Menüpontok

2012. július 30., hétfő

Vargánya!!!

Beköszöntött a vargánya szezon! Ez hivatalosan május vége, június eleje, persze csak akkor, ha van elég csapadék. Sopron és környékén, ahol élünk, hát bizony volt, különösen július közepén, amit utána pár napos lassan melegedő idő követett, egyszóval ideálisak voltak a feltételek egy kis vargánya-szedéshez. Több mint három esztendeje nem volt ilyen gazdag és jó a gombatermés, indokolt hát, hogy foglalkozzunk vele, annál is inkább, mert szándékaink szerint lesz nálunk vargányás cikk bőven.

Az egyik legismertebb és legdrágább gomba vastaghúsú a nagygombák közé tartozik. A kalap barna, a tönk többnyire hasas, barnás felületén úgynevezett hálózatos rece található. Húsa hófehér, színe nem változik. Illata és íze a csonthéjasokra, talán leginkább a dióra emlékeztető, kicsit fűszeres. A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy, hasas tönkön a kicsi kalap. Kalapja kezdetben gömb, félgömb alakú, széle szinte a tönkhöz simul, később szétterül. Legjellemzőbb mérete 5 és 20 cm között található, de előfordul óriás, 40 cm-es méretben is, és elérheti akár az 1 kg-os súlyt is.
A tönk igen gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is. A tönkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada.

 A legtöbbre becsült ehető gombáink egyike. Sokféleképpen felhasználható, levesben, pörköltnek és sütve egyaránt jó. Mivel nagyon jól bírja a tárolást, akár több napig is készülhetünk rá. Van, aki rántva szereti, de ragu is készíthető belőle, a nyári vargánya jó lehet például lecsóként elkészítve (képünkön). Igen alkalmas rizottó készítésére, ami különösen ősszel igen népszerű. Szárításra a legalkalmasabb gombánk. Ilyenkor íze és illata még intenzívebb, nagyon fűszeres, karakteres, rendkívül kevés elég belőle, hogy feldobjuk készítendő ételünket. Lehet marinálni, olajban eltenni, sózni, egyszóval olyan gomba, aminek felhasználási lehetőségei szinte határtalanok!

2012. július 27., péntek

Tárkonyos rókagomba, salátaszívben tálalva

Ez a második étel, amit idén rókagombából készítettünk. Maga az elkészítés nagyban hasonlít az előző ételhez, mert annyira bejött nekünk, hogy nem szerettünk volna a ragus megoldástól eltávolodni. A legfontosabb különbség a fűszerezésben és a tálalásban keresendő…

Kell hozzá:
30 dkg rókagomba,
3 db salátaszív, 2 ek. tejföl,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 tk. balzsamecet,
2 dl natúr joghurt, 2 ek. vaj,
olívaolaj, só, frissen őrölt fekete bors.

A rókagombát jó alaposan megmostam, majd felaprítottam. A vajon és az olívaolajon megpirítottam a felaprított vöröshagymát, néhány perc elteltével pedig beletettem a rókagombát. Ízesítettem sóval, frissen őrölt borssal, készre pároltam. Mikor elkészült, házi tejföllel dúsítottam, került hozzá tárkony és egy kevés balzsamecet.  
A salátaszíveket megmostam, félbevágtam, és kevés olajon minden oldalát kissé megpirítottam. Amikor elkészült a legbelső két-három levélkés részt kivágtam, és a rókagomba ragut ebbe kanalaztam. Jó étvágyat!

Bor:
Rókagombához bort párosítani szerintem nagyon izgalmas dolog. Rendkívül karakteres, fűszeres ízű gombaféle, ami sokszor borsos, kicsit csípős, néhol kesernyés ízjegyeket ad. Ehhez a kombinációhoz és testes, fahordós erjesztésű-érlelésű bort ajánlok, mondjuk egy chardonnayt, de próbát lehet tenni egy jó olaszrizlinggel is.



2012. július 24., kedd

"Pergelt" csirkezúza házi tarhonyával

Amolyan békebeli, kockás terítős, jó polgári vendéglőkbe való fogásra támadt gusztusom. Nagyon szeretem ezeket a hagyományos, kissé rusztikus fogásokat, melyeket fogyasztva olyan „krúdys”, olyan „szindbádos” érzés tölti el az embert!

Ezért talán megbocsájtjátok nekem, ha a pörkölt változatát is régiesen írtam a címben (a lá Czifray). Akár így, akár úgy, szerintem ez egy nagyszerű fogás, amit lassanként kezdünk elfelejteni. Ha az éttermek, vendéglők kínálatából indulok ki, akkor biztosan!
Jó kilónyi csirkezúzát alaposan megmosunk, majd csíkokra vágjuk. A pörköltalapot hagyományos módon elkészítjük, ha egyszer visszasült zsírjára, beletesszük az összevágott zúzát. Szokásos fűszerekkel – só, bors, kömény – ízesítjük, teszünk bele egy kisebb paprikát és egy közepes paradicsomot. Mikor kész a pörkölt egy kevés majoránnával ízesítjük még.
Mialatt készül a pörkölt, elkészítjük a házi tarhonyát.  Fél kiló liszthez 2 tojást, sót és annyi vizet tettem, hogy az eredmény egy kemény gyúrt tészta legyen. Azon nyomban lereszeltem a tésztát, közben sűrűn lisztezni kell, mert összeragad. Szétterítve kell szárítani egy háromnegyed órát, a fölösleges lisztet lerázni róla. Egy lábosban hagyományos módon le kell pirítani, majd kétszer annyi vízzel és egy fél fej hagymával együtt készre kell főzni. A végén érdemes konyharuhával letakarni, és kicsit állni hagyni a gőzben. Mi tejföllel és céklával együtt fogyasztottuk, de szerintem klasszikus hozzávalója az uborkasaláta.

Tipp:
Ha már a bevezetőben utaltam a kockás terítős vendéglőkre, akkor ezt a hangulatot fokozva, az ételhez természetesen kisfröccs dukál. Lehet az fehér, rozé, esetleg vörös is. Egyet ebéd előtt, kettőt ebéd közben, egyet utána levezetésként :-)

2012. július 22., vasárnap

Kajszis tejes pite, gyümölcsraguval

Tudomásom szerint a tejes pite (vagy tejpite),klasszikus hazai édesség. Gyakorlatilag megegyezik a francia clafoutis-val, melyet Limousin környékén készítenek, igaz, hogy ott cseresznyét tesznek bele. A magyar tejes pite hagyományosan kajszival készül, kemencében, és az Alföldön készítették először, majd onnan terjedt el. Sajnos mára azonban kissé elfeledkeztünk róla…

Hozzávalók:
4 tojás,
20 dkg cukor,
30 dkg liszt,
1l  tej (lehetőleg friss),
2 csipet só, vaj,
1 maréknyi felezett kajszi.

A raguhoz:
8-10 db felezett, kimagozott kajszi,
5-6 szem eper,
1 púpozott ek. kristálycukor,
vaj.

A lisztet, tejet és a tojásokat keverjük csomómentesre a cukorral, vaníliás cukorral és a sóval. Egy tepsit v
astagon kenjünk ki vajjal, és a tésztát ujjnyi vastagon öntsük bele, a kajszit elszórtan helyezzük bele a tésztába. Tegyük sütőbe, kb. 190 fokon süssük tíz percig, majd 150 fokon tovább sütjük 40 percig. Sütés közben esetleg felhólyagosodhat, ez az egyik jele annak, hogy jól készítettük el.vel vagy hurkapálcával ellenőrizhetjük, hogy átsült-e a tészta. Sütés után a sütőből kivéve pihentessük, majd vágjuk tetszés szerinti darabokra.
A raguhoz tegyünk serpenyőbe egy kis vajat, majd kristálycukrot, rövid ideig karamellizáljuk, majd beletesszük a barackot és az epret. Kb. 2 percig együtt pirítjuk őket, amíg sűrű levet nem eresztenek, és kissé összeesnek.

Tipp:
Aki még ezek után is turbózni szeretné a hatást, annak javaslom egy fahéjas tejhab elkészítését. Nem kell hozzá más, csak hideg tej, 1 tk. vaníliás cukor, 1 kk. fahéj. A tejet forraljuk fel és mini habosítóval keverjük addig, míg közepesen kemény habot nem kapunk. Tálaláskor tegyük a pite tetejére vagy mellé.

2012. július 19., csütörtök

Rókagomba ragu zsemlyegombóccal

Kedves Olvasók! Javában tart a rókagomba-szezon. Érdemes felkutatni, vásárolni, főzni, enni, hisz mindössze két hónapig élvezhetjük. Persze frissen a legjobb, ám aki nagy rajongója, annak érdemes eltenni egy keveset őszre vagy télre is. Mi kétféle ételt is készítettünk belőle, most az elsőt, ezt a ragut szeretném megmutatni, ami igen népszerű a szomszédos Ausztriában is.

Hozzávalók:
50 dkg rókagomba,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 dl natúr joghurt, liszt,
friss petrezselyem,
vaj, olívaolaj, só, fehérbors.

A zsemlyegombóchoz:
6-8 db zsemlye,
1 nagy fej vöröshagyma,
kevés petrezselyem,
só, liszt, tojás,
tej, őrölt bors.

A rókagombát jó alaposan megmostuk, ez nem éppen gyors, de mindenképpen szükséges feladat. Nagyjából egyforma darabokra vágtuk. Kevés vaj és olívaolaj keverékén megpirítottuk az apró kockára vágott vöröshagymát, néhány perc elteltével pedig beletettük a rókagombát. Ízesítettük sóval, fehérborssal, és készre pároltuk. Mikor elkészült behabartuk, és a legvégén friss petrezselyemmel szórtuk meg.
A zsemlyéket felkockáztuk, a petrezselymet és vöröshagymát felaprítottuk, utóbbit serpenyőben megpirítottuk, hűlni hagytuk. A megpirított zsemlyekockákhoz lisztet és tojást adtunk, hozzákevertük a megpirított hagymát és a petrezselymet, ízesítettük, kevés tej is került hozzá, összedolgoztuk. Kézzel kisebb (kb.5 cm átmérőjű)gombócokat formáztunk, és sós, lobogó vízben kifőztük.

Tipp:
Aki szereti, tálaláskor nyomhat rá friss citromlevet, vagy tehet hozzá egy kis fehérborecetet. A pikáns ízvilág igazán jól áll ennek az ételnek!

Tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012. július 16., hétfő

Karalábés hajdina, marinált gyömbérrel

Szóval megint hajdina (és karalábé)… Még akkor is, ha nemrég megkaptam, hogy ez csak amolyan madáreledel, rendes „férfiember” nem fogyaszt effélét :-). Persze ez csak tréfa volt egy ismerősöm részéről! A hajdina ízletes, rendkívül tápláló, egészséges, remek alapanyag, változatos módon elkészíthető, nem véletlen hát, hogy megint készítettem belőle valami finomat.

A gyömbérrel érdemes kezdeni, hiszen ennek, hűlnie, érnie kell. Az a legjobb, ha mondjuk előző nap, vagy este készítitek el. A gyömbért megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Egy kisebb lábosban vizet és ecetet forralunk, melybe mustármagot, egész borsot, sót és kevés cukrot teszünk. Ha felforrt, ráöntjük a gyömbérre, hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük.
A hajdinát csészével kimérjük, egy lábosban szárazon pirítani kezdjük, dupla mennyiségű vízzel felöntjük. Sózzuk, és időnként megkeverve puhára főzzük. Amíg elkészül, hozzáláthatunk a karalábé elkészítéséhez is. A zöldséget megtisztítjuk, leveleit félretesszük. Batonokra vágjuk (hasábforma), kevés olívaolajon lepirítjuk. Néhány perc elteltével ízesítjük sóval, borssal, egy egész kevés vízzel felöntjük, de ügyeljünk arra, hogy ne lepje el. Mikor már majdnem kész, hozzáadjuk a hajdinához, tépkedünk bele az előzőleg félretett levelekből, és az egészet készre pároljuk. Az elkészült ételt a marinált gyömbérrel együtt tálaljuk!

Ui.:
Bár lehet, hogy az étel nem nyerne dobogós helyezést egy gasztro-szépségversenyen, ez azonban ne tévesszen meg senkit. Ha valaki szereti a hajdinát, ezért az ételért is lelkesedni fog. Tapasztalatból tudom!

2012. július 14., szombat

Karalábé lepcsánka, mentás joghurtos mártogatóval

A mai étel nálunk elmaradhatatlan klasszikus, leggyakrabban persze burgonyásan készítjük. Kipróbáltuk már kelkáposztával, ezúttal azonban a karalábéra szavaztunk. A lapcsánka, lepcsánka, cicege eredete nem ismert. Nagyon sok verziója létezik, az ország valamennyi részén ismerik és készítik a legkülönfélébb neveken. Előfordul magyar tócsi, tócsni, toksa, macok, gánica, matutka, görhöny, lapotyka, beré, berét alakban is. 

Kell hozzá…
4 közepes, zsenge karalábé,
2 tojás, liszt,
só, bors, metélőhagyma,
2 gerezd fokhagyma,
kukoricaolaj a sütéshez.

A karalábét meghámozzuk, nyersen lereszeljük, majd ugyanígy teszünk a fokhagymával is. Beleütjük a tojást, mehet hozzá a finomra vágott snidling, sózzuk, borsozzuk és az egészet jól összekeverjük. Utolsó fázisként kanalanként annyi lisztet dolgozunk hozzá, hogy sűrű, de könnyen formázható textúrát kapjunk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, majd mikor már forró, kanál segítségével megformázzuk és beleszaggatjuk a keveréket, a serpenyőben kissé ellapítjuk. Mindkét oldalát aranybarnára sütjük, kivesszük, lecsepegtetjük, és papírtörlőn leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot. Forrón, vagy hidegen is nagyon finom!

A mártogatós…
A 2 dl natúr joghurtot kikevertük pici sóval, egy kevés olivaolajjal, és apróra vágott mentát tettünk bele. Mi karikára vágott paradicsommal ettük, amire tárkonyos ecetet löttyintettünk, na meg egy kis sót és frissen őrölt borsot, mert így szeretjük!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012. július 11., szerda

Halnak tepertője lilahagymával

Talán mondanom sem kell, hogy nagyon szeretem az egyszerű, rusztikus hagyományos, magyaros ételeket. Jó, de mi az, hogy magyaros – zajlik immár évek óta a bársonyos vita. A kérdés egyébként jogos, hisz sokan, sokféle képen értelmezik nemzeti konyhánkat. Szerintem ez az étel benne van az első tízben!

Eddig még nem sikerült kiderítenem honnan származik, mikor jött divatba készítése, mindenesetre négy szakkönyvet is fellapoztam, s nem találtam benne említést. Azt mindenesetre tudni, hogy elsősorban a Dél-Alföldön, különösen Szeged és Makó vidékén elterjedt. Előfordul Baján, a Tisza felsőbb részein, a Balatonon, a Velencei-tó környékén és Nyugat-Magyarországon, a Fertő-tó partjainál is. A többség pontyból (tükörponty a legjobb) készíti, érdemes azonban próbát tenni a szürkeharcsával, miként azt is számításba kell venni, hogy bár a nagyobb, éltesebb példányok húsa zsírosabb, erre a célra azonban különösen ajánlottak.

Hozzávalók:
halfilé,liszt,
pirospaprika,
só, bors, zsír,
lilahagyma.

Elkészítése:
Haltepertőhöz mindig a halfilék alsó (hasaalja) részét használjuk. Első lépésként egy tálba lisztet öntünk és teszünk hozzá jó minőségű őrölt pirospaprikát. Összekeverjük, majd a halfilét kockára vágjuk (lehet csíkokra is), fűszerezzük sóval, borssal. Nem használok hozzá mást, mert azt szeretném, hogy a hal valódi íze domináljon. Az összevágott halhúst finoman beleforgatjuk a paprikás lisztbe, majd forró zsírban ropogósra sütjük. Néhány perc alatt elkészül, a zsiradékot pedig lecsepegtetjük vagy felitatjuk. Karikára vágott lilahagymával és fehér kenyérrel tálaljuk.

Tipp:
Van, aki a paprikás liszthez kever még egy kis zsemlyemorzsát, így természetesen a ropogósság fokozható. Aki idegenkedik a zsírtól, nyugodtan kipróbálhatja vajon. Kevésbé hagyományos elkészítés, bár a végeredmény kétségtelenül finom lesz! Igazán jó étel baráti társaságoknak, sörözéshez, fröccsözéshez is ideális társ, jóízű ropogtatni való.

2012. július 8., vasárnap

A Tiszánál a Magyar Konyha

Bevallom már nagyon vártam a Magyar Konyha aktuális, nyári dupla számát. Ami különlegesen érdekessé tette az maga a Tisza és gasztronómiája, mely nekem bevallom sokáig igazi fehér folt volt. Mostanáig…

Valahogy úgy érzem mások számára is most jött el az idő, hogy többet is megtudjanak a régióról, sőt maga a terület is mintha most akarná megmutatni magát teljes szépségében. A Tisza-tó Turisztikai Nagykövetének idén a Csík Zenekart választották. Csík János a zenekar vezetője örömmel mesél a helyi értékekről, a zene és a gasztronómia kapcsolatáról, és ami nekem különösen kedves, kiderül róla, hogy leveses…
Egyre többen választják nyári uticélnak a Tiszát. Akár vízi járművel, bringával, gyalog, vagy autóval is ideális célpont. A Tisza-tó, a Tisza-parti városok, Szeged, Szolnok, Tokaj a sok látnivaló mellett egyre több gasztronómiai élményt nyújtanak. A legjobb éttermek, halsütők a Tisza partján, beszélgetés egy tiszai halásszal és egy révésszel, korhely halászlé a Tiszacsegei halászcsárdából, na és persze birkapörkölt. A Tisza és környéke természetesen nem az igazi, ha nem kóstoljuk meg ezt a finomságot. S, ha már így van, tegyük ezt Karcagon, ahol sokak szerint a legízesebb, s ahol egy évtizede már fesztivált is rendeznek a bográcsosnak. Miért nem jó a zöld legelőről vágott birka húsa, mire jó a birkaláb-perzselő nyárs, kell-e víz a pörkölthöz, mi az a keverőfa, hogy kerül a birka feje az ételbe, milyen köret illik legjobban egy jó birkapörkölthöz? Kolostyák Gyula (a Karcagi Birkafőző Baráti Társaság alapító tagja) és Csontos György pásztor (aki többször kapott már arany fokozatot a Karcagi Birkafőző Fesztiválon) bevezet minket a birkapörkölt rejtelmeibe.
Persze azokra is gondolni kell, akik nem tudnak szabadulni a Balatontól. Nekik ajánlható a tavaly nyári balatoni melléklet folytatásaként is beillő frissített kalauz a legjobb éttermekről, halsütőkről, cukrászdákról, termelői piacokról.
Ha nyár, akkor sok gyümölcs, zöldség, (fröccs)! Csak halkan teszem hozzá, hogy most van a nagy nyári befőzések ideje is, már, ha valaki kibírja a meleg konyhában a forró tűzhely mellett. Görög- vagy sárgadinnye, kajszi…, lehet őket fogyasztani akár nyersen, akár hidegen, akár melegen, levesben, csatniként, desszertnek, süteményben, esetleg savanyítva. Bittera Dóra és Molnár B. Tamás, Auguszt Olga és Saly Noémi, mind-mind e témakörben gyarapítják tudásunkat.
Remek olvasnivaló akár erre a hősokkos hétvégére, akár nyári szabadsága, vízpart mellé, kalauznak a bringára, ölben az autóba, dombokat mászva, egyszóval mindig legyen a kezünk ügyében!!!


2012. július 5., csütörtök

Mentás-citrusos tzatziki

1999 nyara. Meghatározó időszak volt életünkben. Akkor jártunk először tengerparti országban, s az élmény, mediterrán vonzódásunk, mind a mai napig tart. Pont a teljes napfogyatkozás előtt egy héttel utaztunk Görögországba, ahol tíz fantasztikus napot töltöttünk. A tzatzikit is akkor kóstoltuk először, és annyira megtetszett, hogy azóta rendszeresen készítjük, különösen akkor, ha a hőmérő már átlépte a harmincat.

Hozzávalók:
1 nagy uborka,
4 dl natúr joghurt,
2 gerezd fokhagyma,
negyed citrom leve,
só, olívaolaj, friss mentalevelek.

Elkészítés:
Az uborkát meghámozzuk, lereszeljük és megsózzuk. Tálba tesszük és hagyjuk állni, nagyjából egy fél órát. Az uborkát kinyomkodjuk (a levet félre tehetjük), majd hozzáadjuk a joghurtot, az apróra vágott fokhagymát, az olívaolajat és a nagyjából egy evőkanál apróra vágott mentát. Hűtőszekrényben tároljuk, hidegen fogyasszuk! Mentalevelekkel és néhány csepp olívaolajjal díszíthetjük.

Tipp:
A tzatziki akár önállóan, akár húsokhoz, grillezett zöldségekhez is kiváló. Nem árt tudni, hogy a hagyományos változat inkább egyfajta kence, bár mi most egy még hűsítőbb, citrusos „levesebb” változatra vágytunk. Idehaza sajnos nem lehet olyan sűrű joghurtra lelni, mint Görögországban, ezért mi általában natúr krémsajtot keverünk ki joghurttal. Így könnyedén elnyerhető az eredetire megszólalásig hasonlító textúra.

2012. július 3., kedd

Sertéskaraj mangó salsával

Ez elmúlt napokban aztán tényleg dübörgött a hőség, így mi is valami frissítőbb jellegű ételre vágytunk. A hús adott volt, viszont nem szerettünk volna valami unalmas, közhelyes köretet készíteni hozzá. Újdonságra vágytunk… Kicsit gondolkoztunk, aztán a párom javaslatára összedobtunk egy kis mangó salsát. Az utóbbi hónapok egyik legsikerültebb kombinációja lett a mostani!

A salsa szónak többféle jelentése is van. Egyszerre használják zene, tánc és gasztro szempontból is. Mártás vagy szószféle, kínálják a tortilla chips-hez, de raguként, köretként is megállja a helyét. Rengeteg féle ízben készítik, alapja általában az apróra vágott gyümölcs (pl. mangó, ananász, papaja) vagy zöldségféle, pl. avokádó. Elmaradhatatlan kiegészítő az ugyancsak apróra vágott zöldség (pl. paradicsom, paprika, hagyma). Az alapanyagokat mindig jócskán fűszerezik - van, ahol chilit is használnak -, és a pikáns hatás kedvéért citrommal vagy lime-al egészítik ki.

Kell hozzá, 2 főre:
4 szelet sertéskaraj,
1 közepes mangó,
1 közepes paradicsom,
zöld kaliforniai paprika,
fél fej lilahagyma,
egy kisebb darab gyömbér,
vaj a sütéshez, só,
fél citrom leve, bors,
menta a díszítéshez.

A salsa összeállításával kezdjük, hiszen ennek hűlnie, érnie kell. A mangót meghámoztuk, magjáról levágtuk a gyümölcshúst, majd kockákra szeltük. Hasonlóan jártunk el a paradicsommal és a paprikával is, a lilahagymát viszont célszerű a lehető legapróbbra vágni. Egy kisebb darab gyömbért szintén meghámoztunk, és lereszeltünk. Az egészet összekevertük, ízesítettük sóval és rányomtunk a fél citrom levét.
A sertéskaraj mindkét oldalát vajban hirtelen megpirítottuk, bőven tekertünk rá borsot, sóztuk és a salsa mellé tálaltuk.

Bor:
Gyümölcsös, természetes(!) cukortartalommal rendelkező félszáraz, félédes fehérborok klasszikusan remekül illenek ehhez a fogáshoz. Akinek ez esetleg nem lenne otthon, nyugodtan megpróbálkozhat egy jó rozéval is. Nem fog csalódni!