Goldenblog közönségszavazás végeredmény!

Nagyon vártuk már az idei Goldenblog közönségszavazásának végeredményét. Akárcsak tavaly, idén is először a közönség és a zsűri tízes listája látott napvilágot. A gasztro kategória igencsak tanulságos volt idén…

Tavaly 164 induló volt, ebből mi a 154. helyen végeztünk, ami reális képet adott az akkori helyzetről. Idén valamiért jóval kevesebben, egészen pontosan 112-en indultak. Örömmel jelentjük, hogy a Culinaricum a Ti segítségetekkel az 58. helyen "ért célba", és szerintünk a tavalyihoz képest ez hatalmas előrelépés. Igyekszünk meghálálni a bizalmat, sok remek téma van még a tarsolyunkban, és további terveink vannak, így továbbra is érdemes lesz követni minket!

Mindenkinek nagyon köszönjük a sok szavazatot!!! :-DD 

Őszi ízek a Magyar Konyhában

Igazi őszi ízekben pompázik a Magyar Konyha októberi száma! Ahogy sok művésznek is az ősz ad különös ihletet, töltést, így van ez a gasztronómiában is. Szakácsok, termelők, gomba és bogyó-gyűjtők, szőlészek-borászok slágeridőszaka ez, de az ínyencek, a gyakori étteremlátogatók is türelmetlenül várják az év egyik leggazdagabb, legizgalmasabb évszakát.

Fókuszban az ősz két slágere a gomba és a szilva. Milyen gomba okozta VII. Kelemen pápa és III. Károly magyar király halálát? Hány mérgező és hány ehető gombafajta van? Hol lehet gombára vadászni? Salamon Csaba megoszt mindent, amit eddig tudni akartál a gombákról, plusz érdekes-izgalmas róka- és császárgombás, valamint vargányás recepteket találsz. Ide kapcsolódik Saly Noémi spájz rovata is: megtudhatjátok, hogyan lehet eltenni a rizikegombát télire.

Kevesen foglalkoznak, írnak manaság a pincérekről. Mostanság divat sztárolni a legnagyobb séfeket, pedig még a leghíresebb szakácsok is gyakran hangoztatják: a vendéglátás csapatmunka, ebben pedig oroszlánrésze van a pincéreknek is. Cuki, a fröccsmester 33 éve van a szakmában. Az ő életútján keresztül sok mindent megérthetünk ebből a szakmából.

Aztán itt a szilva az egyik legegészségesebb őszi gyümölcsünk. A magyar szilvalekvárnak pedig nincs párja! Panyolán sajátos matematikán nőnek fel a gyerekek: egy mázsa lekvárhoz négy mázsa szilva kell, egy mázsa szilvából nyolcvan liter cibere lesz. A Magyar Konyha szerkesztői pedig meghívást kaptak Panyolára, szilvalekvár főzésre, aki pedig némi nemzetközi ízre vágyik, hát kóstolja meg a bajor szilváslepényt.

A Séfek és receptek sorozatban ezúttal Wolf András és Fekete Antonió került sorra. A séfek, akik bebizonyítják, hogy két dudás is megfér egy csárdában, azaz két jó séf egy konyhán. Receptjeik között szerepel a Fogas Kárpáti módra, canelloniba tekerve, Házinyúl vadasan és Háztáji kacsa káposztás tésztával.

A mangalicahús valódi értékét a korunkban különösen felértékelődött ízletesség, a porhanyósság, a finom márványozottság, a magas és egyenletes eloszlású zsírtartalom, és a jó takarmányból a zsírba oldódó zamatanyagok adják. A mangalica továbbra is a legsikeresebb hungarikum. Az őszi számban öt neves séf öt mangalicás receptjét találhatod meg.

A konyha ördögei sorozatban Nobu és Schreiner Gábor mutatkozik be. Hitvallásukon túl beszélnek az ötödik ízként számon tartott umamiról is. Ez a sem édes, sem sós, sem keserű, sem savanyú íz megtalálható például a paradicsomban, a sajtokban, a halfélékben, a spenótban és a japán konyhában használt konbu barnamoszatban is.  

A villányi pincesor nemcsak a borról szól! Legendákról, stifolderről, borlekvárról, jófajta sokác harapnivalókról is. Bár a borok minősége és sokszínűsége még mindig megelőzi a gasztronómiai kínálatot, ma már kimondható: Villányban is vannak ínyenc éttermek, az pedig csak hab a tortán, hogy mindegyikben fel lehet fedezni önálló stílust, egyedi elemeket.

Jó olvasgatást!

www.magyarkonyhaonline.hu/elofizetes-tajekoztato

Vörös Ökör fogadó

Sopronban, mint évszázados határvárosban, s vármegyeszékhelyen, már igen korán igény mutatkozott fogadók létesítésére. Az átutazók, a városba ilyen-olyan céllal érkező látogatók, katonatisztek, polgárok, vásározók, igényelték a jó kosztot és kvártélyt. Ennek kielégítésére nyílt meg a Vörös Ökör, mai helyén a Várkerület 73. számú ház áll.

Sopron 1880 körül. A jobb oldali emeletes ház mellett még az Aranyszarvas áll,
mellette a Magyar Király, melynek elődje volt a Vörös Ökör.

A fogadó első ismert említése 1595-ben történik községi ülésen (Sopron monogr. I. 58. lap). A szövegben világosan kifejezésre jut, hogy a városi kifőző mellett csak ez az egyetlen fogadó működik. A fogadót Czirák András üzemeltette, róla sok egyéb mellett az is tudható, hogy sírköve fennmaradt az utókornak, s ma a Liszt Ferenc Múzeum kertjében található. Az 1682-ben elhalálozott fogadós hamvai felett hordó és körző látható kifaragva annak a jeléül: a vendéglősnek maradt annyi ideje, hogy pintérséggel is foglalkozott. Valószínűleg az ő ideje alatt, 1676-ban, a hatalmas városi tűzvészben égett le először a Vörös Ökör. Egy másik nagy eseményét azonban már nem érhette meg a fogadós: 1688. október 10-én török követség érkezett a városba, mely innen igyekezett tovább Bécs felé. A Budát ekkor már elvesztett kontyos utazók a Vörös Ökörben szállottak meg, s három napot töltöttek városunkban (Csányi krónika. 140. lap). 1705-ben újabb háborús veszély érte Sopront: Vak Bottyán vette körül, s lövette gőzerővel, elsősorban a mai Kuruc-domb és környékéről, ennek következtében a Vörös Ökör immáron másodszor lett a tűz martaléka. 1778-ban úgy emlegeti a tanácsjegyzőkönyv, hogy Lendvay nevű tulajdonosa újjáépítette (63. lap). A századforduló körül, 1793. augusztus 3-án nem kisebb ember veszi meg a fogadót, mint a Legnagyobb Magyar apja, Széchényi Ferenc gróf, aki természetesen nem maga méri a bort, hanem egy Kolb nevű kocsmárosnak adta bérbe. 1801-ben viszont megint említésre kerül a hely, mert egy újabb bérlő veszi át annak üzemeltetését.

Ekkoriban a földszinten hét, az emeleten további tizenkét szoba volt (Pressburger Zeitung. 1795. 1011. lap). Úgy volt valahogy a soproni vendéglők sora, hogy akár a stafétafutásnál, egyik a másiknak adta át az idők folyamán a vezérszerepet. 1833-ban a Vörös ökör az élre került. Ugyanis ebben az évben Hofer Péter vette meg. Régi soproni család sarja volt, nagykereskedő és a maga korában a haladó polgárok vezetője, Széchenyi István egyik kitartó híve. Fő mozgatója a takarékpénztár megalapításának, amellett a Zeneegyesület támasza, egyúttal mint hegedűs is gyakori szereplője a hangversenyeknek. Az addigra már erősen leromlott állapotú fogadó az ő tulajdonában pompásan megújult. Erről azonban majd egy következő cikkben szólunk bővebben. 

Forrás:

Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században. (Soproni Szemle 1966/3.)

Kép: Soproni7.hu.

Krémsajtos süti feketeerdő dzsemmel

Ez a gyors, sütés nélküli torta vagy süti – szabadon választható – már vagy négy hónapja készült egy édességre ácsingózó hétvégén. Az inspirációt Kaldeneker Gyuri feketeerdő dzsemje adta, a másik pedig, hogy volt otthon mézes-kakaós keksz, ami előzőleg kissé keményre készült, viszont semmiképpen nem akartuk kidobni. Nagyjából ennyi a sztori…

Hozzávalók (6-8 személyre): 

20 dkg mézes-kakaós omlós keksz, kb. 20 dkg vaj,
1 tábla jó minőségű keserű csokoládé,

25 dkg krémsajt, 1 tasak zselatin, 1 tasak vaníliás cukor,

8 ek. feketeerdő dzsem (Kaldeneker lekvárosház),

1 kk. rumaroma

Összeállítás:

Törjük össze vagy daráljuk le a kekszet. Vízgőz felett olvasszuk fel a csokit és a vajat, majd keverjük hozzá a ledarált kekszhez, melyhez időközben a vaníliás cukrot is hozzáadtuk. Teszünk hozzá kevés rumaromát, majd összeállítjuk a tésztaalapot, ha kész belenyomkodjuk egy tálba. A feketeerdő dzsemet rákenjük a sütialapra, majd a kevés vízben felolvasztott zselatint a krémsajttal kikeverjük, és az egészet beborítjuk krémsajttal. Folpack-al letakarva egy éjszakát dermedjen a hűtőben.

A dzsemről:

"A népszerű feketeerdő tortáról mintázott lekvár. Cseresznyéből, csokoládéval, szederrel és kevéske mézes cseresznyepálinkával készítettem. Csökkentett cukortartalommal készült, így a gyümölcs friss íze, ásványi anyag valamint vitamintartalmának nagy része benne maradt az üvegekben."

Bor:

Az ital szempontjából kifejezetten szeretem ezeket az édességeket, mert igazi kihívás hozzájuk valami egyedit párosítani. Itt feltétlen el kell szakadni a nálunk még sokakban uralkodó édesség=Tokaji Aszú közhelytől. Egész egyszerűen, ami kizárja az a dzsem, ugyanis a cseresznye és a szeder édeskés-fanyarkás ízéhez nem fog illeni az aszú édessége. Én mindenképpen édes ízvilágú vörösbort választanék hozzá, lehet találni ilyet a hazai kínálatban is, de ha még biztosabbra akartok menni, válasszatok hozzá egy Ruby vagy egy Tawny portóit. Remek lesz a hatás!

Akarom, mert Makaron!

A makaron, akár tetszik, akár nem, divat! Ez a kis falatnyi boldogság, mely egyszerre szenvedély, kihívás, kreativitás. Állítólag aki egyszer megkóstolja vagy készíti, az menthetetlenül beleszeret. Nálunk ez még kimaradt, így érthető kíváncsisággal vettem kézbe a könyvet…

A T.Bálint kiadó megint egy remek könyvet jelentetett meg a gasztronómia szerelmeseinek. A gyönyörű fotók és kreatívabbnál kreatívabb receptek sokaságát rejtő Akarom, mert makaron! című könyvecske szerzője, a skót származású Jill Colonna, aki közel húsz esztendeje Párizsban találta meg élete párját, s ma már ott élnek gyermekeikkel közösen. Ez azt jelenti, hogy nem a levegőbe beszél, amikor meggyőződéssel állítja: Te is készíthetsz igazi, párizsi makaront, akár egy született francia – hiszen neki már nagyon is sikerült!

A makaron nem más, mint az alapanyagok tisztelete és precizitás, no meg sok kreativitás. Léteznek viszonylag egyszerű, klasszikus receptek (vaníliás, mandulás, citromos), nekem mégis sokkal jobban tetszettek a sós változatok, hovatovább az írónő kreációi (bangkok, másnapos, fűszermester).  

Jill ajánlása így szól: „Ha egyszer elkészíted, a rabjává válsz. A makaron elképesztően finom és egyedülállóan stílusos csemege. A családod és a barátaid is varázslat alá kerülnek általa: nyújtsd át nekik akár elragadó ajándékként vagy esküvői figyelmességként, lepd meg őket étvágygerjesztő és látványos makaron aperitiffel (legyen sós), amikor vendégül látod őket vacsorára, vagy rukkolj elő vele édes levezetőként az étkezés végén, mintegy megkoronázva azt. Csakhogy nem szükséges egy vagyont kiadnod makaronra, mert igenis el tudod készíteni Te magad!”

Jill lépésről lépésre, érthetően és kiválóan kalauzol végig valamennyi fázison, de egyben fanyar humorral is osztja meg tapasztalatait olvasóival. Teszi mindezt azért, hogy bárki képessé váljon ezeknek az aprócska, ízekben és színekben tobzódó kis csodáknak az előállítására – akárcsak egy született francia. 

Az elkészítésen túl pedig praktikus tanácsok a csomagolás, tárolás, fogyasztás, fagyasztás mikéntjéről. Ez ugyanis bármily meglepő, elengedhetetlen a makaron esetében. Számomra a legnagyobb meglepetést az hozta, hogy ezeket a kis csodákat nem szabad azonnal fogyasztani, hanem illő türelemmel minden esetben ki kell várni azt a 24 órát. Jó, nem?!

Ha kedvet kaptatok a makaron elkészítéséhez, illetve a könyvhöz, itt rendelhetitek meg.

www.tbkiado.hu/Akarom-mert-makaron-Jill-Colonna

Medvehagymás túrókrém

Reggelire valót szeretnék ajánlani! Most, hogy elfogytak a friss medvehagyma levelek, lehet lassan elővenni a finomságokat, amiket szezon alatt eltettünk. Nálunk sok este telt azzal, hogy a leveleket jó apróra összevágtuk, felaprítottuk, és befőttes üvegben olívaolajjal eltettük, mint a pesto-t.

Egy jól sikerült kis szabadnapon szedtünk több zacskóra valót, ebből este feldolgoztunk 2,8 kg-t, ha hinni lehet az üvegek űrtartalmának. Most azonban jöjjön a lényeg. Egy álmosabbnak induló hétvégi reggelen azon kaptuk magunkat, hogy valami friss, tápláló dolgot ennénk reggelire. Volt otthon túró, kefir, és várt ránk az üvegekbe zárt tavasz, vagyis az aprított, olívaolajban eltett medvehagyma. Az alapanyagokat egymás után a keverőtálba tettem, majd megsóztam, tekertem rá friss borsot (rózsa-fehér-zöld-fekete keveréke) és jó alaposan összedolgoztam. Ha sovány a túró, és úgy ítélitek meg, hogy elviselne még egy kevés olívaolajat, nyugodtan tehettek hozzá. Lehet csak magában fogyasztani, nálunk, mint ahogy a fotó mutatja, került hozzá csípős zöldpaprika és paradicsom.  

Tipp:

Bár már unalmasnak, vagy magától értetődőnek tűnik, mégis fontos, hogy nem mindegy milyen kenyérre, pékárura kenjük túrókrémünket. Mi egy jó kis rozs- és búzaliszt keverékéből készültet választottunk, azonban, ha ráakadtok vagy készítetek magatok diós kenyeret, nos, azzal az igazi.

Mór dicsérete!

Itt a Culinaricum oldalon különösen nagy becsben tartjuk a kézműves értékeket, legyen szó bármiféle ételről, hozzávalóról, borról vagy más italokról. Ezért is tetszett meg az a kis „ékszerdoboz”, amit még tavasszal fedeztem fel. Az pedig csak tovább növelte a bemutatás lehetőségét, hogy olyan borvidéken található, melyről az utóbbi időben nagyon kevés szó esik. Méltánytalanul…

Csetvei Krisztina, fiatal borásznő Móron tevékenykedik. A parányi, kézműves pincészet születése, amolyan mesebeli történet. Kriszta Szabadkán született, majd mire felcseperedett, azt vette észre, hogy egyszerűen csak belecsöppent a szőlészet-borászat világába. Véletlenszerűen jutott el Mórra is, amibe azonnal beleszeretett.  A kis szülői segítséggel megvásárolt régi présház-pincét úgy másfél esztendővel ezelőtt vehette birtokba, amit rövid idő alatt saját ízlése szerint alakított át.

A Móri borvidéken fél hektár olaszrizlinggel és kékfrankossal rendelkezik, de Somló is bekerült a képbe egy fél hektáros földterülettel az Ilona dűlőben, ahol olaszrizling és juhfark terem. Azonban nem éri be ennyivel: szeretne majd több területet, ahová ezerjót álmodott meg. A pincében pihenő borok szőlői részben saját, részben felvásárolt gyümölcsből készültek. Ám nem akárhogy! Hogy minél jobban kézben tarthassa a dolgokat, a felvásárolni kívánt szőlőterületek munkálataiban már a metszéstől kezdve részt vesz, így éppen csak a földterület nem az övé, de a gyümölcs az ő keze-nyomán érik, fejlődik nemessé.

Zsuzsi Bora 2011 (Királyleányka)

Halvány zöldes-sárga színnel kezd. Illata elsőre picit kénes, majd szellőzik, s bájos virágos jelleg mutatkozik. (Még később visszakóstolva, kicsit melegedve muskotályos jegyeket mutatott). Szájban alapvetően vegetális jellegű bort ismertünk meg, sok zöldalmával, friss szőlővel, cseppnyi egressel. Inkább karcsú, mint közepesen testes, de valahol a határon mozog. Szép karakter, elegancia, finom savak, jó textúra. Közepesen hosszú. Egy szezámmagos-kurkumás tőkehal remek társa lehetne.

1000jó 2011

Mór emblematikus szőlőfajtája! Színe halvány aranysárga, illata és íze a fajtára jellemzően, kissé visszafogott. Szájban ez a bor is alapvetően vegetális, de egy nagyon szép ásványosság is jelen van. Ezeket a jegyeket szépen öleli körbe a közepes test, egy kis olajos textúra és a markáns, de elegáns savtartalom. Komplex bor, mely hosszabb ismerkedést igényel, és nem szabad túl hidegen fogyasztani! Szívesen fogyasztanám filézettpulykacombbal, melyet sajttal és medvehagymával töltünk.

Fotó: Nagy Zsolt (Bor&Sodó)

Juhfark 2011 (Somló)

Gyönyörű halvány szalmasárga színű, kifejezetten minerális hangulatú bor. Illatban azonnal jönnek az ásványos jegyek, melyet egész kevés gyógynövényes (kamilla?)hangulat egészít ki. Ez a bor szájban már a testesebbek közé tartozik, igen határozott, karakteres fajta és terroir jegyekkel. Komplex, nagy jövőjű bor, de most még igen fiatal. Nagyon hasonlít az ezerjóra! Az ajánlat ebben az esetben: Szűzpecsenye rókagombás raguval :-)

Chardonnay 2011

Nagyon szép halvány aranyszínű bor. Számomra az általam kóstolt legszebb Chablis-kat juttatta eszembe. Az alapvetően zöldalmás, kissé hűvös, tűzköves jelleg aztán, ahogy melegedett a bor, egyre szebben hozta a leheletnyi tölgyfa hangulatot, így lett egyre inkább burgundi jellegű. Közepes test, sok ásvány és gyümölcs, igaz mindez kellő idő után. Ne kapkodjatok vele: minden percben újabb és újabb arcát mutatja! A karácsonykor fogyasztott füstölt lazacos-makrélás előételt juttatta eszembe, melyhez most is szívesen innám.

Kő-Papír-Olló 2011

A sejtelmes elnevezés olaszrizlinget rejt. Illatában virágokat és csonthéjas gyümölcsöket, ízben sok érett szőlőt, ásványosságot, zöldes jegyeket felvonultató bor. Remek egyensúly, ő már inkább egy testesebb „versenyző”. Komplex, savgazdag, olajos textúrájú, hosszú bor. Pirult rozmaringos szarvassonka tormamártással illene mellé, de én önmagában vagy érett kecskesajt mellé is el tudom képzelni.

Szóval, summázva: Régen nem volt módom ilyen klassz borsort végigkóstolni! Letisztult stílus, egyensúly, kreativitás, elegancia, de mindezek mellett a koncentráltság és az erő is megtalálható Kriszta boraiban. Mindenképpen megismerésre javasolt kis pince, bájos tulajdonosnővel. Ne hagyjátok ki!!!

Csetvei Pince

8060 Mór, Hársfa utca 6.

www.csetveipince.hu

A rétesekről II.

Míg az édes változatok évszázadokig uralták a rétesek világát, addig a sós változatok inkább a 20. században kezdtek terjedni, pedig első megjelenésük a kora újkorra tehető. Kialakulásukra nincs különösebb magyarázat, mindenesetre ma már ott tartunk, hogy töltik zöldséggel, hússal, tenger gyümölcseivel, egyszóval készítésének ma már semmi sem szab határt.

Cikkünk első részében jól kiveséztük az édes réteseket, készítettünk ezt-azt mi is, de én valahogy jobban izgalomba jöttem, amikor azt terveztük, milyen legyen a mi sós ízesítésű rétesünk. A sós rétesek első megjelenési formája alighanem a káposztás volt.  Első dokumentálása a 18. század végéről maradt ránk: 1793-ban Gvadányi József Rontó Pál fényes keresztelői lakomájára már készíttet káposztás rétest. Idővel sós réteseink töltelékeit illetően is alkalmazkodtak földrajzi helyükhöz, kialakultak a lokális ízek. Ahol az állattartás volt jellemző, ott sertés vagy csirkehússal, sajttal, kolbásszal, ahol a halászat adta fő megélhetést, ott hallal, ahol a zöldségtermelés, ott a legkülönfélébb terményekkel kezdték tölteni a réteseket. Az Őrségben mind a mai napig jellemző étel a tökös és karórépás rétes.

Kultuszételhez illően ma is rengeteg réteses vagy hozzá köthető fesztivállal találkozunk, valamilyen formában pedig szinte az összes szabadtéri rendezvényen ott találjuk. A Tárkányi-medencében, a Bükk hegység kapujában, az Egertől karnyújtásnyira fekvő Felsőtárkányban minden év szeptemberében megrendezésre kerül a Rétes fesztivál. Az ott készült rétesek töltelékeit tekintve több féle variáció megtalálható, kiemelkednek azonban az olyan érdekességek, mint a juhtúrós-sztrapacskás és például a pásztortarhonyás valamint ezek tetszőleges variációi.

Sopronban komoly hagyományai vannak a réteskészítésnek, ezt az első részben is említettem. A sós változatok közül kiemelkedik a káposztás, a babos és a burgonyás változat. A helyi gazdapolgárok hét közben gyakran fogyasztottak tartalmas leveseket, egytálételeket, ami után egy sós rétes valóban feltette a pontot arra a bizonyos í-re.

A mi sós változatunk ezúttal így fest:

Kurkumás-húsos rizses rétes

50 dkg darált sertéshús (lapocka)

1 fej vöröshagyma,

2-3 gerezd fokhagyma,

ízlés szerint csili,

olívaolaj, só, bors,

1 ek. őrölt kurkuma,

1 kk. őrölt kömény.

A vöröshagymát apró kockára vágjuk, olívaolajon pirítani kezdjük, majd hozzátesszük a darált sertéshúst és az ugyancsak felaprított fokhagymát. Addig pirítjuk, míg egy kis levet ereszt, majd hozzátesszük a fűszereket, és rövid ideig pároljuk. Amennyiben kevés lenne a folyadék, úgy azt lehet pótolni. Egy csésze mennyiségű párolt rizzsel összeforgatjuk, és hagyjuk kihűlni.

A rétestésztát hagyományos módon elkészítjük, majd a kinyújtott tésztára elszórtan helyezzük a tölteléket (ugyanúgy, mintha édes tölteléket készítenénk), majd óvatosan feltekerjük. Tepsibe helyezzük, a tetejét olvasztott vajjal megkenjük, és alacsony hőmérsékletű sütőben készre sütjük.

A tálaláskor egy kis tejföllel meglocsoltuk.

Tipp:

Még tovább fokozható a hatás, ha fokhagymás-kapros joghurtos öntettel kínáljátok. Mindenképpen ízletes fogás, de így aztán tényleg mennyei lesz :-P

Fekete tőkehal lencsekrémmel

Megint itt a péntek, aki teheti egyen ilyenkor halat! Legutóbb a Magyar Konyhában láttam egy érdekes lila káposzta krémet, és ez felcsigázott, gondoltam készítek valami hasonlót. Lila káposzta nem lévén, lencsét választottam.

A fekete tőkehallal készítettünk már fogást itt, akkor azonban nem esett szó róla, hogy igazából nem egy túl drága alapanyag. Enyhe, nem túl karakteres halízzel rendelkezik, így szerintem mindenképpen célszerű adni hozzá egy karakteresebb mártást.

Hozzávalók (2 főre):

50 dkg fekete tőkehal (fehér lazac/seelachs),
20 dkg lencse,

3 dl víz (alaplé, ha van)

őrölt tárkony, balzsamecet,

fehérbors, só,

babérlevél,

olívaolaj, vaj.

Az előzőleg beáztatott lencsét 3 dl vízzel együtt feltettem főni. Ha esetleg van zöldséges alaplevetek, érdemes inkább azt használni. Ízesítettem fehérborssal, sóval, babérlevéllel. 10 perccel később hozzáadtam a tárkonyt, majd a balzsamecetet, az egészhez egy teáskanálnyi vajat adtam és botmixerrel krémesítettem.

A halfiléket vaj és olívaolaj keverékén, serpenyőben, frissen néhány perc alatt megsütöttem, a legvégén tekertem rá friss borsot és sót, petrezselymes burgonyával tálaltam.

Ezúttal nem ajánlanék a fogáshoz semmilyen italt, inkább várnánk a Kedves Olvasók hozzászólásait, ők mit innának ehhez az ételhez? :-)

Pirult rozmaringos szarvassonka tormamártással

Befejező vadsonkás ételünk következik, legalábbis egy időre. Úgy érzem sikerült most kihozni annyit a vadakból, amire gondoltunk, így most egy kis időre pihentetjük ezt a témát. Ám korántsem véglegesen!

Évszázadokkal ezelőtt azt vallották, hogy a tormának „gonosságot elűző ereje vagyon”. Bizonyos országrészeken a farsangolás vége felé igen sűrűn fogyasztották – különösen húshagyó kedden -, mert bajelhárító szerként tekintettek rá, s egyben a tavaszi megújulás egyik jelképét is tisztelték benne.
Eltérően az eddigiektől, itt most nem írom le részletesen, hogy mit is tettünk a vadsonkákkal, hiszen korábban már elolvashattátok részletesen. Amire a bejegyzésen belül szeretnék kitérni, az a tormamártás. Ez a klasszikus évszázadokig folyamatosan szerepelt konyhánkban. Elmaradhatatlan volt a főtt marhahús mellől, sertésfejhez, marhanyelvhez, de bármiféle egyéb főtt vagy sült húsokhoz, zöldségekhez is kiváló kísérő. Én legutóbb egy Krenfleisch-ben találkoztam vele, ahol is a sült-főtt császárt készítették tormás húsként. Kiváló volt!

Dobos-leírás szerint készítettük a mártást: 

„Egy tormát gondosan megtisztítunk, azután igen finoman megreszeljük. Most néhány evőkanálnyi tejfölt egy kevés liszttel jól elhabarunk, a megreszelt tormát hozzá adjuk, kissé megsózzuk, továbbá adunk hozzá tört czukrot, aztán kevéske húslével felöntve kellő sűrűségűre elfőzzük”. Így tettünk mi is, s azután a megpirult sonkaszeletek mellé tettük a tormamártást, az egészet pedig házi szélesmetélttel kínáltuk!

A vadhúsokat ezúttal is a Vadvilág biztosította. Köszönjük!!!