2015. november 2., hétfő

Magyar Konyha - 2015 November

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója: „Fogyókúrázom: két hét alatt tizennégy napot vesztettem.”  (Joe Lewis, amerikai karate-világbajnok)

A szakács műve mulandó. Minél jobb, annál hamarább elpusztítják. Marad a recept vagy a fotó. Évszázadokig az sem. Az ínyencek legendás főzőaszszonyokról mesélnek, akiknek még a nevét sem jegyezték fel. A kollektív ízemlékezet néha mégis megőrizte egyikük-másikuk főztjének emlékét. Ilyen legenda Pervics Mária. A kortársak szerint Kálmán Imre nemcsak fülbemászó muzsikájának köszönhette sikereit, hanem szakácsnője főztjének is. Világsztárok adták egymásnak a kilincset a bécsi, a New York-i villában, csak hogy bejussanak az operettkirály estélyére. Ahol Pervicsné főzött. Figuráját a zeneszerző lányának, Kálmán Yvonne-kának a segítségével igyekszünk feleleveníteni.
Vlagyimir Muhinnak, a divatos orosz séfnek nincs ilyen gondja. Ő már életében legenda. Főzött Putyin elnöknek, lelkesen beszél konferenciákon az orosz konyha hagyományairól, a White Rabbit, azaz Fehér Nyúl nevű moszkvai éttermébe hetekkel előre kell asztalt foglalni. És mégis. A raszputyini külső mögött (érdekes, hogy ebben a névben is ott rejtőzik Putyin) érzelmes szláv szív dobog.
A főzés Ásós Géza számára is szenvedély. A Michelin-csillagos séfek többsége feltehetően hanyatt vágódna, ha meghallaná a békési vendéglős krédóját: „Cigány vagyok, érzésből főzök! A lényeg, hogy a lábos minél nagyobb legyen, de elférjen a tűz felett.” Világos beszéd, ám ha kíváncsiak az eredményre, le kell utazniuk a békési Kira Vendéglőbe.
Novemberi témáink miatt mi is sokat utaztunk. Az orrtekerő tormáról szóló riport Létavértesen készült, Szászi Endre borászhoz Hegymagasra utaztunk, a Szent György-hegy szoknyájához. A feketetói híres vásárt meg majdnem elmosta az eső, de szerencsére mi még miccsfüstben alkudozhattunk ordára. Jártunk a Svábhegyen is, ahol idén is szüretelt kadarkát Jókai Mór és Laborfalvi Róza.
Novemberi étlapunkon a déligyümölcsök kerülnek terítékre. Kivi, hurma, jujuba. De lesz liba is bőséggel, hiszen a Magyar Konyha is részt vesz a Márton-napi borfesztiválon (öt neves séf öt különböző fűszerrel készített libát), sőt, állandó szerzőnk, Ambrus Lajos író és pomológus Fűszerkurzust is tart Herczeg Ágnes borszakértő segítségével. Jól teszik, ha meglátogatnak bennünket, hiszen tudják, ki Márton-nap libát nem eszik...
Étlapunkon számos könnyű őszi fogás szerepel. Kálmán Imre káposztás cvekedlije, kivis csirkemell, datolyaszilva-krémleves, csomboros libahússal töltött káposzta, füstölt csülkös pacal, tyúkos káposzta, tökös-mákos rétes és kividzsem. Hadd ne soroljam, mert csak összeszalad a számban a nyál.
Inkább elmondom, miért közlünk időről időre karikatúrákat. Kétfajta étteremkritikus létezik. Az egyik a sebész óvatosságával nyúl a témához és a betegen szikével ejt sebet. A másik meglóbálja a hentesbárdot. Van azonban a kritikának egy harmadik fajtája is, amelyről ritkán ejtünk szót. Ez a foodkarikatúra. Ahol először csak egy banális, hétköznapi szituációt látunk. Aztán váratlanul leesik a tantusz. Robban a képen elrejtett bomba. Mint Claude Serre rajzán. Milyen jó lenne, ha mi is megállhatnánk az országúton és egyszerűen felrajzolhatnánk a közlekedési táblákra: „Pocsék étterem. Betérni tilos!”