2016. január 6., szerda

Marha-stifado

A stifado, vagyis a görög konyha "pörköltje", hagyományos étel Hellászban. Leginkább marha vagy borjúhúsból készül, s két alapanyagtól eltekintve tényleg olyan, mint a mi gulyásunk...

Hozzávalók:
1 kg marhalapocka,
1 közepes fej vöröshagyma,
60 dkg gyöngyhagyma,
1,5 dl száraz vörösbor,
1,5 dl olívaolaj,
4 érett paradicsom,
1 evőkanál paradicsompüré,
1 babérlevél,
só, bors

Pirítsuk meg a marhalapockát az olívaolajban, majd ha a kéreg kialakult, kerüljön hozzá a vöröshagyma, és mikor üvegesre pirult, öntsük fel a vörösborral. Adjuk hozzá a hámozott, apróra vágott paradicsomot, egy kevés vízben feloldott paradicsompürét és a fűszereket. Ha túl sűrű lenne később adható hozzá egy kevés víz, a lényeg, hogy egy közepes sűrűségű szaftot kapjunk. Lassú tűzön nagyjából másfél órát kell párolni. Ha a hús majdnem kész, hozzá lehet adni a gyöngyhagymát is, és még egy fél órát lehet főzni.

2015. december 31., csütörtök

Pezsgőben párolt malackaraj

Ezt a fogást ugyan nem most találtuk ki, de szilveszterre akár Ti is elkészíthetitek. A kérdést - hogyan készítsük el - az adta, hogy a hús ne száradjon ki teljesen, és jó ízeket is adjon. Mi ezzel a fogással kívánunk minden egyes olvasónknak, Barátunknak, Ismerősünknek nagyon boldog és sikeres új esztendőt!


Kell hozzá:
4-6 db sertéskaraj,
25 dkg kolozsvári szalonna, 
20 dkg csiperke gomba, kb. 0,5l jó minőségű pezsgő,
 2 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma,  
só, egész bors, vaj, olívaolaj.  

Elkészítés:
A megmosott, leszárított húst, kb. fél cm vastag szeletekre vágjuk, legjobb, ha a hentessel felszeleteltetjük. A vöröshagymát félfőre aprítjuk, a fokhagymákat megtisztítjuk, a gerezdeket félbe vágjuk. A kolozsvári szalonnából 3-4 cm-es darabokat vágunk, s ez se legyen túl vékony. A hússzeletek mindkét oldalát egy nagyobb, magas falú serpenyőben, olívaolajon, a hagymákkal együtt megpirítjuk, mehet hozzá a szalonna, és a negyedekre vágott csiperke. Kicsit együtt pirítjuk őket, majd a gombát kiszedjük. A serpenyőbe teszünk egész borsot, óvatosan sózzuk, majd teszünk hozzá annyi pezsgőt, hogy ellepje. Lefedjük, hagyjuk párolódni, ha kell az elpárolódott italt mindig pótoljuk. Miután puhára pároltuk, a szeleteket visszatesszük a gombát, és egy kis darabka vajat teszünk bele, hogy fényes és krémes legyen. Párolt rizzsel és rukkolával együtt nagyon finom!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika.


2015. december 29., kedd

Spanakopita

Avagy görög sajtos rétes következik. Nyaralásaink alkalmával igen gyakran ettük, mert szinte bárhol beszerezhető, kézben is elfogyasztható, tápláló, ízes étel. Azt is mondhatnánk, amolyan "street food", de inkább nem tesszük!

Foto: athenfoods.com
Kell hozzá:
fél kg feta sajt,
egy csomag rétestészta,
10 dkg kemény sajt 
(legjobb a kefalograviera vagy a parmezán),
1,5 dl tej,
4 tojás,
friss spenót,
só, bors.

A fetát nyomkodjuk szét villával, majd adjuk hozzá a reszelt parmezánt vagy a kefalograviérát, a tejet, az apróra vágott mentát, a felvert tojásokat és a borsot, majd dolgozzuk össze a tölteléket. Egy tepsit kenjünk ki olívaolajjal, kenjük meg a réteslapokat is, és úgy tegyük a tepsibe, hogy az oldalakat is körbevegye. Erre jöhet rá a töltelék, végül fedjük be a maradék, szintén megolajozott tésztalapokkal, és az alsó lapok szélét bevizezve hajtsuk rá a tetejére. Utolsó mozzanatként kenjük meg a rétes tetejét olívaolajjal, és süssük egy órán keresztül.

2015. december 24., csütörtök

Karácsonyi jókívánság

Megint elérkezett karácsony, az év egyik legszebb időszaka. Már hetek óta készülünk, az asztal főfogása egy jól bevált, régi kedvenc lesz, de lehet, hogy készül még más is. Egyelőre kétesélyes a dolog...

Márai Sándor gondolataival kívánunk mindenkinek áldott, ünnepet! "Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."

2015. december 21., hétfő

Kajszis clafoutis, fahéjas tejhabbal

A mi hagyományos tejes piténk, gyakorlatilag megegyezik a francia clafoutis-val, melyet Limousin környékén készítenek, igaz, hogy ott cseresznyét tesznek bele. A magyar tejes pite hagyományosan kajszival készül, kemencében, és az Alföldön készítették először, majd onnan terjedt el. Ezt a receptet mi először a gyümölcs szezonjában készítettük. Most decemberben lehet hozzá aszalt változatot is használni. 


Hozzávalók:
4 tojás, 20 dkg cukor,
30 dkg liszt, 1l  tej (lehetőleg friss),
2 csipet só, vaj, 1 maréknyi felezett kajszi.

A raguhoz:
8-10 db felezett, kimagozott kajszi,
5-6 szem eper, 1 púpozott ek. kristálycukor, vaj.

A lisztet, tejet és a tojásokat keverjük csomómentesre a cukorral, vaníliás cukorral és a sóval. Egy tepsit vastagon kenjünk ki vajjal, és a tésztát ujjnyi vastagon öntsük bele, a kajszit elszórtan helyezzük bele a tésztába. Tegyük sütőbe, kb. 190 fokon süssük tíz percig, majd 150 fokon tovább sütjük 40 percig. Sütés közben esetleg felhólyagosodhat, ez az egyik jele annak, hogy jól készítettük el. Tűvel vagy hurkapálcával ellenőrizhetjük, hogy átsült-e a tészta. Sütés után a sütőből kivéve pihentessük, majd vágjuk tetszés szerinti darabokra. A raguhoz tegyünk serpenyőbe egy kis vajat, majd kristálycukrot, rövid ideig karamellizáljuk, majd beletesszük a barackot és az epret. Kb. 2 percig együtt pirítjuk őket, amíg sűrű levet nem eresztenek, és kissé összeesnek.

Tipp:
Aki még ezek után is turbózni szeretné a hatást, annak javaslom egy fahéjas tejhab elkészítését. Nem kell hozzá más, csak hideg tej, 1 tk. vaníliás cukor, 1 kk. fahéj. A tejet forraljuk fel és mini habosítóval keverjük addig, míg közepesen kemény habot nem kapunk. Tálaláskor tegyük a pite tetejére vagy mellé.

2015. december 8., kedd

Sajtos-cukkinis tészta-felfújt

Szeretjük a tésztát zöldségekkel variálni. Kiadós, jóízű, kreatív fogásokat alkothattok ti is, ha beleadjátok ötleteiteket. Ez a kis fogás önállóan is megállja a helyét, de akár köretként is lehet értelmezni. Mindenképpen finom!


Kell hozzá: (4 főre önálló fogásként)
25 dkg fodros kocka, 3 közepes cukkini,
10 dkg vaj, 3 dl tejföl, 2 tojás sárgája,
2 tojás fehérje (habbá verve) frissen őrölt bors, 
3 szál újhagyma, bazsalikom, rozmaring,
15 dkg füstölt sajt.

Elkészítés:
A cukkiniket felszeleteljük, vajban elősütjük, fűszerezzük, félre tesszük. Az újhagymát felszeljük, és a fennmaradt zsiradékon ugyancsak megpirítjuk. A tésztát sós vízben kifőzzük, egy cseréptálat kivajazunk. A tojásokat ketté választjuk, fehérjéjét habbá verjük, a tojás sárgáját pedig a tejfölben simára keverjük. A kifőtt tésztát üvegtálba szűrjük, hagyjuk kicsit hűlni, majd a tejfölös tojást, a cukkiniket, az újhagymát, a fűszereket hozzákeverjük. A tojáshabot a végén adjuk hozzá, finom mozdulatokkal, hogy össze ne törjön. Az előkészített cseréptálba helyezzük az összekevert tésztát, megszórjuk reszelt füstölt sajttal, és készre sütjük.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2015. december 6., vasárnap

Sütőtökös pogácsa Grana Padano sajttal

Többször készítettünk már zöldségpogácsát, vagy más néven tócsnit, tócsit, cicegét –és ki tudja hány neve létezik ennek az ínyencségnek. Mivel szezonja van, most főként sütőtököt használtunk, amit kevés Grana Padano sajttal egészítettük ki. Igazi kényeztető fogás, ráadásul napszaktól függetlenül lehet enni. Olyan rájárós!

Hozzávalók:
40 dkg sütőtök,
3 közepes burgonya,
1 tojás, 2 gerezd fokhagyma,
tönkölyliszt, Grana Padano,
tejföl, só, fehérbors.


Készítés:
A burgonyát és a sütőtököt megtisztítjuk, lereszeljük. Ízesítjük sóval, fehérborssal, hozzáadjuk a lisztet, a tojást, reszelünk bele Grana Padano sajtot, majd ha az állaga már megfelelő, félretesszük kicsit pihenni. Akkor jó, ha nem is esik szét, jó kis pogácsákat tudtok belőle formázni, de nem is túl lisztes. Közben a fokhagymákat is megtisztítjuk, kés lapjával összenyomjuk, majd jó apróra vágjuk, hozzáadjuk a kikevert tejfölhöz. A burgonyás-sütőtökös masszából kerek, féltenyérnyi nagyságú, kb. 1 cm magas formákat alakítunk, majd forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütjük. A fokhagymás tejföllel együtt tálaljuk! 


Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika


2015. december 5., szombat

Magyar Konyha - 2015 december

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója:
„Négy korszaka van az ember életének. Az elsőben hisz a Mikulásban. A másodikban már nem hisz a Mikulásban. A harmadikban ő a Mikulás. A negyedikben úgy néz ki, mint a Mikulás.” (francia közmondás)

Könnyű volt régen ünnepelni. A hagyományos társadalmi normák összetartották a családot, meg a lelkeket is. Márton napján libator, disznóölő Szent András napján disznóvágás, aztán ádventi gyertyagyújtás, készülődés az ünnepre, gasztronómiai értelemben is. Ilyenkor a konyha felől kábító illatok érkeztek, vanília, fahéj, ánizs aromája, a kádban (vagy dézsában) ott úszkált a méretes potyka, netán pulyka méltatlankodott a kamrában, a levegő vibrált a várakozástól. Nem kellett megkérdezni, mi lesz a menü. Szenteste borleves, rántott hal, mákos guba, karácsony napján húsleves, töltött káposzta, diós és mákos bejgli. A szilveszteri menüt is tudta mindenki: az év utolsó napján szárnyas, újévkor sült malac, hiszen a baromfi hátrafelé kapar, a malac meg előre túr, az elkaparja szerencsénket, a derék röfi viszont meghozza. Egyszerű, gyermeki tradíciók.
A mai kor embere azonban zűrzavarban él. Helyzetét kaotikusnak látja, lelkét keresi a kizökkent időben, és nem veszi észre, hogy az elveszett misztérium épp az ünnepek összetartó erejében rejlik, akár olyan egyszerű dolgokban is, mint a karácsonyi ételsor. Mondd meg, hogyan ünnepelsz, és megmondom, ki vagy. Így gondolja Borbás Marcsi és Gullner Gyula is. Mindketten az élet tiszta, egyszerű dolgait szeretik.
A Gasztroangyal a hagyományos vidéki magyar konyha értékeit akarja felmutatni és átmenteni, a hajdani szakácspápa meg – aki világsztároknak és uralkodóknak is főzött – makacsul ragaszkodik a régi ízekhez, ottjártunkkor épp hurutot érlelt visegrádi konyhájában a tűzhely szélén. Ha kíváncsiak rá, milyen étel ez, lapozzanak az 54. oldalra. A hagyomány és az evolúció témája persze örök vita a konyhában, egy kisebb – barátságos – asszót Marcsival is vívtunk, Gullner Gyula azonban vitázni sem hajlandó fiával, aki – íme, a sors iróniája – ugyanannál a konyhapultnál áll, ahol az apja dolgozott 35 évig. Az ő receptjeit az 58. oldaltól tanulmányozhatják.
Karácsonyi számunkban a kaviár kerül terítékre. Nem kell mindig kaviár, igaz, de egyszer az életben meg kell kóstolni. Salamon Csaba mindent leír a hajdani cárok és császárok, a mai ínyencek csemegéjéről. Az íráshoz Segal Viktor készített négy fogást. És nehogy sznobizmussal vádoljanak, megnéztük azt is, hol vásárolhatunk jó halat, és hol kapható minőségi pulykahús az ünnepre.
Szóba kerülnek még a hejcei borlekvárok és gyógynövényszörpök, a legjobb gyöngyöző- és habzóborok, valamint a birsalma is. Száraz Miklós György – így, ünnepek előtt – a torkosságról és a mértékletességről, Temesi Ferenc pedig elfelejtett szegedi szilveszteri szokásokról mesél. Írunk egy cukrászról is, akiből sütemény lett. Tulajdonnévből köznév. Ha elolvassák az életútját, mindig eszükbe fog jutni, amikor beleharapnak a zserbószeletbe. Ha pedig a süteményt otthon el akarják készíteni, három recept közül is választhatnak.
Étlapunkon 35 karácsonyi fogás szerepel. Csángó galuska, gemenci töltött csuka, sült pulyka, vaddisznólapocka, mangalicasült és libahúsos derelye, gyömbéres sütőtökleves, gesztenyemézes gombóc, mákos pogácsa és karácsonyi narancsos csokoládéfelfújt.
Saly Noémi még birsalmamustárt is készített. Úgyhogy állítsanak össze egy szép ünnepi menüsort. Gyűjtsék össze, akiket szeretnek. És meglátják, a harmónia a lelkükben helyrebillen.

www.magyarkonyhaonline.hu

2015. november 20., péntek

Ötödik Culinaricum-szülinap!!!

A napokban rápillantottunk a naptárra, és azt hittük rosszul látunk! Pedig nem, elérkezett ismét a november közepe, mely idén egyben kis Culinaricum-jubileumot is jelent. Öt esztendősek lettünk! 2010. november 18.-án jelent meg az első posztunk ezalatt az idő alatt 569 bejegyzést tettünk közzé. Most, ha megengeditek, egy kis leltár következik az eltelt öt esztendőről.

Bár egy gasztro-oldal elindítását már 2009 őszétől tervezgettük, az érdemi lépést mégiscsak öt esztendővel ezelőtt tettük meg. 2010-ben közel százharminc írás, több mint százezer karakter terjedelmű szöveg, több száz fotó jelent meg az oldalon, s az olvasók köre is napról-napra terebélyesedett. Ez az év amolyan szárnypróbálgatás volt, rá egy évre indultunk be olajozottan. 
2011 volt az első olyan esztendő, mikor szinte minden lépésünket - az elkészített ételeket tekintve - kizárólag a szezonalitás jellemezte. Megjelent konyhánkon a hajdina, a rebarbara, a rókagomba, a szarvas és vaddisznó sonka, a csalán, igazán elmerültünk a medvehagyma témájában, és végre sikerült elindítani régi vágyunkat, a „Régi idők vendéglői” című cikksorozatot is.

2012-ben sok minden történ, átléptünk egy küszöböt, egyre többen ismertek meg minket. Az az év talán a legsikerültebb lett, hiszen megtartva a korábbi években már kialakult tervezetet, szerkezetet. Megjelent első albumunk, "Kiskonyhai örömfőzés" címmel, s ez volt az első teljes év, amit már teljes egészében ketten csináltunk végig. 
2013 talán legizgalmasabb történése, hogy egyre többet kísérletezünk alapanyagokkal, ízekkel. Szeretnénk rátalálni a saját stílusunkra, reméljük, jó úton járunk. Abban az évben már nem az egyre sűrűbb posztolások, gyakoribb megjelenések jelentették a fő irányt. Kevesebbet, de egyre jobbat, tényleg olyan frissítéseket, hogy valóban mély tartalma legyen a cikkeknek, recepteknek. Újdonságként megjelent konyhánkon a guava, a datolyaszilva, a csicseriborsó, a nyelvhal, a rizstészta és a szarvasmáj, hogy csak egy párat említsek.
2014 nem mennyiségileg, hanem minőségileg hozott újdonságot.  Először dolgoztunk fácánnal, horvát tengeri szardíniával, Schwarzwaelder sonkával, áfonyával, hogy csak néhányat említsek. Új kezdeményezésként ugyanakkor egyre több régi cikkünket tettük fel újra, hiszen láttuk, van ennek értelme, szívesen fogadjátok. 
2015-egyenes folytatása volt 2014-nek, bár itt egyre többször került elő, a hogyan, merre tovább. Sokkal több időt töltöttünk a régi cikkek, ételek visszatekintésével, elemzésével. Voltak páran, akik talán nem értették ezt, de elárulok egy kis titkot: mindez már egy újabb előrelépés érdekében tettük, ezen kívül erőt, energiát gyűjtünk 2016-ra, hogy még több érdekességet tudjunk közre adni.

E rövid leltár után újra szeretnénk megköszönni, hogy időt szántatok a blogra. Amiben még mindig fejlődésre, változásra van szükség, az a hozzászólások területe. Ezért változatlanul mindenkit csak arra biztatunk, hogy kommenteljetek gyakrabbanmert ezzel nem csak magatoknak, hanem másoknak is lehetőséget adtok, hogy gondolataitokat, tapasztalataitokat megismerhessük, és ezekből fejlődjünk.

Mindenkinek nagyon köszönjük a figyelmet!

2015. november 15., vasárnap

Birsalmás palacsinta "tallérok"

Vannak olyan vasárnapok, mikor az embernek még kimozdulni sincs kedve. Jól is jön ilyenkor egy lélekmelengető édesség, desszert. Mi egy csendesebb, „jóebédes”, ejtőzős vasárnap, egy kis palacsintát kívántunk, ami mindig biztos befutó. Ám ezúttal egy kicsit elszakadtunk a sokéves hagyománytól.

Kell hozzá...
15 dkg liszt
3 ek. kukoricaliszt
2 tojás
1 cs. vaníliás cukor
10 dkg cukor
1 dl tej,
fél csomag száraz élesztő,
szódavíz,
só, olaj (a sütéshez).

A díszítéshez:
dióbél, gránátalma, birsalmalekvár.

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral együtt habosra verjük, hozzáadjuk a tejet, az összeszitált liszteket, amibe előzőleg beletettük a száraz élesztőt. Sűrű masszát keverünk, és annyi szódavizet adunk hozzá, hogy ne híguljon fel, aztán a legvégén hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét is. Forró serpenyőbe palacsintasütőbe kanalazzuk a masszát, kb. 10 cm átmérőjű palacsintákat formázunk, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük. A leges-legvégén birsalma lekvárral, dióbéllel és gránátalma magokkal együtt tálaltuk.

Tipp: 
Az így elkészített palacsinták körítését persze a végtelenségig lehet variálni. Aki igazán "amerikás" hatást akar elérni, hát tegyen mellé áfonyát, meg juharszirupot. Finom még eperrel, almával és fahéjjal, baracklekvárral, szederrel, szinte bármi illik hozzá. Érdemes elkészíteni sós változatban is, ez esetben hagyjátok ki a cukrot és a vaníliás cukrot. Így kerülhet mellé pirított sonka, szalonna, babragu, kolbász, amit csak elbír a fantáziátok. 

Tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika