A szokásosnál bővebb, igen színes tartalommal jelent meg
a Magyar Konyha ünnepi lapszáma. Természetesen a fő vonal a karácsony és a
szilveszter, de ezért – szokásukhoz hűen – szellemi "táplálék" is akad bőven.
A Gasztroarcok rovatban egy igazi primadonna
– príma konyhájával ismerkedhettek. A Marton Évával készült beszélgetésből megtudhatjátok az opera és a gasztronómia
különös egyvelegét, a színpadi hősök ínyencségeit, sőt legtöbbjükről ételt is
neveztek el. Marton Éváról egy édességet, a Marton almáit.
Ha már a bevezetőben is
említettem a „szellemi táplálékot”, rögtön itt van mindjárt Temesi Ferenc: Kukurikú című írása, vagy a Szerzetesek
asztala, melyből kiderül, mit is ettek a ferencesek karácsonykor. Bár
gyakorlati oldala is van, én mégis inkább ide sorolom Ambrus Lajos: Karácsonyi
fűszerek írását is, aztán különös egyveleget ad a Poirot karácsonya is, minek
végén a szövegben megálmodott fogások, Bicsár Attila keze-munkája alatt válnak
láthatóvá is.
Nagymamák nélkül az ünnepek ünnepe sem lenne az igazi. A
nagyik konyháján sok száz különös étel készül ilyenkor, melyek pont attól olyan
jók, ízesek, hogy sokszor főzik-sütik bele szívüket is. Nagyik Szombathelyről,
Balatonakaliról, Marosvásárhelyről. Töltött káposzta, pontypaprikás,
mézeskalács.
- Más idők jönnek, említi Eckart Witzigmann, aki
forradalmasította a német konyhát, és akit beválasztottak abba a négyes fogatba,
melyet úgy emlegetnek: Az évszázad szakácsai. A német séffel készült
beszélgetés rávilágít arra, keresni, kutatni kell az újat, az egyedit, de
mindig maradjunk két lábbal a földön!
Míg karácsonykor
ínyencségek, akár többfogásos vacsorák is készülnek, a szilveszter másról szól. Ilyenkor
inkább kis adag ételek, falatok, tapasok, szendvicsek, toast-ok, különféle jó
értelembe vett „rágcsák” (is)kerülnek az asztalra. Igazán jó és kreatív
tippeket találtok arra, hogyan is készítsetek hasonlót.
Kiemelkedő írás, nagyon jó mondanivaló született a Gasztroturizmuson belül, Közép-Európa ízeit, azon belül is Krakkót vették
most szemügyre. A szerkesztők bebarangolták a várost és környékét, felfedezték
a legjobb helyeket. S mit tehet ezek után az olvasó, nosza,
irány Lengyelország!
A lap vége felé már az édes
ízeké a terep. A Nem piskótában, Auguszt Olga ezúttal Blaha
Lujza tortáját süti, a lap főzőiskolája most a cukrásztechnikákba avatja be az
olvasót, hogy aztán a Spájz-ban, Saly Noémi narancsos
sütőtöklekvárjával koronázza meg a desszertek világát.
2012: (Házi)túrós (házi)tészta
2010: Sajtországban jártam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése