Fröccs

Ahogy bejön a jó idő, ahogy melegedni kezd a levegő, úgy kerülünk egyre közelebb és közelebb a fröccshöz. A hosszú évtizedek alatt kissé ledegradált hungarikumból mára újra divatos ital lett. Aki pedig ilyenkor még mindig inkább a sörre esküszik, annak is jól jöhet egy-két pohár… Már csak a változatosság kedvéért is.

„...Évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak hivatásos csapos ismeri. S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkalja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől. Magánember nem tud fröccsöt keverni. A „tréfa”, a „házmester a „hosszúlépés” keverési titkát könnyebb meglesni, mint a fröccs készítésének mesterségbeli rejtelmeit. Ahogy a jó csapos fél kézzel önti a háromdecis üvegbe a bort, a másik kezével hozzácsapja a megfelelő adag szódát: ez a titok, melyhez csak szakember ért. Sok kocsmározó ember otthonülő maradt volna Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez lehetetlen, sajnos.„

(Márai Sándor)

Szeretem a fröccsöt! Bocsánat, helyesbítek: nem csak a fröccsöt szeretem, hanem annak változatait is. Mikor e sorokat írom, természetesen fröccsözöm, odakinn van vagy harminc fok, és előttem a pohár, mely párás még a nemrégiben beletöltött bortól és szódavíztől. Mert a jó fröccshöz szódavíz kell. No meg persze jó bor is. Nem kell, hogy csúcs legyen, de a rossz bortól, rossz lesz a fröccs is. Sokféle borból készítettem már fröccsöt, vagy hosszúlépést, házmestert és társait, de nekem leginkább az olaszrizlingből ízlett. S ha már olaszrizling, hát legyen balatoni. Mindegy, hogy az északi partról, vagy a déliről származik, nekem mindegyik ízlik. Ha mégis választhatok, hát a kezem biztosan egy jó kis badacsonyihoz, vagy csopakihoz nyúlna.

Mert a fröccsnek történelme van! Ha szegény jó Jedlik Ányos nem lett volna, ki tudja, mi történik, megszülethetett volna egyáltalán ez az ital? A tudós a dinamó feltalálása mellett (vagy közben) biztosan megszomjazhatott, gondolt egy nagyot, és feltalálta a szódavizet, pardon: szikvizet. Kicsit később Vörösmarty Mihállyal együtt itták a „szikvizes bort” Fáy András váci présházánál. Vörösmarty a sok finom bor után nehezményezte, hogy ennek az italnak csak német neve van. Spritzer? - kérdezte a költő -, nem hangzik jól, nem eléggé magyaros: legyen inkább fröccs! S a fröccs azóta a legigazabb magyar emberek itala. Olyan hungarikum, melyet az elmúlt bő két évtizedben nem nagyon használt a szakma azon része, mely a minőségi bor területén tevékenykedett.

Pedig a fröccsnek hatalmas kultúrája lehetne ebben az országban. Sokan, sokféle módon vagy pohárban szeretik. Van, aki először tölti a bort és csak utána a szódát, van, aki fordítva teszi. Van, aki a vastag falú, más a vékonyabb falú pohárra esküszik. Én leginkább talpasból szeretem. Létesítettem külön erre a célra egy jókora poharat (lehet vagy hat deci), és abból kortyolgatom a fröccsöt. Néha még jégkockát is teszek bele, vagy ha úgy tartja kedvem, és a bor nem elég fanyarkás, hát vágok bele egy kis citromkarikát is.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy fehérborból, vörösből vagy éppen rozéból a legjobb. Én mindhármat szeretem, sőt paprikásabb, hagymásabb ételekhez, mondjuk egy jó halászléhez nem istenkísértés akár egy jófajta sillerből sem fröccsöt keverni. Nyaranta azért inkább jóféle fehéreket és rozékat töltök fröccsöspoharamba, de ősszel, télen kerülhet bele egy kis vörösbor is. Egy valamire azonban mindenképpen figyelni kell. A fröccsöt is tiszteljük meg azzal, hogy nem minden bort töltünk bele csak úgy. Előbb nyugodtan kóstoljuk meg simán a bort, és döntsük el, hogy megfelel-e igényünknek.

S, hogy mit együnk a fröccs mellé? Kipróbáltam már sok mindent, de Krúdy-t követve végül kétféle étel mellett tenném le a voksomat. Ha tehetitek, próbáljátok ki a fröccs mellé a jófajta Tafelspitzet, friss zöldségekkel, és mustárral, no meg tormával (spenót, almaszósz is illik mellé). A másik, ami nagyon jól passzol ehhez az italhoz, szerintem a velős pirítós. Nem ördöngösség, sőt még otthon is bárki elkészítheti, ha van egy megbízható hentes ismerőse. Egyszerűen csak főzzétek meg a velőscsontot, majd szabadítsátok ki a finom belsőt. Legjobb, ha egy kis borssal, sóval és fűszerpaprikával együtt fogyasztjátok, illetve kenitek a ropogós pirítósra.

Csupán egy dologról feledkeztem el a végén. Ősszel, télen – ha szerencsémre meghívnak egy jó kis falusi disznóölésre - én bizony akkor is előnyben részesítem a fröccsöt. Nem kell, hogy ilyenkor nagyon hideg legyen, és ebben az időszakban nyugodtan készíthetjük vörösborból is.

Érdemes kipróbálni!

Fotók: balaton-today.info, travelvivi