Sült tarja színes burgonya trióval

Az egész színes burgonya projektnek – ha szabad így fogalmaznom – ez az étel volt a megkoronázása. Bár nagyon finom volt a szűzhöz felhasznált salátának is, de ha választanom kellene, erre voksolnék. Jobbak voltak az ízek, s a nemes növény, úgy érzem, ebben a környezetben bontakozott ki igazán.

Recept (4főre):

80 dkg sertéstarja,

3 fej vöröshagyma,

3 ek. mangalicazsír,

só, bors, köménymag,

6-7 db fokhagyma

A körethez:

50 dkg fehér káposzta,

10 dkg savanyú káposzta,

3 közepes perui lila-,

3 közepes maja hajnal-,

3 közepes skót-felföldi vörös burgonya,

só, bors, szerecsendió,

kevés vaj

Így készítsd:

A félfőre vágott vöröshagymát a zsíron megpirítjuk, sózzuk, ez lesz a sült hús ágya. Eközben a tarjaszeletek mindkét oldalát sóval, borssal jól bedörzsöljük, kicsit állni hagyjuk. A serpenyőben elkészített alapot egy tepsibe tesszük, ráhelyezzük a befűszerezett húst, meghintjük köménymaggal, tekerünk rá frissen őrölt borsot. A gerezdekre szedett fokhagymát hámozatlanul a szeletek közé dugdossuk (így lesz majd krémesen édes), és mielőtt a sütőbe helyezzük, egy kis vizet öntünk alá. Lefóliázzuk, 180 fokon hozzávetőleg másfél óra alatt készre sütjük.  A sütési idő vége felé leszedhetjük az alufóliát, így egy kicsit megpirul a hús teteje.

A párolt (fehér)káposztát, a szokásos módon készítettük, a perui lila, maja hajnal és skót-felföldi vörös burgonyákat héjával együtt sós vízben megfőztük. Megpucoltuk, majd sóval, borssal és reszelt szerecsendióval fűszereztük, kevés vajat adtunk hozzá, burgonyanyomóval kissé összetörtük. Két kanál segítségével kisebb ovális gombócokat formázunk. A megsült húst káposztaágyra tettük, és az elkészült burgonya trióval tálaltuk.

Vércse hozta borok

Elragadó, igazi kézműves pincészetre bukkantam pár hete. A Balaton-felvidéken rendszeresen megfordulok, egyik kedvenc helyem Magyarországon, ráadásul a borokat, az ott tevékenykedő borászok egy részét is ismerem. Persze mindig vannak újak, feltörekvők, ezért is örültem meg, mikor egy rendkívül szerethető, apró, de igen igényes borászatot ajánlottak figyelmembe.

A Skrabski birtok épp csak a piacra lépés küszöbén áll, de története jóval korábbról datálható. A Balatonudvarihoz tartozó Leshegyen található, gyönyörű adottságú, egykor virágzó szőlőhegy a II. világháború után lassú hanyatlásnak indult. Kevesen láttak fantáziát egy paraszti kultúrát idéző pincében, magángazdálkodásban, így a pincesor épületei fokozatosan romba dőltek. A kevesek közé tartozott Skrabski Árpád és Kopp Mária – a jelenlegi tulajdonos szülei -, akik megvásárolták, majd 1970-ben felújították az egyik pusztulásra ítélt pincét. Aztán a 90-es évek közepén szülők a szomszédos szőlő megvételével bővítették a kis birtokot, s ezzel akarva-akaratlanul ki is jelölték a birtok útját. Ma már Fruzsina, Dávid, Zoltán, Anikó és Ferenc dolgozik a három hektár termő és két hektár frissen telepített szőlővel, valamint az évi 15 ezer palack borral. Olaszrizling, szürkebarát, rajnai rizling, kékfrankos jelenti a fajtaválasztékot, de nagy reményekkel várják a Szepsy-birtokról származó furmint termőre fordulását is.

Betyár 2009

Közepes szalmasárga színnel indít. Koronája gazdag, sokágú, illatában a friss vegetális jegyek keverednek egy érintésnyi sóssággal. Szájban elegáns, savgazdag borként mutatkozik, friss, lendületes citrusos íz jellemzi. Szép egyensúly, kellemes kesernyés lefutás. Akár aperitifként vagy saláták mellé ideális társ.

Árpi rizlingje 2009

Határozott kezdés, illatában karakteres zöldalma és kevés barack jelentkezik. Ízben némileg megtartja az illatnál megismert jegyeket, de itt inkább a friss szőlős jegy az uralkodó. Érdekes extraktédesség teszi még érdekesebbé. Hosszú percekig tartó, intenzív utóíz. Szerintem ideális halbor, főként, ha egy kis zöldséggel, például spárgával együtt tálaljuk.

Öreg Tőkék Rizlingje 2009

Remek bor, mely szalmasárga színnel, barackos és enyhén virágos illattal nyit. Karakteres, savgazdag ízében keveredik a mineralitás, a zöldalma, a citrus, a zöldbors és egy kevés menta. Közepesnél nagyobb test, elegancia, határozottság jellemzi. Feltétlen levegőztetést igényel, és nem szabad túl hidegen fogyasztani! Akár egy töltött káposzta mellé is jó lehet.

Leshegyi Pinot Gris 2009

Közepesen mély szalmasárga színnel, igen határozott, mély illattal indít. Szájban megjelenik a szürkebarát fűszeres, kissé mézes fajtajellege, mely birssel és almás-citrusos pikánssággal egészül ki. Kissé rusztikus, igen vastag bor benyomását kelti. Karakteres, érett sajtokhoz, grillezett húsokhoz is jól illik, különösen, ha egy kis gyümölccsel körítjük.

Nemrozé 2009

Rozénak álcázott, héjontartott szürkebarát. Inkább már sillerre emlékeztető színárnyalat, mély, kicsit szörpös, alkoholos illattal kezd. Szájban testes, kissé cseres bort ismertünk meg, egy kellemes, határozott fűszeres felhanggal. Vájtfülüek bora, sokórás ismerkedést, elmélyült hangulatot kíván.

Kékfrankos 2009

Közepesen mély rubinszín. Illata kifejezetten meggyes, fűszeres, benne érintésnyi marcipán. Szájban alapvetően savhangsúlyos, közepes testtel és tanninokkal rendelkezik. Ezeket jól egészíti ki az illatnál már megismert fűszeresség és egy kevés extraktédesség. Karakteres marha- vagy vadhúsokból készült ételekhez ajánlható, szerintünk nagyszerűen illenek a Zselicvad finomságai mellé.    

Érdemes hát elmélyedni a Skrabski borokban, akár otthon, akár egy kellemes kirándulással egybekötve. Utóbbit igazán ajánlhatom, hisz semmihez sem fogható az érzés, ha domboldalról egy pohár borral a kezünkben tekintünk le a Balatonra.


www.skrabski.hu

Magyar Parasztkalendárium 1674

Különös vonzalmat érzek a régmúlt gasztronómiája, életminősége iránt. Ez alighanem nem meglepetés gyakori Culinaricum olvasónak. Ezért is tartottam fontosnak bemutatni a Czifray-, majd a Simai-féle szakácskönyvet. Most egy újabb gyöngyszemre akadtam… Láng György, Klasszikus magyar konyha című könyve angol nyelven 1971-ben, magyarul pedig 1992-ben jelent meg, a Corvina kiadó gondozásában. Ebben egy régi paraszti élet naptárszerű tennivalóit írják le eléggé ízesen.

Káli-medencei hagulat

Januárius

Ügyeljen a gazdaasszony, hogy tyúkjai meg ne hízzanak, mert akkor nem tojnak. Az elhízottakat könnyű megismerni, mert gyakrabban kodkodácsolnak. – Be kell tömni a méhkasokat mihelyst havazik, mert a hótul a méhek megvakulnak. – A halastavakat, mikor befagytak, naponta lékelni kell, nehogy a halak megfulladjanak. – A vermekbe jeget kell hordani, legjobb szalma közé rakni.

Februárius

A páváknak ebben a hónapban minden ötödik napon száraz babot vessenek eledelül, hogy hamarabb tojjanak. A kemencében szárított babot reggel, éhomra adják a páváknak. – Aki azt akarja, hogy lisztje egész évben tartson, addig őröltessen, míg hideg az idő.

Martius

A csóka alá is tehetni tyúk-monyat, ha előbb kiszedik alóla a saját tojását. Egy csóka alá legjobb három tyúktojást rakni. A gólyák alá viszont lúdtojást rakhat az ember, de mihelyst kikél a kisliba, el kell venni a gólyától. – Vigyázni kell a méhekre, hogy a rajjok éhen ne vesszenek. – Rákot lehet fogni, lenyúzott békacombbal, vagy büdös hússal. – Halat kézzel is lehet fogni, ha az ember megkeni a kezét, lábát a gém felolvasztott kövérében, amihez kevés mézet kevernek, jó sűrűn.

Április

A ponty-ivadékot Szent György nap táján a halastóba kell engedni. – Sót kell vásárolni nyárra.

Május

Sütőkemencét, házat, csűrt megtapasztani. – Ettől a hónaptól kezdve jó a rák egész szeptemberig.

Június

A fogoly madarat a bokrokban kell keresnie, mert aratás előtt nem igen járnak a mezőre. – Úrnapja után kezdődik a legjobb rákászat és az angolna-fogás.

Július

Aratni, kaszálni, gyűjteni. – Aki új rozsból, vagy búzából akar kenyeret sütni, így cselekedjék: először a kemencében jó szárítsa meg, aztán őröltesse.  A tésztába tegyen tüzes követ úgy, hogy a tüzes követ a tészta betakarja. Egy éjjelen hagyja állni, majd mielőtt a dagasztáshoz kezd, vegye ki a követ a tésztából. – Ha az érett gyümölcs lehull a fáról, aszalni kell. – Ebben a hónapban szöcskével horgásznak.

Augustus

Tojást gyűjteni. Nyáron legjobban eláll korpában, télire pelyvában, sóban. – Bodza liktáriumot – lekvárt – készíteni, fahéjjal, székfűvel. – Meg lehet kezdeni a szarvasok vadászatát. – Ez időben a halak nem nőlnek hosszában, csupán hízni kezdenek és temérdekek lesznek. – A malacokat, kiket ebben, s a következő négy vagy öt hónapban malacoznak, a jó gazdák megeszik, mert télben nehéz őket tartani, hamar elpusztulnak. – Éretlen szőlőből, egresből, vadszőlőből fűszerrel, nádmézzel édesítve igen jó lekvárt lehet készíteni. – Ebben a hónapban kell vargányát és más szárítani való gombát gyűjteni. A gombát legjobb kemencében megszárítani.

September

Almát, körtét egyéb tartani való gyümölcsöt leszedni. – A madarászat e hónapban jó eredménnyel jár. A zsákmányolt madarakat télire is el lehet tenni, mégpedig úgy, ha a belét kidobják, egy éjszakán át hideg vízben áztatják, majd egyeseket ecetben megfőznek, másokat megsütnek, és utána raknak ecetbe. Minden féle fűszerszámot kell melléje tenni: borsot, gyömbért, székfüvet, fahajt, nádmézet, mézet. Az edényt, melyben a madarakat elrakják, jól le kell kötni.

October

Szőlőt szedni, préselni. – Káposztát levagdalni, sárga és fejér répát kiásni. – Halas tavakat kihalászni. – Vaddisznókra lehet már vadászni.

November

Télre lisztet őröltetni. Szelíd gesztenyét, barackot, mandulamagot ültetni.

December

Hízlalt ártányokat megölni. – A téli gyümölcsökből kiszedni a rothadtat. – A Szent János-kenyér magot ültetni.

Itt a hal, itt a péntek…

Péntekenként halat enni évszázados hagyomány. Ezt a szokást jellemzően a katolikus vallásból származtatják, sok, mélyen vallásos ember a ami napig nem eszik húst ezen a napon. A dolog hátterében a Nagypéntek, Krisztus keresztre feszítésének napja áll. Az évszázadok során aztán ehhez a vallási szokáshoz kezdték igazítani a halárusok a kifogott zsákmány értékesítését, ezen a napon tartottak halpiacot, és később az éttermek, vendéglők kínálatában is ekkor kerültek fel a legfinomabb, legfrissebb halhúsból készült ételek. Mi ezúttal egy nagyon gyors, egyszerű szezámmagos-kurkumás tőkehalat készítettünk.

Recept (4főre)

8 szelet atlanti tőkehal,

vaj, olívaolaj,

tengeri só, bors, őrölt kömény

kurkuma por,

szezámmag,

friss petrezselyem

Elkészítés:

A halszeleteket megmossuk, a nedvességet papír törlőkendővel leitatjuk. A fűszereket kistányérban összekeverjük, a halat olívaolajjal vékonyan bekenjük, és a fűszerkeverékkel jól bedörzsöljük. A jénai tálat vajjal kikenjük, és a kurkumától szépen „besárgult” halszeleteket belehelyezzük. Alufóliával lefedjük és 160 fokon úgy húsz percig sütjük. Amíg a hal sül, elkészítjük a rizst, és egy kevés szezámmagot száraz serpenyőben egyenletesen lepirítunk. 

Az elkészült halat megszórtuk a szezámmaggal, jázminrizst adtunk mellé, és durvára tépkedett friss petrezselyemmel megszórtuk.

Jó étvágyat!

Ropogós bőrű lapocka

A ropogósra sütött húsok minden ínyenc nemzet konyháján megbecsült helyet foglalnak el. Így van ez nálunk is, de a német nyelvterületeken különösen nagy divatja volt és van ezeknek a pecsenyéknek. A Krustenbraten gyűjtőfogalom alatt tulajdonképpen sokféle hús értendő. Lehet az bőrős császár, lapocka, karaj, comb, csülök, lényege az, hogy húsunkat úgy készítsük, hogy szaftos legyen, a bőre pedig úgy roppanjon, mint egy friss töpörtyű. Én most egy szép darab lapocka mellett döntöttem.

A lapocka bőrös felét vágjuk be kb. 1 cm sűrűn, ennek iránya lehet tetszés szerinti. Van, aki a négyzetes, van, aki a srégen való beirdalásra esküszik. A húst ezután bedörzsöljük durva tengeri sóval, borssal, őrölt köménnyel. Néhány óráig állni hagyjuk, ezalatt 3-4 gerezd fokhagymát apróra vágunk, vagy összenyomunk, és elkeverjük mézzel, ez lesz majd a pácunk, mellyel kenegetni fogjuk a húst. Ha a lapockánk már állt egy kicsit, serpenyőben minden oldalát kissé megpirítjuk. Ezek után tepsibe helyezzük – bőrével lefelé – és felöntjük ujjnyi magasan forró vízzel.

Közepes lángon (kb.120-130ºC-on) pároljuk 2-3 órán át, úgy, hogy a folyadékot mindig ellenőrizzük, annak ugyanis nem szabad teljesen elpárolognia. Ezután levesszük az alufóliát, megfordítjuk, egy-másfél órára 170-180ºC-on folytatjuk a sütést, de most már a mézes-fokhagymás pácunkkal is folyamatosan dörzsölgessük. Ha elkészült a pecsenye, fedjük le ismét alufóliával, és pihentessük egy negyed órát. Tetszés szerinti formára, darabokra vágjuk. Mi héjában sült burgonyával és párolt vöröskáposztával együtt tálaltuk.

Tipp: Aki igazán sülten, ropogósan szereti, és esetleg nincs megelégedve a kapott hús ropogósságával, az még a szeletelés előtt a bőrös oldallal lefelé serpenyőbe teheti és igen kevés zsiradékon, közepes lángon rápiríthat.

Csicsóka, bivaly és Blumenthal…

A három szó csupán ízelítő, kiragadt rész a legújabb Magyar Konyhából. A kicsit hosszabbra nyúlt év végi pihenő után, újult erővel kezdett munkához a szerkesztőség, az eredmény pedig: ismét egy színvonalas, színes tartalommal teli lap lett.

Rögtön az elején egy érdekes beszélgetést olvashattok Heston Blumenthallal. Az alkimista ízvadász, a brit konyha fenegyereke autodidakta szakács, mégis olyan területeket tárt fel, melyek korábban ismeretlenek voltak a gasztronómia művelői előtt. Sokan, mint a molekuláris konyha egyik úttörőjeként tartják számon, ám legújabb vállalkozása azt bizonyítja, hogy a hagyományok, a brit gyökerek irányába is elkötelezett.

Aztán itt van a burgonya, mely úgy tűnik mostanság sláger téma, mi is foglalkoztunk vele itt. A növény újra reneszánszát éli, főleg amióta az egyszerű fogyasztó számára is elérhetők a legkülönfélébb fajták. Be is mutatnak vagy tíz félét és vagy öt kreatív receptet.

Hasonlóan divatos téma a csicsóka. Ez érthető is, hisz egyrészt tulajdonképpen visszatérés őseink ízvilágába, másrészt az reformkonyha hívői is előszeretettel fogyasztják. Lehet nyersen is enni(így a legegészségesebb), de akár köretként, akár önálló fogásként is hálás alapanyag.

Hegyi Barbara ezúttal az elfoglalt színésznő-anya, de ugyanakkor gyakorló háziasszony és gasztro író szerepeiről vall, Demeter Zoltán munkásságával Tokaj-Hegyalja ébredő, de még szunnyadó lehetőségeit szeretné feltárni, Oppermann Tibor, egy szülőföldjére visszatért utazó, pedig a bivaly lehetőségeiről beszél.

A legkreatívabb receptek ezúttal: Fonnyasztott saláta harcsasonkával, kacsarillette sárgaborsóhabbal, véreshurka-golyó céklaraviolival, vagy a mangalicakaraj és szűz pacalkrémmel, dödöllével és marinált paprikával. S akinek ez még mindig kevés, az kedvére válogathat a balzsamecetet, a farsangot, a legjobb főzőiskolákat bemutató írások közül, és azt is megtudhatja, hogyan kell jóízű citromdzsemmet készíteni.

Jó szórakozást!

A magazin oldalát itt érhetitek el. Érdemes előfizetni, illetve itt szemezgethettek régebbi cikkekből, érdekességekből: www.magyarkonyhaonline.hu

Marhafarok leves

A marhahúsból készült húsleves számomra a kanalazni valók netovábbja! Persze sokféle húsból lehet jóízű levest készíteni, variáljuk ezt mi is gyakran, mégis úgy gondolom, hogy a főtt marhahús íze, és a belőle készült karakteres húsleves nem hasonlítható semmihez.

Pláne így van ez, ha mondjuk egy szép darab, húsos marhafarokra akadok, így volt ez a múlt héten is. Ilyenkor nem is kell tétovázni, le is csaptam hát a marha „legyezőjére”. Készítettünk belőle egy jóízű levest, majd egy ugyancsak szép darab nyakkal együtt főfogást is kreáltunk belőle. Ezt azonban majd egy későbbi alkalommal mutatom meg.

A marhafarok 1,30 kg volt, melyet közepes lángon feltettem főni. Kis idő múlva jó alaposan lehaboztam, ízesítettem sóval, egész borssal, és hozzátettem az előzőleg megtisztított, piacon vásárolt, jóízű sárga- és fehérrépát, vöröshagymát, fokhagymát, zellert és karalábét. Kifejezetten lassú tűzön – éppen elég, ha csak gyöngyözik – 4-5 óra alatt készre főztem. Ha kész, le kell szűrni, kicsit ülepszik, s ha úgy ítélitek meg, le lehet szedni a képződött zsírt is a tetejéről.

Tipp: Szerintem a leves elmaradhatatlan „kelléke” a cérnametélt, és egy jó kis csípős paprika. Együtt is lehet tálalni, de sokan szeretik ezt a fajta levest csak magában, esetleg a zöldségekkel, majd utána a főtt marhahúst egy kis mustárral, esetleg friss tormával együtt is el lehet fogyasztani. Jól illik hozzá a fröccs!!!  

Sertéskocsonya (nálunk)

A sertéskocsonya számomra a tél emblematikus étele, (kicsi, de annál nagyszerűbb öröme) ráadásul mi magyarok úgy tekintünk rá, mint egyfajta nemzeti ételre, uram bocsá’ hungarikumra. Azon ritka ételekhez tartozik, melyet akkor élvezhetünk, ha kint kopognak a mínuszok, köd és hideg van, esetleg nagy pelyhekben hull a hó.

Érdemes kicsit másképp is tálalni

Kocsonya persze nem csak sertésrészekből készíthető! A szakmában ismert és gyakran készített étel a halkocsonya, a zöldségkocsonya, külföldön pedig gyakori a fej- vagy fülkocsonya, borjúfarok kocsonya, és persze a különböző gyümölcskocsonyák.

Magyarországon évszázadok óta jelen van, már feltűnik Simai és Czifray szakácskönyveiben is, igaz kissé más módon. Simai (1795) például jellemző fűszerként említi a bazsalikomot, a kakukkfüvet, s annak ellenére, hogy malacaprólék kocsonya receptet közöl, nem sertés, hanem borjúlábat javasol, no és persze az sem mindennapi, hogy „egy jó meszely fejér borral” teszi fel főni az alapot.

Ezek után jöjjön a mi változatunk…

Hozzávalók 6-8 tányérhoz:
1, 2 kg sertéscsülök

4 db sertésláb

0,5 kg lapocka

30 dkg füstölt tarja

20 dkg sertésbőr

1 fej fokhagyma,

1 fej vöröshagyma,

5 db babérlevél,

ízlés szerint só, egész bors,  

5-6 sárgarépa

4 szál fehérrépa

3 tojás

Elkészítés:

A csülköt, a lábat és a bőrkét alaposan megtisztítjuk, késsel megkaparjuk, (ha szőrt találunk rajta, azt lángon megperzseljük), majd feldaraboljuk. A húsokat együtt feltesszük főni annyi vízben, hogy jól ellepje. Rövid ideig mérsékelt lángon főzzük, és folyamatosan lehabozzuk. Ezután mehet hozzá a héjas, félbevágott vöröshagyma, a sárgarépa, fehérrépa, az egész bors és babérlevél. Ízlés szerint sózzuk, majd lassú tűzön, gyöngyöző forrással, fedő alatt 4-5 órán át főzzük. Akkor jó, ha a kezünket a lábos fölé tesszük, és enyhén ragacsos lesz.

Közben külön megfőzzük a tojást, megpucoljuk, óvatosan félbe vágjuk. Ha a húsok megpuhultak, a zöldségekkel együtt kivesszük egy tálba. A színhúsokat daraboljuk, a bőrös húst kicsontozzuk, a bőrkét felvágjuk, és a sárgarépával, valamint a tojással együtt 6-8 tányérba elosztjuk (a fehérrépát nem tesszük bele). A kocsonyalét átszűrjük, rövid ideig ülepedni hagyjuk, lezsírozzuk, majd a tányérokba elosztva kimerjük. Tálaláskor citromot, ecetet, vékonyra szelt lilahagymát, mustárt vagy tormát adhatunk mellé.

Tipp: Sokan, sokféle módon látnak hozzá a lezsírozáshoz. Mi azt ajánljuk, hogy próbáljátok meg konyhai papír törlőruhával. Egy sikeres lezsírozáshoz 4-5 darab elegendő, és nagyon könnyen elvégezhető!

Egyre több tálalási formája terjed. Hagyhatjátok hagyományos mélytányérban, vagy egy átmérőre kisebb, de jóval mélyebb tálkába is tehetitek. Ez esetben jó ötlet fordítva kitenni egy lapos tányérba (lásd kép...). Egy másik szép készítési formája, amikor egy őzgerinc- vagy terrin formába helyezzük az alapanyagokat, és szeleteket vágunk az elkészült kocsonyából.   

Indiai csirke-curry

Ázsiai utazásra indulunk! Nekem legalábbis mindannyiszor ezt jelenti, ha valami indiai ételt készítek. Amint a fűszerek pirulni kezdenek, ahogy kialakulnak az élénk színek, a varázslatos illatok és ízek, mintha kitárulna a kelet kapuja…

A curry, India egyik legfontosabb nemzeti étele, mára azonban nem csak ott, hanem a világ sok nagyvárosában például Angliában és mindenhol elterjedt, ahol komolyabb indiai népesség található. Az étel egyébként szoros rokonságban áll a mi pörköltünkkel, hiszen az alap itt is hagyma, illetve fűszerek, aztán a megpirított hús, a végeredmény pedig egy szaftos egytálétel. Ezzel nagyjából össze is foglaltuk a legfontosabbakat, annál is inkább, mivel a curry nem egy kőbevésett dolog. A fűszerek szabadon variálhatók, s csak a fantáziánkon vagy a beszerzésen múlik, hogy csirke, pulyka, hal, sertés- vagy marhahús lesz a domináns, és akkor még nem szóltam a „vegákról”, akik zöldség-curry-t is könnyűszerrel készíthetnek.

Egy csepp India...

Indiában több ezer éve fogyasztják, Európába az angolok közvetítésével került valamikor a 17-18. században, miután az birodalom gyarmatosította Kalkuttát, majd Bombayt. Az 1700-as évek végén a londoni étlapokon már jellemző ételként szerepelt a curry, majd az egész szigetországban elfogadottá vált. Az eltelt évszázadok alatt persze többször finomították, majd megjelentek a külön erre a célra kifejlesztett kész fűszerkeverékek, s mára egy felmérés szerint a curry a britek egyfajta nemzeti ételévé is vált, ezen pedig ne is csodálkozzunk, hiszen az ázsiai ország egészen 1947-ig a britek fennhatósága alatt létezett.

Hozzávalók:

4 db kicsontozott csirkecomb
2 gerezd fokhagyma
4 vékony szelet friss gyömbér
2 tk. kókuszreszelék

3 tk. kurkuma
1 tk. kardamom-mag
2 szem szegfűszeg

1 közepes fahéj
2 tk. őrölt köménymag
2 tk. őrölt koriandermag
1 közepes chilipaprika

2 apróra vágott vöröshagyma
3 apróra vágott paradicsom
1 tk. só
2 tk.olaj
3 dl kókusztej vagy tej

1 kisebb csokor friss koriander

A csirkecombot szabadítsuk meg a csonttól, mossuk meg jól, és vágjuk nagyobb kockákra. Akinek van, tegyen bele egy far-hátat, mert jó ízt ad, ezt később ki is lehet venni. Mozsárban zúzzuk péppé a fokhagymát, a kókuszreszeléket, a kardamom-magot, a szegfűszeget, és kevés olajon kezdjük el pirítani. Néhány perc múlva mellé tesszük a fahéjat, a nagyon apróra vágott vöröshagymát, a kurkumát, a gyömbért, az őrölt köményt, a koriandermagot, a chilit és a paradicsomot. Sózzuk, és kb. 5-10 perc múlva tegyük hozzá a feldarabolt csirkét. Ízesítjük sóval, borssal, majd hozzávetőleg negyed óra múlva hozzáöntjük a kókusztejet, és lassú tűzön, lefedve pároljuk puhára. A legvégén megszórjuk friss, apróra vágott korianderrel. Naan kenyeret, dhalt, párolt zöldségeket, rizst, salátákat fogyaszthatunk mellé.

Szűzpecsenye rókagombás raguval, perui lila burgonyasalátával

Biztosan emlékeztek rá, hogy szenteste egészben sült szűzpecsenyét szerettem volna sütni, de sajnos vesztemre, nem találtam megfelelő minőségű húst. Most viszont kifogástalan darabra leltem, és az előző hétvégén jöhetett a „pótlás”. Ezúttal ráadásul a köret és a ragu is megér majd egy misét…

Hozzávalók

80 dkg szűzpecsenye

2 tk. színesbors

2 tk. só

extra szűz olívaolaj

10 dkg vaj

4-5 gerezd fokhagyma

1,5-2dl zöldség alaplé

Elkészítés

A színesborsot sóval együtt mozsárban összetöröm, a húst egészben vajjal jól bedörzsölöm, majd megforgatom a borsos-sós fűszerben. Egy serpenyőben olívaolajat és vajat hevítek, s ha elég forró ebbe helyezem bele a szüzet, ebben megforgatva egyenletesen, körben egy kérget sütök. A húst jénai tálba tettem a zsiradékkal együtt, hozzáadtam a zöldséges alaplét és a héjában hagyott fokhagymát, lefóliáztam, majd kb. 180 fokos sütőben elkezdtem sütni. Húsz perc elteltével visszavettem a sütőt, kicsit locsolgattam a húst, és még 20-25 percig sütöttem. Az utolsó negyed órát már fólia alatt töltötte, de miután elkészült, ismét visszatettem rá, és jó tíz percet pihentettem. Nem érdemes tovább sütni a szüzet, mert csak kiszárad, 45-50 perc alatt egy ekkora darab teljesen átsül. Aki rózsaszínűre szeretné, bő félóra után már ki is veheti.  

Tejszínes rókagomba ragu

Hozzávalók

20 dkg rókagomba

10 dkg vaj

friss petrezselyem

só, bors

főzőtejszín

Elkészítés

Serpenyőben vajat hevítettem, a fagyasztott rókagombát erre dobtam rá, sóztam, borsoztam és kb. tíz percig pirítottam, majd hozzákevertem a főzőtejszínt. Újabb öt-hat perc után friss petrezselyemmel ízesítettem, mely szerintem elhagyhatatlan, ha gombás ételt, gombaragut készítünk.

Perui lila burgonyasaláta

Hozzávalók

fél kg perui lila burgonya

víz, fehérborecet, só

egy közepes fej vöröshagyma

majoránna vagy friss snidling

Elkészítés

A burgonyákat kiválogatjuk, ügyeljünk arra, hogy lehetőleg egyforma nagyságúak legyenek, megmossuk, majd héjával együtt feltesszük főni. Ha megfőtt megpucoljuk és kb. 3-4 mm vastag karikákra vágjuk. Ezután fehérborecettel, vízzel, sóval és cukorral együtt elkészítjük a salátalevet. Később egy közepes fej vöröshagymát félbe vágunk, vékony karikákra vágjuk, darabjai szedjük és ráhalmozzuk a salátára. Majoránnával vagy friss metélőhagymával lehet ízesíteni.

Tipp: A perui lila burgonya felszíne - hámozott állapotban – nagyon hasonlít a mi kifliburgonyánkra. Annál viszont sokkal szárazabb, ezért az elkészült salátának is több időre van szüksége, hogy az ízek összeérjenek. Ezért nem baj, ha jóval előbb elkészítitek!