Menüpontok

2012. január 4., szerda

Kacsahúsos tészta


A karácsonyi menü taglalásakor már kitértem rá, hogy ha kicsit túlméretezitek a kacsát, az sem baj, csak a lehető leghamarabb szabadítsátok meg csontjaitól, és máris kaptok egy nagyon sokoldalúan felhasználható alapot.

Ez a recept egy klasszikus a megmaradt húsfélék másnapi, harmadnapi felhasználásához – nálunk legalábbis. Lássuk be, a mai áraknál (válságban főleg)teljesen természetes, ha ragaszkodunk a jóízű ételeinkhez, amiket kidobni esztelen pazarlás. Túl a materiális dolgokon pedig magát a termelőt, készítőt is becsüljük meg azzal, hogy minden ehető dolgot felhasználunk, és semmi, de semmi nem kerül zsákba, lefolyóba stb.

Nagyon egyszerűen elkészíthető az étel, nem kell hozzá más, csak a kacsahús, egy jó minőségű hámozott paradicsom konzerv, tészta, no és a fűszerek. Én már másnap reggel leszedtem a csontokról az összes húst, bőrt, és így még harmadnap is teljesen élvezető volt, méghozzá a következő módon. Az aprólék nagyjából egyforma darabokra vágtam, ezután három-négy gerezd fokhagymát felaprítottam, és együtt egy serpenyőben pirítani kezdtem. 
Nem szükséges hozzá külön zsiradék, hiszen a kacsából lesz elég. Ha mégsem így történne, nyugodtan használjatok az előzőleg kisült kacsazsírból egy keveset. Miután kellően megpirult a hús, hozzáteszem a hámozott paradicsom konzervet, ha egészben van benne a paradicsom, azt előzőleg összevágom. Ízesítem sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával és egy kevés cukorral. Ha a tészta kifőtt, már mehet is rá a ragu, meg egy kis reszelt sajt… és jöhet az élvezet!   

Tipp: Természetesen máshogy is elkészíthetitek a tésztát, ki lehet próbálni például pestoval is. Nagyon jó megoldás a kacsahús-aprólékot felkarikázott burgonyával együtt megsütni a sütőben, de sárgarépa, brokkoli, sőt a spárga mellé is nagyon jól illik. Próbáljátok ki!



(A munkafolyamatok összefoglalását bemutató, ún. receptképek ötletét, Nagy Zsolt kollégám Bor&Sodó oldaláról merítettem. Utólag is köszönet érte!)

2012. január 2., hétfő

Újévi töltött káposzta kicsit másképp

Nálunk az újév elmaradhatatlan a töltött káposzta nélkül. Az elején csak úgy hagyományosan készítettük, majd kezdtünk kicsit kísérletezni vele. Kipróbáltuk már gerslivel, de valahogy a mostani verzió vált be igazán. Ajánlom mindenkinek!  Másnapos, „beteg” gyomorra garantált gyógyír...

Hagyományosan magyar ételnek ismerjük, pedig nem árt tudni, hogy a környező (keleti és déli) országok mindegyikében megtalálható valamilyen módon. Valószínűleg török közvetítéssel került hozzánk, elsősorban Erdélybe, majd onnan tovább az egész országba. Létezik legalább öt-hat féle változata, egyik leginkább kedvelt a kolozsvári módozat. Ez utóbbi csak nagyon éheseknek vagy fizikai munkát végzőknek ajánlott :-)
  
Hozzávalók 6-8 főre:
60 dkg darált hús
6 ek. kukoricadara és 6 ek. rizs keverve
1 közepes fej savanyított káposzta
1 kg vágott savanyú káposzta
1 tojás
3-4 db babérlevél
4-5 egész bors
frissen őrölt bors, só
1 szelet füstölt tarja
olaj, liszt, fűszerpaprika a rántáshoz

Elkészítés:
A töltelék elkészítésével kezdünk, itt az egyik legfontosabb kérdés a hús minősége. Mi általában egy kicsit zsírosabbat szoktunk választani hozzá: nagyon jó a dagadó vagy a lapocka, ezek a legízletesebbek. Aki persze nem fogyaszt sertéshúst, az is bátran elkészítheti, mondjuk pulykacombból. A káposzta minősége sem elhanyagolható tényező, nálunk a helyi piacon azonban (péntekenként)mindig van megbízható forrás, a vágott és a savanyított fejre egyaránt. A darált húst összedolgozzuk a kukoricadarával, a rizzsel, fűszerezzük, majd ráütjük a tojást. Az elkészült tölteléket a káposzta leveleibe töltjük, kb. 18db lesz. Ha a levelek elfogytak, viszont marad még töltelékünk, akkor bátran lehet még gombócokat formázni. A vágott savanyú káposztát, ha szükséges átmossuk, egy nagyobb fazék aljára teszünk egy sort, majd körberakjuk a töltelékkel, jöhet rá még egy sor káposzta, majd megint egy sor töltelék. A végét ismét csak a káposztával rakjuk meg, beletesszük a füstölt tarját, ha szükséges még fűszerezzük, és felöntjük vízzel. Nagyjából 1,5-2 óra alatt készen van, ezután az ismert módon berántjuk. Van, aki azon nyomban melegen, más többször felmelegítve, vagy éppen kicsit langyosan szereti. Mi általában megvárjuk a másnapot - ha végképp nem megy, csak addig, amíg kihűl -, mikorra az ízek már összeértek, és kicsit hidegen, sok tejföllel fogyasztjuk.

2011. december 30., péntek

Koktél szilveszterre

Közeledik az év vége, a szilveszteri ünnepségek-mulatságok sora. Sokan esznek finomakat, és bőven fogy ilyenkor az ital is. Valószínű teli vagytok már ilyenkor mindenféle recepttel, meg tanáccsal, hogy mit készítsetek, de bízom abban, hogy a koktél még nem lerágott csont. Egy érdekes, ugyanakkor pofonegyszerű ital szeretnék szilveszter éjjelére ajánlani.

A Cuba Libre története érdekes, mondhatni fúziós sztori. Kell hozzá egy csepp Amerika, meg egy jó adag karibi életérzés és történelem. Nagyjából ennyi… Ha részletesebb akarok lenni, akkor egészen a 19. század végéig kell visszaúsznunk a történelemben. 

Kuba évszázadokon keresztül spanyol gyarmat volt. 1895-ben tört ki a második függetlenségi háború, amelyben életét vesztette a kubai szabadság példaképe, José Martí is. Éveken keresztül folyt az elkeseredett harc, mire 1898-ban már Amerika is beavatkozott, erre pedig egy hadihajó felrobbantása szolgáltatta az indokot. Bár hivatalos bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, Amerika mégis hadat üzent Spanyolországnak, melynek következtében a sziget hivatalosan is, a spanyol-amerikai gyarmat lett, később pedig az USA védnöksége alá került. 

A 20, század elején ugyan önálló köztársasággá alakult, de alkotmánya (Platt nyilatkozat) szerint az Egyesült Államoknak bármikor joga volt beavatkozásra, Kuba pénzügyeinek és külügyeinek felügyeletére. A 20. század elejére Kubában teljes függetlenséget elérő folyamatok indultak, 1902-re pedig a teljes szigeten megszűnt az amerikai „gyámság”, ekkor választották meg az első kubai elnököt, Tomás Estrada Palma-t, a katonák pedig fegyverüket a magasba emelve ünnepeltek, a köszöntést, a közös együvé tartozást pedig egy időre a „Cuba Libre”, azaz Szabad Kuba kiáltás jelentette.
Ennél egyszerűbb koktélt nehéz találni, hiszen mindössze négy alkotóelem kell hozzá. Az ital lelke természetesen a fehér rum, melynek hazája a karibi szigetvilág. Többféle típus létezik, de ehhez a koktélhoz célszerű világos rumot használni. Ezek után nem kell más, mint egy jó longdrinkes pohár, jégkocka, és indulhat a készítés. A jeget a pohárba tesszük, majd felvágjuk a lime-ot, és két negyedet beleteszünk a pohárba, egy kicsit meg is lehet nyomkodni őket. Jöhet a fehér rum, ennek mértéke 4-5cl, majd az egészet felöntjük kólával. Enyhén megkeverjük, és a pohár szélét is lime-al díszítjük. Ez tetszés szerint lehet negyed vagy karika.
Ezzel a koktéllal szeretnék mindenkinek eredményes, boldog 2012 kívánni! Remélem, jövőre is a Culinaricummal tartotok!

2011. december 28., szerda

Karácsonyi Menünk 2011

Terített asztal, gyertyafény...
Talán mondanom sem kell, várva-várjuk a karácsonyt, az év egyik legnagyobb ünnepét. Bár nálunk minden héten van valami finomság, mégis ez az ünnep kiemelt fontosságú. Vannak ételek, amiket szinte csak ilyenkor fogyasztunk, s sokszor már egy hónappal előbb beszerezzük az alapanyagokat.

Most viszont úgy adódott, hogy december 18-ig dolgoztam, tehát nem nagyon értem rá, meg abban is bíztam, hogy a főételhez – rozmaringos, egészben sült sertés szűz – bizton találok jó minőségű húst, nem nagyon siettem a beszerzéssel. Mondjuk annál is inkább, mert frisset szerettem volna, nem fagyasztottat, és hazaérve én sem szántam a frigóba. Hát, kissé pórul jártam. Három hentesüzletben is voltam, mégsem sikerült beszereznem a szüzet, maradt hát a második, ún. tartalék verzió.

Aperitifnek, a fa díszítéséhez egy enyhén behűtött Veneto-ból származó prosecco-t választottunk. Mi tagadás, jól csúszott a meleg konyhán is, mialatt a főételt sütöttük, és az előételt tálaltuk ki.

Uszonyosok, ha találkoznak...
Füstölt lazac és makréla duója, majonézes burgonyasalátával
Kell hozzá néhány vékonyra szelt füstölt lazac, s egy füstölt, a bőrétől és a gerincétől megszabadított makréla fele. Egyszerűen tálaljátok fel, s adjatok mellé majonézes burgonyasalátát. Ez utóbbit érdemes egy nappal előbb elkészíteni, így biztosan lehűl, nem utolsó sorban érnek az ízek. Mi a majonézt is „házilag” készítettük hozzá. Sokkal jobb így, mint megvenni a stabilizálóval, meg mindenféle ismeretlen cuccal telinyomott, műmárkákkal mérgezni magatokat. Pofonegyszerű: nem kell hozzá más, csak a tojások sárgája, olívaolaj, mustár, tejföl, bors, egy kis friss citromlé és pici cukor. Mellé egy hazai (tolnai) sauvignont választottunk. A 2010-es bor remek választásnak bizonyult, nem a harsány sauvignon csapatból, ráadásul közepesen testes is volt, így kifejezetten jól gördült a füstölt halakhoz.

Előtte...
Egészben sült mézes-fokhagymás kacsa
Talán fogalmazhatok úgy is, hogy nálunk egyfajta jolly-joker, hiszen már háromszor-négyszer is készült, s egyszerűen nem tudjuk megunni.

Hozzávalók 2 főre:
egy darab 2kg-os egész pecsenye kacsa
3 ek. méz
3 gerezd fokhagyma
só, őrölt bors, majoránna
3 fél narancs
2 ek. vaj

...utána
Ezúttal Pataki tálban készítettük, így első lépésként a cserépedényt jól be kell áztatni. A kacsát kívül-belül alaposan megmostam, majd a vajjal és fűszerekkel jól bedörzsöltem, a belsejébe helyeztük a narancsokat, és a hátával lefelé a tálba tettük. Fedjétek be, majd mialatt megkezdi a sülést, készítsék el a mézes-fokhagymás masszát. A három gerezd fokhagymát vágjátok apróra, és jól keverjétek el a mézzel, ezzel kell majd kenegetni. (A sütőt nem kell előmelegíteni, hagyni kell, hogy fokozatosan vegye fel a hőt.)
Mintegy húsz perc után vegyétek le a tál fedelét, és kenjétek be a kacsa felső részét a mézes fokhagymával, és mehet vissza a sütőbe, de már csak közepes lángon. A behelyezéstől számított egy óra múlva ismét vegyétek le a fedőt, fordítsátok meg a kacsát, és most a hátát kell bekenni, újra vissza a sütőbe, viszont már a fedő nem kell, hadd kezdje meg a pirulást is. Egy jó 40 perc múlva ismételjétek meg a forgatást, ekkor már kell, hogy egy kis színt kapjon a kacsa. Ismét tegyétek vissza a sütőbe, s most a melles rész kenjétek be jó alaposan a mézes fokhagymával. A sütés kezdete után 90-100 perc után készen is van a kacsa, vegyétek hát ki a sütőből, szúrással ellenőrizzétek a hús puhaságát, s ha jó, alufóliával fedjétek le egy jó negyedórára. 


Az est megkoronázása
Ha a hús kicsit pihent, lehet kezdeni a szeletelést. Szerintem úgy a jó, ha egy-egy comb és egy-egy mell is kerül a tányérra. Mi az előző nap elkészített párolt vöröskáposztával, a frissen kikevert burgonyapürével, és persze a hús belsejében megpárolódott naranccsal együtt tálaltuk.
Hozzá egy viszonylag egyszerűbb Chianti DOC–t bontottunk. A 2007-es, nagyrészt sangiovese házasítás nagyszerű társnak ígérkezett. Nem volt túlságosan koncentrált, vagy tanninhangsúlyos, így nem nyomta el a kacsa nagyszerű ízét. Extraktédessége kitűnően harmonizált a naranccsal és az enyhén karamellizálódott mézes-fokhagymával. 

Tipp: Biztosan sokakat meglepett, hogy 2 főre ajánlottam ezt a kacsát. Természetesen így jócskán lesz majd maradék, a finom kisülő zsírról nem is beszélve, ami a megdermedt kocsonyás résszel együtt isteni lesz a kenyéren. Azt ajánlom, hogy a megmaradt húst és a bőrt minél előbb szedjétek le a csontról, így másnap, harmadnap fel lehet használni, s erre majd mutatok is példát. 

Bejgli és gyümölcskenyér
Csokis-mézes gyümölcskenyér, diós bejgli
Nos, ezzel a két édességgel lesz a legegyszerűbb dolgom, ugyanis nem mi készítettük őket, hanem ajándékba kaptuk. Viszont úgy gondolom, hogy semmi különös, tehát sok helyen előfordulnak, ezért receptet is biztosan találtok hozzá. Csak annyit, tejszínhabbal és eperrel nagyon finom volt ez a „duó” is.

Zárszóként pedig legyen elég, való igaz, hogy a karácsonyi készülődést nem lehet elég korán kezdeni. Ha van egy megbízható hentesetek, időben adjátok le a hús rendelését, ha pedig már minden kötél szakad, hát legyen a tarsolyotokban egy „B” terv is. 

2011. december 24., szombat

Karácsony így, karácsony úgy

Közeledik az év legmeghittebb ünnepe, ami abból a szempontból is különös, hogy szinte minden háztartásban fényes vacsorával készülődnek. Ezer és ezer variáció, több száz recept, számtalan lehetőség, ötlet következik most, hogy finom ízekkel tegyük még szebbé a karácsonyt!


Általános érvényű szabály nincs, hogy ki, mit készít a szentesti vacsorához. Amikor kisgyerek voltam nálunk általában füstölt főtt sonka és egyéb „disznóságok” szerepeltek az asztalon. Idehaza nagyon sok családnál – nálunk is – valamilyen formában elmaradhatatlan a hal. Hagyományos halászé, harcsapaprikás, rántott ponty, újabban lazac, fogas, esetleg tilapia kerülhet az asztalra. Megint mások töltött káposztát készítenek vagy esküsznek a karácsonyi pulykasültre, ennek azonban vajmi kevés köze van hagyományainkhoz, inkább az angolszász szokások terjedése hozta divatba. Érdemes halkan megjegyezni, hogy ott inkább Hálaadás napján elmaradhatatlan a szárnyas.

Angliában a tradicionális libasült az asztal dísze, de igen ismert a szigetország a karácsonyi pudingról is. Mellé gyakran kortyolgatnak bordeaux-i vöröseket (claret), a puding után pedig elmaradhatatlan a stilton sajt és a portói. Németországban általában különböző sertéssültek, kolbászok készülnek, melyek fontos körete a káposzta és a gombóc. Ez utóbbi lehet akár burgonya, vagy zsemlyegombóc, mellé jófajta rajnai, franki, moseli rizlingek kerülhetnek, bár, ha a jó öreg germánokat ismerem, sok helyen koccan a söröskorsó is.
Lengyel barátainknál nem divat szenteste húst fogyasztani, ha esetleg mégis kerül némi hal, azt sok káposztával, céklával, uborkával körítik. Van viszont a mi mákos tésztánkhoz hasonlatos fogás, melyet gazdagon hintenek meg mazsolával, dióval. Svédországban a sláger persze a lazac, de van itt smörgásbord (sós ecetes lében pácolt hering) is, s aztán követi az ételek végeláthatatlan sora, mint például a májpástétom, a füstölt kolbász, a főtt disznóhús, a velő, a sült oldalas, a kocsonya, majd az est fénypontjaként érkezik egy egész sonka, amit előzőleg sóval és cukorral ízesítettek, és vöröskáposztával tálalnak. Desszertként rizspuding járja. Norvégiában is gyakran van hal, bárány- vagy sertésborda, édesrépapüré, esetleg zabkása. Speciális karácsonyi sört, a Juleøl-t isszák, amely szokás honnan származhatna, ha nem a vikingektől? Ők a szent sört az isteneik - Odin, Frøy es Njord – egészségére, a békere és egy jó év érkezésére itták. 
Új-Zélandon, bárány, lazac és sonka is gyakran kerül az asztalra, ráadásul a hely sauvignon blanc és a lazac párosításánál kevés tökéletesebb dolog létezik. Olaszországban sokfogásos ünnepi menüvel készülnek, ami gyakran hét-nyolc fogásos. Az asztal dísze lehet a pármai sonka, a marhahús, a nyúl, a bárány- és sertéssült, de a tenger közeli helyeken gyakran esznek halat, kagylót, rákot, polipot. A panettone és panedoro készítése ma már külön iparág, főleg hogy az édességet díszes, gúla formájú papírdobozba csomagolják és szalaggal kötik át. A dobozokat minden évbe újratervezik, és ahány gyártó, annyiféle szín és minta létezik. Ami a dobozokban van, az viszont többé-kevésbé ugyanaz: foszlós, aranybarnára sütött narancsillatú mazsolás kuglóf.
Ausztráliában a karácsony a BBQ-k ideje. Nagyon sokan mennek ilyenkor a tengerpartra, ahol hatalmas szabadtéri sütéssel, iszogatással töltik az ünnepet. Marha, bárány, kenguru, persze sok-sok zöldség köt ki ilyenkor a sütőrácson. Grönlandon a fóka és a bálnazsírban sült sirály az ünnepi fogás, melyet régi módon, földbe ásva érlelnek, gazdagon körítenek rizzsel, burgonyával és salátával. Jamaicában a kecske és csirke curry az általánosan elfogadott, melyet szintén sok rizzsel, esetleg édesburgonyával, mangóval, papajával tálalnak. Dél-Afrikában ilyenkor nyár van, akárcsak Ausztráliában, ráadásul angolszász hagyományok dívnak, tehát pulyka és liba egyaránt kerül az asztalra, helyi chenin blanc vagy pinotage kíséretében. 
Persze már mi is komolyan készülünk az ünnepre, annál is inkább, hiszen tavaly sajnos nem lehettem idehaza, így a mostani év ebben is különleges nekem. Néhány nap múlva közzéteszem, hogy nálunk mi volt a menü, természetesen képekkel, leírásokkal. Végezetül pedig mindenkinek szeretnék nagyon boldog, áldott karácsonyt kívánni!

2011. december 20., kedd

A Czifray-féle szakácskönyv

Régóta vágytam-vadásztam erre a könyvre. Miért? A választ nem könnyű megfogalmazni, de megpróbálom: Szerintem a Czifray-féle szakácskönyv az egyik legfontosabb útmutató honi gasztronómiánkban, nélkülözhetetlen alapmű, ha úgy tetszik. Ráadásul úgy vélem, segítségével, elemzésével, gyakori forgatásával visszatérhetünk gasztro-identitásunkhoz, tán még azt is megfogalmazhatjuk végre (helyesen), hogy mi is a „magyaros”.

Czifray többek szerint a firenzei Habsburg-ágról származó és az első nagy magyar reformátornak számító, József nádor udvari szakácsa volt, mások szerint annak csak tanácsait elfogadó jogász és szabadértelmiségi, akinek „főző- és receptkönyve” először 1816-ban jelent meg Pesten. Az első magyar nyelvű szakácskönyv egyébiránt 1695-ben látott napvilágot Tótfalusi Kis Miklós tollából. A kolozsvári nyomdából kikerült Szakáts mesterségnek könyvetskéje, sokáig az egyetlen elérhető gasztrokönyv volt. Az 1829-ben kiadott (Czifray)szakácskönyv nem csupán gasztrotörténeti érdekesség, hanem olyan hasznos kézikönyv egy konyhában jártas asszonynak vagy férfinak, melyből könnyedén készíthet olyan fogásokat, melyek a reformkorban voltak népszerűek. Mai szemmel nézve ugyan kicsit furcsának, eddig ismeretlennek tűnik az akkori ízvilág, talán azt mondám – biztosan nem helyesen, főleg nem szívesen –, hogy „franciás” beütést tükröznek a közölt ételleírások. Különösen érdekesnek tartom, hogy általánosan alkalmazza a gyömbért, rengeteg féle mártást ajánl, gyakran feltűnik az articsóka, a zsírt és a vajat szinte egyenrangúként jeleníti meg, s a szívemnek oly kedves halételekből és a hazai konyhát szerintem az egyik legjobban jelző főzelékekből sincs hiány.

Elgondolkoztató, hogy kevesebb, mint kétszáz éve ott volt az asztalon a rák, a csiga, a teknősbéka, a spárga, nem uralt mindent a fűszerpaprika (új fűszer), de volt galamb, fácán, borjú, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A „magyaros” konyha tehát sokkal változatosabb volt, mint napjainkban, és csak úgy mellesleg, nem csak az arisztokrácia és a főúri konyha számára voltak elérhetőek, hanem az alakuló polgárság is jó étkeket kapott.  
Szeretném kiemelni, hogy a könyv külön fejezetet szentel a boroknak. Méghozzá teszi ezt olyan szakszerűen és lelkesedéssel, hogy egy mai „trendi” gasztrokönyvnek is becsületére válna. Már megjelenik a Champagniai bor, persze van Tokaji, ürmös és egyéb nyalánkságok, de az ecetességre hajlandó bor megjavítását is megtudhatta a még ’oly leleményes gazdasszony.

www.alinea.hu

2011. december 17., szombat

Blunz’n Gröstl

Ma Ausztria egyik emblematikus ételét szeretném bemutatni. Lehet persze azon vitatkozni, hogy ki és mit tekint annak, mondjuk én is tudnék még sorolni egy párat, de szerintem ez az egyik legfontosabb, ha nem városban, hanem vidéken jártok, egészen biztosan. Ja, kérem, az, hogy mi nem nagyon ismerjük? Hát igen, van pótolni való…

Egy a lehetséges tálalások közül
A Blunzengröstl Ausztria legendás egytálétele, két meghatározó alapanyagból, a véres hurkából és a burgonyából áll. Sógoréknél nagyon kedvelt és tényleg finom serpenyős szinte minden házias kosztot kínáló itteni vendéglő és étterem kínálatában fellelhető. Főként ősztől tavaszig kínálják, de ha van megbízható hentesünk, aki egész évben biztosítani tudja a hurkát, nyáron is lehet vele próbálkozni. Én eddig vagy három változatát ismertem (mindegyiket kinti munkahelyek példáiból), mire úgy gondoltam elkészítem a saját változatomat, vagyis inkább azt, ami nekem a legjobban ízlett.
Ez az egyszerű, leginkább „kapás” ételnek nevezett finomság, két szó kapcsolatából jött létre. A Blunzeebben az alakban nem más, mint a Blutwurst, vagyis németül a véres hurka, a gröstl szó pedig a pirítva (geröstet) szóból származik, persze mindkettő erős dialektussal. Tükörtojást van, ahol alapból, van ahol csak a vendég külön kérésére adnak hozzá, megint mások anélkül tálalják ezt az ételt, érdemes tehát rákérdezni.


Hozzávalók:
25 dkg véres hurka
40 dkg burgonya
1 nagy fej hagyma
só, frissen örölt bors, majoránna
káposztasaláta
frissen reszelt torma
csemegeuborka
1 db tojás

Elkészítés:
A véres hurkát kb. 1,5 cm-es, a burgonyát nagyjából fél centis karikára, a vöröshagymát apró kockára vágom. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítom a zsiradékot, melyben üvegesre pirítom a hagymát, néhány perccel később pedig hozzáadom a burgonyát. Körülbelül 5-8 perc elteltével mehet hozzá a karikára vágott véres hurka és együttesen még tovább pirítom. Sóval, borssal, majoránnával ízesítem, majd tükörtojással, snidlinggel, petrezselyemmel meghintve tálalom. Szinte mindenhol káposztasalátával kínálják, én viszont szeretem mellé a mustárt, a frissen reszelt tormát, és a savanyú uborkát is.
Szerintem egy testes vörösborral, pl. merlot-val a legjobb, ám mivel képzeletben Ausztriában vagyunk, legyen inkább egy St. Laurent, mely az egyik legautentikusabb bor a Lajtán túl.

2011. december 15., csütörtök

François Chartier - Az ízek harmóniája

Közeledik a karácsony, s ez sok mindenben érezhető. Különösen igaz ez a gasztronómiai könyvek területére, hisz gondoljunk csak bele, még a szűkölködő családoknál is megpróbál valami finomat, különlegeset varázsolni a ház asszonya (vagy ura). Tehát jó alkalom arra, hogy egy kis gasztro-könyv kerüljön a fa alá. A következő egy hét alatt több különböző könyvet is ajánlok, mert olvasni még mindig jó és hasznos… Most az Alinea kiadó csomagjával kopogtatott a postás, benne pedig három, igen jó könyv lapult.

François Chartier - Az ízek harmóniája komoly mű, ezt már leszögezhetjük az elején! 
A szerző több mint húsz esztendeje kutatja az ételek és italok összetevőit, miközben ír, szaktanácsadóként dolgozik, szóval sűrűn telnek hétköznapjai. Nem egyszerűen borhoz ajánl ételt és fordítva, hanem a gasztronómia mögött rejlő molekuláris hatásokat mutatja be. Étterem- és konyhafőnökök, szakácsok, sommelier-ek, felszolgálók tanulmányaihoz hozzátartozott eddig is, hogy a gondolati vagy gyakorlati harmonizálásból kiindulva párosítsanak ételeket és italokat. Viszont az elmúlt tíz-tizenöt évben gasztronómiánk gyökeresen megváltozott! Sok új technológia, új vagy újból felfedezett alapanyagok, a fúziós konyha és persze az állandó innováció azok, melyek az új útirányt jelzik. Mi a fino és az oloroso, mi a kapszaicin, milyen kapcsolat van az eper és az ananász között, mi a közös a menta és a sauvignon blanc illat- és ízjegyeiben, miért illenek a sajtok többségéhez a fehérborok, vagy még egy érdekes kérdés: milyen az összefüggés a tölgyfahordó és a grillezett vörös húsok között? Olyan kérdések és válaszok ezek, melyek sokszor alapjaiban határozzák meg az ételek és italok párosítását.

Rendkívül érdekes, formailag is élményt nyújtó, de ugyanakkor szórakoztató könyv, ám szerintem inkább gyakorló szakembereknek, mintsem kezdő szakácsoknak vagy háziasszonyoknak ajánlható. Rengeteg információt ad át, ezért fontos kiemelni, hogy valószínű sokan nem fogják egyszerre befogadni a tartalmat. Érdemes jól megfontolni és nem utolsó sorban kipróbálni a tanácsokat, tehát kóstolni-párosítani, és megint csak kóstolni-párosítani. Szerintem így lesz igazán értelme a könyvnek, s ezáltal elkerülhetitek azt is, hogy pusztán egy elméleti kézikönyv maradjon a polcon. Attól azonban mégis tartózkodnék, hogy szakkönyvnek minősítsem, inkább maradjunk annyiban, hogy szinte önálló kategória.

Itt rendelhetitek meg: www.alinea.hu

2011. december 12., hétfő

Krainer

Én sülve szeretem...
Ez a név, ez az első látszatra egyszerű, idegen szó nem sokat jelent nekünk. Inkább a határainkon túl – elsősorban Szlovéniában, Horvátországban és Ausztriában – népszerű kolbászt takarja. Úgy gondolom, hazai kolbászféléink igen jók, kóstolgassuk, fogyasszuk is bőszen őket, de mivel lassan a disznóvágások szezonjába érünk, aktualitása miatt, néha nem árt egy kicsit kalandozni ezen a téren is.

Miért is különleges ez a készítmény, a válasz egyszerű: mert eredetileg csakis Szlovéniában, szlovén húsból készül(hetne). Azért a feltételes mód, mert jelenleg ausztriai cégek is nagy mennyiségben állítják elő, hiszen a terület valaha az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Ettől függetlenül odahaza már elnyerte a Protected Geographical Indication (PGI), vagyis az eredetvédett termék címet. A Krainer egyike Szlovénia legfontosabb gasztronómiai termékeinek. Eredeti neve: Kranjska Klobasa, de ismert Kransky Sausages, Carniolan Sausages, Krainer Wurst néven is. A klobasa természetesen kolbászt jelent, a Kranjska pedig a régió, Krajna nevéből ered. Kransky néven Észak-Amerikában, Ausztráliában is elterjedt, ahová a szlovén kivándorlók által jutott el.

Hivatalosan 1896-tól származtatják, de néhány forrás 1858-ra teszi említését. Eredeti receptje szerint háromnegyed rész aprított sertéshús, negyed rész marhahús és szalonna alkothatják. Kevés víztartalom, só, bor és fokhagyma, ezek a megengedett fűszerek. 
Az előkészített és ízesített tölteléket hagyományos sertésbélbe töltik, majd a szokásos módon párokat formáznak. A Krainer általában 12-16 cm hosszú, súlya pedig 180-200 gramm között mozog. Hagyományosan meleg, körülbelül 70 fokos füstön érlelik, bár újabban lehet találkozni füstöletlen változatokkal is. Amit én vásároltam Ausztriában, természetesen eredeti szlovén volt (KOŠAKI TMI d.d. Maribor)-tól származott, és füstölt, kóstoltam már más változatokat is, de szerintem ez a legjobb.
Ha az előbb említettem már Ausztriát, akkor szólnom kell a Käsekrainer-ről is, ez ugyanis nem tekinthető eredetinek, viszont a sógoroknál igen népszerű. Állítólag valamikor a 70-es 80-as évek fordulóján alakult ki. Ebben az esetben az eredeti recepthez 20%-os, felkockázott Ementáli sajtot adnak.

A Krainer-t természetesen lehet főzni és sütni is, én például az utóbbira szavazok. Nyáron persze semminél sem jobb a szabadtéri grillezés, ráadásul a faszénparázson sült kolbász illatánál és ízénél kevés jobb dolog létezik. Akár a hagyományos, akár a sajtos változat mellett döntötök, a lassú, kíméletes, alapos sütést javaslom. Legyen a kolbász kívülről szép ropogós, és a belseje is süljön meg rendesen. Frissen reszelt tormával, mustárral, esetleg erős paprikával és friss kenyérrel nagyon finom. Ausztriában gyakran baguette-be teszik, és a Hot-dog-hoz hasonlóan fogyasztják. Kedvelt téli csemege karácsonyi vagy ádventi vásárokon.

2011. december 8., csütörtök

Magyar Konyha december

Szinte pontosan egy esztendővel ezelőtt jelent meg a felújított Magyar Konyha Magazin. Aki figyelemmel kísérte a lap alakulását, nagyszerű esztendőt mondhat magáénak. Gasztronómiailag biztosan! S talán akkor sem túlzok, ha úgy fogalmazok, most felkerült a pont arra a bizonyos i-re.

A szerkesztők többsége ezúttal Pannonhalmára látogatott. Igazi kis gasztro körkép kerekedett ebből a kirándulásból. Bemutatják az Apátságot, a borászatot, az ott készülő nedűket, és hogy teljes legyen a kép, a Viator Éttermet és Borbárt. Várszegi Asztrik különösen érdekesen mesél a „a tökéletes egyensúly” megtalálásáról, gyermekkoráról, ízekről, alapanyagról, de egyrészt a helyszín, másrészt a közelgő karácsony miatt az egészet kicsit áthatja a vallás, a hit.
Alapanyagok tekintetében itt a tök, a kecskesajt, a csokoládé, utóbbi tekintetében pedig jó kis történeteket olvashattok a szaloncukorról.

Különösen tanulságos az interjú Kalla Kálmánnal, a magyar gasztronómia emblematikus alakjával. Ebből megtudhatjátok, hogy miként vélekedik a magyar konyha megújításáról, ételekről, és nem utolsó sorban, hogyan is éli manapság mindennapjait saját vendégházában, távol a poros és intrikus Budapesttől. Amit Kalla Kálmán elkezd, valahol gondolatban Szepsy István viszi tovább, persze „leszűkítve” szakterületére a szőlőre és a borra, méginkább a Tokajira. A beszélgetésből kiderül, egyszerűen nem érdemes másként tenni a dolgunkat, csak úgy van értelme, ha folyamatosan a legjobbat keressük.
Ha karácsony, akkor sokaknak egyértelműen a hal jut eszükbe. Mégis szégyenletes, hogy ma már a magyar szinte kizárólag ilyenkor fogyasztja az uszonyosokat. De ha már csak ilyenkor, hát adjátok meg a módját, találtok hozzá egy sereg kreatív receptet. Ha pedig már a témánál tartunk rengeteg ajándékötletet, kreatív megoldásról olvashattok, hogy az év egyik legszebb ünnepe még gazdagabb, még meghittebb legyen.

Végre elindult és teljes formájában működik a lap internetes oldala. Szívből ajánlom figyelmetekbe, ráadásul itt akár nyomtatott, akár online formában is előfizethettek a magazinra.