I. Tapolcai Pisztráng és Borfesztivál

Valljuk be őszintén, a nyárutó, idén igencsak elkényeztetett minket. Évek óta nem volt ilyen szép, meleg napsütötte koraősz, mint idén. S bár azt mondják az időjósok, hogy hétvégén már itt a nagybetűs ősz, remélem, hogy erre a rendezvényre még visszakacsint kicsit a nyár.

Tapolca, Malom-tó csendélet

Kíváncsi vagy a pisztráng és a bor harmóniájára? Miért is mondjuk, hogy a badacsonyi fehérborok legjobb ágyazása a halétel? Kóstoljuk össze együtt a fenséges pisztráng-fogásokat a badacsonyi borokkal! Rendhagyó szándékkal, idén először szervezik meg az I. Tapolcai Pisztráng és Borfesztivált, 2011. október 7-9. között. Lesz népművészeti-kézműves kirakodó vásár - Borházak - Halételek - Pálinkák, párlatok - Kenyérlángos-házi rétes - Erdélyi kürtös kalács, Házi sajtok és sajtkülönlegességek - Házi szörp és lekvárkülönlegességek - Sonka és kolbászház, na meg zene, zene, zene!

Várnak szeretettel minden kedves borkultúrára és gasztronómiára éhes megszállottat, érdeklődőt a szervezők, a borászok és Tapolca városa.

www.pisztrangfesztival.hu

Húsimádók hónapja

Szóval, vártam már az új Magyar Konyhát! Magamban próbáltam találgatni, vajon milyen lesz a friss kiadás, melyek lesznek a fő témák. A szüret és az október miatt talán több boros tartalmat vártam volna, de sebaj, hiszen nem boros, hanem gasztro magazinról van szó.

Hús, hús, hús

Röviden summázva, erről szól az októberi szám, úgyhogy vegetáriánus vagy a húsevést esetleg csak szárnyasra és halra szűkítő olvasók, netán böjtölők, sorry, de ez nem a Ti hónapotok. Na, jó, ne búslakodjatok, persze most is van néhány húsmentes cikk, de most a marha, a steak lesz a fókuszban!

Részletesen olvashattok erről az igen értékes húsféleségről, a marhák fajtáiról, tartásukról, a húsminőség kritériumairól, osztályozásáról, szóval alaposan körüljárták a témát megint. A steak szerelmesei, Bíró Lajos és Takács Lajos is vall a marhahús iránti szenvedélyéről, és persze azt is megmondják, hogy szerintük mi a tuti, sőt egy kis konyhatechnikát is elsajátíthattok. A téma persze nem hagyhatja ki a beszerzést sem: megtalálhatjátok a leghitelesebb henteseket, a legjobb választékú húsboltokat, hogy aztán semmi se tántoríthasson el titeket egy klassz vacsora elkészítésétől.

Aztán itt van az alma, ez a mostanság szezonját élő, fantasztikusan gazdag fajtakínálattal bíró, isteni gyümölcs, melyben ráadásul mi magyarok tényleg az élen járunk. Jól bánunk vele, megbecsüljük eléggé, adunk neki elég teret gasztronómiánkban, hogy kiteljesedjen? Mire a pár oldal végére értek, a válasz is meglesz…

Az „emberi” témákat kedvelők is örülhetnek. Bott Frigyes, a muzslai hegy levének „fakasztója” vall borairól, családjáról, munkájáról, a ma még kevéssé ismert, a Dunától északra fekvő területek nagyságáról. Stephan Gebhardt, átigazolt! No, nem messze, hiszen eddig is a Balaton déli partján, már a somogyi lankák ölelésében dolgozott, most csak kissé délebbre ment, nem sokat, úgy hetven kilométert, s áttette székhelyét Viszről, Kutasra. Életéről, hogy miért is jött Magyarországra, szakmai elveiről faggatta a lap, s elöljáróban azt is elmondhatom, olvashattok majd olyat is, ami kijózanítható lehet nekünk, magyaroknak! Balatoni Brigitta már sokkal kevésbé szeretné felkavarni a vizet. A Mák Bisztró fiatal éttermi tányérdesszertese (nem cukrásza!) avat be minket ennek a szokatlan pozíciónak a megismertetésébe, s mutatja meg a Mák „édesebbik” arcát.   

Végül aztán a sok finomságot némi kávéval, szilvával, desszert és pékáru kínálattal vezeti le a lap. Jó olvasmány lesz!

www.konyhamagazin.hu

Barackos csirke könnyedén

A sűrű, szürke, kicsit rohanós hétköznapok egyikén valami egyszerű, de finom ebédre vágytam. A hűtő sem volt teli finomabbnál finomabb dolgokkal, csak néhány alapvető dolog volt kéznél, úgyhogy igencsak elő kellett venni a fantáziámat.

Szerintem rusztikusan a legjobb...

A két legfontosabb hozzávaló, a csirkemell filé és az anyósomtól kapott, házilag eltett őszibarack befőtt rendelkezésre állt. Oké, akkor ezekből kanyarítok valami gyorsat, egyszerűt. Így hát most ne várjatok semmi nagy dolgot, de szerintem egy-egy hétköznap délben lehet enni ilyen egyszerű, de nagyszerű fogást is.

A csirkemelleket „au gratin”, vagyis csőben sütve készítettem el, s azt hiszem, ide kell egy kis magyarázat, hisz sokan ma sem tudják biztosan mit is jelent ez a kifejezés. A konyhatechnológiai eljárás Franciaországból ered, ahol az 1600-as években már használták. Egyébként semmi különös, általában egy tepsibe fektetett hús, tészta, zöldség vagy más alapanyag felső részét barnára pirítjuk a sütőben, vagyis gratinírozunk. A módszer alkalmazhatjuk úgy, hogy a már előzőleg hőhatásnak alávetett hozzávalókat csak a legvégén rakjuk össze, hogy kialakuljon a felső, ropogós, fényes réteg, vagy pedig úgy, hogy minden alapanyagot nyersen helyezünk a tepsibe, jénaiba vagy más tűzálló tálba, és azok egyszerre sülnek meg. Utóbbihoz természetesen több idő is kell. A csőben sütés módszeréhez alkalmazhatunk tejszínes, tejfölös, tojásos mártást, melyet aztán dúsíthatunk reszelt sajttal, de leterjedt a csakis sajtos, tojásos-tejszínes vagy éppen zsemlyemorzsás szórás is.

A jénait kikentem egy kis olívaolajjal, a két csirkemell filét nyersen belehelyeztem, sóztam, borsoztam, és egy jó negyed órát magában sütöttem. Ezután kivettem a tálat, ráhelyeztem a mellekre egy-egy darab felezett őszibarackot, egy kicsit meglocsoltam tejszínnel, majd ráreszeltem úgy 15dkg sajtot, és vissza öt percre a sütőbe. Miközben készre sült, egy igen kevés zsiradékon serpenyőben kenyeret pirítottam, a végén pedig egy percre beledobtam egy-egy karika paradicsomot is. A kenyeret fatálra tettem, ráhelyeztem a paradicsomkarikákat, és a legvégén az egy-egy barackkal csőben sült csirkemellet. Friss rozmaringlevelekkel és őrölt borssal együtt tálaltam.

Ennyi, jó étvágyat!

Gépház jelentkezik

Kedves Olvasóink! Amint látjátok, ismét néhány újítást végeztünk a portálon, és ezzel – reményeink szerint – egy új, izgalmas októbert is kezdünk. Szeretnénk ezentúl, ha az oldal még interakítvabbá válna, könnyebben tudnátok követni a friss bejegyzéseket, és nem utolsó sorban a véleményetekre is kíváncsiak leszünk, méghozzá szavazásos formában.

A jobb oldali Kövesd a Culinaricumot! résznél, az e-mail címetek megadásával könnyedén fel, illetve leiratkozhattok az értesítésekről. Ugyancsak a jobb oldalon legfelül ezentúl mindig egy-egy kérdést találtok majd, melyre lehet szavazni. Itt szeretnénk lemérni, hogy milyen cikkeket olvastok a legszívesebben, mi az amiért a Culinaricumra „kattantok”, de aktuális kérdésekben is ki szeretnénk kérni majd a véleményeteket.

Szép, tartalmas, gasztronómiában gazdag őszt kívánunk!

Ki a venenciador?

Spanyolország legdélibb régiójában, Andalúziában, de bárhol a világon, ahol autentikus andalúz borbemutatót tartanak, gyakran feltűnik egy-egy hölgy vagy úr, aki boroshordóból egy pálcára emlékeztető szerkezettel bort emel ki, majd azt a magasról poharakba tölti.

Ősi mesterség, amit űznek, őket hívják venenciadornak, eszközük pedig a venencia, ami nem más, mint egy speciális lopó. Különleges formája azért alakult ki, mert segítségével könnyen, a legkisebb hártya-sérüléssel lehet kiemelni a sherry borokat a hordóból. Bizonyára már Ti is hallottatok róla, hogy Andalúzia világhírű borspecialitásainak többsége oxidatív úton érlelődik. Ennek legszebb, legértékesebb formája a fino és a manzanilla, melyek tetején megtelepszik a flor nevű nemespenész-hártya. Egy venenciával pedig úgy vehetjük ki a bort, hogy egyrészt nem kerül bele, majd a poharakba, de a hártyát is a legkisebb mértékben sértjük fel. A másik nagyon fontos lépés – ami miatt aztán a pálcás lopó a magasba kerül – hogy a sherry-t így meg lehet levegőzetni, és a szakemberek közel teljes pompájában adhatják át az italt kóstolóinak.  Azt gondolná az ember, ez egy férfiakra szabott szakma, pedig igen sok hölgy is tevékenykedik e területen, s hozzáteszem, sokszor legalább olyan ügyesek (ha nem ügyesebbek), mint férfi társaik.

Maga a lopó használata csak első látásra és próbálásra tűnik oly nehéznek, elegendő idő és türelem után elsajátítható a tudás. Amikor egy venenciador viszont már az ügyességet könnyedséggel és eleganciával tudja ötvözni, sőt tudását elméleti síkon is át tudja adni, nos, az ilyen emberekből igen kevés szaladgál a világban. Ők azok, akik után az egész világon kapkodnak, ha hiteles andalúz borbemutatót kell tartani, s megint csak ők azok, akik a Jerez de la Frontera-ban működő egyetlen venenciador-képző intézményben, elméletben és gyakorlatban is oktathatják a fiatal jelentkezőket. Ebben az iskolában a nebulók egy többlépcsős vizsgafolyamat végén vehetik fel a címet, ezután tarthatnak bemutatókat éttermekben, fesztiválokon, fogadásokon illetve egyéb rendezvényeken. Az ifjú venenciadornak az akrobatikus mozdulatokon kívül ismernie kell természetesen a szőlőfajtákat, a borokat, amiket felszolgálnak, a borkészítést, illetve munkájuk mellett a borok történetével is tisztában kell lenniük. Igen, jól látjátok, ez a munka leginkább a sommelier (pohárnok) pozícióra emlékeztető stáció, a különbség annyi, hogy itt azért nagyobb, ahogy írtam már, szinte akrobatikus ügyességre van szükség.

Sok szabadúszó, illetve főállású alkalmazásban lévő venenciador járja a világot, utóbbiakat többnyire valamelyik híres bodega alkalmazza, de a feladat mindig ugyanaz: Andalúzia, az andalúz borok, a sherry történetének, kultúrájának népszerűsítése. Ez a szakma rendkívül változatos, sok kihívással jár, ugyanakkor elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek nagyokat utazni. Egy vérbeli, keresett venenciador életében ugyanis gyakran előfordul, hogy egy jerezi (otthoni) bemutató után másnap New York, Prága, Stockholm, vagy éppen Bécs a következő állomás.

Hideg sárgadinnye leves

Úgy gondolom, a mostani kreáció az abszolút többség kedvére lesz. Hisz nem nagyon találkoztam olyan emberrel, aki valamilyen formában ne szeretné, ne fogyasztaná a sárgadinnyét. Persze biztosan vannak kivételek, de szerencsémre az élet megoldotta, hogy eddig nem nagyon hozott össze azokkal, akik ne rajongtak volna e gyümölcsért…

… vagy zöldségért, gyógynövényért? Furcsa, de ilyen leírásokkal és jellemzőkkel is találkozni. Ami biztos, hogy első formáit bő négyezer éve ismerjük, az afrikai, egyiptomi, mezopotámiai étkezési kultúrákban már fontos alapanyag volt. Amennyire tudjuk, aztán innen terjedt tovább a Közel-Keletre, a Földközi-tenger vidékére, s valószínű, hogy Európába a mór hódítók hozták. Az már egészen bizonyos, hogy a tengeren túlra a spanyolok vitték a 16. század elején, tehát tévesek azok az információk, melyek onnan származtatják.

Gasztronómiai szempontból igen sokrétű. Fogyaszthatjuk hidegen, nyersen, levesként, sonkával vagy anélkül, halak mellé, ha kevésbé édes változattal van dolgunk, akár salátaként.  Én most – nyár egyik utolsó rúgásaként – hideg levest készítettem belőle. Sokan hisszük azt, hogy valami trendi, új dolgot alkotunk, pedig miután utánanéztem, kiderült, hogy édes borral és mézzel együtt ez a verzió már a római korban feltűnt. Szólva inkább nevezzük csak úgy, hogy egy közel kétezer éves receptet helyezünk át mai, kicsit modernebb formába.

Hozzávalók:

1 db sárgadinnye

5-8 cl Tokaji Aszú, vagy édes tokaji bor

3 evőkanál méz

3 evőkanál tejszín

néhány friss mentalevél

1 lime leve

fahéj az ízesítéshez

A dinnyét félbe vágjuk, eltávolítjuk a magját, közben természetesen megkóstoljuk, ellenőrizzük édességét, hiszen így tudjuk eldönteni, hogy milyen édességű bort válasszunk, vagy mennyi mézet adjunk hozzá. Nem mindegy, hogy elegendő esetleg egy késői szüretelésű bor, vagy legyen inkább 3 vagy 5 puttonyos aszú. 

Egy karalábévájóval kis golyókat vájunk a dinnyéből csészébe helyezzük, meglocsoljuk borral, majd a hűtőszekrénybe tesszük. A dinnyehéjban maradt gyümölcshúst egy tálba kaparjuk, hozzátesszük a mézet és a tejszínt. Elkezdjük pürésíteni, belefacsarjuk a lime levét, majd kóstolással ellenőrizzük az ízeket és a leves textúráját. Akkor jó, ha kb. krémleves állagot kapunk, ne legyen se túl híg, se túl sűrű. Mehet a frigóba, ahol hagyjuk állni egy fél napot. Fogyasztás előtt egy tálba merjük a levest, beletesszük a dinnyegolyókat, tépünk bele egy pár levél mentát, és ízlés szerint egy kis őrölt fahéjjal díszíthetjük. Utóbbi nem csak esztétikai hozzávaló, hanem szerintem remekül feldobja a levest, még egzotikusabb teszi.

Nyáresti padlizsán

A hétvégén valami húsmentes, nem túl nehéz, mégis ízletes vacsorára vágytunk. A hűtőben már napok óta ott lapult az előzőleg megvásárolt padlizsán, volt még gomba és mozzarella. Ennyi, nem is kell több egy jó nyári vacsora elkészítéséhez.

A padlizsán vagy más néven törökparadicsom szinte biztosan Ázsiából, ezen belül is Indiából származik. Neve állítólag a al-badinjan szóból ered, a világban előfordul még eggplant, eierplant, aubergine, vinete, albergínia megnevezéssel is. Egynyári növény, Magyarországra a törökök közvetítésével került az 1500-as évek elején. Népszerűsége azóta szinte töretlen, bár kisebb-nagyobb hullámvölgyek itt is voltak. Az egészséges, ún. reformétkezésnek, a vegetáriánus fogások terjedésének köszönhetően ma újra divatos.

Én most nem tettem semmi mást, mint hogy hosszanti irányban felvágtam 2 kisebb padlizsánt, és a belsejét kivájtam. A megüresedett padlizsánokat egy tűzálló tálba helyeztem, rálocsoltam egy kis olívaolajat, és amíg a ragu készült, elősütöttem. A szivacsos „húst” összekockáztam, és egy serpenyőbe tettem, ahol már előzőleg pirult az egy fej félfőre vágott vöröshagyma. Rövid ideig együtt pirítottam őket, fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal. Négy közepes fej csiperkegombát megtisztítottam és a kalapjukat felszeltem, néhány perc múlva ezt is hozzáadtam a piruló raguhoz. Innentől már csak egy-két percre van szükség, majd a piruló ragut újból visszateszem a padlizsánok belsejébe. A mozzarella sajtot felvágom feletekre, és a padlizsánokat ezzel befedem. Hozzávetőleg negyed óra alatt készre sütöm. Friss rozskenyérrel és egy pohár testesebb chardonnay-val együtt tökéletes nyáresti vacsora lehet. Próbáljátok ki!

Cevapi, Cevapcici

Ma a Balkán egyik emblematikus ételét szeretném bemutatni. A Cevapi-t, Cevapcici-t ugyanis szinte az összes nép, mely ott él, magáénak vallja. Ha egy horvát embertől kérdezzük, természetesen azt mondja, hogy náluk a labda, ami a létjogosultságot illeti, viszont, mit szólna egy bosnyák, egy szlovén vagy egy szerb, ha ezt meghallaná…

A Mostar-híd fontos szimbóluma a Balkánnak

A Cevapi vagy Cevapcici egy formázott, apró, többnyire rúd alakú darált hús, mely valamilyen formában szinte biztosan előfordul Törökországtól északra, mondjuk tán a Kárpátok északi részének határvonaláig. Nagyságtól függően 5-10 darabot is tesznek egy tányérra, s hol mustárral, hol ajvárral, hol tejföllel, joghurttal vagy éppen darált csípős paprikakrémmel kínálják. Az igazi recept marha-, bárány- és sertéshús hármas keverékét írja, de Romániában (ahol már Mititei a neve) már csak sertés és marhahúst használnak, s újabban terjednek a szimplán egyféle húsból készülő receptek is. Magyarán, akár így, akár úgy készítitek, nagyot nem hibázhattok.

Az étel eredetét a törököknél kell keresnünk, legközelebbi rokona a Kiyma, amit ma már szinte csak ott lehet hamisítatlan formában megkóstolni. Az iszlám hódítók feltehetően magukkal hozták és szerte elterjesztették a Balkánon. Ami egészen biztos, az eredeti változatban sertéshús nem szerepelhetett, hiszen az iszlám tiltja! Mire aztán a Balkán-félsziget népei „magukévá tették ezt a fogást, persze eltelt jó pár száz év. Alakítottak rajta itt, fűszerezték ott, adtak hozzá ezt, elvettek azt, míg végre kialakult a ma ismert formája, receptje.

Hozzávalók:
1 kg vegyes darálthús
2 közepes fej hagyma
7 gerezd fokhagyma
só, bors, ízlés szerint
2 evőkanál őrölt paprika
1 evőkanál csípős paprika
2 evőkanál majoránna
2 evőkanál mustár
1 tojás
olaj a sütéshez

Elkészítés: A hagymát meghámozzuk és finomra vágjuk, majd a megtisztított, és összevágott fokhagymával együtt hozzátesszük a darált húshoz. A fűszerek mehetnek hozzá sorban, majd a legvégén egy egész tojást is ráütünk. Kézzel átgyúrjuk, hogy az összes alapanyag jól elkeveredjen, majd egy deszkán megformázzuk a kis hurkákat. Letakarva ismét hagyhatjuk kicsit állni, majd egy serpenyőben, lassan forgatva minden oldalról megsütjük. Én sima mustárral és kenyérrel ettem, de persze köretet és salátát is készíthettek hozzá.

Tipp: akinek van helye, természetesen grillezheti is, így a hatás csak még jobb lesz, az ízekről pedig ne is beszéljünk. Szerintem akkor a legjobb a töltelék, ha az összeállítás után legalább egy éjszakát, de inkább egy napot is áll a frigóban, így az ízek tökéletesen összeérnek.

Jövő héten Borszerda!

„Harmadik alkalommal rendezik meg idén a Borszerdát, az Agrármarketing Centrum és a Nemzeti Bormarketing Alap támogatásával. A rendezvények sikerét az alapötlet biztosítja, idén is várják a résztvevő éttermek azokat, akik szívesen fogyasztanának minőségi magyar borokat féláron.”  A szervezők az alábbi sajtóközleményt küldték, melynek természetesen örömmel helyt adok.

Egy-két pohár fehér jól csúszhat a nyárutón...

„Tessék? Bizony, hiszen az idén két alkalommal, szeptember 21-én és november 9-én megrendezett esemény épp ezt a célt szolgálja. Ilyenkor a résztvevő éttermekben minden magyar bor 50%-os áron érhető el. Tavaly már 200 étterem csatlakozott az eseményhez, a fogyasztók érdeklődését pedig az mutatja, hogy a Borszerda honlap (borszerdák.hu) látogatottsága meghaladta a 10 ezret. Nyilván mindenki szeret étteremben jót enni, jót inni. Vagy csak szeretne, esetleg többet szeretne.


Akadnak ezzel olyan problémák, hogy nem mindenki szereti/tudja a főétel többszörösét elkölteni borra, a vendéglátóhelyeken pedig nem feltétlenül több oldalas a poharaztatott bor kínálata. A vendéglátóhelyek árképzése külön téma, legyen elég hozzá most annyi, hogy külföldön sincs nagyon másképp a helyzet, viszont az emberek ott is szeretnek étterembe járni. Nem véletlenül terjedtek el ott is a hozz magaddal egy palackot illetve a Borszerda jellegű akciók. A dolog mindenkinek előnyös: egy vendég számára azért, mert baráti társaságban több bort is kipróbálhat. Személyes élményem volt az első Borszerdán egy mellettünk lévő asztalnál ülő nagyobb társaság, akik szisztematikusan, borvidékek és borstílusok szerint válogatva haladtak előre a kóstolásban, közben pedig nagyon jól érezték magukat. Pontosan erről van szó: étterembe, szórakozni megyünk, hogy jól érezzük magunkat: az 50%-os árengedmény azért segít ebben, lássuk be. De előnyös az éttermek és pincészetek számára is: sokkal nagyobb teret kapnak arra, hogy elkápráztassák a vendéget, hogy megmutassák, mit tudnak. 

Mi passzol egy laza Irsaihoz, mit ajánlanak egy szilvás gombóc mellé, és tényleg megöli-e a bort a fokhagyma, vagy van olyan bor, amely meg tudja támasztani az erős zamatokat? Ilyenkor mindenki felenged egy kicsit, és a pénztárca apadása miatti aggodalom helyett jobban tud a fenti kérdésekre koncentrálni. Idén tehát két alkalommal lehet készülni: szeptemberben a fehér, novemberben a vörösboroké a főszerep. Érdemes az éttermek listáját böngészni, a helyeket lefoglalni, a borlapokat átnézni, és rákattintani az esemény Facebook oldalára is, ahol meglepetés nyereményjáték várja a látogatókat.
Borszerdázzunk, érezzük jól magunkat, ránk fér!”


Kántor Endre
borszakíró

Bécsi krumplisaláta

Így fest tálalva...

Kezdjük talán ott, hogy a krumplisalátát mindenki ismeri, ki így, ki úgy. Van, aki a kiflikrumplira esküszik, míg másnak, jó a hagyományos. Egyesek rövid, mások hosszabb lével készítik. Na, itt az ideje, hogy kicsit megnézzük, hogyan is készítik ezt a csemegét a szomszédban, Ausztriában, ugyanis bármily’ meglepő, onnan ered.

Nálunk gyerekkoromban igen gyakran előfordult, hol a kiflikrumplis, hol a hagyományos változatban,, attól függően, hogy mit lehetett kapni a boltban vagy a piacon. Egy valamiben azonban mindig megegyezett: hosszú lével készült. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogyan tudják ezt páran köretként fogyasztani, mígnem sikerült kijutnom Ausztriába, és ott közelről láttam egy egészen más formáját.

A sógoroknál egyszerűen csak Bécsi salátaként is ismerik. Igen gyakori, hogy a hagyományos Bécsi szelethez (készüljön akár sertésből, vagy borjúból) ezt rendelik, sokak szerint innen is származik elnevezése. Sokszor standard módon ez a körete a jó rántott húsnak, de igen gyakran előfordul, hogy az osztrák polgár akkor is ezt rendeli, ha mondjuk megpróbáljuk kedvenc husikáját, valami más garnírunggal tálaltatni. A dolog érdekessége, hogy a Bécsi szelet (bundázott, majd zsiradékban megsütött) nem is Ausztriából, hanem eredetileg Olaszországból származik, mindegy ezt már ne bolygassuk.

Hozzávalók:

1 kg kifliburgonya (hagyományos is lehet), 2 fej lilahagyma, 5-6 evőkanál fehérborecet, só, bors, 1 evőkanál mustár, 2 evőkanál olívaolaj, 1 kiskanál porcukor.

A lilahagymát apróra vágjuk, kissé megsózzuk. A krumplit héjában megfőzzük, és még melegen meghámozzuk, karikákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, aztán összekeverjük a hagymával, de óvatosan, hogy ne törjön. Egy másik tálban elkészítjük a levet: olajban elkeverjük a mustárt, kevés sót, a borecetet és a porcukrot, ezt az öntetet öntjük a salátára. A lényeg, hogy rövid levet készítsünk, és mire a saláta lehűl, szinte krémes állagú legyen. Jó néhány órára hűtőbe tesszük, de akkor az igazi, ha egy teljes éjszakát tanyázik a frigóban. Tálaláskor feldobhatjátok egy kis apróra vágott uborkával és kaporral. 

Klasszikusan persze rántott húsokhoz való, de szerintem sok mindenhez illik. Nagyon jó társa a sütőben sült oldalasnak és este, akár magában, mondjuk egy pohár bor mellett is ideális vacsora lehet, persze főleg nyáron.

Tipp: Ennek a salinak sok változata van. Bajorországban a mustár helyett tesznek bele frissen reszelt tormát, és kiegészítik egy kis apróra vágott, pirított húsos szalonnával. Steiermarkban előfordul, hogy kevernek bele pirított tökmagot és közvetlenül fogyasztás előtt meglöttyintik egy kis tökmagolajjal.