2012. január 5., csütörtök

Simai Kristóf – Némely étkek készítési módja

Felfokozott izgalommal vártam ezt a könyvet. Hogy miért? A neves tanár és drámaíró Simai Kristóf több mint 210 éve egy szakácskönyv írásába vágta fejszéjét, melyet persze megelőzött jó néhány év gyűjtés is. A mű sajnos sohasem jelent meg, viszont a kézirat szerencsére fennmaradt, és a szerző szándékát beteljesítve most végre olvasható könyv formában is.  

Ki volt Simai?
Sima Márton néven látta meg a napvilágot 1742-ben Komáromban, Sima István kertész és Szücs Mária fiaként. 1765-ben a piarista rendbe lépve vette fel a Simai Kristóf nevet, paptanár lett, az ország sok városában működött, de neve egybeforrt Kassával, ahol 1776–1790-ig élt, majd pedig Körmöcbányával, 1790-től 1820-ig. Nyugdíjazása után Selmecbányán telepedett le, és itt élt egészen haláláig. Számos drámát, színművet írt diákjai számára, sőt Igazházi című darabjával nyitotta meg előadását a Kelemen féle első magyar színtársulat Budán, 1790. október 25-én. Az 1790-es évek derekától szótárírással kezdett foglalkozni. Összegyűjtötte a 18. századi népies színezetű irodalmi nyelv szókincsét, valamint a rokon táj- és régi szavakat. Foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal, és még Körmöcbányai évei alatt állította össze receptkönyvét is. A nagyhírű piarista tanár 1833-ban hunyt el

A szakácskönyv megjelenése igazi „reform ízeket” vitt volna a főúri, később polgári étkezésbe. A dolog logikusnak tűnhet, hiszen az 1695-ben Kolozsvárott megjelent Szakats mesterségnek könyvetskéje, akkorra már szinte teljesen elavult. Kétségkívül értékes, de inkább a késő középkort idéző étkek, alapanyagok, technikák addigra már elöregedtek, kellett már a tűzhelyeknél is a vérfrissítés.
Igazi gasztrotörténeti érdekességről van tehát szó! Rengeteg féle zöldséget, mártást, pástétomot ajánl – nem borít el minden a burgonya és a rizs –. Van itt sokféle vad, juh, nyúl, teknősbéka, rák, kucsmagomba, szarvasgomba, már megjelenik a bors, de itt találkozhatunk először kukoricás recepttel, a paprikával és a paradicsom használatának első dokumentálásával is, nem is szólva a sordélymadár pástétom (seregély) feltűnéséről. (Csak úgy zárójelesen szeretném megemlíteni, hogy sem Simainál, sem a Czifray szakácskönyvben nem találkoztam a korábban szinte ősmagyarnak kikiáltott paprikás halászlé, pörkölt, gulyásleves ma ismert alakjaival.  Többféle (18!)rántott étel készítését ajánlja, zsemlyedara/ morzsa formában, kizárólag vajban sütve, és van már sörtészta is. A rántott ételekről ugye az utóbbi években nem szeretünk beszélni, sőt egyenesen közhelyesnek tartjuk őket. Kicsit gondolkodóba estem…)

Minden kezdő, haladó vagy profi szakács, háziasszony, gasztroblogger könyvespolcán ott a helye. Itt rendelhetitek meg: www.alinea.hu

2 megjegyzés:

  1. Én mindig azt mondom, hogy a rántott húsról ismerszik meg a jó szakács! Azt a legkönnyebb elrontani, de értő kezek alatt lenyűgöző a végeredmény! :-)

    VálaszTörlés
  2. De milyen igaz. Amikor a bundázott hús elmerült az étolajjal telt fritu "mélyében", na lehet, hogy ott rontottunk el valamit... Emlékszel mit is mondott erre a Nagy Levin?

    VálaszTörlés