MarhaJó (a főétel)

A marhafarok gyönyöreiről írtam múltkor leves-formában. A mostani bejegyzés pedig arra jó példa, hogyha jóízű leves készítünk, és a leveshússal további szándékaink vannak, akkor érdemes azt egy kicsit másképp, főételnek is elkészíteni. Egyre azonban célszerű ilyenkor is törekedni, hogy a hús valódi íze domináljon.

Hozzávalók:

1,30 dkg marhafarok,

60 dkg marhanyak,

só, frissen reszelt szerecsendió,

majoránna,

kevés zsiradék.

A káposztához:

1 kisebb fej vöröskáposzta,

só, őrölt bors,

köménymag,
babérlevél,

kevés balzsamecet,

cukor,

zsiradék.

A zsemlyegombóchoz:

8-10 db zsemlye,

1 nagy fej vöröshagyma,

kevés medvehagyma,

só, liszt, tojás,

őrölt bors.

A marhafarok (vagy ököruszály) leves bemutatásakor már jeleztem, hogy egy szép darab nyakat is tettem a levesbe. Praktikus ezt alkalmazni, hiszen ha asztaltársaságunkban valaki nem lelkesedne a marhafarokért, így adhatunk választási lehetőséget. Az alapanyagokat együtt tettem fel főni, a nyakat ebben az esetben célszerű előbb kivenni, vagy pedig később beletenni, hiszen jóval kevesebb főzési idővel is megelégszik.

Amíg a húsleves főtt, elkezdtem készíteni a köretet. A vöröskáposztát legyalultam, kevés vajon barnacukrot karamellizáltam, majd ehhez tettem a káposztát. Ízesítettem sóval, borssal, köménymaggal, babérlevéllel, s gyakori kevergetés mellett együtt készre pároltam. A vége felé egy kis balzsamecettel tettem pikánsabbá.

A zsemlyéket felkockáztam, a medvehagymát és vöröshagymát felaprítottam, utóbbit serpenyőben megpirítottam, hűlni hagytam. A megpirított zsemlyekockákhoz lisztet és tojást adtam, hozzákevertem a megpirított hagymát és a medvehagymát, ízesítettem, összedolgoztam. Kézzel kisebb (kb.5 cm átmérőjű)gombócokat formáztam, és sós, lobogó vízben kifőztem.

Mikor a húsok megfőttek, a nyakat felszeltem, a farok darabokkal vegyesen elosztva egy kisebb méretű tepsibe tettem, és kevés zsiradékon úgy 20-30 perc alatt tovább sütöttem. Lefedni nem kell, hiszen ilyenkor a cél már elsősorban a sülés, a pirulás. Egy kevés, épp csak blansírozott kelbimbóval, a párolt káposztával, szafttal és medvehagymás zsemlyegombóccal együtt tálaltuk.

Egyszerű töltött cukkini

A cukkini az egyik kedvenc zöldségünk! Lehet enni télen-nyáron, ráadásul jóízű, rendkívül sokoldalúan elkészíthető alapanyag. Ezúttal egy egyszerű, könnyen megalkotható, akár önmagában, vacsorára is fogyasztható ételt készítettem belőle.

Kell hozzá (2főre):

2 db cukkini,

10 dkg füstölt-főtt tarja,

10 dkg ementáli sajt,

3 gerezd fokhagyma,

2 ek. olívaolaj,

só, őrölt bors

Így készítettem:

A cukkinikat hosszában félbe vágtam, a belsejét egy kanál segítségével kivájtam. A fokhagymát felaprítottam, majd egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítottam. A cukkini belsejét és a tarját úgyszintén összevágtam, a serpenyőbe tettem, ízesítettem sóval, őrölt borssal és egész enyhén megpirítottam.

A kivájt cukkinikat megkentem egy kis olívaolajjal, egy tűzálló tálba tettem, belehalmoztam a megpirított „ragut”, majd 200 fokon 10-15 percig sütöttem. Mielőtt lezártam a sütőt, az ementáli sajtból kis lapokat szeltem, s ezzel beborítottam a zöldséget. 8-10 perc alatt szépen ráolvad-megpirul a sajt, és már lehet is fogyasztani!

Tipp: Közepesen testes száraz fehérborral vagy egy fűszeres rozéval együtt tökéletes hatást érhettek el, de illik hozzá a búzasör is!

Üvegbe zárt (Kaldeneker)örömök

Kaldeneker Györgyöt legelőször egy tévés főzőműsorban láttam. Rögtön megragadott egyénisége, kreativitása. Kicsit később örömmel hallottam, hogy kézműves vállalkozásba kezdett, ráadásul olyanba, mely szervesen kapcsolódik a gasztronómiához, eredeti hivatásához.

Gyuri szakmája a diplomáciai vendéglátás, a kanadai nagykövetség szakácsaként dolgozott hosszú évekig. A főzés mellett igen korán megnyilvánult a lekvárok, szörpök, chutneyk iránti szenvedélye is, ráadásul mindez akkor, mikor utóbbi szinte még teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Sőt, a lekvárok és a szörpök is inkább csak ipari minőségben álltak rendelkezésre. Az éveken keresztül dédelgetett álmot végül egy tihanyi ismerős segítségével sikerült megvalósítania, és időben, gazdasági téren is most jutottak el oda, hogy legálisan, modern, XXI. századi körülmények között már kisebb piaci mennyiségben is készülhetnek az ínyencségek. A Budapest, XXII. ker. Gyár u. 15. szám alatt található manufakturális üzem és bemutatóterem pár nappal karácsony előtt készült el, így most elsősorban az év eleji, Valentin-napi és húsvéti különlegességek készítése folyik.

Személyes garancia

A Lekvárosház termékei szinte kizárólag hazai alapanyagokból, csökkentett cukortartalommal, tartósítószer felhasználása nélkül készülnek. Csak hab a tortán, hogy mindez saját ötletekkel és receptekkel egészül ki, ráadásul folyamatos személyes ellenőrzés mellett, sok esetben harminc esztendős szakmai és főzési tapasztalattal.

Előzetes bejelentkezés során lehetőségetek van a lekvárok megkóstolására, vásárlásra, de már működik az internetes áruház is, ahol non-stop lehet rendelni.

Szóval szép is az élet mostanság a Lekvárosház környékén! Persze mit sem érne egy ilyen felvezető cikk a valós kóstolás, a gyakorlati tapasztalatok közreadása nélkül. Ez azonban majd egy későbbi poszt lesz. Elöljáróban csak annyit: a feketeeredő dzsemmel és a zsályás birsalma zselével mi is alkottunk egy két dolgot.

www.kaldeneker.hu

www.lekvaroshaz.hu

Sült tarja színes burgonya trióval

Az egész színes burgonya projektnek – ha szabad így fogalmaznom – ez az étel volt a megkoronázása. Bár nagyon finom volt a szűzhöz felhasznált salátának is, de ha választanom kellene, erre voksolnék. Jobbak voltak az ízek, s a nemes növény, úgy érzem, ebben a környezetben bontakozott ki igazán.

Recept (4főre):

80 dkg sertéstarja,

3 fej vöröshagyma,

3 ek. mangalicazsír,

só, bors, köménymag,

6-7 db fokhagyma

A körethez:

50 dkg fehér káposzta,

10 dkg savanyú káposzta,

3 közepes perui lila-,

3 közepes maja hajnal-,

3 közepes skót-felföldi vörös burgonya,

só, bors, szerecsendió,

kevés vaj

Így készítsd:

A félfőre vágott vöröshagymát a zsíron megpirítjuk, sózzuk, ez lesz a sült hús ágya. Eközben a tarjaszeletek mindkét oldalát sóval, borssal jól bedörzsöljük, kicsit állni hagyjuk. A serpenyőben elkészített alapot egy tepsibe tesszük, ráhelyezzük a befűszerezett húst, meghintjük köménymaggal, tekerünk rá frissen őrölt borsot. A gerezdekre szedett fokhagymát hámozatlanul a szeletek közé dugdossuk (így lesz majd krémesen édes), és mielőtt a sütőbe helyezzük, egy kis vizet öntünk alá. Lefóliázzuk, 180 fokon hozzávetőleg másfél óra alatt készre sütjük.  A sütési idő vége felé leszedhetjük az alufóliát, így egy kicsit megpirul a hús teteje.

A párolt (fehér)káposztát, a szokásos módon készítettük, a perui lila, maja hajnal és skót-felföldi vörös burgonyákat héjával együtt sós vízben megfőztük. Megpucoltuk, majd sóval, borssal és reszelt szerecsendióval fűszereztük, kevés vajat adtunk hozzá, burgonyanyomóval kissé összetörtük. Két kanál segítségével kisebb ovális gombócokat formázunk. A megsült húst káposztaágyra tettük, és az elkészült burgonya trióval tálaltuk.

Vércse hozta borok

Elragadó, igazi kézműves pincészetre bukkantam pár hete. A Balaton-felvidéken rendszeresen megfordulok, egyik kedvenc helyem Magyarországon, ráadásul a borokat, az ott tevékenykedő borászok egy részét is ismerem. Persze mindig vannak újak, feltörekvők, ezért is örültem meg, mikor egy rendkívül szerethető, apró, de igen igényes borászatot ajánlottak figyelmembe.

A Skrabski birtok épp csak a piacra lépés küszöbén áll, de története jóval korábbról datálható. A Balatonudvarihoz tartozó Leshegyen található, gyönyörű adottságú, egykor virágzó szőlőhegy a II. világháború után lassú hanyatlásnak indult. Kevesen láttak fantáziát egy paraszti kultúrát idéző pincében, magángazdálkodásban, így a pincesor épületei fokozatosan romba dőltek. A kevesek közé tartozott Skrabski Árpád és Kopp Mária – a jelenlegi tulajdonos szülei -, akik megvásárolták, majd 1970-ben felújították az egyik pusztulásra ítélt pincét. Aztán a 90-es évek közepén szülők a szomszédos szőlő megvételével bővítették a kis birtokot, s ezzel akarva-akaratlanul ki is jelölték a birtok útját. Ma már Fruzsina, Dávid, Zoltán, Anikó és Ferenc dolgozik a három hektár termő és két hektár frissen telepített szőlővel, valamint az évi 15 ezer palack borral. Olaszrizling, szürkebarát, rajnai rizling, kékfrankos jelenti a fajtaválasztékot, de nagy reményekkel várják a Szepsy-birtokról származó furmint termőre fordulását is.

Betyár 2009

Közepes szalmasárga színnel indít. Koronája gazdag, sokágú, illatában a friss vegetális jegyek keverednek egy érintésnyi sóssággal. Szájban elegáns, savgazdag borként mutatkozik, friss, lendületes citrusos íz jellemzi. Szép egyensúly, kellemes kesernyés lefutás. Akár aperitifként vagy saláták mellé ideális társ.

Árpi rizlingje 2009

Határozott kezdés, illatában karakteres zöldalma és kevés barack jelentkezik. Ízben némileg megtartja az illatnál megismert jegyeket, de itt inkább a friss szőlős jegy az uralkodó. Érdekes extraktédesség teszi még érdekesebbé. Hosszú percekig tartó, intenzív utóíz. Szerintem ideális halbor, főként, ha egy kis zöldséggel, például spárgával együtt tálaljuk.

Öreg Tőkék Rizlingje 2009

Remek bor, mely szalmasárga színnel, barackos és enyhén virágos illattal nyit. Karakteres, savgazdag ízében keveredik a mineralitás, a zöldalma, a citrus, a zöldbors és egy kevés menta. Közepesnél nagyobb test, elegancia, határozottság jellemzi. Feltétlen levegőztetést igényel, és nem szabad túl hidegen fogyasztani! Akár egy töltött káposzta mellé is jó lehet.

Leshegyi Pinot Gris 2009

Közepesen mély szalmasárga színnel, igen határozott, mély illattal indít. Szájban megjelenik a szürkebarát fűszeres, kissé mézes fajtajellege, mely birssel és almás-citrusos pikánssággal egészül ki. Kissé rusztikus, igen vastag bor benyomását kelti. Karakteres, érett sajtokhoz, grillezett húsokhoz is jól illik, különösen, ha egy kis gyümölccsel körítjük.

Nemrozé 2009

Rozénak álcázott, héjontartott szürkebarát. Inkább már sillerre emlékeztető színárnyalat, mély, kicsit szörpös, alkoholos illattal kezd. Szájban testes, kissé cseres bort ismertünk meg, egy kellemes, határozott fűszeres felhanggal. Vájtfülüek bora, sokórás ismerkedést, elmélyült hangulatot kíván.

Kékfrankos 2009

Közepesen mély rubinszín. Illata kifejezetten meggyes, fűszeres, benne érintésnyi marcipán. Szájban alapvetően savhangsúlyos, közepes testtel és tanninokkal rendelkezik. Ezeket jól egészíti ki az illatnál már megismert fűszeresség és egy kevés extraktédesség. Karakteres marha- vagy vadhúsokból készült ételekhez ajánlható, szerintünk nagyszerűen illenek a Zselicvad finomságai mellé.    

Érdemes hát elmélyedni a Skrabski borokban, akár otthon, akár egy kellemes kirándulással egybekötve. Utóbbit igazán ajánlhatom, hisz semmihez sem fogható az érzés, ha domboldalról egy pohár borral a kezünkben tekintünk le a Balatonra.


www.skrabski.hu

Magyar Parasztkalendárium 1674

Különös vonzalmat érzek a régmúlt gasztronómiája, életminősége iránt. Ez alighanem nem meglepetés gyakori Culinaricum olvasónak. Ezért is tartottam fontosnak bemutatni a Czifray-, majd a Simai-féle szakácskönyvet. Most egy újabb gyöngyszemre akadtam… Láng György, Klasszikus magyar konyha című könyve angol nyelven 1971-ben, magyarul pedig 1992-ben jelent meg, a Corvina kiadó gondozásában. Ebben egy régi paraszti élet naptárszerű tennivalóit írják le eléggé ízesen.

Káli-medencei hagulat

Januárius

Ügyeljen a gazdaasszony, hogy tyúkjai meg ne hízzanak, mert akkor nem tojnak. Az elhízottakat könnyű megismerni, mert gyakrabban kodkodácsolnak. – Be kell tömni a méhkasokat mihelyst havazik, mert a hótul a méhek megvakulnak. – A halastavakat, mikor befagytak, naponta lékelni kell, nehogy a halak megfulladjanak. – A vermekbe jeget kell hordani, legjobb szalma közé rakni.

Februárius

A páváknak ebben a hónapban minden ötödik napon száraz babot vessenek eledelül, hogy hamarabb tojjanak. A kemencében szárított babot reggel, éhomra adják a páváknak. – Aki azt akarja, hogy lisztje egész évben tartson, addig őröltessen, míg hideg az idő.

Martius

A csóka alá is tehetni tyúk-monyat, ha előbb kiszedik alóla a saját tojását. Egy csóka alá legjobb három tyúktojást rakni. A gólyák alá viszont lúdtojást rakhat az ember, de mihelyst kikél a kisliba, el kell venni a gólyától. – Vigyázni kell a méhekre, hogy a rajjok éhen ne vesszenek. – Rákot lehet fogni, lenyúzott békacombbal, vagy büdös hússal. – Halat kézzel is lehet fogni, ha az ember megkeni a kezét, lábát a gém felolvasztott kövérében, amihez kevés mézet kevernek, jó sűrűn.

Április

A ponty-ivadékot Szent György nap táján a halastóba kell engedni. – Sót kell vásárolni nyárra.

Május

Sütőkemencét, házat, csűrt megtapasztani. – Ettől a hónaptól kezdve jó a rák egész szeptemberig.

Június

A fogoly madarat a bokrokban kell keresnie, mert aratás előtt nem igen járnak a mezőre. – Úrnapja után kezdődik a legjobb rákászat és az angolna-fogás.

Július

Aratni, kaszálni, gyűjteni. – Aki új rozsból, vagy búzából akar kenyeret sütni, így cselekedjék: először a kemencében jó szárítsa meg, aztán őröltesse.  A tésztába tegyen tüzes követ úgy, hogy a tüzes követ a tészta betakarja. Egy éjjelen hagyja állni, majd mielőtt a dagasztáshoz kezd, vegye ki a követ a tésztából. – Ha az érett gyümölcs lehull a fáról, aszalni kell. – Ebben a hónapban szöcskével horgásznak.

Augustus

Tojást gyűjteni. Nyáron legjobban eláll korpában, télire pelyvában, sóban. – Bodza liktáriumot – lekvárt – készíteni, fahéjjal, székfűvel. – Meg lehet kezdeni a szarvasok vadászatát. – Ez időben a halak nem nőlnek hosszában, csupán hízni kezdenek és temérdekek lesznek. – A malacokat, kiket ebben, s a következő négy vagy öt hónapban malacoznak, a jó gazdák megeszik, mert télben nehéz őket tartani, hamar elpusztulnak. – Éretlen szőlőből, egresből, vadszőlőből fűszerrel, nádmézzel édesítve igen jó lekvárt lehet készíteni. – Ebben a hónapban kell vargányát és más szárítani való gombát gyűjteni. A gombát legjobb kemencében megszárítani.

September

Almát, körtét egyéb tartani való gyümölcsöt leszedni. – A madarászat e hónapban jó eredménnyel jár. A zsákmányolt madarakat télire is el lehet tenni, mégpedig úgy, ha a belét kidobják, egy éjszakán át hideg vízben áztatják, majd egyeseket ecetben megfőznek, másokat megsütnek, és utána raknak ecetbe. Minden féle fűszerszámot kell melléje tenni: borsot, gyömbért, székfüvet, fahajt, nádmézet, mézet. Az edényt, melyben a madarakat elrakják, jól le kell kötni.

October

Szőlőt szedni, préselni. – Káposztát levagdalni, sárga és fejér répát kiásni. – Halas tavakat kihalászni. – Vaddisznókra lehet már vadászni.

November

Télre lisztet őröltetni. Szelíd gesztenyét, barackot, mandulamagot ültetni.

December

Hízlalt ártányokat megölni. – A téli gyümölcsökből kiszedni a rothadtat. – A Szent János-kenyér magot ültetni.

Itt a hal, itt a péntek…

Péntekenként halat enni évszázados hagyomány. Ezt a szokást jellemzően a katolikus vallásból származtatják, sok, mélyen vallásos ember a ami napig nem eszik húst ezen a napon. A dolog hátterében a Nagypéntek, Krisztus keresztre feszítésének napja áll. Az évszázadok során aztán ehhez a vallási szokáshoz kezdték igazítani a halárusok a kifogott zsákmány értékesítését, ezen a napon tartottak halpiacot, és később az éttermek, vendéglők kínálatában is ekkor kerültek fel a legfinomabb, legfrissebb halhúsból készült ételek. Mi ezúttal egy nagyon gyors, egyszerű szezámmagos-kurkumás tőkehalat készítettünk.

Recept (4főre)

8 szelet atlanti tőkehal,

vaj, olívaolaj,

tengeri só, bors, őrölt kömény

kurkuma por,

szezámmag,

friss petrezselyem

Elkészítés:

A halszeleteket megmossuk, a nedvességet papír törlőkendővel leitatjuk. A fűszereket kistányérban összekeverjük, a halat olívaolajjal vékonyan bekenjük, és a fűszerkeverékkel jól bedörzsöljük. A jénai tálat vajjal kikenjük, és a kurkumától szépen „besárgult” halszeleteket belehelyezzük. Alufóliával lefedjük és 160 fokon úgy húsz percig sütjük. Amíg a hal sül, elkészítjük a rizst, és egy kevés szezámmagot száraz serpenyőben egyenletesen lepirítunk. 

Az elkészült halat megszórtuk a szezámmaggal, jázminrizst adtunk mellé, és durvára tépkedett friss petrezselyemmel megszórtuk.

Jó étvágyat!

Ropogós bőrű lapocka

A ropogósra sütött húsok minden ínyenc nemzet konyháján megbecsült helyet foglalnak el. Így van ez nálunk is, de a német nyelvterületeken különösen nagy divatja volt és van ezeknek a pecsenyéknek. A Krustenbraten gyűjtőfogalom alatt tulajdonképpen sokféle hús értendő. Lehet az bőrős császár, lapocka, karaj, comb, csülök, lényege az, hogy húsunkat úgy készítsük, hogy szaftos legyen, a bőre pedig úgy roppanjon, mint egy friss töpörtyű. Én most egy szép darab lapocka mellett döntöttem.

A lapocka bőrös felét vágjuk be kb. 1 cm sűrűn, ennek iránya lehet tetszés szerinti. Van, aki a négyzetes, van, aki a srégen való beirdalásra esküszik. A húst ezután bedörzsöljük durva tengeri sóval, borssal, őrölt köménnyel. Néhány óráig állni hagyjuk, ezalatt 3-4 gerezd fokhagymát apróra vágunk, vagy összenyomunk, és elkeverjük mézzel, ez lesz majd a pácunk, mellyel kenegetni fogjuk a húst. Ha a lapockánk már állt egy kicsit, serpenyőben minden oldalát kissé megpirítjuk. Ezek után tepsibe helyezzük – bőrével lefelé – és felöntjük ujjnyi magasan forró vízzel.

Közepes lángon (kb.120-130ºC-on) pároljuk 2-3 órán át, úgy, hogy a folyadékot mindig ellenőrizzük, annak ugyanis nem szabad teljesen elpárolognia. Ezután levesszük az alufóliát, megfordítjuk, egy-másfél órára 170-180ºC-on folytatjuk a sütést, de most már a mézes-fokhagymás pácunkkal is folyamatosan dörzsölgessük. Ha elkészült a pecsenye, fedjük le ismét alufóliával, és pihentessük egy negyed órát. Tetszés szerinti formára, darabokra vágjuk. Mi héjában sült burgonyával és párolt vöröskáposztával együtt tálaltuk.

Tipp: Aki igazán sülten, ropogósan szereti, és esetleg nincs megelégedve a kapott hús ropogósságával, az még a szeletelés előtt a bőrös oldallal lefelé serpenyőbe teheti és igen kevés zsiradékon, közepes lángon rápiríthat.

Csicsóka, bivaly és Blumenthal…

A három szó csupán ízelítő, kiragadt rész a legújabb Magyar Konyhából. A kicsit hosszabbra nyúlt év végi pihenő után, újult erővel kezdett munkához a szerkesztőség, az eredmény pedig: ismét egy színvonalas, színes tartalommal teli lap lett.

Rögtön az elején egy érdekes beszélgetést olvashattok Heston Blumenthallal. Az alkimista ízvadász, a brit konyha fenegyereke autodidakta szakács, mégis olyan területeket tárt fel, melyek korábban ismeretlenek voltak a gasztronómia művelői előtt. Sokan, mint a molekuláris konyha egyik úttörőjeként tartják számon, ám legújabb vállalkozása azt bizonyítja, hogy a hagyományok, a brit gyökerek irányába is elkötelezett.

Aztán itt van a burgonya, mely úgy tűnik mostanság sláger téma, mi is foglalkoztunk vele itt. A növény újra reneszánszát éli, főleg amióta az egyszerű fogyasztó számára is elérhetők a legkülönfélébb fajták. Be is mutatnak vagy tíz félét és vagy öt kreatív receptet.

Hasonlóan divatos téma a csicsóka. Ez érthető is, hisz egyrészt tulajdonképpen visszatérés őseink ízvilágába, másrészt az reformkonyha hívői is előszeretettel fogyasztják. Lehet nyersen is enni(így a legegészségesebb), de akár köretként, akár önálló fogásként is hálás alapanyag.

Hegyi Barbara ezúttal az elfoglalt színésznő-anya, de ugyanakkor gyakorló háziasszony és gasztro író szerepeiről vall, Demeter Zoltán munkásságával Tokaj-Hegyalja ébredő, de még szunnyadó lehetőségeit szeretné feltárni, Oppermann Tibor, egy szülőföldjére visszatért utazó, pedig a bivaly lehetőségeiről beszél.

A legkreatívabb receptek ezúttal: Fonnyasztott saláta harcsasonkával, kacsarillette sárgaborsóhabbal, véreshurka-golyó céklaraviolival, vagy a mangalicakaraj és szűz pacalkrémmel, dödöllével és marinált paprikával. S akinek ez még mindig kevés, az kedvére válogathat a balzsamecetet, a farsangot, a legjobb főzőiskolákat bemutató írások közül, és azt is megtudhatja, hogyan kell jóízű citromdzsemmet készíteni.

Jó szórakozást!

A magazin oldalát itt érhetitek el. Érdemes előfizetni, illetve itt szemezgethettek régebbi cikkekből, érdekességekből: www.magyarkonyhaonline.hu

Marhafarok leves

A marhahúsból készült húsleves számomra a kanalazni valók netovábbja! Persze sokféle húsból lehet jóízű levest készíteni, variáljuk ezt mi is gyakran, mégis úgy gondolom, hogy a főtt marhahús íze, és a belőle készült karakteres húsleves nem hasonlítható semmihez.

Pláne így van ez, ha mondjuk egy szép darab, húsos marhafarokra akadok, így volt ez a múlt héten is. Ilyenkor nem is kell tétovázni, le is csaptam hát a marha „legyezőjére”. Készítettünk belőle egy jóízű levest, majd egy ugyancsak szép darab nyakkal együtt főfogást is kreáltunk belőle. Ezt azonban majd egy későbbi alkalommal mutatom meg.

A marhafarok 1,30 kg volt, melyet közepes lángon feltettem főni. Kis idő múlva jó alaposan lehaboztam, ízesítettem sóval, egész borssal, és hozzátettem az előzőleg megtisztított, piacon vásárolt, jóízű sárga- és fehérrépát, vöröshagymát, fokhagymát, zellert és karalábét. Kifejezetten lassú tűzön – éppen elég, ha csak gyöngyözik – 4-5 óra alatt készre főztem. Ha kész, le kell szűrni, kicsit ülepszik, s ha úgy ítélitek meg, le lehet szedni a képződött zsírt is a tetejéről.

Tipp: Szerintem a leves elmaradhatatlan „kelléke” a cérnametélt, és egy jó kis csípős paprika. Együtt is lehet tálalni, de sokan szeretik ezt a fajta levest csak magában, esetleg a zöldségekkel, majd utána a főtt marhahúst egy kis mustárral, esetleg friss tormával együtt is el lehet fogyasztani. Jól illik hozzá a fröccs!!!