Menüpontok

2011. február 28., hétfő

Torkos Csütörtök 2011

Az idei Torkos Csütörtök elnevezésű, országos akcióban már több, mint 700 étterem vesz részt. Az adat tudatában kijelenthetjük, régóta nem volt ilyen sikeres gasztro-kezdeményezés széles-e hazában.

2011. március 10-én, azaz Torkos Csütörtök napján a felhíváshoz csatlakozó éttermek vállalták, hogy az étel- és italfogyasztásból egyaránt 50%-os kedvezményt biztosítanak. A torkoscsutortok.hu oldal keresője összegyűjti nektek, hol lehet 2011. március 10-én féláron enni! Az egyes éttermeknél a még szabad időpontokat folyamatosan, óránként frissítik! Minderre pedig a hallatlan érdeklődés miatt van szükség.
A feladott asztalfoglalást 2 napon belül igazolják vissza, az asztalfoglalási szolgáltatás ingyenes. A foglalás feladásáról és annak visszaigazolásáról is e-mailben küldenek tájékoztatást.  
Ha szeretnétek, hogy egy valóban kellemes, minden zavartól mentes torkoskodó napotok legyen, úgy azt javaslom, tartsátok szem előtt a most következő jó tanácsokat.

Érkezés
Érkezzünk az asztalfoglalás időpontja előtt 15 perccel, nehogy odaadják másnak az asztalunkat.

Keveredés
Biztos lesz keveredés, hiszen az éttermek sem erre az átlagosnak mondott napra vannak felkészülve. Legyünk türelmesek és kompromisszumkészek.

Étkezési idő
Fogyasszuk az ételeket nyugodtan, de az ebéd, vagy a vacsora befejezése után most ne az asztalnál sziesztázzunk. Hadd torkoskodjon más is!

2011. február 27., vasárnap

Kacsintás a tavasz felé


Megjelent a Magyar Konyha legfrissebb, márciusi (az új időszámítás szerint sorrendben harmadik, amúgy meg a harmincötödik évfolyam nemtudomhányadik) száma, melyet kiolvasva a fenti cím jutott eszembe.

Bár a cikkek, a bemutatott alapanyagok inkább „téliesnek” nevezhetők, hiszen van itt cikk a velőről, a savanyú káposztáról, a farsangi (szalagos) fánkról, recept a  malacraguról csicsókapürével és gesztenyével, de olvashattok még érdekes cikkeket Thomas Kellerről és Takács Lajosról. Akik kifejezetten a receptekre vadásznak, azoknak jó szívvel ajánlom például a Confit Byaldi (láttátok már a L’ecsót?), sült csirke sós páclében, citromtorta, sültcékla saláta, csicseriborsó és sárgarépa saláta, zeller remuládmártással, káposztaleves, marczafánk és a konfitált malacfül gyakorlati írásokat.
Ha megvásároljátok a lapot, találhattok még benne izgalmas „értekezéseket” egy budai ízvadászatról, a bor arcáról, szellemes írást a pálinkáról, a szarvasgombáról, a lilahagyma dzsemről, és ha ez még nem elég, akkor talán arra is fény derül, hogy melyik a legjobb bor.

Jobban belegondolva, lehet, hogy ez a „tavaszérzés” csak bennem merült fel, hiszen annyira jó lenne már magunk mögött hagyni a telet, örülni az egyre sűrűbb napsütésnek, az eljövendő friss alapanyagoknak (pl. spárga, medvehagyma, friss zöldborsó), a közelgő szabadtéri sütés-főzésnek, de én mindenesetre ezt éreztem. Remélem, hogy mindenki hasonlóan sajátos élményekre gondol, ha belelapoz a megújult gasztrolapba.

A lap saját honlapcíme ez, de, ha megrendelni, előfizetni szeretnétek, úgy ezt a másikat használjátok.


2011. február 26., szombat

Út a „zöld konyha” felé

Ahogy ígértem Nektek, folyamatosan beszámolok csíráink fejlődéséről. A lucernacsíra elkészült, fogyasztható, a vöröskáposzta csírájára még kicsit várni kell.

A címválasztás nem véletlen. Ahogy beleástam magam a csírák világába elképesztő mennyiségű egészségügyi, biológiai adatot kellett befogadnom. Tudom, ez részben természetes, hiszen ahhoz, hogy megértsük a csírákat, ezeket is el kell egyszer olvasni. Egy valami azonban hiányzott, hiányzik most is ebből a világból, ez pedig a gyakorlati, a gasztronómiai felhasználás, az, amitől kedvetek támad csírát fogyasztani. Én ugyanis hiszek benne, hogy az íze, az illata miatt kell elsősorban fogyasztani, míg az élettani hatásokat tegyük a második helyre.

A csírákkal kapcsolatban gyakran találkozni a „zöld konyha” kifejezéssel. Mi is ez valójában. Abban mindenki egyetért, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás alapja a „zöld étrend”, az állandó csírakúra. Nem véletlen, hiszen a csírák a növény felneveléséhez szükséges hatalmas mennyiségű enzimet tartalmaznak. A biocsírák élő élelmiszerek, fogyasztásuk - akár kúra jelleggel - rendkívül fontos, hiszen egészségünk múlik azon, hogy van-e elegendő enzim a szervezetünkben.
Ennek az étrendnek jeles képviselője a lucernacsíra. Maga a növény a hüvelyesek közé tartozik, a hagyományok szerint először az arabok fedezték fel úgy kétezer évvel ezelőtt, s minden élelem atyjának nevezték. Szárai elágazóak, levelei háromágúak. Virágja kékes lilás színű. Évelő növény, 20-30 centiméter magasra nő. Mindenütt jól fejlődik, gyökerei mélyen lenyúlnak a talajba.

Ahogy már az első, bevezető cikkben is írtam, én nagyon kedvelem csak úgy nyersen, vagy vajas kenyérre, salátákba, levesekbe téve, de mindig frissen, semmi esetre se főzzétek, vagy pirítsátok! Most azonban arra gondoltam, hogy egy kevéssé ismert, mégis pofon egyszerű formáját adom át nektek.

Lucernacsírás fűszervaj

Hozzávalók:
Egy közepes csokor friss lucernacsíra
20-25dkg puha, jó minőségű vaj
só,
frissen őrölt vegyes bors (fehér-, zöld-, rózsa-, és feketebors)

A puha vajat keverőtálba teszem, hozzáadom a szálaira szedett lucernacsírát, sózóm borsozom, majd jól megkeverem, ha szükséges utána ízesítek. Tetszés szerinti adagokra osztom, alufóliára helyezem, majd feltekerem, a végeit felcsavarom. Az így kapott gurigákat a fagyasztóba teszem, egy-két napig állni hagyom. Ha kellően megszilárdult, körülbelül fél cm vastag szeletekre vágom. Tehetitek pirítósra, roston sült húsokra, salátákra, grillezett zöldségekre.

2011. február 24., csütörtök

Spenótos-krémsajtos csirke spagettivel

A most bemutatásra kerülő étel már a közelgő tavasz jegyében fogant, ugyanakkor szánt-szándékkal azért készítettem, mert remek példa arra is, hogy az előzőleg elkészített ételt, vagy a vasárnapi ebédből félretett porciót hogyan varázsolhatjuk újra az asztal díszévé.

A dolog apropóját a korábban bemutatott krémsajtos-paradicsomos csirke adta. Ez a kiváló, igen ízletes étel nem fogyott el teljesen ezért egy nagyjából két adagra valót sikerült félretenni másnapra. Már csak az maradt, hogy valamivel feldobjuk. Erre pedig – mint sokszor az életben – jó alkalmat kínált egy kis kiruccanás a zöldségeshez, a helyi piacra. 

Gondolom, hogy a mostani fogcsikorgatós időben eszetekbe sem jut piacra járni, pedig aki szereti, és nem sajnálja az időt, sokszor igazi különlegességekkel, meglepetésekkel találkozhat. Szeretnék leszögezni egy fontos tényt: a téli piac egyáltalán nem szürke! Tudom, hogy ilyenkor télen sok háziasszony, főzni szerető családapa teszi fel magának a kérdést: „friss vagy fagyasztott?” pedig sokszor igazán nem kell kompromisszumot kötni. Egy lelkiismeretes zöldségesnél például hiába nincs szezonja, ilyenkor is kitűnő a spenót, így amint megláttam, már döntöttem is.


A recept hozzávalóinak leírásával nem bajlódnék sokat, hiszen könnyedén megtalálhatjátok az előbb említett cikknél. Én mindössze annyit tettem, hogy vizet tettem fel főni a spagettinek, közben a krémsajtos-paradicsomos csirke félretett részét közepes kockákra aprítottam. A spenótot jó alaposan megmostam, majd amíg kissé megszáradt, egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, hozzátettem az apróra vágott fokhagymát, s erre dobtam rá a parajleveleket. Egy-két perc alatt a levelek összeesnek, megfonnyadnak, majd hozzátehetitek az előzőleg felaprított csirkét. Érdemes sózni, borsozni, s ha úgy ítélitek, hogy kissé száraz, tegyetek hozzá egy evőkanál főzőtejszínt. Ha a tészta elérte az „al dente” állapotot, tegyétek a serpenyőbe, és keverjétek össze. Ízlés szerint tehettek hozzá reszelt sajtot is. 

Régi jó vesszőparipám, hogy nincs jó étel a hozzá illő bor nélkül. Én ehhez az ételhez egy kicsit testesebb sauvignon blanc-t ajánlanék, ha pedig a hungarikumok közül kellene választani, akkor egy tokaji vagy egy somlói furmint után nyúlnék. Ha nem szeretnétek fehérbort inni, akkor válasszatok egy karcsú rozét. (Vörösbort ne!) 

2011. február 22., kedd

Az új Magyar Konyha

Mivel tavaly decembertől Tirolban dolgozom, ezért csak a netről értesültem a nagy hírről, miszerint „Újraindul a legrégibb magyar kulináris folyóirat, a Magyar Konyha!” A lap régi kiadásait, tulajdonosait részben ismertem, de megmondom őszintén nem igazán hozott lázba a lap. Éppen emiatt érthető kíváncsisággal vártam a megjelenést.

Tehát a lényeg: több mint egy esztendős kihagyás után 2010 decemberében elegáns köntösben, friss szemlélettel újraindul a legrégibb magyar kulináris folyóirat, a Magyar Konyha! „Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.” (Gundel Károly)-olvasható a lap bevezető ajánlójában, mely akár hitvallásnak is beillene.

A lap küldetésének tekinti a magyar gasztronómiai kultúra megújítását. Ahogy az igazi étterem is inkább életforma, mintsem üzlet, a konyhaművészet sem receptgyűjtemény. A megújult Magyar Konyha a kultúramegőrzés, az ízlésformálás és a kreativitás magazinjaként egyszerre kíván szórakoztató és hasznos olvasmány, receptújság, fogyasztóvédelmi magazin és termelői fórum lenni. S teszi mindezt olyan kiváló munkatársak, szerzők közreműködésével, mint Vinkó József, Lévai Anikó, Schäffer Erzsébet, Molnár B. Tamás (és még sokan mások…)

Eddig három lapszám jelent meg (a harmadik a napokban kerül az újságosokhoz), és bátran állítom, hogy mindegyik igényes formátumot, gazdag, sokrétű mondanivalót, és nem utolsó sorban vizuális élményt kínál. Mivel valamikor én is a média ezen területén dolgoztam, pontosan tudom, hogy milyen hihetetlen munka van egy-egy ilyen színvonalú lapszám megjelentetésében, másrészt jól ismerem a hazai lapkiadás buktatóit és harcát az életben maradásért, ezért csak minden jót tudok kívánni a Magyar Konyha csapatának, és remélem, hogy a megújult lap még sokáig virágozni fog.
Ha tehetitek, Ti is rendeljétek meg, vagy fizessetek elő rá. ITT



2011. február 21., hétfő

Fejlesztünk, frissítünk!

Kedves Olvasóink, amint látjátok a Culinaricum oldal néhány fontosabb frissítésen esett át az elmúlt hétvégén. Ezentúl a galéria néhány képe folyamatosan látható majd az oldal jobb felső sarkában, így könnyebben tudtok válogatni, nézegetni, klikkelni.
A másik fontos dolog, hogy a Fotóalbum mellé felkerült egy video-ajánló menü is. Ide megpróbáljuk összegyűjteni és folyamatosan frissíteni azokat a videókat, melyek cikkeinkben találhatók, illetve az oldal tematikájával kapcsolatosak.
Nézzétek, élvezzétek a frissített Culinaricumot! 

2011. február 18., péntek

Csíráztatunk…

Van annak már nyolc éve is, hogy először kerültünk kapcsoltba a csírákkal. Éppen a nővéremnél vendégeskedtünk, és akkor a retekcsírát sikerült megkóstolnunk, s az első ízélmények után meg is egyeztünk, hogy utána nézünk a csíráztatás lehetőségének, folyamatának. Idáig tartott…

Telt-múlt az idő, aztán valahogy elfeledkeztünk a dologról. Pedig csírákat rendszeresen lehet venni bio-boltokban, újabban egy-két multinál is megjelent egészen borsos áron, aztán egy nap a párom kis csíráztató edénnyel és két csomag nyers maggal állított haza. Nem is tudom, miért maradt el eddig, hiszen szeretjük, nem igényel nagy munkát, nem ördöngösség, és ha otthon készítjük jelentős árelőnnyel juthatunk friss, ízletes alapanyaghoz.
A gabona magvakat és azok csíráit különböző ételek készítésére, ízesítésére a világ számos pontján alkalmazzák. Több ezer éves tradícióról van szó, tehát ez nem egy modern egészségmániások által kitalált dolog. A csírák rendkívül táplálóak, hiszen a csíráztatás során a fehérjék aminósavakra, a zsírok nagy része zsírsavakra, az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokra bomlanak, melyeket szervezetünk könnyebben tud hasznosítani. A csírák rendkívül gazdagok vitaminokban, vízben oldódó ásványi sókban, enzimekben, antioxidánsokban és számtalan élettanilag fontos alkotóelemekben, melyek az egészségmegőrzésben alapvető súllyal bírnak. Csírára egyébként mindenkinek szüksége van, ezzel a módszerrel pedig könnyedén juthattok egy kis „zöld többletre”, ami különösen most, a szürke, zord, télies időszakban fontos.

A folyamatban maga a csíráztató tál a lényeg, ez a kis alkalmatosság négy részből áll, ebbe kell a magokat beletenni, majd átmosni, és állni hagyni. Mi első körben lucerna és vöröskáposzta maggal próbálkoztunk. A csíráztató tálkába tett magok már négy-öt nap után csodálatos átalakulásnak indultak. Alábbi fotóim elkészültekor a vöröskáposzta csíra négy, a lucerna pedig három napja kezdte meg átalakulását. Bár sok tapasztalatról még nem tudok beszámolni, de most úgy tűnik, hogy a lucerna jobban, gyorsabban fejlődik, viszont lehet, hogy majd a vöröskáposzta lesz a befutó, ha az ízgazdagságot nézzük.
Persze nem bírtam ki, hogy megkóstoljam őket. A lucerna csírája finom füves illatú, ízben pedig a retek köszön vissza, viszont a karakteres csípősség nélkül. A vöröskáposzta csírája illatában és ízében is hozza vöröskáposzta jegyeit, egy kis retkes ízjegy azonban itt is megfigyelhető.
Azt tervezem, hogy rendszeresen beszámolok majd a folyamatról, hogyan is fejlődnek kis csíráink, és persze alig várom, hogy már „szüretelni” lehessen, aztán tehetjük salátákba, húsok mellé, levesekbe, vagy egyszerűen egy jó kis vajas kenyérre.


Felül a vöröskáposzta, alul pedig a lucernacsíra látható.



2011. február 16., szerda

Vaszari Tamás: Vendéglátás-marketing

Kiváló kézikönyvről szereztem tudomást néhány héttel ezelőtt. A kifejezetten vendéglátó- és szállodaszakembereknek készült művel a szerző valóban régi hiányt pótol. Olyan szakterületet tár fel, ami ma már megkerülhetetlen a vendéglátásban dolgozók számára. 

Mikor beleolvastam és túljutottam három-négy fejezeten rögtön kiderült, hogy olyasvalakinek a tollából származik, aki nem a levegőbe beszél. Mint gyakorlott vendéglátós, azonnal felfedeztem azokat a pontokat, kulisszatitkokat, melyet nem leshet el más, csak aki az igazi „terepmunkákban” is részt vesz. Aztán amikor a szerzőről többet is megtudtam, azonnal világossá vált minden. A kiadó ezekkel a szavakkal ajánlja a könyvet.„Amikor az étkezés végén a felszolgáló a vendégtől megkérdezi, hogy mindennel meg volt-e elégedve, és a válasz 'Igen', az még nem jelenti automatikusan, hogy az illető valóban vissza is tér majd. Hogy miért? Azért, mert rengeteg étterem van még, ahol a vendég szintén remekül érezte magát.” - írja előszavában Vaszari Tamás, a Vendéglátás-marketing c. könyv szerzője. A könyv írója tudását a Budapesti Gazdasági Főiskola Vendéglátó és Szálloda szakán szerezte, öt nyelven beszél, hosszabb időt töltött Olaszországban, Franciaországban, Oroszországban és Ausztráliában, ami alatt végigjárta a világ legkitűnőbb éttermeit, hogy megfigyelje, mit teszi e helyeket valóban egyedülállóvá.

A Gasztrotop Kft. által kiadott Vendéglátás-marketing c. könyv új színfolt a vendéglátó szakirodalomban. Tetszetős megjelenésű, jól tagolt kiadvány, amely 26 fejezeten keresztül mutatja be, hogy egy vendéglátó egység számára melyek a sikeres működés, és a kiugrás lehetőségei napjainkban. Olvashatunk benne marketingtervről, helyszínválasztásról, fogyasztásösztönzésről, reklámról, arculat-, hírnév- és márkaépítésről.
A könyv külön kiemelt érdekességei azok a listák, melyeken a szerző tételesen felsorolja azokat a lehetőségeket, amik megvalósításával egy vendéglátó egység vonzóbbá teheti magát vendégei szemében. „E szakirodalom abban segít, hogy éttermünk valóban versenytársai fölé kerekedhessen, ahol a személyzet a lehető legjobban végzi munkáját, és ahová valóban érdemes be- és visszatérni.” – folytatódik tovább a Vendéglátás-marketing könyv...

A 354 oldalas, 26 fejezetből álló könyv remek és hasznos olvasmány a vendéglátásban dolgozóknak, külön előnye, hogy szakterület nélkül ajánlható! Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, a Gasztrotop Kft.-nél rendelhetitek meg.



2011. február 12., szombat

Krémsajtos-paradicsomos csirke

Az alábbi csirkeételt vagy három éve készítettem először, s bevallom őszintén annyira jól sikerült, hogy kis családom azóta is „követeli”. Azt szeretem benne leginkább, hogy jól lehet variálni, s bízom benne, hogy aki hasonlóan szeret improvizálni a konyhában, az kipróbálja, és kedvére lesz.

A most bemutatásra kerülő étel esetében a csirke beszerzése döntő fontosságú lehet, ezért azt javaslom, ha időtök engedi, próbáljatok meg háztáji „pipit” beszerezni (piacokon, jobb hentesboltban nem ördöngösség). Higgyétek el, a tapasztalat mondatja velem, hogy egészen más lesz a hús íze!

Hozzávalók 6 főre
1kg friss csirkemell filé
20dkg natúr krémsajt
4-5 közepes paradicsom
10dkg reszelt Eidami sajt
2,5 dl házi tejföl
só, bors, ízlés szerint
1 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál kristálycukor

A csirkemellet vágjátok fel érmékre, majd kevés zsiradékon hirtelen süssétek át. Tegyétek tepsibe, majd a serpenyőben kevés kristálycukrot karamellizáljatok, ebbe tegyétek a karikára vágott paradicsomot, és enyhén pirítsátok meg mindkét felét. A végén kevés balzsamecettel locsoljátok meg. Ezután halmozzátok a megsült csirke-érmékre, majd jöhet rá a só, bors, a tejföllel kikevert natúr krémsajt, és az egészet öntsétek rá a tepsibe helyezett alapanyagokra. Alufóliával fedjétek be, és előmelegített sütőben 20-30 perc alatt készítsétek el. Ha már majdnem teljesen kész, vegyétek le az alufóliát, szórjátok meg reszelt sajttal, és süssétek még 10 percig.

A körethez:
1kg burgonya
1,5dl tej
10dkg vaj
só, bors, szerecsendió, ízlés szerint

Hagyományos módon, jóízű burgonyapürét készítünk, melyhez a burgonyát megtisztítjuk, kockára vágjuk, és kevés sóval együtt feltesszük főni. Ha elkészült ízesítjük még frissen őrölt borssal és szerecsendióval, majd hozzátesszük a felhevített tejet és a vajat, majd együtt habosra keverjük.

Tippek, ötletek:
Ha kedvetek tartja és friss, natúr, termelőtől származó minőségi (krémes ízű és állagú) kecskesajthoz juttok, úgy a krémsajtot nyugodtan hagyjátok el, sőt elfelejthetitek a reszelt sajtot is, és csak morzsoljátok rá a csirkére, mielőtt a sütőbe teszitek.
Én most – mivel február van – érthető módon csak olyan paradicsomot találtam (marokkói), ami nem volt kifejezetten édes, ezért is karamellizáltam, ám ha a növény szezonjában készítitek, még véletlenül se használjatok hozzá mást, csakis hazai paradicsomot!
Olyan ételt készítettem, ami köret szintjén is bátran variálható. Ahogy kitavaszodik, lehet mellé adni párolt spárgát, egyéb vegyes zöldköretet, de jól illik hozzá a párolt rízs, a spagetti, a tagliatelle de akár a pappardelle is. Félig főtt, karikára vágott burgonyával is gazdagíthatjátok, ebben az esetben javaslom a rétegezést.

Borajánlat:
Az elkészült ételhez mindenképpen fehérbort javasolnék. Igaz ugyan, hogy ott van a paradicsom is, ami sok esetben kizáró lehet, de itt nem! Válasszatok hozzá egy vajas, krémes ízű, esetleg újfahordóban érlelt chardonnayt, és szerintem tökéletes lesz a „házasság”

2011. február 9., szerda

Kétkedéssel a mikrohullámról…


Az alábbi sorokat néhány napja juttatta el hozzám egyik ismerősöm. Bevezetésül azonnal hozzáteszem, hogy nem vagyok mikro-párti! Lehet annak már vagy hat esztendeje, hogy otthoni mikrónk felmondta a szolgálatot, és valahogy azóta mellőztük a használatát, és ma már egyáltalán nem hiányzik. Ezért is olvastam érdeklődve a lenti sorokat, habár van néhány része, amit kétkedéssel fogadtam. Azért adom közre, mert szeretném megtudni, Ti hogyan vélekedtek a mikró használatáról, illetve a leírtakról.

„A mikrohullámú sütő használata életveszélyes az emberiségre!

Szakemberek elvégezték a következő kísérletet: vizet forraltak fatüzelésű kályhán, gázégős tűzhelyen, elektromos főzőlapon és mikrohullámú sütőben, majd a felforralt vízben magokat csíráztattak. A fatüzelésű kályhán forralt vízben a magok 75%-a, gázégős tűzhelyen forralt vízben a magok 50%, elektromos főzőlapon forralt vízben a magok 25%, mikrohullámú sütőben 0%-a kelt ki. A mikrohullámú sütő tökételesen alkalmas csírátlanításra, fertőtlenítésre. Hogy mire nem, azt a lenti levélben olvashatjuk. Lehet benne némi igazság.

A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a rák előkapuja, mert ha rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött, melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb daganatos beteggé teszi magát.

Környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel: meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők? Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a mikrohullámú sütőket! A svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben). A kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet, negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva. Ötödikként nyers biozöldséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikróban megfőzve.

Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek, és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték. Az eredmény a következő lett:  A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént), valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt, nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapították, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján tovább adódik az emberi szervezetnek.

Ezt a fizikai folyamatot előzőleg már több széleskörű tanulmány is megállapította. A mikrohullám hatásának kitett emberi táplálékok vizsgálata azt is igazolta, hogy fogyasztásuk az emberi szervezetben patogén (kórokozók, valamely betegség kifejlődését elősegítő) folyamatok kezdetét váltja ki. S így rákos elváltozásokat is előidézhetnek, okozhatnak.
Egy Amerikai orvosi intézet ( Walter Reed Army Medical Center ) kutatócsoportja nemrég adta közre, hogy nem szabad műanyag edényben ételt melegíteni a mikrohullámú sütőben, csakis kerámiaedényeket, illetve edzett üveget lehet használni, mert a műanyag és az ételben lévő zsír keveredése a hő hatására egy dioxin nevű anyagot vált ki, ami rákot okoz, főleg mellrákot. A dioxin nagyon mérgező anyag, ami a sejteket támadja meg, az étel tetejére pedig nem a műanyag edény fedelét kell tenni, hanem egyszerű papírtörülközőt.”

Hát várnám a hozzászólásokat…




2011. február 7., hétfő

Gordon Ramsay - Mennyei halételek

Tavaly decemberben – remek időzítéssel – a karácsonyi könyvpiacra jelent meg Gordon Ramsay halas ételeket bemutató könyve. Bár az eredeti mű már 1999-ben a boltokba került, bátran kijelenthetem, hogy mit sem vesztett aktualitásából.

A könyvet Magyarországon egy viszonylag új könyvpiaci szereplő a T-Bálint Kiadó jelentette meg. A társaság 2007 óta ad ki könyveket, működésük pedig három alapvető területen mozog, a tőzsde- és pénzügyek, a csúcsgasztronómia és a gyermekkönyvek. A cég hitvallása szerint „eszközeinket legjobban akkor használjuk ki, ha bemutatjuk merre tart ma a világ élvonala, és melléjük tesszük hazánk legjobb szakembereinek munkáit,  melyek komolyan állják a versenyt a nemzetközi élvonallal”. Szívet melengető gondolat.

Néhány szóban a lényegről…
A televízióból (Ramsay a konyha ördöge, A fickó F-el stb.) is ismert Gordon Ramsay, a többszörös Michelin-csillagos séf  a különlegesen könnyű, mégis intenzív ízvilágú  fogásairól vált ismertté. Miután első könyve a Passion for Flavour (Ízek bűvöletében) elnyerte a Glenfiddich Év Könyve díjat, figyelmét most azokra a fogásokra irányítja, melyek a legkedvesebbek számára: a halakra és a tenger gyümölcseire. Édesapjával, a néhai Gordon Scott Ramsay-vel gyakran pecáztak, első halakhoz kapcsolódó élményei tehát innentől számíthatók. A lapokról ezúttal olyan gyakorlati, hasznos információkat tudhatunk meg, mint a halak, rákok, kagylók beszerzése, tisztítása, filézése. Az egyszerű elkészítési módokon túl pedig több mint hetven ínycsiklandozó recept birtokába is juthatunk.

Ramsay főzési stílusa egyébként kifejezetten modern (Homár és kucsmagomba rizottó), franciás (Vörösmárna és paprika terrin) irányt mutat, néhol egy-egy jól irányzott fúziós (Gravlax tempurában sült osztrigával) beütéssel. Mindig törekszik a sohasem megkerülhető alapok betartására, a frissességre és a különlegességre. A kiadó ajánlása alapján „a könyv kifejezetten azokat a hobbi szakácsokat célozza meg, akik eddig talán még soha nem tapasztalták azt az örömet és dicsőséget, amit a halas és tengeri fogások elkészítése okozhat”. Saját véleményem szerint inkább azoknak okoz majd sikerélményt, akik azért nem teljesen konyhai analfabéták, hiszen egyik másik ételhez alapok és gyakorlat nélkül nehezen lehet sikerrel közelíteni. A másik fontos dolog, hogy néhány alapanyag kissé nehezen elérhető, éppen ezért nagyon szimpatikus, hogy sok helyen alternatívát is kínál. Mindettől függetlenül az ételek gyorsan elkészíthetőek, egészségesek és rendkívül változatosak.

A „Mennyei halételek” 224 oldalas keménytáblás könyv több, mint száz színes fotóval, sok recepttel, konyhai alapfogalmak, lépések, munkafolyamatok ismertetésével, rengeteg borajánlattal, bizton állíthatom, hogy a könyvespolc egyik éke lesz.
A kiadvány a T-bálint kiadótól rendelhető meg. www.tbkiado.hu

2011. február 4., péntek

Jamie főzőiskolája

A hazai gasztro-könyvpiac egyik fontos eseménye volt tavaly Jamie Oliver nyolcadik könyvének megjelenése. A legutóbbi mű óta (Jamie természetesen) majd két esztendő telt el, jogosan várhattuk hát, hogy ismét valami szokatlan mű következik.

A könyv alcíme: Tanulj meg főzni 24 óra alatt, elsőre ugyan kicsit meredeknek tűnik, bár ha jobban belelapoztok a könyvbe rájöttök, hogy itt tényleg szigorúan csak az alapokról van szó, és nem egy könyvnyi anyagot tudtok elsajátítani 24 óra alatt, hanem mindössze egy-egy receptet, én legalábbis ezt szűrtem le, ahogy a könyvet lapozgattam.

Rövid rész az ajánlóból: „Ha nem hitted, hogy valaha is megtanulsz főzni, akkor hallgass rám: vedd ezeket a recepteket, nézd meg szép sorjában az elkészítésüket lépésről lépésre bemutató színes fotókat, és garantálom, hogy 24 órán belül valami tényleg finomat fogsz összehozni. Egyszerű hozzávalókból ízletes ételeket főzni alapvető emberi készség. Aki ezt megtanulja, nemcsak pénzt takarít meg, de örömét is lelheti benne, sőt családjával és barátaival együtt sokat tehet az egészségesebb táplálkozásért. Ha meg már rákaptál, miért ne taníthatnád meg a többieknek is? Gyerünk, tanulj meg egy receptet még ma – és add tovább!”

A 360 oldalas, keménytáblás könyv, színes fotókkal, gyakorlati útmutatókkal lépésről-lépésre illusztrációkkal avat be mindenkit a főzés rejtelmeibe. Az pedig ugyancsak érdekes és eredeti ötlet, hogy a könyvben megszólalnak teljesen hétköznapi emberek, egy fodrász, bányász, tanár, eladó, háziasszony, kőműves, akik mind mind főzéstani analfabéták voltak, ám most lelkesen mesélnek legújabb hobbijukról.

A könyv egyébként azt nyújtja, amit ígér: teljesen amatőröknek szól, leginkább olyanoknak, akik még életükben nem fogtak a kezükbe serpenyőt, így elsősorban ennek a célcsoportnak ajánlom én is.
A könyv megrendelhető a Park Kiadónál: www.parkkiado.hu



U.i: Akinek esetleg már megvan a könyv, vagy hallott róla, esetleg kipróbált belőle valamit, várnám a tapasztalatokat.