Andrássy-ízek a Gabriella-Majorban

Szimpatikus kis gazdaságot fedeztem fel a múlt hónapban. Éppen házi készítésű, jó minőségű gyümölcslekvárok után kutakodtam, mikor ráleltem a festő kis borsodi cég honlapjára. Az elhelyezkedés, a történet, végül maga a termékkör megízlelése után döntöttem, hogy ezt a példaértékű történetet közreadom. 

A mai, modern Gabriella-Major és az egykori, történelmi Andrássy család tőketerebesi uradalma között első látásra nincs összegfüggés. Pedig a 2007-ben Sajóvelezden, a szlovák határ közvetlen közelében alapított major mintáját az egykori grófi uradalom adta.

A Majorság megtervezésénél a régi uradalmi gazdaságok logisztikáját vették alapul, amelyben a feldolgozásánál a mellékterméket, valamint a megmaradt hulladékot is új termékek előállítására használják fel. A zöldmezős beruházás első üteme 2008 nyarára fejeződött be, a megye legmodernebb gyümölcsfeldolgozó üzeme azóta készíti az Andrássy-féle  étrend-kiegészítőit, gyümölcslekvárjait, -krémeit, gyümölcs- és fűszermag olajait.

Az üzem építési területének kiválasztásakor figyelembe vették a térség adottságait, a mai napig törekednek rá, hogy a kiváló minőségű áruk a lehető legrövidebb időn belül az üzem területére kerüljenek. Olyan történelmi gyümölcstermő helyekkel állnak kapcsolatban, mint Gönc, Abaújszántó, Boldogkőváralja, Borsodszirák, Tokaj, ahol a gyümölcstermesztés évszázadokra tekint vissza. A kihívás, az igazi érdem azonban egy jól működő, a mai piaci viszonyok között is helytálló gazdaság létrehozása, új és hosszú távú munkahelyek megteremtése ebben a halmozottan hátrányos kistérségben.

A Gabriella-Major termékei négy részre különülnek. Bár kétségkívül nagyon fontosak az étrend-kiegészítők is, én azonban az oldal miatt elsősorban a további három csoport gasztronómiai értékeit szeretném bemutatni. 

A vállalkozásnál természetesen az alap, a legfontosabb kritérium, hogy a térség termelőitől származó, csakis válogatott, legjobb minőségű, egészséges gyümölcsöket használják fel. A válogatás és mosás után az alapanyagok felhasználásakor a cél a legteljesebb gyümölcstartalom kinyerése. Alapvető, hogy a készülő termékek mesterséges színező és aroma anyagokat nem tartalmaznak, azokban csak a természetes cukortartalom, esetenként más-más mértékben gyümölcscukor, valamint C-vitamint található, ami a jobb ízhatás és a gyümölcs színének megőrzése érdekében kerül az üvegekbe.

Amiről még nem nagyon esett szó – lévén még nem kerültek forgalomba –, a major pálinkakészítéssel is foglalkozik, hiszen a gyümölcsöket, illetve melléktermékeit kiválóan tudják használni a készülő nemes italok cefréinél. A Széchenyi pálinkák remélhetőleg hamarosan kóstolhatók-vásárolhatók lesznek.

Lekvárok esetében a szőlő, a fahéjas szilva, a málna, a fahéjas kajszi- és a szeder adja a kínálatot, ez utóbbit személyesen is sikerült megkóstolnom. A lehengerlő gyümölcstartalom már akkor érezhető, ha lecsavarjuk az üveg fedelét. Mély, nagyon koncentrált színanyag, a gyümölcsre jellemző illatok és ízek dominálnak mindvégig. A természetes édességet jól ellensúlyozza egy kis keserédes, már-már pikáns utóíz.

A gyümölcskrémek esetében sárga muskotály, kékszőlő, rumos meggy, piros ribizli, meggy fahéjjal, fekete ribizli, fekete bodza zöldborssal jelenti a sort, melyből a fekete ribizlihez, a meggyhez és a fekete bodzához volt szerencsém. A meggyet ugyancsak a kirobbanó koncentráltság jellemzi. Itt is érezhető egy kis kesernye, ehhez a jegyhez, valamint a gyümölcs természetes ízéhez jól illik a kevés rum és fahéj. A fekete ribizli átható, illata után kevés citrusos pikánsság és enyhe kesernyés, csokoládés ízjegy volt érezhető. A sorban talán a legegyedibb, legkoncentráltabb a fekete bodza, melyet zöld borssal tettek még egyedibbé. Ez is alapvetően kesernyés és gyümölcsös, az édesség csak harmadlagos szerepet játszik.

A szederlekvárt és a meggy gyümölcskrémet alapvetően reggelikhez, uzsonnákhoz tudnám elképzelni, de szólóban is igen érdekes a fogyasztásuk. Más a helyzet a fekete ribizli és a fekete bodzakrém esetében. Én ezekkel nagyon szívesen főznék, az első jól illene libához, kacsához, míg a másodikat őz, szarvas vagy vaddisznó húshoz használnám fel. Némi kis keleti fűszerrel nagyon jó chutney-alapot szolgáltatnak, de a sütés végső stádiumában bekenhetjük vele a húsok külső felületét is.

A cég másik fontos profilja a gyümölcs- és fűszermag olajok készítése. A gépek által különválogatott magokból hidegen préselt nemes olajok készülnek, amelyek ugyancsak gazdagítják az étrend-kiegészítők piaci választékát, egyben tökéletes alapanyagul szolgálnak különböző kozmetikai szerek készítéséhez. A préselés után megmaradt olajpogácsák versenylovak takarmány-kiegészítőjeként is felhasználhatók. Az így készülő bodza-, szeder-, málna magolaj mellett aranylen-, kapormag- és sáfrányos szeklice olaj készül.

Utóbbi kettő megkóstolása megint nagy élményt jelentett. A kapormag olaj mélyzöld színe nekem első látásra a tökmagolajat idézte. Koncentrált illat és íz, benne a kapor minden jellegzetessége. Kifejezetten kesernyés utóíz jellemzi. A szeklice színe valahol az olívaolaj és a lenolaj között található. Ugyancsak karakteres, de nem annyira erőteljes, mint a kapormag.

Ezek az olajok hihetetlen minőséget biztosítanak a felhasznált alapanyagoknak, húsoknak, salátáknak, leveseknek. A sütés-főzés esetén az olajok nem veszítik el rugalmasságukat és nem termelnek káros anyagokat. 

A Gabriella-Major filozófiáját, termékeit megismerve mi mást ajánlhatnék, mint persze azt, hogy Ti is kóstoljátok meg ezeket az eredeti ízeket, melyeket persze megrendelhettek, beszerezhettek a cégtől is, aztán ha Sajóvelezden jártok, tán még a majorba is beleshettek. De addig is álljon itt egy kedvcsináló videó.

Parmigiano Reggiano

A Parmigiano Reggiano, más néven a parmezán Olaszország középső részéből, Emilia Romagna tartományból származó, szigorúan ellenőrzött tehéntejből készülő eredetvédett sajtspecialitás. Az egyik legrégebbi európai sajt, mely mára az olasz gasztronómiában egyedülálló helyet tölt be. Beszerzése, szervírozása, fogyasztása egyfajta életérzéssé vált.

Helyi történészek szerint már az etruszkok is készítették, de hitelt érdemlő dokumentumok bizonyítják, hogy a 13-14. században már a maihoz hasonló formában létezett, és Boccaccio is megemlíti a Decameronban. Szinte korlátlan ideig eltartható, és érése során egyre keményebbé válik. A parmezán eredetvédett élelmiszer egész Olaszországban, 1955 óta a sajtkészítés minden lépését, kezdve a tehenek tartásától, legelésétől egészen a forgalmazásig, szigorúan ellenőrzik. A sajt legfontosabb ismertetőjegyei: kerek, kb. 50 cm átmérőjű, enyhén domború gerincű, magassága 18-20cm, minimális súlya 24 kilogramm, zsírtartalma 32 %. A kérge természetes aranysárga színű, hozzávetőleg fél cm vastagságú. A sajttészta színe szalmasárga, szerkezete finoman szemcsés, kristályos, szeleteléskor morzsolódik.

A Parmigiano Reggiano készítéséhez a teheneket meghatározott takarmányozási terv szerint táplálják. Az állatok részére kizárólag a legelőkről származó zöldtakarmányt és az eredetvédett régió határán belül termett lucernákat használhatják fel. Siló- vagy egyéb más takarmány alkalmazása tiltott, azonban kukoricát és árpát gyakran adnak hozzá. A készítéshez a félig lefölözött és esti fejésből származó tejet összekeverik egy korai fejésből származóval. Ezután egy tejsavbaktériumban gazdag, természetes tejsavóval beoltják, s adnak hozzá természetes enzimes oltót is. A tejalvadékot egészen apró darabokra vágják, majd melegíteni kezdik. A készülő sajtot körülbelül egy hónapig folyamatosan vizes-sós oldatban fürdetik, ez az eljárás tisztít és nagyban segíti a kéreg kialakulását. A befejező érlelés minimum 12 hónap alatt megy végbe, de az igazi és optimális parmezán hozzávetőleg két év alatt nyeri el végső, jellegzetes színét, illatát, zamatát.

A sajt érési fokozatai

A parmezán lassan érő sajtkülönlegesség, 14 hónap után még friss, ezért giovane-ként vagy fresco -ként illetik,s a következő fokozatot a vecchio-t csak 18-24 hónap érés után viselheti. A stravecchio az érett Parmigiano Regiano, amivel a fogyasztók többsége is találkozhat, ez a jelző minimum két év után kerülhet fel a sajtra. A kategória csúcsa egyértelműen a stravecchione, vagyis extra öreg fokozat. Ezzel az átlag kereskedelemben viszonylag ritkán lehet találkozni, akkor is meglehetősen borsos áron, hiszen a minimum három-négy esztendeig tartó érlelést igencsak megfizettetik a fogyasztókkal.

A parmezán kérgén az érlelés legvégső stádiumában egy szép fényes, olajos réteg alakul ki. Ez annak köszönhető, hogy a sajt belseje a szilárd szerkezet töménysége miatt már nem tud több zsiradékot magába szívni, ezért kiadja azt. Ahogy arrafelé a sajtmesterek mondják: lélegzik a sajt. Az érlelést szinte állandó, 14 fokos hőmérsékletű helységben végzik, ahol a páratartalom 85 százalékos. Az érlelés megkezdésekor a sajtok folyamatos törődést igényelnek, többször is megforgatják, dörzsölik, felületét lekefélik, mely a forma megőrzése és a kéreg minősége miatt fontos. Ezt a folyamatot régebben kézzel végezték, azonban mára ebben a folyamatban sem nélkülözhetők a gépek.

Sajt a gasztronómiában

A parmezán legtöbbször szalmasárga, néha halvány aranysárga színnel rendelkezik. Illata nemes, érett, időnként egy kis füstölt jelleget is mutat. Íze fűszeres, pikáns, kimondottan sós. Mint a legtöbb érlelt sajt, így a parmezán is önállóan a legjobb, hiszen karakteres aromái, egyedülálló zamata ilyenkor érvényesül a legjobban. A szóló fogyasztás mellett tésztákhoz, salátákhoz, leves- és húsételekhez is gyakran fogyasztják, gyakran reszelve. Olaszországban a parmezán elmaradhatatlan része a mindennapoknak: klasszikus hozzávalója spagettiknek, lasagne-knek, a minestronenak és a különböző carpaccioóknak. Egyedi íze miatt bármilyen ételt új színben tüntethet fel, ráadásul azon ritka sajtfélékhez tartozik, melyek kifejezetten kívánják, hogy vörösbort fogyasszunk hozzá.

Többféle kiszerelésben köszön ránk a sajtpultból. Megvásárolhatjuk egészben és darabolt formában, de igen elterjedt a reszelt változat is. Ha sok pénzt visztek magatokkal, úgy akár egy egész korong szerencsés tulajdonosai lehettek, ez esetben azonban a külön tároló helységről mindenképpen gondoskodjatok, és ne feledkezzetek meg a megfelelő vágó, illetve hasító eszközök beszerzéséről. Az egész sajt nem vágható normál háztartási eszközökkel, kizárólag nagyteljesítményű gépek tudják az egészet feldarabolni. Léteznek azonban egyéb hasítók, melyekkel otthon is könnyűszerrel darabolhatjátok a sajtot. Azt azonban ne várjátok, hogy szép szabályos lesz, de pontosan ettől olyan izgalmas ez a sajt.

A feldarabolt változatok sokkal inkább pénztárca kímélők és könnyebben kezelhetők. Aki csak most ismerkedik a sajttal annak mindenképpen ajánlott a kisebb, darabolt változatok beszerzése. Ezt aztán könnyebb „szeletelni” egy jó éles késsel, de így reszelni is sokkal egyszerűbb.

Jelek a sajton

Több évszázados hagyomány, hogy a parmezán domború gerincét különböző számok és betűk kombinációjával látják el. A sajt gerincén keresztbe futó Parmigiano Reggiano feliratot a formázás során körbefutó kerettel alakítják ki, melyben kis tüskék találhatók, ezek szúrják bele az eredetvédett feliratot. A legnagyobb átmérőjű három szám, pl. 846 annak a cégnek az alapítási évét jelöli, ahol a sajt készült, ebben az esetben 1846-ot jelent. A legfontosabb azonban a sajt eredetét és minőségét garantáló ovális pecsét, melyet a Parmigiano Reggiano minőségét felügyelő szervezet ad ki.

A parmezán töretlenül hódít az Appenninek mentén, de főként az elmúlt ötven évben az olasz gasztronómia terjedésének köszönhetően a világ minden pontján népszerű. Az évente előállított hárommillió korong egyre növekvő számban kerül exportra, de még így is kilencven százalék odahaza fogy el, s ezen csodálkozni sem kell!

Lencseleves pirított szalonnával

A napokban volt egy kis időm, ezért visszaolvasgattam az eltelt bő három hónap írásait, és meg is lepődtem, hogy leveses cikket, receptet még nem tettem fel. Érdekes, hiszen kifejezetten leveses vagyok, a lencse meg amúgy is az egyik kedvencem, ráadásul éppen most kívántam meg egy jó forró levest, így nem kellett sokáig agyalni azon, hogy mi lesz a soron következő bejegyzés.

A lencse hagyományos évezredes kultúrnövény, nagyon régi alapanyag. Hagyományosan téli ételnek tarjuk, azt hiszem, mindenki ismeri például a szilveszteri, újévi lencsefogyasztás babona jellegét. Közép-Európában már a kőkorszak idején termesztették, jelenleg Európa déli, dél-keleti részein, főleg a Földközi-tenger mentén fekvő országokban termesztik nagy mennyiségben. Az emberiség mindennapjaihoz több mint 11000 éve hozzá tartozik, és 8000 éve termesztjük is. Erre utalnak a III. Ramszesz fáraó sírjában talált jelenetek is, amelyekről úgy vélik, a lencse termesztését és elkészítését ábrázolják. Nem véletlen az sem, hogy a Bibliában a Teremtés könyvének 25. részében is megemlítik: Ézsau egy tál lencséért adta el Jákobnak elsőszülöttségi jogát.

A Római Birodalom légiósainak a bab mellett egyik legfontosabb, legtáplálóbb, leggyakoribb étele volt. Egyes vélekedések szerint a mai Törökország, Afganisztán, Pakisztán, Irán és Kína vidékén termesztik legnagyobb mennyiségben, bár pontos adatot senki sem tud. Ázsiában ma is alapvető élelmiszernek számít, csak Indiában 50 féle lencsét ismernek. A lencse Magyarországon is megterem, s a hüvelyesek közül az egyik legértékesebb és legkeresettebb élelmiszer.

A leves hozzávalói:

fél kiló lencse,

20 dkg füstölt erdélyi szalonna,

1 közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,

1 evőkanál pirospaprika,

só, bors, babérlevél,

tejföl, liszt a habaráshoz

A lencsét jó alaposan megmosom, és legalább egy éjszakára beáztatom. A füstölt erdélyi szalonnát közepesen vékony csíkokra vágtam, majd egy lábosban addig pirítottam, amíg kiengedte zsírját. Ha úgy látjátok, hogy ez önmagában nem elegendő, tegyetek hozzá egy kevés plusz zsiradékot. Ha megpirult a szalonna, kiszedem egy kis tálba, és a visszamaradt zsiradékra ráreszelem a vöröshagymát, rövid ideig pirítom, megszórom fűszerpaprikával, majd azonnal hozzáteszem a lencsét, a vízzel együtt. Fűszerezem, hozzáadom a babérlevelet, a kiszedett szalonna háromnegyedét, és együtt készre főzöm. Ha elkészült, behabarom.

A maradék pirított szalonnával (és ha van, lucernacsírával) megdíszítve tálalom.

Tipp:

Természetesen ugyanígy jóízű főzeléket is készíthettek, nyílván akkor másképp kell sűríteni. A levesbe tehettek még sárga- és fehérrépát is, így még gazdagabb lesz.

Egy jó korsó sörrel, friss, ropogós parasztkenyérrel együtt isteni!

„Poncichter ragu” szalonnával és káposztával

Gyermekkorom óta nagy kedvelője vagyok szűkebb hazám tradicionális ételeinek. Mindkét nagyanyám konyháján rendszeresen szerepeltek az úgynevezett poncichter ételek, melyek egyszerűségükkel, leleményességükkel, és persze nem utolsó sorban házias ízükkel mindig lenyűgöztek.

Szülővárosom közvetlen környékén évszázadokig alapvető élelmiszernek számított a bab és a káposzta. Babot a háztáji kiskerteken túl a szőlőkben is gyakran, szinte kötelező jelleggel termesztettek, míg a városka nyugati részén irdatlan káposztaföldek terültek el. Ez a két alapanyag határozta meg a most készített ételt, melyet egyébként Apósomtól lestem el.

Hozzávalók:

fél kiló tarkabab,

fél kiló savanyú káposzta,

30-40 dkg házi füstölt szalonnal (húsos),

2 teáskanál egészbors,

3-4 babérlevél,

cukor,

só,

zsír

A babot előző este áztassátok be, majd egy fazékban a bors felével, a babérlevéllel együtt tegyétek fel főni. Egy másik lábosban kevés zsiradékon pirítsátok meg a szalonnát, majd ezen az alapon karamellizáljatok kevés kristálycukrot (mézet is lehet használni). A savanyú káposzta levét szűrjétek le, majd kóstolással ellenőrizzétek a savanyság mértékét. Ha túl savanyú, érdemes egy kis vízben átmosni. A káposztát adjátok hozzá a karamellizált szalonnához, jöhet hozzá a bors másik fele, és a párolt káposztához hasonló módon készítsétek el. Ha a bab megfőtt és a káposzta is elég puha, keverjétek össze, majd hagyjátok egy kicsit rottyanni.

Akár önmagában, például kenyérrel is érdemes megkóstolni, de roston sült hús mellé is feladhatjátok. Apósom egy ugyancsak helyi specialitással, a (sima)sterccel együtt szereti, éppen ezért valami hasonlóban gondolkoztam én is, de vittem bele egy kis csavart, és kuszkusszal együtt tálaltam. Ez a jellegzetesen arab, észak-afrikai tésztaköret nagyon egyszerűen elkészíthető, beszerzése sem jelent ma már problémát. A kuszkuszt kissé mossátok meg, majd adjatok hozzá sót, őrölt borsot, kevés olívaolajat, forrázzátok le vízzel, majd takarjátok le műanyag fóliával. Húsalaplével az igazi, de én ebben az esetben nem főztem levest. Nagyjából tíz perc után ellenőrizzétek egy villával, hogy elnyerte a megfelelő „pergős” jellegét.

Közepesen testes vörösborral együtt a legjobb. Én személy szerint egy soproni pinot noir-t kortyolnék mellé. Szerintem a pinot nem túl harsogó ízjegyei, fűszerei, selymes, mély gyümölcsössége és nem utolsó sorban közepes tannintartalma valóban megkoronázzák ezt az ételt.

Dobos C. József emlékére

Tavaly volt 125 éve, hogy a magyar szakács- és cukrászművészet hallhatatlan alakja, Dobos C. József megalkotta híres, mai napig létező tortáját. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a jeles évfordulóra jelentette meg a „Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon” című kiadványt.

„Egy új étel felfedezése többel

járul hozzá az emberi nem 

sorsának javulásához, mint 

ha a tudomány egy új 

csillagot fedezne fel…”

(Anthelme Brillat-Savarin)

A Csapó Katalin – Éliás Tibor szerzőpáros magyar-angol nyelvű könyvének első része a magyar cukrászat 18-19. századi izgalmas történetén vezet keresztül. A kezdeti alapanyagok, a cukrászműhelyek világa, híres budapesti és vidéki cukrászdák, a cukrásztársadalom jeles képviselői, valamint az édességszerető korabeli közönség által kedvelt termékek elevenednek meg a gazdagon illusztrált kötet lapjain.

A könyv második része egyfajta életmű, hiszen részletesen taglalja Dobos C. József életútját, a családi gyökerektől, a döcögős üzletnyitáson át a Dobos-torta születéséig és fogadtatásáig, és nem utolsó sorban ismerteti az eredeti receptet. A tévhittel ellentétben a Mester elsősorban szakács volt, hiszen a szakmabelieknek legalább annyira ismert főműve a Magyar-Franczia Szakácskönyv, mint a nevét viselő torta, emellett pedig hallatlanul pedáns, de ugyanakkor egy különc ember képe elevenedik meg a lapokon, aki csak a szakmájának élt. Ilyen és ehhez hasonló történeteket ad közre Éliás Tibor, aki sok éve gyűjti és ápolja állhatatosan a Dobos-örökséget, így nála hitelesebb szakértővel, aligha találkozhatunk a témával kapcsolatban.

Édességkedvelőknek, cukrászda és kávéház látogatóknak, ínyenceknek, a gasztronómia és vendéglátás története, valamint a 19. századi Magyarország társadalom- és kultúrtörténete iránt érdeklődők számára egyaránt izgalmas olvasmány lehet a szerzőpáros munkája. 

Még egy tipp a csírához

Alig keltek ki a csíráink, azonnal kísérletezni kezdtem velük. Jó dolog ez, hiszen így lehet megismerni korábban nem ismert ízkombinációkat, fejleszteni kreativitásunkat.

Sokféle módon szeretem a csírákat, azonban írtam már, hogy mindig frissen jó. A természetes illat és íz így érvényesül a legjobban, ráadásul a csírákban található anyagok is ekkor a legértékesebbek. Amellett, hogy tényleg finomak nem szabad elmenni amellett sem, hogy vizuálisan is élményt jelentenek. A különböző méretű, nagyságú és színű csírák nagyon jól feldobják egy étel megjelenését. Szerintem erre jó példa a lencseleveses recept, de nekem nemes egyszerűségében az alábbi fotón is jól mutat ez a klassz kis növény.

Amiért tollat ragadtam, hogy egy nagyon egyszerű reggeli vagy vacsora lehetőségét ismertessem Veletek. Most először próbáltam ki, hogy az extra szűz olívaolajba szórtam néhány szál lucernacsírát. Persze önmagában is nagyon finom, de a lucerna enyhe kesernyéje szerintem éppen kellő módon találkozott az olaj jellegzetes ízjegyével. Mellé jó minőségű rozskenyér, kifli vagy buci illik, amit mártogassatok bele az olajba. És szerintem nem mellékes az sem, hogy így van valami roppanós élmény is az amúgy kifejezetten ízes és egészséges ételben. 


Az alábbi videót elsősorban kedvcsinálóként tettem fel, hiszen amellett, hogy több információt is megtudhattok a csírákról, egy új termesztési módszerről is láthattok-hallhattok.

Spenótos- magos burgonya

Ezúttal egy igen egyszerű, mégis nagyon finom vacsoraételt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Az alábbi étel egy fárasztó nap után, egy jó pohár borral valóban elfeledteti a napi gondokat. (Már, ha voltak...)

A spenót (ha jobban tetszik, paraj) és a burgonya házassága nem most köttetett. Biztosan nektek is élénk emlékeitek vannak (kinek jobb, kinek rosszabb) eme menzai klasszikusról. Emlékszem nálunk eléggé mellékes ízzel, enyhén világosan, kis csomódarabokkal adták fel az ételt, szinte már csontszárazra főtt tojással és igen kemény főtt burgonyával. Hála az égnek, szerintem ma már mindenki tudja, hogy a spenótfőzelék nem erről szól.

Érdemes ezt az ételt is tavasszal készíteni, vagy leginkább nyár elején, mert természetesen a friss parajlevelek az újkrumplival együtt a legfinomabbak. Persze, aki nem bírja ki, nyugodtan eheti egész évben, mert a hagyományos burgonyával együtt is isteni finom.

Nagyon egyszerű, finom kis ebéd vagy vacsora készülhet így, akár szűk félóra alatt.

A burgonyát héjában tegyétek fel főni, majd ha elkészült, hámozzátok meg, és vágjátok nagyobb kockákra. Én szeretem héjával együtt is, hiszen a burgonya „ruhájában” rengeteg ásványi anyag található. A spenótleveleket mossátok meg jó alaposan, majd egy szűrőn csepegtessétek le a vizet róla. Eközben egy serpenyőben hevítsetek fel egy kevés vajat, és tegyétek bele az előzőleg már jó apróra vágott fokhagymát. Kicsit pirítsátok meg, ezután jöhet hozzá egy kis mag. Én napraforgó magot használtam, de ez lehet persze szezámmag, mandula vagy akár dió is. Ezután jöhet hozzá először a burgonya, majd kevéssel utána a megmosott parajlevelek. Az egészet együtt pirítjuk néhány percig, majd tálaljuk, és egy jó pohár fehérborral (szerintem sauvignon blanc) együtt fogyasztjuk.

Rob Alcraft- Kávé

A barista cikkből nyilván érthető már, hogy nagy kedvelője vagyok a kávénak. Egy-egy jobb fajtáért képes vagyok akár mélyre nyúlni a pénztárcámban is, nem is beszélve a jó kávéfőzéshez nélkülözhetetlen eszközökről.

Az Illia & Co kiadó jóvoltából nemrég jelent meg ez a remek kis kézikönyv. A 128 oldalas könyv a kávék iránt érdeklődőket elkalauzolja a világ nagy kávétermelő országaiba, bemutatja a növény eredetét, termesztését, kultúráját.

Segítségével megtudhatjátok, hogy mi a különbség a robusta és az arabica között, ismerteti a szüretelés, a pörkölés, a keverés lényegét, bővebben is beavatja a kezdőket például a Guatemalai Cobán, a Mexikói Altura, az El Salvador, a La Minita, a Brazíliai Santos, a Tanzániai Peaberry világába, tippeket ad a kávé vásárlásához, kóstolásához, tárolásához és a sornak még nincs vége.

Kávéreceptek, kávéfőzők, eszközök, kávékészítési módok, miért kezdték el ízesíteni a kávékat, milyen kávézási szokások vannak, mi a különbség a francia az olasz vagy éppen a török kávéfőzési eljárásokban, tehát ezer és ezer kérdésre ad választ, talán még azokra is, melyek még fel sem merültek bennünk, kávéfogyasztókban.

A kiadó leleményességének hála, most a könyv egy kis csomaggal együtt kapható, melynek segítségével felfedezhetitek a kis kávészemek útját a termesztésüktől és feldolgozásuktól az otthonunkban élvezett italig.

Mérete, terjedelme akár azt is lehetővé teszi, hogy magunkkal vigyük, ha kávét szeretnénk vásárolni. A könyv tehát tökéletes útmutató a kávé szerelmeseinek bárhol a világon, a kis kiegészítő kávéskészlet pedig a kóstolás élményét gazdagítja.

Ha kedvet kaptatok hozzá itt rendelhetitek meg.

Torkos Csütörtök 2011

Az idei Torkos Csütörtök elnevezésű, országos akcióban már több, mint 700 étterem vesz részt. Az adat tudatában kijelenthetjük, régóta nem volt ilyen sikeres gasztro-kezdeményezés széles-e hazában.

2011. március 10-én, azaz Torkos Csütörtök napján a felhíváshoz csatlakozó éttermek vállalták, hogy az étel- és italfogyasztásból egyaránt 50%-os kedvezményt biztosítanak. A torkoscsutortok.hu oldal keresője összegyűjti nektek, hol lehet 2011. március 10-én féláron enni! Az egyes éttermeknél a még szabad időpontokat folyamatosan, óránként frissítik! Minderre pedig a hallatlan érdeklődés miatt van szükség.

A feladott asztalfoglalást 2 napon belül igazolják vissza, az asztalfoglalási szolgáltatás ingyenes. A foglalás feladásáról és annak visszaigazolásáról is e-mailben küldenek tájékoztatást.  

Ha szeretnétek, hogy egy valóban kellemes, minden zavartól mentes torkoskodó napotok legyen, úgy azt javaslom, tartsátok szem előtt a most következő jó tanácsokat.

Érkezés

Érkezzünk az asztalfoglalás időpontja előtt 15 perccel, nehogy odaadják másnak az asztalunkat.

Keveredés

Biztos lesz keveredés, hiszen az éttermek sem erre az átlagosnak mondott napra vannak felkészülve. Legyünk türelmesek és kompromisszumkészek.

Étkezési idő

Fogyasszuk az ételeket nyugodtan, de az ebéd, vagy a vacsora befejezése után most ne az asztalnál sziesztázzunk. Hadd torkoskodjon más is!

Kacsintás a tavasz felé

Megjelent a Magyar Konyha legfrissebb, márciusi (az új időszámítás szerint sorrendben harmadik, amúgy meg a harmincötödik évfolyam nemtudomhányadik) száma, melyet kiolvasva a fenti cím jutott eszembe.

Bár a cikkek, a bemutatott alapanyagok inkább „téliesnek” nevezhetők, hiszen van itt cikk a velőről, a savanyú káposztáról, a farsangi (szalagos) fánkról, recept a  malacraguról csicsókapürével és gesztenyével, de olvashattok még érdekes cikkeket Thomas Kellerről és Takács Lajosról. Akik kifejezetten a receptekre vadásznak, azoknak jó szívvel ajánlom például a Confit Byaldi (láttátok már a L’ecsót?), sült csirke sós páclében, citromtorta, sültcékla saláta, csicseriborsó és sárgarépa saláta, zeller remuládmártással, káposztaleves, marczafánk és a konfitált malacfül gyakorlati írásokat.

Ha megvásároljátok a lapot, találhattok még benne izgalmas „értekezéseket” egy budai ízvadászatról, a bor arcáról, szellemes írást a pálinkáról, a szarvasgombáról, a lilahagyma dzsemről, és ha ez még nem elég, akkor talán arra is fény derül, hogy melyik a legjobb bor.

Jobban belegondolva, lehet, hogy ez a „tavaszérzés” csak bennem merült fel, hiszen annyira jó lenne már magunk mögött hagyni a telet, örülni az egyre sűrűbb napsütésnek, az eljövendő friss alapanyagoknak (pl. spárga, medvehagyma, friss zöldborsó), a közelgő szabadtéri sütés-főzésnek, de én mindenesetre ezt éreztem. Remélem, hogy mindenki hasonlóan sajátos élményekre gondol, ha belelapoz a megújult gasztrolapba.

A lap saját honlapcíme ez, de, ha megrendelni, előfizetni szeretnétek, úgy ezt a másikat használjátok.