Hús, spárga, de legfőképpen hajdina...

Javában tart a spárgaszezon! Tavaly sokfélét készítettünk, sokat ettünk, majd minden nap volt egy spárgás étel, nem mindent tettünk közzé, de egy pár meg is található az oldalon. Idén feltétlenül kevesebbet szerettem volna, viszont olyat, ami újdonságot hoz a konyhánkba, és Ti is szívesen olvastok róla.

Én idén a sertéskaraj, a zöldspárga, tejszín és a hajdina közösségében kerestem az újdonságot. Számunkra legkülönlegesebb kétségtelenül a hajdina volt, mely most került először konyhánkra. Ezt az ősi gabonát hívják még kruppának, pohánkának, tatárkának, tönkőnek, haricskának. Ázsiából származik, arrafelé mindenhol elterjedt, különösen a nomád népeknél lett népszerű. Hazánkba a kora középkor táján került, egyesek szerint a tatár hódítókkal, mások szerint már honfoglaló őseink által. Igen magas a szénhidrát-tartalma, sok benne a keményítő, a rost, és sokféle vitamint is hordoz (B, E, P, stb.).

Hozzávalók (2 főre):

4 szelet sertéskaraj,

30 dkg zöldspárga,

25 dkg hajdina,

2 dl tejszín, fehérbors,

vaj, só, fekete bors.

A spárgákat előkészítjük, középtől lefelé végeit burgonyahámozóval megpucoljuk, centis darabokra vágjuk, de a fejet egészben hagyjuk. Vajon pirítani kezdjük. Először a végeit, pár perccel később a középső részeket tesszük a serpenyőbe, majd a legvégén a fejeket. Mikor elkészült tejszínt öntünk hozzá, ízesítjük sóval, fehérborssal és készre főzzük. 

A hajdinát csészével kimérjük, egy lábosban szárazon pirítani kezdjük, dupla mennyiségű vízzel felöntjük. Sózzuk, és időnként megkeverve puhára főzzük.

A karajszeleteket előkészítjük és ugyancsak vajon mindkét oldalukat lepirítjuk. Mikor már majdnem készen vannak, néhány percre áttesszük a tejszínes spárgába, és együtt néhány percig pároljuk. Ha szükséges még utána ízesítünk, és az elkészült ételt a hajdinával együtt tálaljuk.

Tipp:

Aki akarja, a hajdinát természetesen vajon vagy más zsiradékon is lepiríthatja, nem muszáj szárazon. Én most azért tettem így, mert a spárgák és a hús is zsiradékon kezdte meg átalakulását. Nem kell teljesen szárazra főzni, inkább majdnem rizottó állagúra, mert egy-két perc alatt is könnyen kiszáradhat, és korántsem nyújt kellemes élményt.