Talán mondanom sem kell, hogy nagyon szeretem az egyszerű, rusztikus hagyományos, magyaros ételeket. Jó, de mi az, hogy magyaros – zajlik immár évek óta a bársonyos vita. A kérdés egyébként jogos, hisz sokan, sokféle képen értelmezik nemzeti konyhánkat. Szerintem ez az étel benne van az első tízben!
Eddig még nem sikerült kiderítenem honnan származik, mikor jött divatba készítése, mindenesetre négy szakkönyvet is fellapoztam, s nem találtam benne említést. Azt mindenesetre tudni, hogy elsősorban a Dél-Alföldön, különösen Szeged és Makó vidékén elterjedt. Előfordul Baján, a Tisza felsőbb részein, a Balatonon, a Velencei-tó környékén és Nyugat-Magyarországon, a Fertő-tó partjainál is. A többség pontyból (tükörponty a legjobb) készíti, érdemes azonban próbát tenni a szürkeharcsával, miként azt is számításba kell venni, hogy bár a nagyobb, éltesebb példányok húsa zsírosabb, erre a célra azonban különösen ajánlottak.
Hozzávalók:
halfilé,liszt,
pirospaprika,
só, bors, zsír,
lilahagyma.
Elkészítése:
Haltepertőhöz mindig a halfilék alsó (hasaalja) részét használjuk. Első lépésként egy tálba lisztet öntünk és teszünk hozzá jó minőségű őrölt pirospaprikát. Összekeverjük, majd a halfilét kockára vágjuk (lehet csíkokra is), fűszerezzük sóval, borssal. Nem használok hozzá mást, mert azt szeretném, hogy a hal valódi íze domináljon. Az összevágott halhúst finoman beleforgatjuk a paprikás lisztbe, majd forró zsírban ropogósra sütjük. Néhány perc alatt elkészül, a zsiradékot pedig lecsepegtetjük vagy felitatjuk. Karikára vágott lilahagymával és fehér kenyérrel tálaljuk.
Tipp:
Van, aki a paprikás liszthez kever még egy kis zsemlyemorzsát, így természetesen a ropogósság fokozható. Aki idegenkedik a zsírtól, nyugodtan kipróbálhatja vajon. Kevésbé hagyományos elkészítés, bár a végeredmény kétségtelenül finom lesz! Igazán jó étel baráti társaságoknak, sörözéshez, fröccsözéshez is ideális társ, jóízű ropogtatni való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése