Rostonsült császárhús, sütőtökpürével

A császárhús, vagyis a sertés hasaalja része nem éppen divatos alapanyag. Nem sokan foglalkoznak vele, legtöbbször töltelékekben vagy apróhúsban végzi. Pedig igazán ízletes, ráadásul pénztárca kímélő is. Az elkészítése pedig szerintem szabadságot ad, de kreativitást is igényel.

Kedvenc hentesem szerint, idézem: „A hasaalja a sertés egyik legfinomabb szalonnája. Ha az oldalas részből nagyobb darab kerül bele, akkor császárhús, ha kisebb, akkor lehet hasaalja szalonnának nevezni.” De mennyivel szebb, hogy császárhús, nem?

A páchoz:

Fél narancs,

1 ek. balzsamecet,

2 ek. szójaszósz,

kevés reszelt gyömbér,

kevés olaj.

Körethez:

Egy kisebb sütőtök fele,

só, bors, szerecsendió,

1 ek. tejföl.

Elkészítés:

Olyan fogást szerettem volna, amely a húst nézve karakteres, a köret pedig kiegészíti, felfrissíti a kissé zsíros ízt. Ezért úgy döntöttem, hogy a jó ujjnyi vastag szeletekre vágott császárt, előzőleg bepácolom. Egy egész éjszakát ért a hús, ezzel nem volt más dolgom, mint másnap délben, leheletnyi zsiradékon, tűzforró serpenyőben, mindkét oldalát jól megpirítani.

Köretnek sült sütőtökpürét készítettem. Ehhez felszeleteltem a tököt, sóval, szerecsendióval és borssal ízesítettem, tejfölt tettem hozzá, és egyszerűen villával kissé simára kevertem. Az elkészült ételt még friss, ropogós salátával együtt tálaltam. Nyugodtan állíthatom, az utóbbi hónapok egyik legsikerültebb verziója lett a mostani!

Bor:

Ebben a változatban jól illik mellé egy kis természetes maradékcukorral bíró, félszáraz, félédes hárslevelű, olaszrizling. Ha így választotok, vigyázzatok, hogy a bor semmiképpen se legyen túl édes. Személyes élményem: a legutóbb egy borbárban, közel hét éves, száraz rajnai rizlinget sikerült egy barátommal megkóstolni, mely teljesen száraz volt, ízvilágában mégis kissé édeskés. Szívesen kóstolgatnám ehhez az ételhez!

2012-ben írtuk: Édesburgonya pikáns-fűszeres raguval
2011-ben írtuk: Parmigiano Reggiano