Citromos-vajas csirke, marinált gyömbérrel

Az elmúlt napok hőségében csak szenvedtünk, akár nappal volt, akár éjjel. Ilyen időben nem is nagyon tudunk enni, mégis megkívántunk valami könnyű, frissítő finomságot. A gyömbértől eltekintve az egész összehozható percek alatt.

Kell hozzá:

50 dkg csirkemell filé,

2 egész gyömbér,

2 ek. vaj, fél citrom,

4 dl víz, 2 ek. ecet, mustármag,

egészbors, só, cukor.

Elkészítés:

A gyömbérrel érdemes kezdeni, hiszen ennek, hűlnie, érnie kell. Az a legjobb, ha mondjuk előző nap, vagy este készítitek el. A gyömbért megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Egy kisebb lábosban vizet és ecetet forralunk, melybe mustármagot, egész borsot, sót és kevés cukrot teszünk. Ha felforrt, ráöntjük a gyömbérre, hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük.

A csirkemellet vágjátok kicsit nagyobb szeletekre, így kevésbé lesz száraz. Egy serpenyőben vajat hevítettünk, ebben kezdtük el pirítani a melleket. Sóztuk, borsoztuk, más fűszert nem is érdemes használni, bőven elég lesz, ha mellé adjuk majd a gyömbért. Sokáig sütni sem érdemes, maradjon csak szaftos a közepe! Ha már majdnem kész, facsarjátok rá a citrom levét, s már kész is!

Tipp:

Ha szeretitek így a gyömbért, van egy jó kis spájzotok, no meg előrelátók is vagytok, érdemes akár befőttes üvegben is eltenni ezt a finomságot. Hagyományos dunsztolással hónapokra megoldhatjátok a gyömbér-készleteteket. Jól illik mellé a burgonyapüré, a rizs, tésztával is el tudom képzelni. Mi csak egyszerűen kenyérrel ettük. :-)

2012: Dorozsmai pontyfilé

2011: Válságból válságba 1914-1930

Ízek a Káli-medencéből

Számunkra a Káli-medence már évek óta az egyik legkülönlegesebb hely Magyarországon. Jártunk egyszer-kétszer kettesben, de autóval. Aztán évek teltek el… Most bringával kerekedtünk fel, s külön öröm volt, hogy kisfiunk is velünk tartott.

A Balaton felé gurulni mindig öröm! A felfokozott vágyakozás kilométerről kilométerre erősödik. A Csobánc tövében lévő szállásunkig még kicsit megálltunk Sümegen, egy séta erejéig, aztán usgyi tovább.

Másnap korán keltünk, mert sokéves tervünket, a Csobánc megmászását terveztük. Jó 25 fokban (ez persze árnyékban értendő), délelőtt fél tízkor indult a menet. Szoknyára lecsúszott szőlősorok vezettek minket a hegyre. Jobbról-balról gyümölcsösök, itt-ott barack, meggy és szeder, mely különösen akkor jó, ha közvetlenül a fáról szeded. Jó adag történeti és geológiai bevezetés után, már igencsak megizzadva tűnt fel a hegy közepén egy tábla: Csóka-Vár. Feri bácsi már várt minket, megmutatta kicsiny pincéjét és szőlőjét. 

Mintaszerűen művelt sorok, közvetlenül a bazaltkövek mellett, ahogy lépdeltünk, szinte érezni lehetett az itt termő szőlő és a belőle készült bor zamatát. Kissé szkeptikusan vártunk a borokra, de mihelyst megérkezett a két deres üvegkancsóban a rizling és az Irsai Olivér, minden előítéletünk eltűnt. Minerális, sós ásványos íz, szinte „harapható” bazalt, jó harminc-negyven évvel ezelőtti eszközökkel készített, de tisztességes, komoly élvezetet nyújtó borokat kóstoltunk. Később így már könnyű volt „bevenni” Csobánc várát, no meg azért néhányunkat biztatott az a tudat, hogy Feri bácsi lefelé is vár minket!

A jól megérdemelt éjszakai pihenés után másnap Káptalantóti felé vettük az irányt. Évek óta terveztük azt is, hogy meglátogatjuk a Liliomkert piacot, ami egyfajta gyűjtő- és találkozóhelye, a Káli-medence őstermelőinek, a valódi ízek és portékák rajongóinak. Elsőre bevallom őszintén meglepett a piac mérete és zsúfoltsága. Szinte végeláthatatlan fabódék, házak, kézműves kenyerek, pékáruk, tejtermékek, juh-, kecske-, tehénsajtok, finom borok és mandula kellette magát. Mivel a jó öt kilométeres utat bringával tettük meg, kellően megszomjaztunk a tikkasztó hőségben. „- Inni kéne valamit”- hangzott a felvetés, s néhány perc múltán fel is tűnt a tábla: házi bodza és citromfüves üdítő. Nem is kellett kétszer ajánlani, rögtön lecsaptunk a finom, hideg, kézműves üdítőre. Érdemes ilyenkor, ilyen helyen ezt inni, sokkal többet ér, mint valami színezékkel cukorral spékelt valami!

Egy jó tanács mindenkinek: ha a Liliomkertbe készültök, előtte ne nagyon egyetek, mert szinte mindenki kínál, és ember legyen a talpán, aki ellen tud állni. Sikerült így kóstolni még medvehagyma- és padlizsánkrémet, házi „ketchup-ot” (Úristen hol vannak ettől a bolti vackok!), csipkebogyó lekvárt, szürkemarha, bivaly és mangalica kolbászt, szalámit, szalonnát, füstölt halakat. Ebédre különösen emlékezetes volt a helyi lacikonyhában elfogyasztott roston keszeg (gyerekként rá se néztem), no meg a házi tócsni, ugyancsak házi, krémes tejföllel.

Még nyár elején voltunk, de már akkor elhatároztuk, hogy gyakrabban visszajárunk ide, sőt tervbe vettük, hogy az összes balatoni termelői piacot is végig látogatjuk majd. Azóta a tihanyit is sikerült megismerni.

2012: Rheinriesling Federspiel 2011

2011: Sonka így, sonka úgy

Krumplis cvekedli

Szerintünk hagyományos magyar étel következik most, legalábbis más népeknél még nem nagyon találtunk rá a burgonya és a tészta paprikás kombinációjára. Burgonyás tészta, grenadiermarsch, gránátos kocka néven is előfordul. Őse, ma is ismert változata a slambuc, mely tradicionális pásztorétel, s akkor a legfinomabb, ha házi csuszatésztával, no meg persze bográcsban készül.

A német és francia nyelvben is Grenadier-nek nevezik a gránátos katonákat, akik a császári-királyi hadseregek fontos alakulatai voltak. A grenadirmarsch pedig nem más, mint egy régi katonaeledel, mellyel állítólag a Kárpát-medencében találkoztak, s innen vitték aztán tovább. A gyorsan elkészülő, olcsó, mégis kiadós étel érthető módon került be a katonák mindennapi élelmezésébe.

Hozzávalók:

1 csomag kockatészta,

4 nagyobb burgonya,

2 közepes fej vöröshagyma,

1 evőkanál pirospaprika,

2 ek. libazsír, só, bors.

Az elkészítés menete:

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, a vöröshagymát apró kockákra vágjuk. Serpenyőben kevés libazsírt hevítünk, ebben pirítjuk meg a hagymát, később hozzátesszük a burgonyát is. Egy kis ideig együtt pirítjuk őket, majd amikor már szép üvegesek, meghintjük fűszerpaprikával, ízesítjük sóval, borssal. Közben a kockatésztát kifőzzük, leszűrjük, a főzőlevet félretesszük. A piruló hagymás-paprikás krumplihoz adjuk a főzőlevet, mindig csak keveset. Amikor már kellően puha, a leszűrt tésztát csak szépen beleforgatjuk.

Tipp:

Természetesen akkor az igazi, ha házi, gyúrt tésztával készül. Nyaranta nagyon jól illik mellé a kovászos uborka, de céklával is isteni! Ha bort kortyolnátok mellé, érdemes egy jófajta sillert választani, mely a hagymás-paprikás ételekhez mindig jolly-joker.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012: Fokhagymás karaj kapormártással

2011: Katalónia 2009 II.rész

Ismét Goldenblog!

Kedves Olvasóink, Barátaink, Ismerőseink! 

A Culinaricum idén is elindult a Goldenblog versenyen a gasztroblogok kategóriában. Már egész kis "múltunk" van a versenyen, hiszen először 2011-ben indultunk, az akkor még csak néhány hónapja működő bloggal. Akkor a 164 induló közül a 154. helyen végeztünk, nem is lepődtünk meg az eredményen. 
Tavaly aztán nagyon kellemes meglepetés ért minket! Igaz ugyan, hogy jóval kevesebben, egészen pontosan 112-en indultak, de nem kis örömünkre, természetesen a Ti segítségetekkel az 58. helyen "értünk célba", és szerintünk ez hatalmas előrelépés. 
Most megint ringbe szállunk, persze csak játékosan, szeretnénk remélni, hogy hasonlóan a tavalyihoz, sikerül méltó helyezést elérnünk! 
Ha szerintetek is érdemes rá az oldal, kérünk Titeket, hogy az Életmód kategórián belül, augusztus 21.-éig, a jobb oldali modulra vagy az alábbi linkre kattintva voksoljatok ránk! 

Itt: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx 
Előre is köszönjük! :-)

Levendulás szilvakrémleves

Idei nyaralásunkat Tihanyban töltöttük. Már előtte is kedveltük a levendulát, de nyugodtan mondhatom, az ott eltöltött idő alatt a növény rajongói lettünk. Amit csak lehetett megkóstoltunk, legyen az étel vagy ital. A mostani kánikula alatt, részben az élmények hatására, összehoztunk egy jó levest.

Hozzávalók:

2 marék szilva,

3 szál levendula,

3 ek. barnacukor,

fél liter víz, őrölt fahéj, szegfűszeg, só, 

2 db citromkarika, 
1 dl tej, 2 ek. vaníliás pudingpor.

Készítés:

A szilvákat kimagozzuk, a vízben feloldjuk a barnacukrot, beledobjuk a fűszereket, a citromkarikát, majd, ha felforrt, mehet hozzá a szilva, és a levendula. Nagyon rövid ideig főzzük, majd állni és hűlni hagyjuk. Ha kellően kihűlt, a szilvákat, citromkarikát szűrőkanállal kiszedjük, és fokozatosan leturmixoljuk, úgy, hogy a visszamaradt főzőlét fokozatosan adjuk hozzá, vigyázva, ne legyen túl híg.

A végén kevés tejjel kikeverjük a pudingport, visszatesszük a gázra, és behabarjuk. Ha teljesen hideg már,  szilvadarabokat tehetünk még bele. Hidegen fogyasztjuk!

Tipp:

A tejet természetesen tejszínnel is helyettesíthetitek, és ha esetleg túl sűrű, az alaplével még hígíthatjátok. Tapasztalatunk szerint a levendula intenzitását, szinte mindenki másképp kedveli, ezen az arányon bátran változtassatok hát szájízetek szerint.

2012: Sárgabarackos gombóc

2011: Katalónia 2009 I.

Mikulás dinnye (Piel de sapo)

Megint újdonságot sikerült megismernünk, megkóstolnunk. Tegnap Mónika méregzöld színű, közepes, kissé ovális dinnyével tért haza a bevásárlásból. „- Ez is egy sárgadinnye, gyere, kóstoljuk meg!”- jött a felhívás…

Miközben beleástam magam a témába, meglepett, hogy a sárgadinnyék tulajdonképpen zöldségfélék, a nagyközönség mégis gyümölcsnek tekinti. Rengeteg ásványi anyagot, vitamint tartalmaznak, élénkítik a veseműködést, hatékony köszvény és reuma ellen, de a rákkutatásban is használják. 
Már közel ötezer éve léteztek Egyiptomban és Perzsiában is, majd innen terjedtek el a Közel-Keleten. A Földközi-tenger vidékére a görögök, majd a rómaiak közvetítésével jutott el, de az Ibériai-félszigetre már a mórok vitték, ahonnan aztán a spanyolok elhajóztatták az Újvilágba a 16. században.  

A leghíresebb, klasszikus Cantaloupe-dinnyén kívül ma a világ piacain közel ötszáz fajta ismert.  Ogen, Charente-i, mézdinnye, cukordinnye, ananászdinnye, vagy éppen Galia, stb. Minden fajtának kissé eltérő az íze a textúrája, de még a cukortartalma is.

A mikulás-, zöld- vagy télidinnye, késői fajtaként ismert, elsősorban szeptemberben érik. Súlya hetven-nyolcvan deka, felülete, viaszos, rücskös, foltos, barázdás. Formája enyhén ovális, talán leginkább tökszerű. Rendkívül ízletes, ropogós, húsának állaga hasonlít a vilmoskörtére, édessége mellett egy enyhe diós jegy is megfigyelhető.  Erre a fajtára is igaz, hogy kissé korábban szedve kitűnően savanyítható, akkor is igazi ínyencség válik belőle.

Mi csak most ismerkedtünk vele, leginkább szólóban fogyasztottuk. Szerintem jól illik csirkéhez, el tudom képzelni halakhoz (pl. hideg füstölt pisztránghoz), vagy szűzérméhez, legközelebb pedig egészen biztosan vajon kicsit karamellizálom, és lazac mellé adom!

Ha rátaláltok, bátran tegyetek egy próbát!!!

2012: Régi idők vendéglői I. - Az "Alm"

2011: Erősített borok: A portói

Baracklekváros és túrós házi derelyék

A közelmúltban valami jóízű, de nem hétköznapi kis édességre vágytunk. Mivel szabin voltunk, így kellően ráértünk kiagyalni valamit, no meg azon nyomban el is készíteni.  A Mama által eltett baracklekvár adott volt, mellé jóízű, friss túrót is találtunk.

Talán ez az a tésztaétel, ami valamilyen változatban, formában a világ minden táján előfordul. A töltött tésztácskák, batyuk ismertek még manti, ravioli, maultaschen, pelmenyi (пельмени) vagy éppen empanada néven is. A legtöbben talán csak burgonyás változatban tudják elképzelni a derelye tésztáját, pedig ez akár el is hagyható.

A tésztához:

25 dkg kukoricaliszt,

10 dkg búzaliszt,

kb. 4-5 ek. víz,

2 egész tojás,

2 ek. olívaolaj,

só.

A töltelékhez:

Baracklekvár és friss tehéntúró.
A túrót egész kevés vaníliás cukorral, pici sóval és tejföllel kikeverjük, éppen csak annyira, hogy krémes legyen, de még formázható.

Készítés:

A tésztához összekeverjük a kétféle lisztet, tojást, vizet, sót és az olajat hozzáadjuk, összekeverjük, jól összegyúrjuk. Lágy tésztát szeretnénk kapni, ezért, ha kell, egy kis vízzel még lehet hígítani. Fóliába téve, húsz percig pihentetjük.

Lisztezett deszkán 2 mm-re nyújtjuk a tésztát, 10 cm átmérőjű köröket szaggatunk. A tölteléket a tészta közepébe tesszük, a tészta széleit vízzel benedvesítjük, és félbe hajtjuk őket. A peremét villával lenyomkodjuk. Hat-nyolc percig sós, forró vízben főzzük őket, főzés közben megnőnek. Leszűrjük, és forró vajban megforgatjuk, azonnal tálaljuk!

Tipp:

A végén következne az, hogy serpenyőben vagy lábasban zsemlyemorzsát pirítunk, és a megfőtt, leszűrt derelyéket ebben megforgatjuk. Hát mi ezen is változtattunk kicsit, s cukrozott mákkal enyhén meghintettük.  

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012: Vargánya!!!

2011: Egy cseppnyi vadság...

Szarvasmáj pástétom

Ha szeretitek a májkrémet, májpástétomokat, és nem vagytok restek nekiállni, otthon egy kis plusz munkával igen kellemes élvezetben lehet részetek. Egyrészt nem kell megvenned a boltit, ráadásul egészségesebb is, hiszen nincs benne tartósító, meg rengeteg adalékanyag. Ma már egyre többször akad jó, de még nagyon sokszor lehet bukkanni igen silány minőségre is. Ráadásul, ha pirított májat készítetek, s túl nagy adagra sikerül, ez a legbiztosabb módja a maradék felhasználásának.

A májpástétomhoz:

50 dkg pirított szarvasmáj,

20 dkg vaj, 2 ek. mustár.

A mustármártáshoz:

3 ek. mustár, 2 ek. tejföl,

1 kk. só, 1 kk. fehérbors.

Akik folyamatosan olvasnak minket, biztosan emlékeznek arra, hogy nemrég jó kis darab szarvasmáj érkezett a konyhánkra. Így most az alapokat nem ismételném, lényeg az, hogy az itt olvasható recept volt a kiindulási pont. A májat, a vajat és a mustárt, tegyétek az aprítóba és addig aprítsátok, míg a máj krémes állagú nem lesz. Ha kész legjobb legalább egy teljes napon át hűtőben tartani, hadd érjenek az ízek!

A mártáshoz a mustárt, kevés tejföllel kikeverjük, ízesítjük sóval, fehérborssal, majd először kanállal kikeverjük, ezután kézi habosítóval habosra verjük. A tálaláskor kenyérszeleteket pirítunk, erre helyezzük a májas pástétomot, a közepébe kis mélyedést alakítunk, és ebbe kanalazzunk a mustármártást. Mi tettünk hozzá serpenyőben megpirított spárgafejeket is.

2012: Kajszis tejes pite, gyümölcsraguval

Lazac krémes lencsével

Nemrég kerek szülinapot ültem! Úgy adódott, hogy éppen szabadnapos voltam a nagy napon, mert este családosan mentünk ünnepelni. Viszont előtte úgy gondoltam, érdemes egy ünnepi ebédet összeütni, csak úgy, saját magamnak.

Hozzávalók:

1 db lazacfilé,

10-15 dkg lencse,

2 ek. vaj, só, fehérbors

3 szál újhagyma,

1 egész paradicsom,

1,5 dl tejföl.

A lencse...

A lencsét előző este beáztatom, másnap fokhagymával és babérlevéllel együtt kissé előfőzöm.  Az újhagymát felkarikázom, a paradicsomot felkockázom. Kevés vajon először a hagymát kezdem pirítani, majd mehet hozzá a paradicsom. Sózom, borsozom, és hozzáadom a lencsét. Egy kis ideig együtt párolom őket, majd a lencse főzőlevével kikeverem a tejfölt. Az egészet hozzáadom a rotyogó lecsehez, és addig főzöm, amíg krémes állagú nem lesz.

A hal...

Közben egy serpenyőben vajat és olívaolajat tettem, addig hevítettem, amíg tűzforró nem lett, majd beleteszem a halat. Nem sütöm át teljesen, egyik oldalán 4 percig, a másikon mindössze fele ideig pirítottam. A külseje ropogós, a belseje omlós, szaftos lett. Tálaláskor az egészhez tépkedett jégsalátát, citromot adtam, és a hal tetejét megszórtam citromos borssal.  

2012: Rókagomba ragu zsemlyegombóccal

2011: Koktélokról dióhéjban

Magyar Konyha – Balaton

Már nagyon vártam a Magyar Konyha nyári számát! A miértre egyszerű a válasz: idén úgy döntöttünk, itt töltjük nyaralásunkat! Vártam a tippeket, címeket, információkat, borászok, termelők, ínyenc és kevésbé ínyenc falodák címeit, egyszóval mindent, a hangulatot…

Balatonból pedig aztán van bőven, északi és déli partról egyaránt. Temesi Ferenc: Balatoni falások, retró ízű története visszarepít minket a jó harminc-negyven évvel ezelőtti Balaton mellé, s szépen lassan rájövünk, hogy „Mindenről a harcsa tehet”. Ez utóbbit viszont már Zákonyi Botond írásából tudhatjuk meg. "A halat a tihanyiak sohasem füstölték, szárították, csak frissen fogyasztották. A halaikat négyféleképpen készítették el, közös főzések hajójavításkor, hálóállításkor voltak."

Tradícióból most sincs hiány, megtudhatjátok milyen a Petyek, az igazi balatoni halászlé. A Kistücsök pedig régi halételeket mutat be.

A Boremberek rovat is természetesen a tó partjáról, egészen pontosan Csopak, Káli-medence, Badacsony és Szemes négyszögből jelentkezik. Megismerhetitek a Söptei Pincészet és Étterem, a Villa Sandahl, a Káli Kövek, az Aranysörte és a Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet történetét.

A Káli-medence különösen fontos ékköve a Balatonnak, s a lapban is különleges helyet foglal el. A lap munkatársai bekopogtattak a Gryllus fivérekhez, Fekete Bárányékhoz, Szabó Bálintékhoz. Egyesek mangalicákkal, kecske- vagy juhsajtokkal foglalkoznak, mások fűszernövényeket, zöldségeket termesztenek, kissé odébb dalokat, verseket írnak a völgyben. Egyben azonban mind megegyeznek: mindegyiküket megigézte a varázslatos hely! Olvashattok még a balatoni savanyúvizekről, a Majtényi Présház és Borozóról, meg egyébként a régi balatoni vendégfogadók történetéről is.

A Séfek és receptek rovatban egy igazi kuriózum olvasható. Egy badacsonyi lány mesél arról, milyen félig-meddig borászivadékként felnőni a bazaltok árnyékában, aztán később párbajtőrözni, milyen a hazai vendéglátó-ipari felsőoktatás, és hogy milyen nehéz is nőként helytállni, folyamatosan magas színvonalat képviselni a paláston és a tűzhely mellett.

A Magyar Konyha-főzőiskola hatodik részében a sűrítés kerül terítékre, Auguszt Olga a Nem piskótában pedig Fekete bárányfelhőt készít, s itt is visszaköszön a Balaton.  A Spájzban Saly Noéminél most van a „szezon”, rotyog is hát minden a képzeletbeli konyhában! Itt az ideje a nagy eltevéseknek, a lekvár és csatni főzéseknek, a savanyításnak. Lehet ribizli, meggy, málna, szeder, sárgabarack, uborka, cukkíni, tök, dinnye, egyszóval most aztán lehet tobzódni a befőttesek felett.

Balaton várj,… megyünk!!!

www.magyarkonyha-online.hu

2012: Karalábés hajdina, marinált gyömbérrel

2011: A rozék dicsérete