Spenótos- magos burgonya

Ezúttal egy igen egyszerű, mégis nagyon finom vacsoraételt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Az alábbi étel egy fárasztó nap után, egy jó pohár borral valóban elfeledteti a napi gondokat. (Már, ha voltak...)

A spenót (ha jobban tetszik, paraj) és a burgonya házassága nem most köttetett. Biztosan nektek is élénk emlékeitek vannak (kinek jobb, kinek rosszabb) eme menzai klasszikusról. Emlékszem nálunk eléggé mellékes ízzel, enyhén világosan, kis csomódarabokkal adták fel az ételt, szinte már csontszárazra főtt tojással és igen kemény főtt burgonyával. Hála az égnek, szerintem ma már mindenki tudja, hogy a spenótfőzelék nem erről szól.

Érdemes ezt az ételt is tavasszal készíteni, vagy leginkább nyár elején, mert természetesen a friss parajlevelek az újkrumplival együtt a legfinomabbak. Persze, aki nem bírja ki, nyugodtan eheti egész évben, mert a hagyományos burgonyával együtt is isteni finom.

Nagyon egyszerű, finom kis ebéd vagy vacsora készülhet így, akár szűk félóra alatt.

A burgonyát héjában tegyétek fel főni, majd ha elkészült, hámozzátok meg, és vágjátok nagyobb kockákra. Én szeretem héjával együtt is, hiszen a burgonya „ruhájában” rengeteg ásványi anyag található. A spenótleveleket mossátok meg jó alaposan, majd egy szűrőn csepegtessétek le a vizet róla. Eközben egy serpenyőben hevítsetek fel egy kevés vajat, és tegyétek bele az előzőleg már jó apróra vágott fokhagymát. Kicsit pirítsátok meg, ezután jöhet hozzá egy kis mag. Én napraforgó magot használtam, de ez lehet persze szezámmag, mandula vagy akár dió is. Ezután jöhet hozzá először a burgonya, majd kevéssel utána a megmosott parajlevelek. Az egészet együtt pirítjuk néhány percig, majd tálaljuk, és egy jó pohár fehérborral (szerintem sauvignon blanc) együtt fogyasztjuk.

Rob Alcraft- Kávé

A barista cikkből nyilván érthető már, hogy nagy kedvelője vagyok a kávénak. Egy-egy jobb fajtáért képes vagyok akár mélyre nyúlni a pénztárcámban is, nem is beszélve a jó kávéfőzéshez nélkülözhetetlen eszközökről.

Az Illia & Co kiadó jóvoltából nemrég jelent meg ez a remek kis kézikönyv. A 128 oldalas könyv a kávék iránt érdeklődőket elkalauzolja a világ nagy kávétermelő országaiba, bemutatja a növény eredetét, termesztését, kultúráját.

Segítségével megtudhatjátok, hogy mi a különbség a robusta és az arabica között, ismerteti a szüretelés, a pörkölés, a keverés lényegét, bővebben is beavatja a kezdőket például a Guatemalai Cobán, a Mexikói Altura, az El Salvador, a La Minita, a Brazíliai Santos, a Tanzániai Peaberry világába, tippeket ad a kávé vásárlásához, kóstolásához, tárolásához és a sornak még nincs vége.

Kávéreceptek, kávéfőzők, eszközök, kávékészítési módok, miért kezdték el ízesíteni a kávékat, milyen kávézási szokások vannak, mi a különbség a francia az olasz vagy éppen a török kávéfőzési eljárásokban, tehát ezer és ezer kérdésre ad választ, talán még azokra is, melyek még fel sem merültek bennünk, kávéfogyasztókban.

A kiadó leleményességének hála, most a könyv egy kis csomaggal együtt kapható, melynek segítségével felfedezhetitek a kis kávészemek útját a termesztésüktől és feldolgozásuktól az otthonunkban élvezett italig.

Mérete, terjedelme akár azt is lehetővé teszi, hogy magunkkal vigyük, ha kávét szeretnénk vásárolni. A könyv tehát tökéletes útmutató a kávé szerelmeseinek bárhol a világon, a kis kiegészítő kávéskészlet pedig a kóstolás élményét gazdagítja.

Ha kedvet kaptatok hozzá itt rendelhetitek meg.

Torkos Csütörtök 2011

Az idei Torkos Csütörtök elnevezésű, országos akcióban már több, mint 700 étterem vesz részt. Az adat tudatában kijelenthetjük, régóta nem volt ilyen sikeres gasztro-kezdeményezés széles-e hazában.

2011. március 10-én, azaz Torkos Csütörtök napján a felhíváshoz csatlakozó éttermek vállalták, hogy az étel- és italfogyasztásból egyaránt 50%-os kedvezményt biztosítanak. A torkoscsutortok.hu oldal keresője összegyűjti nektek, hol lehet 2011. március 10-én féláron enni! Az egyes éttermeknél a még szabad időpontokat folyamatosan, óránként frissítik! Minderre pedig a hallatlan érdeklődés miatt van szükség.

A feladott asztalfoglalást 2 napon belül igazolják vissza, az asztalfoglalási szolgáltatás ingyenes. A foglalás feladásáról és annak visszaigazolásáról is e-mailben küldenek tájékoztatást.  

Ha szeretnétek, hogy egy valóban kellemes, minden zavartól mentes torkoskodó napotok legyen, úgy azt javaslom, tartsátok szem előtt a most következő jó tanácsokat.

Érkezés

Érkezzünk az asztalfoglalás időpontja előtt 15 perccel, nehogy odaadják másnak az asztalunkat.

Keveredés

Biztos lesz keveredés, hiszen az éttermek sem erre az átlagosnak mondott napra vannak felkészülve. Legyünk türelmesek és kompromisszumkészek.

Étkezési idő

Fogyasszuk az ételeket nyugodtan, de az ebéd, vagy a vacsora befejezése után most ne az asztalnál sziesztázzunk. Hadd torkoskodjon más is!

Kacsintás a tavasz felé

Megjelent a Magyar Konyha legfrissebb, márciusi (az új időszámítás szerint sorrendben harmadik, amúgy meg a harmincötödik évfolyam nemtudomhányadik) száma, melyet kiolvasva a fenti cím jutott eszembe.

Bár a cikkek, a bemutatott alapanyagok inkább „téliesnek” nevezhetők, hiszen van itt cikk a velőről, a savanyú káposztáról, a farsangi (szalagos) fánkról, recept a  malacraguról csicsókapürével és gesztenyével, de olvashattok még érdekes cikkeket Thomas Kellerről és Takács Lajosról. Akik kifejezetten a receptekre vadásznak, azoknak jó szívvel ajánlom például a Confit Byaldi (láttátok már a L’ecsót?), sült csirke sós páclében, citromtorta, sültcékla saláta, csicseriborsó és sárgarépa saláta, zeller remuládmártással, káposztaleves, marczafánk és a konfitált malacfül gyakorlati írásokat.

Ha megvásároljátok a lapot, találhattok még benne izgalmas „értekezéseket” egy budai ízvadászatról, a bor arcáról, szellemes írást a pálinkáról, a szarvasgombáról, a lilahagyma dzsemről, és ha ez még nem elég, akkor talán arra is fény derül, hogy melyik a legjobb bor.

Jobban belegondolva, lehet, hogy ez a „tavaszérzés” csak bennem merült fel, hiszen annyira jó lenne már magunk mögött hagyni a telet, örülni az egyre sűrűbb napsütésnek, az eljövendő friss alapanyagoknak (pl. spárga, medvehagyma, friss zöldborsó), a közelgő szabadtéri sütés-főzésnek, de én mindenesetre ezt éreztem. Remélem, hogy mindenki hasonlóan sajátos élményekre gondol, ha belelapoz a megújult gasztrolapba.

A lap saját honlapcíme ez, de, ha megrendelni, előfizetni szeretnétek, úgy ezt a másikat használjátok.

Út a „zöld konyha” felé

Ahogy ígértem Nektek, folyamatosan beszámolok csíráink fejlődéséről. A lucernacsíra elkészült, fogyasztható, a vöröskáposzta csírájára még kicsit várni kell.

A címválasztás nem véletlen. Ahogy beleástam magam a csírák világába elképesztő mennyiségű egészségügyi, biológiai adatot kellett befogadnom. Tudom, ez részben természetes, hiszen ahhoz, hogy megértsük a csírákat, ezeket is el kell egyszer olvasni. Egy valami azonban hiányzott, hiányzik most is ebből a világból, ez pedig a gyakorlati, a gasztronómiai felhasználás, az, amitől kedvetek támad csírát fogyasztani. Én ugyanis hiszek benne, hogy az íze, az illata miatt kell elsősorban fogyasztani, míg az élettani hatásokat tegyük a második helyre.

A csírákkal kapcsolatban gyakran találkozni a „zöld konyha” kifejezéssel. Mi is ez valójában. Abban mindenki egyetért, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás alapja a „zöld étrend”, az állandó csírakúra. Nem véletlen, hiszen a csírák a növény felneveléséhez szükséges hatalmas mennyiségű enzimet tartalmaznak. A biocsírák élő élelmiszerek, fogyasztásuk - akár kúra jelleggel - rendkívül fontos, hiszen egészségünk múlik azon, hogy van-e elegendő enzim a szervezetünkben.

Ennek az étrendnek jeles képviselője a lucernacsíra. Maga a növény a hüvelyesek közé tartozik, a hagyományok szerint először az arabok fedezték fel úgy kétezer évvel ezelőtt, s minden élelem atyjának nevezték. Szárai elágazóak, levelei háromágúak. Virágja kékes lilás színű. Évelő növény, 20-30 centiméter magasra nő. Mindenütt jól fejlődik, gyökerei mélyen lenyúlnak a talajba.

Ahogy már az első, bevezető cikkben is írtam, én nagyon kedvelem csak úgy nyersen, vagy vajas kenyérre, salátákba, levesekbe téve, de mindig frissen, semmi esetre se főzzétek, vagy pirítsátok! Most azonban arra gondoltam, hogy egy kevéssé ismert, mégis pofon egyszerű formáját adom át nektek.

Lucernacsírás fűszervaj

Hozzávalók:

Egy közepes csokor friss lucernacsíra

20-25dkg puha, jó minőségű vaj

só,

frissen őrölt vegyes bors (fehér-, zöld-, rózsa-, és feketebors)

A puha vajat keverőtálba teszem, hozzáadom a szálaira szedett lucernacsírát, sózóm borsozom, majd jól megkeverem, ha szükséges utána ízesítek. Tetszés szerinti adagokra osztom, alufóliára helyezem, majd feltekerem, a végeit felcsavarom. Az így kapott gurigákat a fagyasztóba teszem, egy-két napig állni hagyom. Ha kellően megszilárdult, körülbelül fél cm vastag szeletekre vágom. Tehetitek pirítósra, roston sült húsokra, salátákra, grillezett zöldségekre.

Spenótos-krémsajtos csirke spagettivel

A most bemutatásra kerülő étel már a közelgő tavasz jegyében fogant, ugyanakkor szánt-szándékkal azért készítettem, mert remek példa arra is, hogy az előzőleg elkészített ételt, vagy a vasárnapi ebédből félretett porciót hogyan varázsolhatjuk újra az asztal díszévé.

A dolog apropóját a korábban bemutatott krémsajtos-paradicsomos csirke adta. Ez a kiváló, igen ízletes étel nem fogyott el teljesen ezért egy nagyjából két adagra valót sikerült félretenni másnapra. Már csak az maradt, hogy valamivel feldobjuk. Erre pedig – mint sokszor az életben – jó alkalmat kínált egy kis kiruccanás a zöldségeshez, a helyi piacra. 

Gondolom, hogy a mostani fogcsikorgatós időben eszetekbe sem jut piacra járni, pedig aki szereti, és nem sajnálja az időt, sokszor igazi különlegességekkel, meglepetésekkel találkozhat. Szeretnék leszögezni egy fontos tényt: a téli piac egyáltalán nem szürke! Tudom, hogy ilyenkor télen sok háziasszony, főzni szerető családapa teszi fel magának a kérdést: „friss vagy fagyasztott?” pedig sokszor igazán nem kell kompromisszumot kötni. Egy lelkiismeretes zöldségesnél például hiába nincs szezonja, ilyenkor is kitűnő a spenót, így amint megláttam, már döntöttem is.

A recept hozzávalóinak leírásával nem bajlódnék sokat, hiszen könnyedén megtalálhatjátok az előbb említett cikknél. Én mindössze annyit tettem, hogy vizet tettem fel főni a spagettinek, közben a krémsajtos-paradicsomos csirke félretett részét közepes kockákra aprítottam. A spenótot jó alaposan megmostam, majd amíg kissé megszáradt, egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, hozzátettem az apróra vágott fokhagymát, s erre dobtam rá a parajleveleket. Egy-két perc alatt a levelek összeesnek, megfonnyadnak, majd hozzátehetitek az előzőleg felaprított csirkét. Érdemes sózni, borsozni, s ha úgy ítélitek, hogy kissé száraz, tegyetek hozzá egy evőkanál főzőtejszínt. Ha a tészta elérte az „al dente” állapotot, tegyétek a serpenyőbe, és keverjétek össze. Ízlés szerint tehettek hozzá reszelt sajtot is. 

Régi jó vesszőparipám, hogy nincs jó étel a hozzá illő bor nélkül. Én ehhez az ételhez egy kicsit testesebb sauvignon blanc-t ajánlanék, ha pedig a hungarikumok közül kellene választani, akkor egy tokaji vagy egy somlói furmint után nyúlnék. Ha nem szeretnétek fehérbort inni, akkor válasszatok egy karcsú rozét. (Vörösbort ne!) 

Az új Magyar Konyha

Mivel tavaly decembertől Tirolban dolgozom, ezért csak a netről értesültem a nagy hírről, miszerint „Újraindul a legrégibb magyar kulináris folyóirat, a Magyar Konyha!” A lap régi kiadásait, tulajdonosait részben ismertem, de megmondom őszintén nem igazán hozott lázba a lap. Éppen emiatt érthető kíváncsisággal vártam a megjelenést.

Tehát a lényeg: több mint egy esztendős kihagyás után 2010 decemberében elegáns köntösben, friss szemlélettel újraindul a legrégibb magyar kulináris folyóirat, a Magyar Konyha! „Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.” (Gundel Károly)-olvasható a lap bevezető ajánlójában, mely akár hitvallásnak is beillene.

A lap küldetésének tekinti a magyar gasztronómiai kultúra megújítását. Ahogy az igazi étterem is inkább életforma, mintsem üzlet, a konyhaművészet sem receptgyűjtemény. A megújult Magyar Konyha a kultúramegőrzés, az ízlésformálás és a kreativitás magazinjaként egyszerre kíván szórakoztató és hasznos olvasmány, receptújság, fogyasztóvédelmi magazin és termelői fórum lenni. S teszi mindezt olyan kiváló munkatársak, szerzők közreműködésével, mint Vinkó József, Lévai Anikó, Schäffer Erzsébet, Molnár B. Tamás (és még sokan mások…)

Eddig három lapszám jelent meg (a harmadik a napokban kerül az újságosokhoz), és bátran állítom, hogy mindegyik igényes formátumot, gazdag, sokrétű mondanivalót, és nem utolsó sorban vizuális élményt kínál. Mivel valamikor én is a média ezen területén dolgoztam, pontosan tudom, hogy milyen hihetetlen munka van egy-egy ilyen színvonalú lapszám megjelentetésében, másrészt jól ismerem a hazai lapkiadás buktatóit és harcát az életben maradásért, ezért csak minden jót tudok kívánni a Magyar Konyha csapatának, és remélem, hogy a megújult lap még sokáig virágozni fog.

Ha tehetitek, Ti is rendeljétek meg, vagy fizessetek elő rá. ITT

Fejlesztünk, frissítünk!

Kedves Olvasóink, amint látjátok a Culinaricum oldal néhány fontosabb frissítésen esett át az elmúlt hétvégén. Ezentúl a galéria néhány képe folyamatosan látható majd az oldal jobb felső sarkában, így könnyebben tudtok válogatni, nézegetni, klikkelni.

A másik fontos dolog, hogy a Fotóalbum mellé felkerült egy video-ajánló menü is. Ide megpróbáljuk összegyűjteni és folyamatosan frissíteni azokat a videókat, melyek cikkeinkben találhatók, illetve az oldal tematikájával kapcsolatosak.

Nézzétek, élvezzétek a frissített Culinaricumot! 

Csíráztatunk…

Van annak már nyolc éve is, hogy először kerültünk kapcsoltba a csírákkal. Éppen a nővéremnél vendégeskedtünk, és akkor a retekcsírát sikerült megkóstolnunk, s az első ízélmények után meg is egyeztünk, hogy utána nézünk a csíráztatás lehetőségének, folyamatának. Idáig tartott…

Telt-múlt az idő, aztán valahogy elfeledkeztünk a dologról. Pedig csírákat rendszeresen lehet venni bio-boltokban, újabban egy-két multinál is megjelent egészen borsos áron, aztán egy nap a párom kis csíráztató edénnyel és két csomag nyers maggal állított haza. Nem is tudom, miért maradt el eddig, hiszen szeretjük, nem igényel nagy munkát, nem ördöngösség, és ha otthon készítjük jelentős árelőnnyel juthatunk friss, ízletes alapanyaghoz.

A gabona magvakat és azok csíráit különböző ételek készítésére, ízesítésére a világ számos pontján alkalmazzák. Több ezer éves tradícióról van szó, tehát ez nem egy modern egészségmániások által kitalált dolog. A csírák rendkívül táplálóak, hiszen a csíráztatás során a fehérjék aminósavakra, a zsírok nagy része zsírsavakra, az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokra bomlanak, melyeket szervezetünk könnyebben tud hasznosítani. A csírák rendkívül gazdagok vitaminokban, vízben oldódó ásványi sókban, enzimekben, antioxidánsokban és számtalan élettanilag fontos alkotóelemekben, melyek az egészségmegőrzésben alapvető súllyal bírnak. Csírára egyébként mindenkinek szüksége van, ezzel a módszerrel pedig könnyedén juthattok egy kis „zöld többletre”, ami különösen most, a szürke, zord, télies időszakban fontos.

A folyamatban maga a csíráztató tál a lényeg, ez a kis alkalmatosság négy részből áll, ebbe kell a magokat beletenni, majd átmosni, és állni hagyni. Mi első körben lucerna és vöröskáposzta maggal próbálkoztunk. A csíráztató tálkába tett magok már négy-öt nap után csodálatos átalakulásnak indultak. Alábbi fotóim elkészültekor a vöröskáposzta csíra négy, a lucerna pedig három napja kezdte meg átalakulását. Bár sok tapasztalatról még nem tudok beszámolni, de most úgy tűnik, hogy a lucerna jobban, gyorsabban fejlődik, viszont lehet, hogy majd a vöröskáposzta lesz a befutó, ha az ízgazdagságot nézzük.

Persze nem bírtam ki, hogy megkóstoljam őket. A lucerna csírája finom füves illatú, ízben pedig a retek köszön vissza, viszont a karakteres csípősség nélkül. A vöröskáposzta csírája illatában és ízében is hozza vöröskáposzta jegyeit, egy kis retkes ízjegy azonban itt is megfigyelhető.

Azt tervezem, hogy rendszeresen beszámolok majd a folyamatról, hogyan is fejlődnek kis csíráink, és persze alig várom, hogy már „szüretelni” lehessen, aztán tehetjük salátákba, húsok mellé, levesekbe, vagy egyszerűen egy jó kis vajas kenyérre.

Felül a vöröskáposzta, alul pedig a lucernacsíra látható.

Vaszari Tamás: Vendéglátás-marketing

Kiváló kézikönyvről szereztem tudomást néhány héttel ezelőtt. A kifejezetten vendéglátó- és szállodaszakembereknek készült művel a szerző valóban régi hiányt pótol. Olyan szakterületet tár fel, ami ma már megkerülhetetlen a vendéglátásban dolgozók számára. 

Mikor beleolvastam és túljutottam három-négy fejezeten rögtön kiderült, hogy olyasvalakinek a tollából származik, aki nem a levegőbe beszél. Mint gyakorlott vendéglátós, azonnal felfedeztem azokat a pontokat, kulisszatitkokat, melyet nem leshet el más, csak aki az igazi „terepmunkákban” is részt vesz. Aztán amikor a szerzőről többet is megtudtam, azonnal világossá vált minden. A kiadó ezekkel a szavakkal ajánlja a könyvet.„Amikor az étkezés végén a felszolgáló a vendégtől megkérdezi, hogy mindennel meg volt-e elégedve, és a válasz 'Igen', az még nem jelenti automatikusan, hogy az illető valóban vissza is tér majd. Hogy miért? Azért, mert rengeteg étterem van még, ahol a vendég szintén remekül érezte magát.” - írja előszavában Vaszari Tamás, a Vendéglátás-marketing c. könyv szerzője. A könyv írója tudását a Budapesti Gazdasági Főiskola Vendéglátó és Szálloda szakán szerezte, öt nyelven beszél, hosszabb időt töltött Olaszországban, Franciaországban, Oroszországban és Ausztráliában, ami alatt végigjárta a világ legkitűnőbb éttermeit, hogy megfigyelje, mit teszi e helyeket valóban egyedülállóvá.

A Gasztrotop Kft. által kiadott Vendéglátás-marketing c. könyv új színfolt a vendéglátó szakirodalomban. Tetszetős megjelenésű, jól tagolt kiadvány, amely 26 fejezeten keresztül mutatja be, hogy egy vendéglátó egység számára melyek a sikeres működés, és a kiugrás lehetőségei napjainkban. Olvashatunk benne marketingtervről, helyszínválasztásról, fogyasztásösztönzésről, reklámról, arculat-, hírnév- és márkaépítésről.

A könyv külön kiemelt érdekességei azok a listák, melyeken a szerző tételesen felsorolja azokat a lehetőségeket, amik megvalósításával egy vendéglátó egység vonzóbbá teheti magát vendégei szemében. „E szakirodalom abban segít, hogy éttermünk valóban versenytársai fölé kerekedhessen, ahol a személyzet a lehető legjobban végzi munkáját, és ahová valóban érdemes be- és visszatérni.” – folytatódik tovább a Vendéglátás-marketing könyv...

A 354 oldalas, 26 fejezetből álló könyv remek és hasznos olvasmány a vendéglátásban dolgozóknak, külön előnye, hogy szakterület nélkül ajánlható! Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, a Gasztrotop Kft.-nél rendelhetitek meg.