Lakásból éttermet?

A lakásétterem, mint műfaj igazán újszerű trendnek számít, legalábbis idehaza. Megjelenése annyira új, hogy még egyszerűen tudni sem lehet, hogy vajon tartósabb dologról van szó, mely ugyanúgy helyet követel majd magának a gasztronómiában, mint a vendéglátás hagyományos formája, vagy egyszerűen egy divatról beszélünk, mely majd lecseng, s aztán eltűnik.

Lakásból éttermet?

Voltatok már lakásétteremben? Nem, sebaj, én sem, viszont egyik kedves ismerősöm, szakács kollégájával együtt a közelmúltban nyitott egyet Budapesten. Jóízű, trendi dolog, s ahogy a srácokat ismerem, egyben színvonalas és kreatív is. Alábbi írásom egyáltalán nem reklám, vagy fizetett pr, egyszerűen tetszik az ötlet, s gondoltam megosztom veletek.

Mert ugye miről is van szó. Adott mai magyar vendéglátásunk, mely komolyan felhígult az utóbbi években. Szerintem a vendéglátós képzés színvonala is bőven elmarad a húsz évvel ezelőtti szinthez képest, sokszor közel húszéves fiatalnak el kell magyarázni a tányérfogás alapjait. No comment… 

Parajfőzelék tükörtojással, új formában

Éttermeink, vendéglőink, szállodáink sokszor nem a legmegfelelőbb szakemberekkel kénytelenek üzemelni, mert aki ér valamit, az önállósul vagy külföldön vállal munkát (ez különösen fontos probléma, főleg a nyugati határszélen, bár sok fiatal ma már nem feltétlen ingázásban, hanem tartósabb külföldi munkában gondolkozik, pl. Anglia, Málta, Németország, Amerika stb.) Mi következik ebből? A vendéglátóhelyek legtöbbször középszerű, unalmas kínálattal, olcsó, nem a legjobb minőségű alapanyagokkal, komoly árakkal, de képzetlen, nyelveket nem ismerő, nehezen kommunikáló, sokszor kedvetlen, motiválatlan személyzettel működnek. Sajnos ez a többség. Aztán van egy másik kaszt, mely a(Michelin)csillagos egeket ostromolja. Itt aztán van, mi szem szájnak ingere, szakmailag kívánatos volt, hogy már idehaza is megjelenjenek ezek a helyek, de nem tudom, hogy gazdasági szempontból mennyire életképesek, hiszen nyilván nagyon vékony az a réteg, mely ma Magyarországon megengedheti magának a Fine Dining „luxusát”. S mi van a kettő között? Hol vannak a jó polgári vendéglők, ahol tisztességes áron, jó italt és kosztot adott a vendéglős, aki egyszerűen erkölcsileg, szakmailag tette a dolgát, mert elhivatott volt. Nincsenek, illetve eltűnőben vannak, mint ahogy az a réteg is, mely hetente egyszer-kétszer megengedhetné magának azt a jóízű, sokszor hétvégi ebédet vagy vacsorát.

Munka közben az Urak

A lakásétterem, szerintem ha jól csinálják, egy olyan űrt képes betölteni, amit ma jó néhány volt vagy leendő vendég igényelne. Hiszen arról van szó, hogy egy előre lefixált időpontban egy lakás méretű helységben, sokszor előre leegyeztetett alapanyagokkal állítanak össze egy menüt a séfek. A (jó)stílus alapvető eleme, hogy az alapanyagokat a szakemberek szerzik be, bár van ennek egy másik formája is, amikor a vendégek viszik a hozzávalókat, ám szerintem bízzák ezt szakemberre. Aztán a végén anyagilag is hozzájárulnak a vacsora elkészítésének alapjául szolgáló költségekhez. Képzett felszolgálók is segíthetik a kényelmes, adott esetben elegáns, általában borokkal kísért vacsorát. A modern, nyitott konyháknak hála, a főzés egyfajta közös programként élhető meg, így általában olyan vendégeknek ajánlott, akik amúgy is érdeklődnek a gasztronómia iránt. Bár árakról nem tájékozódtam, de úgy gondolom, hogy mivel nincs fix nyitva tartási idő, nincs fix rezsi, nincs fix személyzet, akit fizetni kellene, hanem minden úgymond rendelésre készül, ezért árban is kedvezőbbnek kell lennie.

Egy kis rák...

Alapvető a kötetlenség és a szabadság, az otthonos, bensőséges körülmények, de inkább idézném Magos Zoli és Jenei Tomi lakáséttermének hitvallását. „Arra gondoltunk, hogy sokkal személyesebbé tesszük azt, ha mi főzünk valakinek, valakiknek. Egy jól sikerült családi ebéd vagy vacsora, egy kellemes hangulatú baráti társaságban eltöltött este sokáig emlékezetes maradhat. Ám ennek egész sor feltétele van, és ha csak egyetlen dolog is hiányzik, némi keserűség maradhat a szánkban. (Késünk és az asztalunk másnak is kellene; kelletlen a pincér; hangoskodók körülöttünk a vendégek;  rideg a környezet; a számlával jelzik, hogy közeleg a záróra; és az étel sem felelt meg az elvárásainknak.) Nos, ez nálunk nem fordulhat elő! Jöjjenek el hozzánk, ahol garantáltan, „hazai” környezetben lesznek, nincs kelletlen pincér, a villanyt sem kapcsolja le senki. Az ételeink minőségére nem lesz panaszuk és mivel a felszolgálást is mi végezzük, reméljük, azzal sem. Ha kedvük tartja, velünk főzhetnek, ismerkedhetnek a gasztronómiával.”

A lakásétterem legfontosabb "hozzávaló": a Vendégek...

Tegyétek nyugodtan! Meggyőződésem, ha a lakásétterem, mint műfaj fennmarad, sok új hívet szerezhet a gasztronómia műfajának, miközben az eddigi „rajongókat” további ismeretekkel, újdonságokkal, modern technikákkal, sok izgalmas perccel kötheti még inkább a szakmához. Várom véleményeteket, hozzászólásotokat.