattal nyit. Ízben dominálnak a tanninok, a nagy test, minden rezdülésében komoly koncentrációt ad. Még kimondottan fiatal bort ismertünk meg, melyhez a feltálalt bárány kissé visszafogottabb versenyzőnek bizonyult.

Carla de Vallformosa  Brut Reserva ٭٭٭٭

A Cava igen szépen indított, hozta a jellegzetes, élesztős, kissé ásványos, citrusos, fanyarkás illatot és zamatot. Egyetlen „negatívuma” abban merült ki, hogy egy desszerthez kínálták, így nem tudott teljes mértékben kiteljesedni. Sokkal jobb lett volna itt lezárásként egy kicsit magasabb cukortartalmú 

pezsgőt kínálni. 

Erősített borok: A portói

Bár idehaza még mindig gyerekcipőben jár a portói borok fogyasztása, de ellenére ennek bízom benne, hogy sokaknak érdekes lesz a mostani cikk. A Duoro-völgyében termett borok történelme, kultúrája ugyanis igazi felfedezésre váró kaland.

A portói borok tradíciója összetett, sokoldalú történet, és sok évszázadra nyúlik vissza. A legtöbb portói pincészet, ma is az eredeti alapítók és beszállítók angol nevét viseli, mint a Dow’s, Taylor’s, Warre’s ,Graham’s, Croft, Cockburn, de persze találunk számos portugál eredetű elnevezést is.

A portói vagy nemzetközi nevén port/oporto, az egyik legfontosabb tradicionális erősített bor, mely nevét Porto városáról kapta, a nagy pincészetek és kereskedőházak viszont a folyó túlpartján Vila Nova de Gaia-ban székelnek. Sokáig ez a bor volt Portugália legfontosabb exportterméke, mely a brit kereskedelmi flották és a birodalom segítségével világhírre és megbecsülésre tett szert az utóbbi három évszázadban, mindenhol ahová a bátor hajósok és az angolszász kultúra által eljutott.

Az „erősített bor” kifejezés egy technikai eljárásra utal, mely folyamán az erjedésben lévő, általában vörös, de néha fehérbort, magas, alkoholtartalmú borpárlattal házasítják, mely megállítja az erjedést, és így a természetes, szőlőből származó cukrok megmaradnak a borban, ami minden esetben édes érzetet ad. A kész portói általában 20%-os alkoholfok környékén kerül palackba.

A Duoro folyó völgyében, meredek, magasba emelkedő, teraszos partokat találunk, néhol palás, de legfőképpen gránitos talajjal, ami elősegíti a szőlők teljes érettségét a mediterrán forró nyarak és enyhe ősz folyamán. Mivel több, mint 80 szőlőfajtát használnak, és minden pincének megvan a saját receptje, a pontos fajtaleírástól eltekinthetünk. Ez esetben, a portói készítése inkább a speciális technikákban és érlelésben rejlik, mintsem a felhasznált fajták karakterén. Meg kell viszont jegyeznem, hogy korántsem mindegy milyen minőségű szőlőket használnak fel a pincészetek, de az egyes fajták karaktere itt nem befolyásolja a kész bort olyan mértékben, mint azt a borászat más területein megszoktuk.

Ruby Port

Ha a címkén ez a felirat áll, valószínűleg egy mélyrubin színű, fiatalabb, gyümölcsös borra számíthatunk, visszafogottabb áron. Semmiképpen sem szabad itt olcsó és alacsony minőségű borra gondolni, ez csupán a fiatalosabb stílus, egyúttal pedig a portói „borpiramis” alapja. Évjárat-megjelölés nincs, hiszen a portói mesterek itt több év terméséből is dolgozhatnak, hogy elérjék a megfelelő minőséget és ízvilágot. Ezt a bort rövidebb, mindössze hároméves érlelés és erős, fűszeres gyümölcsösség jellemzi.

Tawny Port

Ha a Ruby Port nevét a rubinvörös színről kapta, akkor a Tawny a mélybarnás árnyalatokról lett híres. Ebben az esetben a hosszú, nagy tölgyfahordós érlelés okozza az érlelés által kezdetben mélyvörös szín, barna tónusú változását. Ezek a borok általában kormegjelöléssel kerülnek palackba 5, 10, 20 vagy 40 évesen. Az áruk a korukkal egyenes arányban nő, bár sokszor nem ez a tényező adja az igazi minőséget. A Tawny Port legtöbbször enyhén diós, csokoládés és fűszeres, karamelles ízjegyek hordozója, ezáltal kiváló párosítás lehet csokoládés vagy kakaóalapú desszertekhez, de érlelt, édesebb sajtokhoz is ajánlom.

Late Bottled Vintage

A Tawny-val, illetve Ruby-val ellentétben - melyek több évjárat házasításai – ez olyan portói, mely egy nem kiváló, de minőségileg megfelelő évjárat terméke. Színében és ízvilágában legjobban a Ruby-ra hasonlít, különbség a hosszabb érlelési idő, és általában a jobb minőségű szőlő, melyből válogatták. Az évjáratot minden esetben feltüntetik a palackon, bár mégsem annyira kulcsfontosságú, mint az évjáratos portóiaknál. 

Vintage 

Az évjáratos portói, a legmagasabb kategória, és ez az árában is megmutatkozik. Legtöbbször válogatott dűlőkből, híres szőlőskertek terméséből származik, ami megint csak extra minőséget, illetve kiadásokat jelent. Fontos, hogy az előzőekkel ellentétben az évjáratos portóit palackban érlelik, így általában legalább tíz, de inkább húsz-huszonöt évet kell várnunk a teljes érettséghez, ez néhol egy évszázadnál is további élvezhetőséget feltételez. Az évjáratos portói hihetetlen mély illat- és ízélményekkel ajándékozza kóstolóit, viszont szinte élvezhetetlenül erős és csípős, míg el nem éri a legalább egy évtizedes életkort. Palackjainak ára tízezer forintokban mérhető, néhány kiemelkedő évjárat, akár százezres nagyságrendeket is megkíván, mivel ezeket a világon a legtovább érlelhető borok között tartják számon.

White Port

Ezek friss, könnyed, alacsony savtartalmú borok fehér fajtákból. Legtöbbször jéghidegen fogyasztják a portugál nyári forróságában, és szerepe is nagyjából ennyi; nem akar mást, mint frissíteni. Ezeknek a boroknak az értéke általában nem magas és a piaci helyzetük sem számottevő, viszont kellemes aperitifként szolgálhatnak.

Egy cseppnyi vadság…

Hosszú évek óta kedvelem a vadhúst, Magyarország pedig ebből a szempontból is irigylésre méltó helyzetben van. Mégis, mikor azt terveztem, hogy olyan vadhúsról, készítményekről szeretnék írni, melyek egyrészt magas minőségűek, másrészt könnyen hozzáférhetők bárki számára, bizony nem voltam könnyű helyzetben.

A vadhús mind a mai napig kuriózum. Szinte az idők kezdete óta ott van az ember asztalán, egyszerre ékesíti a fejedelmi lakomákat és lopja be a legegyszerűbb hajlékba is az ünnepet. Ősi, de egyszerre újszerű is, hiszen messze felette áll egyéb étkeinknek, nem csak élvezeti értékét, de egészséges mivoltát tekintve is. Sokáig szinte csak a vendéglősöknek, éttermeseknek volt elérhető, ám ott sem volt mindig. Az évtizedekig tabu alapanyag aztán a nyolcvanas-kilencvenes években újra reneszánszát kezdte élni. Élénken él emlékezetemben az az időszak, mikor szinte minden, a vendéglátásban felszolgált étel, közel fele szarvasból, őzből, vaddisznóból, vadkacsából állt.

Csodaszép vidéken kel át az utazó, aki Kaposvár után délnek veszi az irányt. A várost elhagyva kis idő múlva már a Zselici-dombságban találjuk magunkat. Az egykori királyi vadaskerti státusz, azt hiszem, mindennél jobban jelzi a terület bőségét ezen a téren. Ma már a hangulatos zselici dombok között fekvő kis falu, Bőszénfa ad otthont a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjának, és a több mint két évtizedes múltra visszatekintő szarvas-ágazatnak. Az egykor kutatási programként indult zárttéri vadtenyészet mára már Közép-Európa egyik legjelentősebb állományává nőtte ki magát. Az 1300 hektáron elhelyezkedő birtok több mint 1500 gímszarvasnak, 300 vaddisznónak, 200 dámvadnak, 150 muflonnak és mintegy 50 őznek nyújt élőhelyet. A gazdaságban a nagyvadak mellett háziállatok – magyar szürke marha, rackajuh, ló, szamár, kecske és vizibivaly - tenyésztésével is foglalkoznak.

A Zselicvad változatos és sokszínű tevékenysége egyedülálló Magyarországon. Foglalkoznak takarmánytermesztéssel, erdő- és a vadaskerti gazdálkodással, vadászattal, vadhúsfeldolgozással és kereskedelemmel, turizmussal is, és nem utolsó sorban nyitottak minden megkeresésre, még a gasztro-bloggerekkel is keresik a kapcsolatot.

A vadhússal nem egyszerű bánni, ám, aki ért hozzá, annak kezében száz meg százféle pompás ínyencség, nagyszerű étel alapanyaga lehet. Készíthetjük párolva, grillezve, pácoltan vagy töltötten, lehet leves vagy pástétom, ragu vagy kocsonya, paprikás vagy vagdalt. Szinte minden elkészíthető belőle, amit a képzeletünk enged.

Jó sorsom úgy hozta, hogy a cég kínálatából származó csípős szarvaskolbászt, a paprika nélküli szarvaskolbászt, a csemege szarvasszalámit, a hálós vaddisznósonkát, a sózott, szárított szarvassonkát és a pácolt füstölt szarvassonkát is meg tudtam kóstolni.   

A paprika nélküli szarvaskolbász, a csemege szarvasszalámi szerintem hidegen a legjobb, jó kis reggelit, hidegtálat készíthetünk vele. A csípős szarvaskolbász tapasztalatom szerint jobban bírja a hőhatást, ezért akár süthetjük, grillezhetjük, húsokba is tölthetjük.  Bár minden készítmény kiváló minőségű, nagyon ízletes, nekem most valahogy kiemelkedtek a sonkák. Akár hidegen, akár nyersen vagy kicsit megpirítva hihetetlenül feldobják az összes étel ízét.

Sajnos mostanság kevés időm jut a főzésre, de azért két ételt tudtam készíteni, ahol a sonkákat, mint alapanyagot szerepeltettem. Az első egy izgalmas saláta volt bíborhere csírával, friss retekkel, olívaolajjal, medvehagyma pestoval és balzsamecettel. Ehhez a sózott, szárított szarvassonkát használtam. A bíborhere csírát a tányér közepére helyeztem, a szélére medvehagyma pestot tettem, a karikára vágott retekkel beborítottam, meglocsoltam olívaolajjal, balzsamecettel, és a legtetejére szórtam a csíkokra vágott sonkát. A sonka enyhén édeskés, sós, íze nagyon jól párosult a balzsamecettel és a zöldségekkel. Hónapok óta az egyik legizgalmasabb ízkombináció volt, amit kipróbáltam.

A második egy egyszerű penne volt, amit egy szombat délben főztem, rá egyszerű házi tejföl és reszelt ementáli sajt került. Nem sóztam, nem fűszereztem, viszont gondoltam egy nagyot, felszeltem a pácolt, füstölt sonkából egy pár szeletet, majd ezt is felcsíkoztam, és egy egész kevés olívaolajon megpirítottam. Az egyszerű tésztaételt kifejezetten izgalmassá tette az itt is enyhén édeskés sonka íze. Fűszerezni, sózni pedig egyáltalán nem kellett, hiszen a pirítás hatására csak még jobban előjöttek az ízek. Bátran mondhatom, a sonka nélkül unalmasabb, szegényesebb lett volna ez az egyszerű ebéd.

A vadhús még ma is viszonylag szűk körben fogyasztott ínyencség. Karakteres ízű, tápláló, viszont zsír-, energia- és koleszterintartalma alacsonyabb, fehérje- és ásványianyag-tartalma pedig magasabb, mint a marha-, a sertés- vagy akár a csirkehúsé. Árban kétség kívül magasabb, viszont, aki megteheti, ne sajnálja kiadni érte a pénzt, hiszen ezzel nem csak plusz élményt kap, hanem az egészsége érdekében is fontos lépést tesz. Én hiszem, hogy a vadhúsok a jövőben az egészséges táplálkozás tökéletes alapanyagaként szerepelnek majd.

A cikkhez nyújtott segítségért, köszönetet szeretnék mondani az egész cégnek, kiemelten pedig Kilvinger Lászlónak.

www.szarvasfarm.ke.hu

www.frissvadhus.hu

A Mojito

Szerintem, ha ma közvélemény-kutatást végeznénk Magyarországon, a Mojito lenne az a koktél, mely talán az élen végezne. Érdemes bekukkantani egy szórakozóhelyre, menőbb, esti forgalmú klubba, étterembe, s megnézni, hogy a koktélos poharakban mi is tanyázik…

Az ital Kubában született az 1920-as években. A szesztilalom, valamint a növekvő turisztikai vonzerő miatt a szigetre látogató amerikai vendégek között ekkor tett szert nagy népszerűségre és indult el világhódító útjára.

A Mojito egy igazi klasszikus, rendkívül jólesik a nyári forróságban, azonban veszélyeket is tartogat. A mértéket – mint sok más esetben – természetesen itt is tartani kell. Megjelenésével több más változatot is elindított, így ma már igen sok hasonmása fogyasztható, úgy mint: Daiquiri, Gin Swizzle, Bacardi Cocktail, Mint Cooler, Pink Rum, Rum Fizz, Brandy Smash, Cuba Libre, Lime Gin Fizz.

Az ital megismertetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Hemingway, aki kedvenc kocsmájában, a Bodegito del Medio-ban rendszeresen szürcsölgette az italt. Sokak szerint a legjobb, legkiválóbb Mojitot a mai napig itt készítik, így ha arra jártok, ne mulasszátok el a betérést, és legurítani egy pohárral a frissítő nedűből.

Hozzávalók

Hagyományosan 5 összetevője van: -1 teáskanál cukorszirup (eredetileg cukornádlé), -lime leve (3 cl), -4 darab mentalevél, -fehér rum (3 cl), -szóda (3 cl). A pohárba töltjük a cukorszirupot (vagy porcukrot) és lime-ot (vagy citromot), belemorzsoljuk a menta leveleket, majd gyengéden összedolgozzuk egy fa mozsártörővel, hozzáadjuk az apróra tört jeget, a rumot, a szódát. Egy későbbi változata kevés Angostura keserűt, a Karib térségben elterjedt gyógynövénykivonatot is tartalmaz. Akár így, akár úgy jártok el, ne felejtsétek egy szelet lime-al és friss mentalevelekkel díszíteni, na és persze a szívószál se maradjon el.

Koktélokról dióhéjban

A koktélok évtizedek óta tartó reneszánszukat élik. Se szeri se száma az ital kultúráját népszerűsítő kiadványoknak, recepteknek, a szórakozóhelyek, éttermek egyik legnépszerűbb italai, egyértelmű volt hát, hogy idővel ezzel a területtel is foglalkozzam.

Érdekes terület az italok világa! Sem bor, sem a pezsgő, sem a röviditalok, de még a sör esetében sem lehet pontosan megállapítani, hogy ki, hol és mikor készítette el az első változatot. Valami nagyon hasonló tapasztalható a koktélok terén is.

A kezdetek

A kevert italok végtelen variációjának csupán az emberi fantázia és a kreativitás szab határt. Alapjaikat nagyban befolyásolja az adott ország nemzeti szeszes itala. Amíg a karibi térségben a rum, Franciaországban a cognac, Mexikóban a tequila, Oroszországban a vodka, addig Skóciában a whisky a meghatározó „alapanyag”. Az elmúlt hat-hét esztendőben ugyan egyre jobban terjednek idehaza is a pálinka-alapú koktélok, de hogy Magyarországot – a koktélok esetében – pálinka-alapú országnak tekintsék, erről bizony még igen korai beszélni.

A báritalok készítése és széles körű fogyasztása az angolszász, mexikói és karibi kultúrához kötődik. Több kezdeti történet ismeretes, melyek a keletkezés körülményeire utalnak. A leleményesebb kutakodók találkozhatnak például egy Coctel nevű királylánnyal, egy-két kakasfarokkal és például egy patikussal. Ezek mindannyiszor kedves kis mesék, azonban létjogosultságukról ma már sajnos nem tudunk megbizonyosodni. Annyi mindenesetre biztos, hogy az első koktél az említett térségben születhetett.

Az Amerikai Egyesült Államokban már igen korán kialakult a kevert italok fogyasztása, a hagyományok egészen az 1800-as évekig vezethetők vissza, ekkoriban jelent meg a Mint Julep és a Collins. Néhány év múlva már puncsoktól „hangosak” az estélyek, kialakulnak az első bárok és ezek a frissítő italok egyre népszerűbbé válnak a városlakók körében.

Az első koktélos könyvet 1860-ban adta ki Jerry Thomas, a New York-i Metropolitanban, akit a mixerek ősének tartanak. Az 1800-as évek vége felé a koktélok lassanként terjedni kezdtek a nagyobb városok előkelőbb bárjaiban. Ekkoriban alkották meg több, ma is népszerű koktél receptjét, mint a Martinit, a Dariquit vagy a Manhattant.

Szesztilalom

A kevert italok szélesebb körű elterjedése paradox módon, az alkoholtilalom idején kezdődött. A nagy szesztilalom nélkül ma valószínűleg sokkal kevesebb ilyen italt ismernénk, hiszen a tilalom hatására a környező országokból megindult és virágzott a csempészet. A bejutott italok azonban nagyon gyenge minőségű szeszként jelentek meg, amit önmagukban alig lehetett fogyasztani, így egymással, vagy gyümölcslével keverték őket, hogy valami elfogadhatóbb legyen az eredmény. A tiltott „fekete” szeszt áruló kocsmákban számtalan módját találták ki a készítési és fogyasztási formáknak, hogy a hatóságokkal el tudják hitetni, hogy azok semmiféle alkoholt nem tartalmaznak. Gyakran előfordult, hogy az ilyen italokat teáscsészéből vagy limonádés pohárból kortyolgatták.

A szesztilalom hatását ma már rengetegen bírálják, arra azonban mindenképpen jó volt az időszak, hogy felfedezzenek olyan kevert italokat, melyek nagy százalékban tartalmaztak gyümölcsleveket, alkoholmentes összetevőket. Ekkor született többek között a Bloody Mary, a Buck’s Fizz, a Corpse River, az Orange Blossom, a Daiquiri, Cosmopolitan és a Martini.

A koktélok népszerűsége az alkoholtilalom végével csak fokozódott, gyorsan népszerűvé váltak Európa nagyvárosaiban is, ahol hamarosan minden előkelő hotel, klub, de gyakran étterem is saját koktélbárral büszkélkedett. A fejlődés azóta töretlen, mind a mai napig újabb és újabb koktélok születnek a Föld minden részén.

Modern koktélok

Az ‘50-es ‘60-as évek Amerikában a vodkától volt hangos. Több híres vodka-koktél, mint a Black Russian, a Moscow Mule, a Harvey Wallbangert és a Soviet, mind ebben az időben született. A ‘70-es években berobbant a mindennapokba Mexikó nemzeti itala a Tequila, mely addig szinte az ismeretlenség homályában létezett. Az ital és a belőle készült koktélok a hippi korszak egyértelmű kedvencei lettek, az eredmény pedig többek közt a Tequila Sunrise, a Margarita és az Icebreaker, de ide tartozik a Zombie is.

A ‘70-es-’80-as években az egészséges életmód és a növekvő turizmus hatására kezdtek előtérbe kerülni a gyümölcsalapú, mérsékelt alkoholtartalmú italok. A Mojito és a Cuba Libre egyértelműen Kubához köthetők, s bár már korábban is fogyasztották őket, de nagy ismertséget úgyszintén ebben az időben értek el.

Készítsünk koktélt!

A kevert italok készítése és a főzés között sok a hasonlóság. A koktélkészítés, akárcsak az ínyenc ételek készítése, különleges alkalom, melynél az alapanyagok beszerzésének igen fontos szerepe van.

A legtöbb háztartásban található valamiféle szeszes ital, azonban, ha biztosra akarunk menni, tudatosan vásároljunk! Ha minőségi italt szeretnénk készíteni, kiváló alapanyagokra lesz szükségünk. A jó minőségű koktélhoz annak minden alkotóeleme jó minőségű kell, hogy legyen, egyetlen rosszabb ital, vagy összetevő is sokat ront az ízen. Így ha például egy nemesebb alkoholtartalmú italt használtok, ne rontsátok el a hatást például egy gyengébb minőségű gyümölcslével.

A legtöbb koktél 1-2 tömény italfajtát, likőrt, esetleg keserűt, gyümölcsöket, illetve néhány gyümölcslevet tartalmaz. Érdemes ízlésünk szerint beszerezni a tömény szeszeket, egy keserűfajtát és grenadine szirupot, amelyek már kellően sok koktél alapját képzik.

Jöjjön most néhány alapvető eszköz, és még néhány fontosabb tudnivaló, melynek birtokában már bízvást elindulhattok a mixerré válás útján.

Shaker

A mixer alapvető eszköze a shaker. Ezt használjuk az olyan italokhoz, amelyek gyümölcsleveket, szirupokat, sűrű likőröket vagy más alaposabb összerázást igénylő hozzávalókat tartalmaznak. Először mindig a jeget helyezzük a shakerbe, majd hozzáadjuk az alapanyagokat.

Poharak

A receptek mellett mindig megadom az azokhoz javasolt pohártípusokat is, de természetesen nem valószínű, hogy rendelkezünk az összes fajtával a Highballtól a Hurrikán-pohárig. Ilyenkor nyugodtan használjuk a legjobban hasonlító vagy a célnak leginkább megfelelő pohártípust. Idővel, ha kedvet kapunk, érdemes lehet különlegesebb darabokat beszerezni.

Jég

A jég talán a legfőbb alkotóeleme a koktéloknak, majdnem mindegyikhez felhasználják. Mindig tisztának, hibátlan illatúnak, ízűnek és frissnek kell lennie. A gyümölcsös italokban szuper a gyümölcslevekből készült jégkocka (pl. narancsléből vagy meggynektárból). Átlátszó italokban igen szépek a jégkockákba fagyasztott bogyók vagy gyümölcsdarabok. Amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: sose spóroljunk a jéggel és mindig több legyen kéznél, mint amennyiről gondoljuk, hogy elfogy.

Mértékek

A koktélok elkészítésekor az arányok betartására feltétlenül figyeljünk oda. Ehhez legegyszerűbb jelölt mérőpoharat használni - jobb híján egy feles pohár is megfelel erre a célra. Mindegy, hogy házi feles pohárral vagy profi mércével dolgozunk, amíg egy részt mindig ugyanannyinak választunk. Egy rész nagyjából 25-30ml-t jelent, de igényeinktől (és az adagoktól) függően tetszőlegesen változtathatjuk. Az öntet, mint mennyiség magyarázatra szolgálhat: ez 4-6 csepp folyadékot jelent, nagyjából 1-1.5 kávéskanálnyit.

A koktélokat általában háromféle módon készítjük: shakerben, keverőpohárban, kiöntéssel vagy (legritkábban) turmixban.

Díszítés

Sokat dobhatunk koktéljaink megjelenésén apróbb díszekkel. A legegyszerűbb dekorációk színes szívószálak, narancs-, citrom- vagy lime karikák. Szintén jópofa díszek a színes keverőpálcák, izgalmas megoldás a koktélcseresznye, ananászdarab, mentalevél illetve citromspirál használata, bizonyos koktélokhoz illhet a cukor- vagy sóperem. 

A rozék dicsérete!

Tombol a szezon! Ahogy megérkeztek az első tikkasztó melegek – idén igencsak korán – a borivók többsége rögvest a friss, üde fehéreket és a gyümölcsös rozékat kezdi előnyben részesíteni. Készüljön akár kékfrankosból, merlot-ból, grenache-ból, portugieserből, cinsault-ból vagy éppen cabernet francból, a rozé minden stílusban közkedvelt ital.

A rozékat - különösen Európa bizonyos részein - hosszú ideig csak másodosztályú borként tartották számon. A bortípus értékesítése azonban éppen itt, az elmúlt másfél évtizedben nyolcról tizenöt százalékra emelkedett. Közel hatmillió hektoliteres éves termeléssel még mindig Franciaország a világ legnagyobb rozébor-termelője, megelőzve ezzel Olaszországot, Spanyolországot, de még az Államokat is. Több fogyasztói felmérés szerint a rozéborok teszik ki a világ borfogyasztásának mintegy tíz százalékát, így néhány év alatt a rózsaszín csodáknak új területeket sikerült meghódítania. A britek, akik sokáig ódzkodtak e bor fogyasztásától, ma már nem tudnak ellenállni térnyerésének. A szigeteken egyetlen évtized alatt a rozéfogyasztás a zéróról hat százalékra nőtt, s ez a siker a bor körül kialakult új divatnak köszönhető.

Nemzetünk rozéi

Hazánk adottságai csaknem mindenhol lehetővé teszik, hogy értékes rozék készüljenek. Honi borkultúránk – bármilyen gazdagok is gyökereink – újkori kezdetei sajnos még nem teszik lehetővé, hogy kimondottan rozékhoz kötődő termelőket, vidékeket mutathassunk be, így most csak csemegézünk tapasztalatokból.

A hazai rozékészítés eszményi területei a Balatontól és annak képzeletbeli vízszintes vonalától északra elterülő borvidékek. Bár a kivételek itt is erősítik a szabályt, hisz Szekszárdon és Villányban is évről évre készülnek rózsaszín csodák, mégis a borfogyasztó tudatában Eger, Mátra, Etyek, Neszmély, Pannonhalma és Sopron lehetnek a biztos befutók – legalábbis rozé-téren.

A rozék divatja egészen korán, már a nyolcvanas években megérkezett hozzánk, érdekes módon azonban nem az északi területekre, hanem először Villányba és Szekszárdra. Legendás időszak volt ez. A termelők olyannyira megelőzték saját korukat, hogy a rozé bizony a kezdeti időkben nem volt éppen sikertörténet. A sváb hagyományok miatt mindkét borvidéken inkább a sillernek volt kultusza. A régi vonalat követő termelők, de sokszor a fogyasztók sem értették a gyümölcsös, karcsú, színanyagban világosabb borokat. A helyzet meglehetősen érdekes, ugyanis sem a hely, sem pedig a szőlőfajták nem indokolnák a rozék törvényszerűségét. Való igaz, Magyarország legmelegebb borvidékén nem is elsősorban a vibráló savakra, hanem inkább a gazdag gyümölcsösségre, esetenként a finom fűszerességre hajtanak a termelők. Aztán úgy ’93-’94 környékén megfordult a kocka. A borfogyasztók egyre inkább keresni kezdték a kezdetben kékfrankosból, zweigeltből, kadarkából és portugieserből készülő palackokat.

Hiába a korai indulás, a felkapottság, nem kellett sokáig várni, hogy valaki végre már az északi részről is kimutassa „rozé-fogait”. A Mátrában is igen korán, már a kilencvenes évek elején beköszöntött a rozé-kultusz, később aztán Eger, Sopron, később pedig Etyek és Pannonhalma sem maradt le. A legtöbbször szeles, viszonylag hűvös klímájú, sokszor meszes, illetve kötöttebb talajon dolgozó termelők szikárabb, gyümölcsösebb, savgazdagabb rozéi ugyanúgy megtalálták a piaci rést, mint déli társaik, ma pedig örvendetes módon mindkét típus megtalálható a polcokon.

A franciák rózsaszín csodái

Akárcsak más bor eredetéért, így a rozé gyökereiért is Franciaországba kell kiruccannunk. A Rosé d’ Anjou a tradicionális és kizárólag a Loire-völgyében fellelhető groslot és grolleau fajtákból készül. Még ma is számos olyan palack található a polcokon, melyeket jelentős maradékcukorral készítenek, hiszen főleg a helyieknek igényük van az ilyen típusú változatokra. A két ősöreg fajtához időközben csatlakozott a cabernet franc, a gamay és ezzel komoly minőségi emelkedés kezdődött a vidéken. A Cabernet d’ Anjou jellegzetes, karakteres, friss, üde és savgazdag (és száraz), nagyjából megfelel annak a stílusnak, amelyet ma idehaza a fogyasztók többsége keres és kedvel.

Kissé feljebb hajózva a folyón Bourgueil és Chinon, a Touraine-körzet következő kisebb védett származáshelyei, ahol szintén a cabernet franc villog, méghozzá igen fényesen. A kitűnő mészköves talajnak és a folyó által biztosított klímának köszönhetően igen szép rozé- és vörösborok készülnek.

Egészen más a helyzet vagy ezer kilométerrel délebbre. A Tavel a Rhône-folyó völgyének egyetlen olyan körzete, ahol kifejezetten rozék készülnek, s egész Franciaországban ez az egyetlen olyan AOC, melyet sem fehér-, sem vörösborokra nem használhatnak. A mediterrán éghajlatnak megfelelően, eső kevés esik, az is inkább nyáron, heves zivatarok formájában, az egyetlen pozitívum talán csak a Mistral elnevezésű szél, mely szinte „kisepri” a szőlőtőkék közül a gombás megbetegedéseket. A klímának, a magas hőmérsékletnek és az érett alapanyagnak köszönhetően az itteni borok magas, rendszerint 12,5-13,5%-os alkoholtartalommal kerülnek forgalomba. A Tavel a hazai rozékészítéstől teljesen eltér. Mélyebb színe a 12-48 órás héjontartásnak köszönhető. Érettebb boraiban már feltűnnek az animális jegyek, aszalt gyümölcsök, rendszerint fűszeres és a tannintartalma is jelentősen eltér az átlag rozéktól.

A Tavel vidékéről származó rozékat nem csupán a előételekhez vagy a tenger gyümölcseihez fogyaszthatjuk, mint ahogy a provence-i társaiknál megszokhattuk. A halételek persze itt is szóba jöhetnek, klasszikusan is jól illik a bouillabasse-hez, főként, ha az egy kicsit fűszeresebbre sikeredik. Megfelelő ízkörnyezetben, pl. fűszeres, karakteres mártásokkal tálalva háziszárnyasokkal is remek, de teljesen kiteljesedik tejszínes, gombás borjúhoz, bárányhoz. Testessége, magasabb alkohol- és tannintartalma miatt magasabb hőmérsékleten, 10-14 fokon ajánlható a fogyasztása.

Ha van olyan terület, melyről az átlagfogyasztó is hallott – amúgy rozé szinten –, és a leginkább etalonként szerepel, ha a bortípusról beszélnek, az Provence, ahol mindig süt a nap, kabócák csiripelnek, rendre illatozik a levendula, a kakukkfű és a rozmaring. Egy provence-i nyaralás elmaradhatatlan kelléke a jól behűtött rozé, melyet elég gyakran, úgynevezett kuglibábot formázó palackba töltenek.

Többen a két világháború idejére teszik az első halványpirosas színű borok készítését. A Cote d’ Azur sokáig csak az arisztokraták vagy a nagyon gazdagok privilégiuma volt, azonban a harmincas-negyvenes évektől kezdődően egyre inkább megindult az érdeklődés Dél-Franciaország felé. Ez a folyamat aztán a második világháborút követően robbanásszerűen megnőtt, és Provence az egyik legkedveltebb turisztikai régiója lett.

A hely amúgy is megkapó természeti, építészeti, klimatikus jellegzetességeit csak még jobban kiemelték a helyi ételek, a mesclun, a bouillabasse, a ratatouille, a sült hal és a tenger gyümölcsei, a sok paradicsom, borjúsült, cassoulet, aioli, amikhez persze jól csúszott egy palack jégbehűtött rozé.

Provence-ban e tekintetben máig nincs változás, hisz még mindig a teljes termelés négyötödét rozéként adják el, előrelépés mindössze a minőség terén történt, ott viszont komoly változások történtek.