Libacomb aszalt szilvás és sütőtökös burgonyagombóccal, lilahagyma lekvárral

A comb különlegesen finom része a libának! Számomra a máj és a mell után rögtön ez következik, de olyan alkalom is van bőven, mikor minden másnál jobban ácsingózunk utána. Érthető kíváncsisággal vártam hát ezt a párom által készített ételt, hiszen megtöltött burgonyagombócokkal még nem ettük...

A libacombokhoz…

…szükség lesz két jókora combra, két-három közepes ág rozmaringra, egész kevés libazsírra, sóra, őrölt és egész borsra, három-négy gerezd fokhagymára és egy Pataki-tálra.

A cseréptálat a fedővel együtt jól beáztatjuk. A combokat még előző este célszerű kis libazsírral, frissen őrölt borssal, sóval együtt bedörzsölni. A combokat a rozmaring ágakkal, egész borssal és a héjas fokhagymákkal együtt beletesszük a tálba, majd hideg sütőben, végig lassan, alacsony hőfokon készre sütjük. A comboknak kell egy jó másfél óra, a végén, ha szeretnétek, hogy kicsit piruljon, úgy a tál fedelét vegyétek le.

A burgonyagombócokhoz…

…kell négy darab jól megtermett burgonya (lisztes, vagy főzni való típus), két evőkanál liszt, egy tojás, frissen reszelt szerecsendió, hat darab aszalt szilva, úgy egy jó marék aprított sütőtök, libazsír, só, bors.

 A krumplit héjastól, enyhén sós vízben főzd puhára. Hűtsd ki, törd át, tedd hozzá a lisztet, a tojást, kevés zsírt, és gyúrd össze a tésztát. Tedd kicsit félre, míg a sütőtököt megtisztítod, apró kockákra vágod, kevés vajon, leheletnyi sóval, borssal kissé megpirítod. Készítsd elő az aszalt szilvákat is, ezeket vágd félbe. A tésztát nyújtsd ki, vágd fel négyzet alakú formára. Helyezz bele aszalt szilvákat és a megpirított sütőtököt, külön-külön, majd zárd össze, formázd gombóccá, és forró vízben főzd ki őket, amíg a fazék aljáról fel nem jönnek. 

A lilahagyma lekvárhoz…

…szükség lesz úgy fél kiló lilahagymára, egy löttyintés balzsamecetre, két-három evőkanál cukorra, borókabogyóra, kevés mazsolára, csipet sóra, két babérlevélre, kevés őrölt fahéjra, öt-hat szem szegfűszegre.

A hagymát célszerű félfőre vágni, majd egy serpenyőben kevés zsiradékon cukrot karamellizálunk, és néhány perc elteltével erre dobjuk a hagymát. Sózzuk, hozzáadjuk a fűszereket, kevés folyadékot, és ezután pároljuk. Amikor már úgy érezzük, hogy kellően puha, mehet hozzá a mazsola, majd a legvégén a balzsamecet. A végén még néhány percig érdemes összepárolni, s már kész is!

Minden mennyiség 2 főre szól!

Tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

Tipp:

Persze minden étel frissen a legjobb, ha azonban mégis megmarad, én azt ajánlom, hogy a combon lévő húst minél előbb szabadítsátok meg a csonttól. A libából kisült zsiradékba helyezve, némi kis zöld vagy csípős paprikával, esetleg paradicsommal együtt fenséges hideg reggeli vagy vacsora válik belőle!

Libamell sütőtökös csuszatésztával, sült céklával

Ahogy már jó előre jeleztem, idén is különös figyelmet szenteltünk a Márton-napnak. Az első libás fogás következzen most, melyet sajnos idő híján csak ma tudjuk posztolni. A tegnap tálalt fogást különlegességét elsősorban a rakott csuszatészta adja.

Hozzávalók 2 főre

2 db libamell,

20 dkg csuszatészta,

15 dkg sütőtök, 

2 ek. libazsír,

kb. 3 tk. só, 

frissen őrölt bors, 

közepes szál rozmaring,

2 ek. olívaolaj, 

10 dkg sajt,

2-3 gerezd fokhagyma,

6 db kisebb cékla.

Készítés:

A libamelleket megmossuk, befűszerezzük, kevés libazsírral is bedörzsöljük, és legalább fél napig a frigóba tesszük. A Pataki-tálat beáztatjuk, a melleket belehelyezzük, majd hideg sütőben, alacsony hőfokon kezdjük a sütést. A hőfokot lassan emeljük, és bő 50 perc alatt készre sütjük. A tál fedelét az utolsó az utolsó 10 percben levesszük.

A céklákat megtisztítjuk, félbevágjuk, kevés olívaolajjal, sóval, borssal és a fokhagymákkal együtt megsütjük. A sütőtököt szintén megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk, és ugyancsak megpirítjuk. Később, az előzőleg már félig főtt csuszatésztát a sütőtökkel együtt rétegezzük, fűszerezzük, a tetejére reszelt sajtot hintünk és tűzálló tálban készre sütjük.

Bor:

Persze mi más dukálna ehhez a fogáshoz, mint egy jó kis újbor. Lehet az akár kékfrankos, portugieser, vagy akár egy zweigelt is. Kerülhet az asztalunkra Mátrából, Villányból, de akár Sopronból is.

Tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

Magyar konyha – Dércsípte November

Ismét eltelt egy hónap, menetrend szerűen itt a friss Magyar Konyha. A liba, fürj, fogoly, kökény, csipkebogyó mellett sok-sok étel, recept és szekszárdi bor…

A magyar vízilabdasport legeredményesebb csapatkapitánya, Kemény Dénes, jelenleg pihen, vadászik, meg persze főz, főz és főz. Ha idehaza tartózkodik, a Galga-völgyébe, egy kis faluba tér, ahol minden szempontból megtalálta nyugalmát. A vele készített beszélgetésből kiderül, hogy olaszországi tartózkodása alatt szeretett bele a gasztronómiába, és az is, hogy ma már leginkább a vadakért rajong.

Dércsípte őszi bogyók, gyümölcsök a som, berkenye, kökény, galagonya, csipkebogyó, ilyentájt szinte kihagyhatatlan azoknak, akik veszik a fáradtságot és begyűjtik ezeket a természet adta ajándékokat. Egyedi ízük, jellegzetes karakterük miatt helyet érdemelnek a konyhában, de gyógynövényként is felhasználhatjuk őket. Aki pedig bizonytalan lenne elkészítésüket illetően, bizton örömmel fogadja a recepteket is.

Kovács Gyula pórszombati erdész 1600-féle régi magyar gyümölcsfa-fajtát nevel kertjében, köztük olyanokat is, melyek már csak nála lelhetők fel. És mivel a göcseji ember a gyümölcsfeldolgozás egyik leghasznosabb módjának a pálinkakészítést tartja, a szabad pálinkafőzés két éves évfordulójára Kovács Gyula meghirdette az első göcseji pálinkamustrát. 
Az ősz a vadmadarak szezonja is egyben, a fürj, fogoly, fácán ilyentájt gyakran kerül az éttermek, vendéglők étlapjára, de ha szerencsések vagyunk élelmiszerüzletekben, piacokon is összefuthatunk velük. S ha már van vadmadarunk, adódhat a kérdés, hogyan készítsük el? Ötletek, tippek, titkos helyek a lapban!!!

"Míves magyar konyha leheletnyi mediterrán beütéssel." Így jellemzi konyháját Tarjáni Balázs, egy kőszegi étterem tulajdonos-konyhafőnöke. René Redzepi pedig – akit csak a világ legjobb séfjeként emlegetnek – arról mesél, hogy milyen is az „északi konyha”, milyen is volt, mikor Grönlandtól Izlandig gyűjtötte a tapasztalatokat, de az is kiderül az interjúból, hogy, aki hozzá jelentkezik szakácsnak, jobb, ha felkészül rá, hogy a napot az erdőben, gyűjtögetéssel kezdi. A koppenhágai étterem séfje az alapanyagok többségét hajnalban a környező erdőkben és a tengerparton gyűjti össze.

A Magyar Konyha a hazai borvidékek sorában, most Szekszárdra látogatott. Márc, szajmóka, pekeskifli, stifolder, fuxli, kadarka, bikavér, s a legjobb helyek a borvidéken! 

Lecsengésként pedig Auguszt Olga egy kis Ekler fánkot „tálal”, de nem illik megfeledkezni Saly Noémi rovatáról sem, ahol természetesen most is szezonális finomság, szőlőlekvár vagy –zselé készül.

www.magyarkonyhaonline.hu

Libamáj almával és tokajival

A libamáj és a tokaji házassága nem újkeletű, mégis a rendszerváltás után kezdték újra elővenni a témát. Mi is ezt tesszük most, elsősorban persze aktualitása miatt. A libamáj ugyanúgy megmaradt hamisítatlan magyaros ételnek, mint a tokaji nemzeti borunknak. A másik ok, amiért feldobjuk a témát,  hogy a legtöbben mind a mai napig elsősorban édesség mellé tudják elképzelni nemes borunkat.

A most készülő fogás megtalálható a franciáknál, a briteknél, de ez a kreáció "magyaros", legalábbis abban az értelemben, hogy minden alapanyag hazai benne. Itt van a libamáj (alföldi), Szabolcsban kitűnő minőségű almák teremnek, csak még valami kis finesz, valami kis csavar kellene hozzá, amitől aztán tökéletesen „magyarrá” avathatjuk ezt az ételt. A tokaji bor hozzáadása végérvényessé tette a hatást...

A libamáj évszázadok alatt emblematikus ételünké vált. Annak ellenére, hogy bővelkedünk az alapanyagban, mára sajnos nem sok olyan libamájas ételünk maradt, mely világhírű lenne. Gyakorlatilag az 1990-es évek elejétől beszélnek arról, hogy libamájat újra vissza kell helyezni az őt megillető helyre, s akkor indultak el az alapanyaggal kapcsolatos újbóli kísérletek is, valamint kezdték el száműzni az éttermek és vendéglők étlapjukról a rántott libamájat (néhány helyen még mindig ott van). És pontosan ekkor, külföldi bor és gasztronómiai szakértők hívták fel a figyelmet arra is – sauternes-i példákból kiindulva –, hogy a Tokaji Aszú, illetve a nemes, késői szüretelésű borok remek párt alkotnak egy jól elkészített libamájjal. 

Hozzávalók:

4 szelet libamáj,

3 db piros jonatánalma,

8 cl Tokaji Aszú, vagy késői szüretelésű édes bor,

1 púpozott ek. kristálycukor, néhány szem szőlő,
1-2 darab felezett aszalt sárgabarack,

só, frissen őrölt bors, kb. 1 evőkanál vaj.

Az almákat tisztítsuk meg, szúrjuk ki a magházát, majd vágjuk félkör alakú szeletekre. A libamájból vágjunk négy egyforma szeletet, tegyük száraz serpenyőbe, óvatosan sózzuk, borsozzuk, és mindkét oldalát süssük meg. Vigyázni kell, mert hamar megsül (kb. 1,5-2 perc kell minden oldalon), és nem tanácsos túlsütni. Akkor a legjobb, ha a belseje szinte krémes. Egy másik serpenyőben vajat olvasztunk, ebben a kristálycukrot karamellizáljuk, majd beletesszük az almaszeleteket is. Néhány percig pirítjuk, mehet hozzá a néhány szem szőlő és a kajszi, felöntjük tokajival, és addig pároljuk, míg a szaft besűrűsödik. 

Tálalás:
Friss briósból szeleteket vágunk, erre halmozzuk a megpirult, párolódott gyümölcsösalmaszeleteket, a libamájat pedig a tetejére helyezzük. Díszíthetjük aszalt sárgabarackkal, szőlővel. Forrón tálaljuk.

Persze kíváncsiak lennénk a Ti tapasztalataitokra is. Mi a véleményetek a libamájról, a különböző készítési lehetőségekről?

Gordon Ramsay egy változata...

Liba, liba, liba! (előzetes)

Jövő héten Márton-nap, ezért liba lesz libával, már jó előre szólunk! Három különböző étellel is készülünk, melyek mindegyike természetesen más és más lesz. Érdemes figyelni a blogot!

Idézet tavalyról: "Ilyentájt rendszeresek voltak a vásárok, lakomák, összejövetelek, mulatságok. Ez a napfordulópontnak számított a naptárban és a mezőgazdasági közösségek életében is. Ekkora ért véget gazdasági év, ekkor takarították be a termények nagy részét, került a jószág az akolba, és erre az időre érik meg az újbor, hízik meg a liba, egyáltalán ekkor kezdődik meg a téli élet. Magyarországon a lúdevésnek két nagy időszaka van, ez pedig a május és a november.

Pikáns húsos káposzta

Ezt az ételt vagy két éve, mondjuk úgy, improvizálásból sikerült elkészíteni. Nem volt benne semmi tudatosság, inkább az volt az irányelv, hogy ami otthon van, abból kell valamit összehozni. Mondhatom, isteni lett, s ha valaki szereti a töltött káposztát, és a disznóvágás utáni készítmények pirított változatát, az nem fog csalódni.

Hozzávalók (2 főre):

50 dkg vágott savanyú káposzta,

2 db babérlevél,

4-5 egész bors,

olaj, zsír,

fűszerpaprika,  

3-4 karika véreshurka,

3-4 karika Dürre kolbász,

3-4 szelet füstölt sertéscomb.

A dolog úgy indult, hogy a töltött káposzta készítésekor a vágott káposzta arányát kissé elméreteztük, így abból maradt még akkor is, mikor a töltelékek elfogytak. A káposzta minősége persze nagyon fontos, nálunk a helyi piacon azonban (péntekenként)mindig van megbízható forrás, a vágottra és a savanyított fejre egyaránt.

Elkészítés:

A vágott savanyú káposztát megkóstoljuk, ha szükséges átmossuk. Egy kisebb lábosban zsírt hevítünk, erre tesszük a káposztát, majd egész enyhén megpirítjuk. Fűszerezzük sóval, teszünk hozzá egész borsot, kevés fűszerpaprikát, babérlevelet, felöntjük vízzel, és lassú tűzön készre főzzük. Az elkészült káposztát az ismert módon berántjuk, de vigyázzunk arra, hogy túl sűrű se legyen.

Ha a káposzta már majdnem elkészült, hozzálátunk a „húsok” elkészítéséhez. Kevés olajon megpirítjuk a felszeletelt véres hurkát, a Dürre kolbászt (osztrák speciális szárazkolbász) és az ugyancsak felszeletelt füstölt sertéscombot. A szeletek mindkét oldalát megpirítjuk, s ha elkészült a káposztához adjuk. Friss kenyérrel a legjobb!

Spagetti paradicsomos húsgombóccal

Ezúttal egy Közép-Olaszország-beli klasszikusra, a Spaghetti alla chitarra con le pallottine-re emlékeztető fogást készítettünk! Azaz, hogy pontosítsunk, nem eredeti chitarra-val, hanem közönséges spagettivel tálaltuk, és a gombócokat nem pirítottuk, hanem főztük. S, hogy mi a különbség…?

A Spaghetti alla chitarra con le pallottine az olaszországi Abruzzo tartomány hagyományos fogása, több száz éve folyamatosan jelen van a régió konyháin. A chitarra szó egyébként gitárt jelent, esetünkben pedig a La chitarra-n egy fakeretben elhelyezett fém (vagy nylon)húrokat értünk, melyre ráfektetik a gyúrt tésztát és a sodrófával egyszerűen ráhengerelnek, a húrok pedig elvágják a tésztát.

Szeretjük is ezeket az ételeket, pláne, ha nem túl bonyolultak, jól értelmezhetők, hiszen azért vagyunk, hogy együnk, s élvezzük az ízeket! Ha a konyhai teendők jócskán meghaladják az élvezet időtartamát, én mindig elbizonytalanodom. Ennél a fogásnál ez a veszély azonban nem fenyeget… 

Kell hozzá:

fél kg pulyka vagy sertés darálthús,

1 fej vöröshagyma,

2 tk. őrölt kömény,

1 tojás,

só, bors,

3 ek. kukoricadara,

400 gr. házi paradicsomlé,

3 ek. olívaolaj,

1 babérlevél,

2 tk. őrölt rozmaring,

kevés cukor,

1 csom. spagetti (durum),

4 gerezd fokhagyma.

Elkészítés:

A darált húst fűszerezzük, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, a kukoricadarát, a tojást, a fűszerek felét, majd jól összegyúrjuk. Érdemes pár órát hagyni, hogy érjenek az ízek, legjobb egy egész éjszakát hűtőben pihentetni. Később nagyjából 3-4 cm átmérőjű gombócokat formázunk, és forró vízben kb. 8-10 perc alatt megfőzzük őket.   

A mártáshoz olívaolajon üvegesre pirítjuk a vöröshagymát, jöhet hozzá a paradicsomlé, majd sózzuk, borsozzuk és a fűszerek másik felét is hozzátesszük, kicsit megcukrozzuk. Hozzávetőleg negyed óra alatt, közepes tűzön addig főzzük, míg a mártás besűrűsödik. A folyamat végén a kifőtt gombócokat is a mártásba tesszük.

A kifőtt spagettit tálaláskor kissé feltekerjük, a tetejére gombócokat helyezünk, és a paradicsommártással együtt adjuk az asztalra.

Bor:

Stílszerűen persze egy nem túl testes Chianti Classico illik hozzá, de ha szeretnétek bor terén idehaza maradni, akkor számításba jöhet, mondjuk egy portugieser Villányból, egy zweigelt Sopronból, de jó lehet hozzá akár egy siller is Szekszárdról. A közelmúltban egy érdekes héjontartott szürkebarátot volt módom kóstolni a Skrabski pincétől, szerintem szintén illene hozzá. 

Az említett tésztáról itt egy jó kis video:

Mozzarellás-tepsis burgonya, medvehagymával

Nagyon egyszerű, igazi hétköznapi ételt szeretnék ajánlani. Nagyevőknek, igazi hús-megszállottaknak, akár köret is lehet, de szerintem önmagában is igen finom. Ja, és az időfaktor sem elhanyagolható tényező: előkészületekkel együtt megvan egy óra alatt! Ami viszont szerintem mindennél fontosabb volt: egy igazi, minden ízében tavaszias, tápláló és mégis könnyű fogás!

Metódus:-)

Vettem nyolc nagyobb krumplit, egy szál sárgarépát, megmostam, a répát meg is pucoltam, de a krumpli héját rajtahagytam, mert szeretjük, ráadásul most igen vékony is volt. Három fej vöröshagymát először félfőre vágtam, majd nagyjából centis vastagságú darabokra szeltem, ezt tettem a burgonyával és a répával is. A felaprított zöldségeket kivajazott tepsibe tettem, egész kevés vizet is öntöttem bele, majd sóval és frissen őrölt rózsa-zöld-fehér-fekete bors keverékével fűszereztem. Hozzávetőleg 10 dkg vajat rátördeltem, az egészet összeforgattam, lefóliáztam és kétszáz fokos sütőbe tettem. Fél óra elteltével a fóliát levettem, az ujjnyi vastag csíkokra szelt húsos sonkát ráhalmoztam, és még húsz percre visszatettem. Az utolsó 10 percben az előzőleg szintén csíkokra vágott mozzarella sajttal beborítottam, és hagytam, hogy szépen ráolvadjon. Jó szokásunknak megfelelően, a néhány hónappal korábban apróra vágott és olívaolajban eltett medvehagymával fogyasztottuk. Isteni!

Bor: 

Ha medvehagymával együtt fogyasztjátok, akkor karakteres, minerális, nagysavú somlai furmintot, ha anélkül, inkább egy krémesebb struktúrájú chardonnayt javasolnék hozzá.

Ha pedig se ez, se az nem szimpatikus hozzá, igyatok mellé egy jó fröccsöt vagy egy pofa sört! :-)

Grammelknödel

Ez a specialitás – tudomásom szerint – elsősorban az ausztriai Burgenlandban népszerű, bár forrásokat egész Ausztria szerte találtam. A most bemutatásra kerülő receptet a Lajta mellől hoztam nektek, amikor egy Heurigerben dolgoztam. Érdekes kombinációnak tartom, jómagam is kóstoltam, azt pedig jelenthetem, hogy a hozzánk járt vendégek egyik legnépszerűbb, legtöbbet rendelt étele volt.

Az elnevezés szó szerint tepertős gombócnak fordítható. Viszonylag egyszerűen elkészíthető finomságról van szó, mely ráadásul igen tápláló is. Sarkalatos pontjai, a jó minőségű tepertő és a megfelelő burgonya.

Fotó: oberoesterreich.at

Hozzávalók (kb. 2 főre):

25 dkg ropogós tepertő,
fél fej apróra vágott vöröshagyma,
csipet apróra vágott petrezselyem,
só, bors, ízlés szerint,

kevés zsiradék.

A burgonyagombóchoz:

50 dkg lisztes burgonya,
15 dkg liszt,
1 tojás,
só, kevés zsír (vajjal is lehet).

A káposztához:

50 dkg savanyú káposzta,
2 dl húsalaplé, 
1 teáskanál só,
2 evőkanál cukor,
2 babérlevél,
4-5 borókabogyó,
1 teáskanál őrölt kömény,

kevés zsiradék.

Elkészítés:

Először a káposztát kezdjük el készíteni, ennek kell a legtöbb idő. Hagyományos módon párolt káposztát készítünk, a zsiradékon kissé lepirított, karamellizált cukorhoz hozzátesszük a káposztát. A lére most nem lesz szükség, sőt, ha túlságosan savanyú lenne, mossátok át egy kis vízben. Miközben készül, lehet hozzáadni a fűszereket, és amíg puhul – ha szükséges – az elpárolódott levet időnként húsalaplével pótoljátok.

Ezután lehet hozzákezdeni a burgonyagombóc összeállításához, mely szintén pofonegyszerű. A burgonyát héjában tegyétek fel főni, majd, ha készen van, törjétek össze, adjátok hozzá a lisztet, a tojást, és egy kis zsírt. Ez nem kell, hogy több legyen egy teáskanálnál, de aki gondolja, vajat is használhat. Jól dolgozzátok össze, majd hagyjátok egy kicsit pihenni.

Fél fej vöröshagymát vágjatok a lehető legapróbbra, kissé pirítsátok elő, majd adjátok hozzá a tepertőt. A pirítást elegendő néhány percig végezni, eközben tehettek hozzá ízlés szerint sót és borsot, a legvégén pedig egy csipet petrezselymet.

Ha elkészült a töltelék, máris dolgozhatjátok bele a gombóc tésztájába. Akkor lesz jó, ha max. 5cm átmérőjű kis gombócokat formáztok. Ezután bő vízben főzzétek meg, ha pedig elkészült a párolt káposztával és pörköltszafttal körítve fogyasszátok.     

Rhône-völgyi ízeken…

A Rhône a világ egyik leghíresebb „borfolyója”. A svájci Alpokban ered, majd nyugat felé veszi az irányt és belefut a Genfi-tóba. Francia részen keresztülfolyik Savoie ültetvényein, Lyon-tól pedig délre veszi az irányt, hogy mintegy 400 km után a Földközi-tengerbe folyjon. Útközben fekszik a legjobb Rhône-i borokat termő régió, mely több mint nyolcvanezer hektárjával a második legnagyobb egybefüggő, minőségi bortermeléshez köthető terület a világon.

Mint Franciaország többi részén, úgy a Rhône-völgyében is létezik megkülönböztető, hierarchikus sorrend a borok között is. A kategória alján vannak az általános Côtes du Rhône megjelölésű borok, melyek majdnem teljesen délről származnak, bár elvileg bárhol termelhetnék őket a régión belül. Erről a Dél-francia területről akadt a kezembe múltkor egy nagyszerű 2010-es bor. A nedű az 1859-ben alapított Ogier-házból származik. A Châteauneuf-du-Pape-ban székelő vállalkozás saját termesztésű és felvásárlású szőlőkkel, valamint borokkal foglalkozik, tehát termelő és egyben négociant is, ami borfelvásárló kereskedőt jelent.

A Heritage fantázianév alatt egy Côtes du Rhône vörös áll. A grenache -syrah- mourvedre házasítás fajtái egytől egyik őshonosak az említett régióban. A syrah intenzív színagyagot (mély rubinvörös), bőrös, földes jegyeket, közepes, de érett tanninokat és fűszerességet (sok feketebors) biztosít. A grenache-ra a gyümölcsösség (feketeribiszke, érintésnyi szeder), a viszonylag magas alkohol, míg a mourvedre-re, elsősorban a karakteres savtartalom és testesség a jellemző. Ha házasítjuk ezeket a fajtákat, az együttes hatás sokkal kedvezőbb, mint ha külön-külön fogyasztanánk őket. Teljes mértékben helytálló ez itt is!

A bor 7 Euro alatti kategória. Nagyon szépen illeszthető vadakhoz, marhahúsokhoz, különösen akkor, ha úgy készítjük, hogy az minden pillanatában vörösbort kíván. A saját archívumunkból én legszívesebben ezt az ételt párosítanám hozzá.

Egészségetekre!