A busa dicsérete!

Most pedig hal lesz! Már csak azért is meglehetősen gyengén állok halas cikkekkel-receptekkel. Pedig szeretem az uszonyosokat (néhány kivétellel), tudom, hogy rendkívül egészségesek, és sajnos azt is, hogy megdöbbentően kevés halat eszünk az országban.

Dacára annak, hogy tengerünk nincs, édesvízi halakban igencsak dúskálunk, sőt természetes élővizeinken túl még tetemes mennyiséget tenyésztünk is, csak hát éppen sok megy exportra, ahelyett, hogy itthon ennénk meg, s ezáltal javulhatnának egészségi mutatóink. Bőven lenne mit tenni, hiszen úgy 3 kg a fejenkénti éves fogyasztás, ez pedig szégyen!

  

A honi halászat, halfogyasztás mostohagyermeke a busa! Ezt erősíti meg az a cikk is, melyet minap olvastam az egyik vezető internetes portálon. Több vele kapcsolatban a szkeptikus vélemény, mint a pozitív, pedig húsa jóízű, ráadásul kifejezetten olcsó, némi kreativitással pedig igen finom étel készíthető belőle.

Van egy közkeletű vélemény Magyarországon, mely őshonos halként aposztrofálja. Fénykorát a hetvenes években élte, mikor is nagy betelepítési hullámban érkezett hozzánk, egészen pontosan a Balatonba. Ennek oka pedig az volt, hogy abban az időben elalgásodott kedvenc tavunk, s úgy gondolták, hogy a legegyszerűbb a nagy növényzabáló busával megtisztítani. A terv sikerült, az évtizedek alatt pedig kiderült, hogy a busa nagyon jól érzi magát a Balatonban, s mára gyakorlatilag átvette az uralmat olyan, valóban őshonos halakkal szemben, mint a keszeg, a ponty vagy éppen a fogas. Szakmai berkekben öt-hatezer tonnányira taksálják az állományt, melynek példányai a 40 kilós súlyt is elérhetik. Mára – valljuk be – sem a halászok, sem pedig a horgászok nem szeretik, hiszen hagyományos módszerrel csak nagy szerencsével akasztható horogra, viszont jelenlétével elijeszti a kisebb halakat, arról pedig szóltam, hogy jelenlétével kiszorítja az őshonos fajokat. Félre a nagy szakszöveggel, mert szerintem a busa igenis finom, szakszerű elkészítéssel pedig szálkáit és jellegzetes, markáns illatát és ízét is finoman befolyásolhatjuk.

Busafilé irdalás előtt

Vörösboros halleves busagombócokkal (kb. 6-8 főre)

Az alaplé hozzávalói:

600 g vegyes hal (busa, ponty,stb.)
400 g busafilé

1 db zöldpaprika
2 db paradicsom
4 fej vöröshagyma
só, bors, fűszerpaprika, víz

1,5 dl vörösbor

A halgombóc hozzávalói:

30 dkg apróra vágott busahús

15 dkg előfőzött rizs

1,5 evőkanál búzadara

1 tojás

2 gerezd fokhagyma

só, őrölt bors

friss petrezselyem

Elkészítés

Az alapanyagokat alaposan megtisztítjuk, majd felaprítjuk a paradicsomot, paprikát, vöröshagymát. A halszeleteket, a zöldségeket, valamint az összes fűszert egy lábosba tesszük, és felöntjük a vízzel. Lefedjük, s ezután közepes hőfokon kb. 1- 1,5 óra alatt teljesen szétfőzzük.

Míg az alaplé fő, előkészíthetjük a busafilét, illetve a halgombócokat. A busafilé esetében igen fontos az irdalás, ezzel sok bosszúságot takaríthatunk meg! A filéket 3-4mm távolságban elkezdjük bevagdosni, egészen addig, amíg nem halljuk a szálkák roppanását. Ha kész félre tesszük, és nekilátunk a gombócoknak.

A maradék vegyes busahúst apróra vágjuk, de darálni is lehet. Hozzáadjuk az előfőzött rizst, a búzadarát és a tojást. Fokhagymával, őrölt borssal, sóval, frissen vágott petrezselyemmel ízesítjük, majd hűtőben pihentetjük.

Ha az alaplé elkészült – ezt a legkönnyebben úgy ellenőrizhetjük, ha tenyerünket a lábos fölé helyezzük, s ha néhány pillanat múlva kissé ragadós – úgy nekiláthatunk a passzírozásnak. Az elkészült sűrű halászlevünket, kóstolással ellenőrizzük, ha túl sűrű hozzáteszünk még vizet, illetve a vörösbort. Fontos ez, hiszen hallevest szeretnénk! Ezután megformázzuk a gombócokat és a filékkel együtt a már kész hallevesbe főzzük.

   

Persze vörösbor illik hozzá! Ha jól választunk, akkor borunk nem túl vékony, s nem túl testes, ha valaki tud megfelelő sillert szerezni, az is tökéletes a célra!