Nyelvhal madársalátával

Szóval, most már úgy gondoljuk, minden gyakori Culinaricum látogatónak-olvasónak egyértelmű lehet: rajongunk a halakért, a tenger gyümölcseiért, méghozzá minden formában! Viszont még mindig igen sok pótolni, illetve tapasztalni valónk van, elismerjük. Kicsit most a nyelvhal felé kalandoztunk…

A nyelvhal a lepényalakúak családjába tartozó csontos hal. Lapos első mellúszói előre nézek, szeme kissé jobbra áll. Többféle, anatómiailag igen közeli faja létezik. Az ovális formájú halnak fekete foltjai vannak a mellső úszóin, a pigmentált oldalon, a vakoldal ugyanakkor fehéres. Mérete igen változó, leggyakoribb a 40-60 cm hosszú, ez utóbbi elérheti az 1-1,5 kg is.

A nyelvhal a római gasztronómia egyik kedvenc hala volt. Az ókori konyhában, sóban eltéve marinírozták, s legtöbbször hidegen, zöldségekkel, gyümölccsel adták fel. Később párolva, sütve, levesnek, ragunak, sültnek egyaránt bevált, majd 17. század végétől, XIV. Lajos uralkodásától vált királyi fogássá.

A madársaláta Európában honos, vadon élő növény. Német nyelvterületen vogerlsalat-nak, franciául mache-nek nevezik, idehaza a madársaláta néven túl előfordul a galambbegy elnevezés is. Alapvetően a levélzöldségekhez tartozik, egy családot alkotva a fejessalátával, a rukkolával, a gyermekláncfűvel és a spenóttal. Mára az egész világon ismerik és kedvelik.   

A nyelvhal filék mindkét oldalán lévő nedvességet, konyhai papírral felitattuk, majd serpenyőben egy kevés vajat olvasztottunk, és amikor már nagyon forró volt, beletettük a filéket. Mindössze 1-2 perc kell oldalanként, ha egy előkészített vékony filével van dolgunk. Egyetlen dolgunk van csak, feltétlen vigyázzunk arra, hogy ne süssük túl.

A madársalátaára ezúttal csak néhány félbe vágott koktélparadicsomot, meg egy kis marinádot tettünk, amelyben reszelt gyömbér, szójaszósz, olívaolaj, lime és narancslé, no meg persze só és bors volt. Az elkészült hal tetejére durva szemű sót szórtunk, és a salátával együtt tálaltuk!