Vagy két hete a párom egy nap csicsókával teli kosárral jött meg a helyi piacról. Ez volt az első alkalom, hogy csicsókát kóstoltam. Isten tudja, valahogy kimaradt az életemből. Az első látásra kissé fura, göcsörtös valami, engem leginkább a gyömbérre emlékeztetett. Egy kis darabot letörve és meghámozva, azonnal éreztem, hogy kedvelni fogom, és rögtön utána is olvastam, hogy mit lehet tudni a növényről.
Mint kiderült a csicsóka a burgonyához hasonlóan Amerikából származik, s az új földrész felfedezésével került gumója Európába. Őshazájában az indiánok étkezésében fontos szerepe volt. Magyarországon az 1600-as évektől ismerik, konyhákban is használják, és annak ellenére, hogy fogyaszthatóságát időnként vitatták, volt idő, mikor elterjedtebb és népszerűbb volt, mint a burgonya. A csicsókát abban az időben elsősorban a téli egyhangú étrend kiegészítése miatt fogyasztották. Napjainkban ismét reneszánszát éli, mert nemcsak változatossá tehetjük vele az étkezéseket, de akár nyersen, főve vagy éppen sülve fogyasztva, friss enzimjeivel nagyban elősegíti az emésztést.
Tisztítás közben...
Régebben a szegények eledelének tartották, mert szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között is megél. Termesztése igénytelen, kis munkaráfordítás igényel. Szárazságtűrő, fényigénye kevés. Ősszel a burgonyával együtt takarították be, s a téli időszakban nyersen fogyasztották bármilyen étel mellé.
A XX. század közepe táján egy hivatalos feljegyzés emberi fogyasztásra nem ajánlotta, viszont kiemelte jelentőségét, mint állati takarmány, azon belül is sertések és vadak táplálásához javasolta. Még a nyolcvanas években is úgy jellemezték, „… édeskés, unalmas íze miatt nem túlzottan kedvelik”. Néhány évvel később már újra rájöttek, hogy értékes növény, és amellett, hogy finom, kiemelt szerepe lehet az egészségvédelem terén.
Ma Magyarországon a fehér gumójú a legelterjedtebb, melyekben igen sok inulin található. Fogyasztása mindenkinek ajánlott, aki egészségesen szeretne táplálkozni, különösen előnyös lábadozó- és májbetegeknek, sportolóknak, súlyfelesleggel küzdőknek, gyerekeknek, és a már említett inulin tartalma miatt cukorbetegeknek.
A csicsókát vízben alaposan tisztítsuk meg, (kefe használata) vagy szükség szerint hámozzuk. Fogyaszthatjátok nyersen, friss salátákba is kiváló, jól illik a sárgarépához, a zöldborsóhoz. Ha úgy döntötök, hogy főzve készítitek el, akkor kevés víz használatát ajánlom, és vigyázni kell, mert jóval hamarabb megfő, mint a burgonya.
A konyhában…
A csicsókát először jó alaposan megmostam, és héjában raktam fel főni. Eközben kevés vajon ánizsmagot, koriandermagot pirítottam, majd hozzátettem a gyömbért, a kurkumát, szerecsendiót és persze a chilit. Miután megfőtt a csicsóka, megszabadítottam a héjától, később hozzákevertem a serpenyőben megpirított fűszereket. A végén persze sóztam, borsoztam, majd még egy kevés vajat hozzákeverve összetörtem. A serpenyőben maradt indiai fűszerek „maradékán” kevés baconszalonnát pirítottam, és az elkészült csicsókapürét ezzel tálaltam.
Az eredmény...
Remek kombináció lehetett. Jól hangzik :-D
VálaszTörlés