Menüpontok

2012. október 30., kedd

Spagetti paradicsomos húsgombóccal

Ezúttal egy Közép-Olaszország-beli klasszikusra, a Spaghetti alla chitarra con le pallottine-re emlékeztető fogást készítettünk! Azaz, hogy pontosítsunk, nem eredeti chitarra-val, hanem közönséges spagettivel tálaltuk, és a gombócokat nem pirítottuk, hanem főztük. S, hogy mi a különbség…?


A Spaghetti alla chitarra con le pallottine az olaszországi Abruzzo tartomány hagyományos fogása, több száz éve folyamatosan jelen van a régió konyháin. A chitarra szó egyébként gitárt jelent, esetünkben pedig a La chitarra-n egy fakeretben elhelyezett fém (vagy nylon)húrokat értünk, melyre ráfektetik a gyúrt tésztát és a sodrófával egyszerűen ráhengerelnek, a húrok pedig elvágják a tésztát.
Szeretjük is ezeket az ételeket, pláne, ha nem túl bonyolultak, jól értelmezhetők, hiszen azért vagyunk, hogy együnk, s élvezzük az ízeket! Ha a konyhai teendők jócskán meghaladják az élvezet időtartamát, én mindig elbizonytalanodom. Ennél a fogásnál ez a veszély azonban nem fenyeget… 

Kell hozzá:
fél kg pulyka vagy sertés darálthús,
1 fej vöröshagyma,
2 tk. őrölt kömény,
1 tojás,
só, bors,
3 ek. kukoricadara,
400 gr. házi paradicsomlé,
3 ek. olívaolaj,
1 babérlevél,
2 tk. őrölt rozmaring,
kevés cukor,
1 csom. spagetti (durum),
4 gerezd fokhagyma.

Elkészítés:
A darált húst fűszerezzük, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, a kukoricadarát, a tojást, a fűszerek felét, majd jól összegyúrjuk. Érdemes pár órát hagyni, hogy érjenek az ízek, legjobb egy egész éjszakát hűtőben pihentetni. Később nagyjából 3-4 cm átmérőjű gombócokat formázunk, és forró vízben kb. 8-10 perc alatt megfőzzük őket.   
A mártáshoz olívaolajon üvegesre pirítjuk a vöröshagymát, jöhet hozzá a paradicsomlé, majd sózzuk, borsozzuk és a fűszerek másik felét is hozzátesszük, kicsit megcukrozzuk. Hozzávetőleg negyed óra alatt, közepes tűzön addig főzzük, míg a mártás besűrűsödik. A folyamat végén a kifőtt gombócokat is a mártásba tesszük.
A kifőtt spagettit tálaláskor kissé feltekerjük, a tetejére gombócokat helyezünk, és a paradicsommártással együtt adjuk az asztalra.

Bor:
Stílszerűen persze egy nem túl testes Chianti Classico illik hozzá, de ha szeretnétek bor terén idehaza maradni, akkor számításba jöhet, mondjuk egy portugieser Villányból, egy zweigelt Sopronból, de jó lehet hozzá akár egy siller is Szekszárdról. A közelmúltban egy érdekes héjontartott szürkebarátot volt módom kóstolni a Skrabski pincétől, szerintem szintén illene hozzá. 


Az említett tésztáról itt egy jó kis video:


2012. október 26., péntek

Mozzarellás-tepsis burgonya, medvehagymával

Nagyon egyszerű, igazi hétköznapi ételt szeretnék ajánlani. Nagyevőknek, igazi hús-megszállottaknak, akár köret is lehet, de szerintem önmagában is igen finom. Ja, és az időfaktor sem elhanyagolható tényező: előkészületekkel együtt megvan egy óra alatt! Ami viszont szerintem mindennél fontosabb volt: egy igazi, minden ízében tavaszias, tápláló és mégis könnyű fogás!

Metódus:-)
Vettem nyolc nagyobb krumplit, egy szál sárgarépát, megmostam, a répát meg is pucoltam, de a krumpli héját rajtahagytam, mert szeretjük, ráadásul most igen vékony is volt. Három fej vöröshagymát először félfőre vágtam, majd nagyjából centis vastagságú darabokra szeltem, ezt tettem a burgonyával és a répával is. A felaprított zöldségeket kivajazott tepsibe tettem, egész kevés vizet is öntöttem bele, majd sóval és frissen őrölt rózsa-zöld-fehér-fekete bors keverékével fűszereztem. Hozzávetőleg 10 dkg vajat rátördeltem, az egészet összeforgattam, lefóliáztam és kétszáz fokos sütőbe tettem. Fél óra elteltével a fóliát levettem, az ujjnyi vastag csíkokra szelt húsos sonkát ráhalmoztam, és még húsz percre visszatettem. Az utolsó 10 percben az előzőleg szintén csíkokra vágott mozzarella sajttal beborítottam, és hagytam, hogy szépen ráolvadjon. Jó szokásunknak megfelelően, a néhány hónappal korábban apróra vágott és olívaolajban eltett medvehagymával fogyasztottuk. Isteni!

Bor: 
Ha medvehagymával együtt fogyasztjátok, akkor karakteres, minerális, nagysavú somlai furmintot, ha anélkül, inkább egy krémesebb struktúrájú chardonnayt javasolnék hozzá.
Ha pedig se ez, se az nem szimpatikus hozzá, igyatok mellé egy jó fröccsöt vagy egy pofa sört! :-)

2012. október 21., vasárnap

Grammelknödel

Ez a specialitás – tudomásom szerint – elsősorban az ausztriai Burgenlandban népszerű, bár forrásokat egész Ausztria szerte találtam. A most bemutatásra kerülő receptet a Lajta mellől hoztam nektek, amikor egy Heurigerben dolgoztam. Érdekes kombinációnak tartom, jómagam is kóstoltam, azt pedig jelenthetem, hogy a hozzánk járt vendégek egyik legnépszerűbb, legtöbbet rendelt étele volt.

Az elnevezés szó szerint tepertős gombócnak fordítható. Viszonylag egyszerűen elkészíthető finomságról van szó, mely ráadásul igen tápláló is. Sarkalatos pontjai, a jó minőségű tepertő és a megfelelő burgonya.


Fotó: oberoesterreich.at
Hozzávalók (kb. 2 főre):
25 dkg ropogós tepertő,
fél fej apróra vágott vöröshagyma,
csipet apróra vágott petrezselyem,
só, bors, ízlés szerint,
kevés zsiradék.

A burgonyagombóchoz:
50 dkg lisztes burgonya,
15
dkg liszt,
1 tojás,
só, kevés zsír (vajjal is lehet).

A káposztához:
50 dkg savanyú káposzta,
2 dl húsalaplé, 
1 teáskanál só,
2 evőkanál cukor,
2 babérlevél,
4-5 borókabogyó,
teáskanál őrölt kömény,
kevés zsiradék.

Elkészítés:
Először a káposztát kezdjük el készíteni, ennek kell a legtöbb idő. Hagyományos módon párolt káposztát készítünk, a zsiradékon kissé lepirított, karamellizált cukorhoz hozzátesszük a káposztát. A lére most nem lesz szükség, sőt, ha túlságosan savanyú lenne, mossátok át egy kis vízben. Miközben készül, lehet hozzáadni a fűszereket, és amíg puhul – ha szükséges – az elpárolódott levet időnként húsalaplével pótoljátok.
Ezután lehet hozzákezdeni a burgonyagombóc összeállításához, mely szintén pofonegyszerű. A burgonyát héjában tegyétek fel főni, majd, ha készen van, törjétek össze, adjátok hozzá a lisztet, a tojást, és egy kis zsírt. Ez nem kell, hogy több legyen egy teáskanálnál, de aki gondolja, vajat is használhat. Jól dolgozzátok össze, majd hagyjátok egy kicsit pihenni.
Fél fej vöröshagymát vágjatok a lehető legapróbbra, kissé pirítsátok elő, majd adjátok hozzá a tepertőt. A pirítást elegendő néhány percig végezni, eközben tehettek hozzá ízlés szerint sót és borsot, a legvégén pedig egy csipet petrezselymet.
Ha elkészült a töltelék, máris dolgozhatjátok bele a gombóc tésztájába. Akkor lesz jó, ha max. 5cm átmérőjű kis gombócokat formáztok. Ezután bő vízben főzzétek meg, ha pedig elkészült a párolt káposztával és pörköltszafttal körítve fogyasszátok.     

2012. október 18., csütörtök

Rhône-völgyi ízeken…

A Rhône a világ egyik leghíresebb „borfolyója”. A svájci Alpokban ered, majd nyugat felé veszi az irányt és belefut a Genfi-tóba. Francia részen keresztülfolyik Savoie ültetvényein, Lyon-tól pedig délre veszi az irányt, hogy mintegy 400 km után a Földközi-tengerbe folyjon. Útközben fekszik a legjobb Rhône-i borokat termő régió, mely több mint nyolcvanezer hektárjával a második legnagyobb egybefüggő, minőségi bortermeléshez köthető terület a világon.

Mint Franciaország többi részén, úgy a Rhône-völgyében is létezik megkülönböztető, hierarchikus sorrend a borok között is. A kategória alján vannak az általános Côtes du Rhône megjelölésű borok, melyek majdnem teljesen délről származnak, bár elvileg bárhol termelhetnék őket a régión belül. Erről a Dél-francia területről akadt a kezembe múltkor egy nagyszerű 2010-es bor. A nedű az 1859-ben alapított Ogier-házból származik. A Châteauneuf-du-Pape-ban székelő vállalkozás saját termesztésű és felvásárlású szőlőkkel, valamint borokkal foglalkozik, tehát termelő és egyben négociant is, ami borfelvásárló kereskedőt jelent.
A Heritage fantázianév alatt egy Côtes du Rhône vörös áll. A grenache -syrah- mourvedre házasítás fajtái egytől egyik őshonosak az említett régióban. A syrah intenzív színagyagot (mély rubinvörös), bőrös, földes jegyeket, közepes, de érett tanninokat és fűszerességet (sok feketebors) biztosít. A grenache-ra a gyümölcsösség (feketeribiszke, érintésnyi szeder), a viszonylag magas alkohol, míg a mourvedre-re, elsősorban a karakteres savtartalom és testesség a jellemző. Ha házasítjuk ezeket a fajtákat, az együttes hatás sokkal kedvezőbb, mint ha külön-külön fogyasztanánk őket. Teljes mértékben helytálló ez itt is!
A bor 7 Euro alatti kategória. Nagyon szépen illeszthető vadakhoz, marhahúsokhoz, különösen akkor, ha úgy készítjük, hogy az minden pillanatában vörösbort kíván. A saját archívumunkból én legszívesebben ezt az ételt párosítanám hozzá.
Egészségetekre! 

2012. október 14., vasárnap

Régi idők vendéglői III. - A Virágvölgyi Vendéglő

Sopron egyik népszerű nyaralóövezete, erdőkkel, mezőkkel, szőlőkkel tarkított része a Virágvölgy (Blumenthal), még régebbi, úgynevezett dűlőnevén: Saurössel (disznóormány).  A városból ma már könnyűszerrel, akár fertály óra alatt elérhető, mégis olyan érzés ott lenni, amiért más vidékek lakói, akár több száz kilométer is megtennének. 

Sawrussel (Saurüssel) dűlőnévvel már 1510 körül találkozhatunk, Balázs nyerges neje többek közt az ott lévő szőlőskertjéről végrendelkezik. Ebből is kitűnik, hogy itt évszázadokkal ezelőtt szinte csak szőlővel beültetett terület volt. 

Talán ez egyetlen fotó, mely fennmaradt a vendéglőről...
A 19. század végén, a filoxéravész után kezdődött el a szőlők részleges kivágása, s egyre nagyobb teret nyertek a gyümölcsösök. Egy 1875-ös telekkönyvben "obsgarten" (gyümölcsöskert) került bejegyzésre, harminc évvel később pedig egy felmérés szerint még szőlő is elfordul, de csekély számban. A terület többsége már gyümölcsös, s rajtuk kerti ház, no meg gazdasági épület.
A 2o. század elején épült a legtöbb szoba-konyhás kerti ház, nyitott faverandával és pincével, legtöbbjük Holzmüller Károly kőművesmester kivitelezésében. A tulajdonosok foglalkozásai a legkülönfélébbek voltak. Orvos, kereskedő, festőművész, vasúti főellenőr, nyugalmazott városi főpénztáros, cipész, kocsmáros, vasúti pályamester, üvegesmester, fuvaros, tanár, ácsmester, földműves -egyaránt részesülhetett a hely adta hangulatból.
A virágvölgyi kerttulajdonosok és sétálók szórakoztatására nemsoká vendéglő nyílt. Az első engedélyt már 1886-ban Litzenberger Keresztély kérte meg, akkor még kocsmaként. 1906-tól már a Proszky család bírja. A vendéglői látogatások mellett gyakran és sokan jártak ki a kertekbe is egy kis beszélgetésre, szórakozásra. 1894. június 10-én a Harmónia Asztaltársaság is kiruccant a Schimetitsch (később házasság révén Karner) -féle kertbe. E kellemes délutánról az általuk készített újságban emlékeztek meg. Állandó helyükről, a Szélmalom u. 7. számú Buschenschankból indultak. Az úton kifelé vicceket meséltek, a kertben köszöntőket, jeleneteket adtak elő. Majd tekézés, lövészet és tánc következett. 10 óra körül indultak vissza.
Az eleinte csak szezonálisként üzemelő Proszky vendéglőben rendre vidám összejöveteleket, táncos esteket rendeztek. 1910. augusztus 6-án a soproni ifjúság ötven tagja zártkörű táncmulatságot tartott cigányzenével özvegy Proszky Károlyné vendéglőjében, aki gondoskodott, „hogy a gasztronómiai igényeknek megfelelő ételek és italok rendes kiszolgálása kielégíttessék”.  A lampionokkal feldíszített kertben a csendet a mulatók hangos lármája zavarta meg: a fiatalság szilaj jókedvvel ropta a táncot hajnalig.  Az est nem öncélú volt, a 24 korona bevételt a Városszépítő Egyesület javára ajánlották fel. A mulatság célja az volt, hogy a soproni közönséget e vidékre invitálja. A Városszépítő Egyesület virágvölgyi bizottsága 1928. július végén családias Anna-napi összejövetelt rendezett a a Concordia tagjainak közreműködésével reggelig, tűzijátékkal és díjtekézéssel egybekötve..
A Proszky-féle vendéglő az 1930-as években történt átalakítása után már télen-nyáron fogadta a látogatókat. A Soproni Temetkezési Egylet 1937. július 4-én 80 éves jubileumát tartotta itt. A pincér már asztalt sem tudott adni az odalátogató sok vendég egy részének. Este 8 óra után átadták helyüket az Ébredő Magyarok Egyesületének, akik vasárnaponként rendre itt gyűltek össze, s a bizottság, valamint a tagok ott beszélték meg a terveket, ötleteket. A fenti időpontban ugyanakkor műsoros táncestélyt rendeztek. Többek között megjelent dr. Pinezits István, Weidinger István, Sterbenz Károly és fia, s jóízűen fogyasztották el a bográcsgulyást.  A vacsorát követően a tekepálya adott lehetőséget a sportolásra.
A család egészen az 1940-es évek végéig sikerrel vitte a helyet, majd az ébredező „új rendszerben” szép lassan megszűnt. Ajtaját bezárták, s ma már szinte semmi nem utal az egykori boldog békeidőkre.

Források: 
Varga Imréné: „Annyi szépséget a városkörnyék egyetlen része sem rejt magában, mint a Virágvölgy...” Adatok e terület történetéhez. Soproni Szemle, 1999. LIII. évf. 1.szám.
Fotó: G.J & B.B.- Vendéglátás és szórakozás Sopron Vármegyében.

2012. október 11., csütörtök

Déli serpenyős

Biztos voltatok már úgy, hogy megvettetek egy edényt, és azonnal készíteni szerettetek volna benne valamit. Hát mi is így jártunk a múltkor, mikor egy háztartás boltban ráakadtunk egy drótfüles serpenyőre, ráadásul pont olyan kivitelben, ahogy mindkettőnk nagyszülőjénél láttuk azt gyerekkorunkban. Fogtam hát magam, s mivel sietős hétköznap dél volt, szokás szerint a frigót hívtam segítségül.

Ketten voltunk, ezért egy kisebb fej brokkolit rózsáira szedtem, és forró vízben egész kicsit blansíroztam. Közben a serpenyőben vaj és olívaolaj keverékét hevítettem, erre dobtam rá a két fej félfőre vágott lilahagymát, a fél szál felkarikázott húsos kolbászt. 
Rövid ideig tartó pirulás után hozzáadtam a brokkolit, meg a fél kiló megmosott és szeletekre vágott csiperkegombát. Sóval, borssal ízesítettem, és a legvégén a két marék zöldborsót is beletettem. 
Ennyi, nem kell hozzá más csak egy kis jó minőségű kenyér, és máris lehet falatozni.

Tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2012. október 7., vasárnap

Mustáros karaj

Semmi különös, mondhatni egyszerű, ejtőzős vasárnapnak indult. Megint nem akartunk hosszan időzni a konyhában, ezért valami olyasmit kerestünk, ami viszonylag egyszerűen, gyorsan, kevés hozzávalóval elkészül. A végeredmény pedig szuper lett... Ja, jobb és találóbb nevet eddig még nem találtunk ennek az ételnek, de lehet, hogy nem is kell. Csak lazán :-)

Kell hozzá:
10 szelet sertéskaraj
2 fej vöröshagyma
2 fej lilahagyma
1 piros kaliforniai paprika
8 gerezd fokhagyma
olívaolaj, vaj
só, bors, köménymag
2 ek. mustár
3 merőkanál húsalaplé

Készítés:
A karajt ujjnyi vastagságúra szeleteljük, megmossuk, leitatjuk, széleit kissé bevagdossuk. Serpenyőben vajat és olívaolajat hevítünk, és a szeleteket mindkét oldalukon hirtelen megpirítjuk, félretesszük. A hagymákat félfőre vágjuk, a paprikát felcsíkozzuk, a fokhagymát pedig felkarikázzuk, olívaolajban megdinszteljük. Egy lábosba tesszük át, és megágyazunk a hússzeleteknek, erre tesszük a karajokat, sózzuk, borsozzuk, köménymaggal megszórjuk és a húsalaplével felöntjük, amíg el nem lepi. Fedő alatt lassan pároljuk, hozzávetőleg egy, másfél óráig. Amikor elkészült, a hússzeleteket kivesszük, a szaftba belekeverjük a mustárt, és a húst visszahelyezve még egyet rottyantunk rajta. Burgonyapürével tálaltuk. 

Bor: 
Kifejezetten testesebb, fűszeresebb rozéhoz nagyon jól passzol, de még tutibb választás egy klasszikus siller. Lehet, hogy nem olyan könnyű ráakadni, mint egy rozéra, de megéri a fáradozást...

2012. október 4., csütörtök

Goldenblog közönségszavazás végeredmény!

Nagyon vártuk már az idei Goldenblog közönségszavazásának végeredményét. Akárcsak tavaly, idén is először a közönség és a zsűri tízes listája látott napvilágot. A gasztro kategória igencsak tanulságos volt idén…

Tavaly 164 induló volt, ebből mi a 154. helyen végeztünk, ami reális képet adott az akkori helyzetről. Idén valamiért jóval kevesebben, egészen pontosan 112-en indultak. Örömmel jelentjük, hogy a Culinaricum a Ti segítségetekkel az 58. helyen "ért célba", és szerintünk a tavalyihoz képest ez hatalmas előrelépés. Igyekszünk meghálálni a bizalmat, sok remek téma van még a tarsolyunkban, és további terveink vannak, így továbbra is érdemes lesz követni minket!
Mindenkinek nagyon köszönjük a sok szavazatot!!! :-DD 

2012. október 3., szerda

Őszi ízek a Magyar Konyhában

Igazi őszi ízekben pompázik a Magyar Konyha októberi száma! Ahogy sok művésznek is az ősz ad különös ihletet, töltést, így van ez a gasztronómiában is. Szakácsok, termelők, gomba és bogyó-gyűjtők, szőlészek-borászok slágeridőszaka ez, de az ínyencek, a gyakori étteremlátogatók is türelmetlenül várják az év egyik leggazdagabb, legizgalmasabb évszakát.

Fókuszban az ősz két slágere a gomba és a szilva. Milyen gomba okozta VII. Kelemen pápa és III. Károly magyar király halálát? Hány mérgező és hány ehető gombafajta van? Hol lehet gombára vadászni? Salamon Csaba megoszt mindent, amit eddig tudni akartál a gombákról, plusz érdekes-izgalmas róka- és császárgombás, valamint vargányás recepteket találsz. Ide kapcsolódik Saly Noémi spájz rovata is: megtudhatjátok, hogyan lehet eltenni a rizikegombát télire.
Kevesen foglalkoznak, írnak manaság a pincérekről. Mostanság divat sztárolni a legnagyobb séfeket, pedig még a leghíresebb szakácsok is gyakran hangoztatják: a vendéglátás csapatmunka, ebben pedig oroszlánrésze van a pincéreknek is. Cuki, a fröccsmester 33 éve van a szakmában. Az ő életútján keresztül sok mindent megérthetünk ebből a szakmából.
Aztán itt a szilva az egyik legegészségesebb őszi gyümölcsünk. A magyar szilvalekvárnak pedig nincs párja! Panyolán sajátos matematikán nőnek fel a gyerekek: egy mázsa lekvárhoz négy mázsa szilva kell, egy mázsa szilvából nyolcvan liter cibere lesz. A Magyar Konyha szerkesztői pedig meghívást kaptak Panyolára, szilvalekvár főzésre, aki pedig némi nemzetközi ízre vágyik, hát kóstolja meg a bajor szilváslepényt.
A Séfek és receptek sorozatban ezúttal Wolf András és Fekete Antonió került sorra. A séfek, akik bebizonyítják, hogy két dudás is megfér egy csárdában, azaz két jó séf egy konyhán. Receptjeik között szerepel a Fogas Kárpáti módra, canelloniba tekerve, Házinyúl vadasan és Háztáji kacsa káposztás tésztával.
A mangalicahús valódi értékét a korunkban különösen felértékelődött ízletesség, a porhanyósság, a finom márványozottság, a magas és egyenletes eloszlású zsírtartalom, és a jó takarmányból a zsírba oldódó zamatanyagok adják. A mangalica továbbra is a legsikeresebb hungarikum. Az őszi számban öt neves séf öt mangalicás receptjét találhatod meg.
A konyha ördögei sorozatban Nobu és Schreiner Gábor mutatkozik be. Hitvallásukon túl beszélnek az ötödik ízként számon tartott umamiról is. Ez a sem édes, sem sós, sem keserű, sem savanyú íz megtalálható például a paradicsomban, a sajtokban, a halfélékben, a spenótban és a japán konyhában használt konbu barnamoszatban is.  
A villányi pincesor nemcsak a borról szól! Legendákról, stifolderről, borlekvárról, jófajta sokác harapnivalókról is. Bár a borok minősége és sokszínűsége még mindig megelőzi a gasztronómiai kínálatot, ma már kimondható: Villányban is vannak ínyenc éttermek, az pedig csak hab a tortán, hogy mindegyikben fel lehet fedezni önálló stílust, egyedi elemeket.
Jó olvasgatást!

2012. október 1., hétfő

Vörös Ökör fogadó

Sopronban, mint évszázados határvárosban, s vármegyeszékhelyen, már igen korán igény mutatkozott fogadók létesítésére. Az átutazók, a városba ilyen-olyan céllal érkező látogatók, katonatisztek, polgárok, vásározók, igényelték a jó kosztot és kvártélyt. Ennek kielégítésére nyílt meg a Vörös Ökör, mai helyén a Várkerület 73. számú ház áll.

Sopron 1880 körül. A jobb oldali emeletes ház mellett még az Aranyszarvas áll,
mellette a Magyar Király, melynek elődje volt a Vörös Ökör.
A fogadó első ismert említése 1595-ben történik községi ülésen (Sopron monogr. I. 58. lap). A szövegben világosan kifejezésre jut, hogy a városi kifőző mellett csak ez az egyetlen fogadó működik. A fogadót Czirák András üzemeltette, róla sok egyéb mellett az is tudható, hogy sírköve fennmaradt az utókornak, s ma a Liszt Ferenc Múzeum kertjében található. Az 1682-ben elhalálozott fogadós hamvai felett hordó és körző látható kifaragva annak a jeléül: a vendéglősnek maradt annyi ideje, hogy pintérséggel is foglalkozott. Valószínűleg az ő ideje alatt, 1676-ban, a hatalmas városi tűzvészben égett le először a Vörös Ökör. Egy másik nagy eseményét azonban már nem érhette meg a fogadós: 1688. október 10-én török követség érkezett a városba, mely innen igyekezett tovább Bécs felé. A Budát ekkor már elvesztett kontyos utazók a Vörös Ökörben szállottak meg, s három napot töltöttek városunkban (Csányi krónika. 140. lap). 1705-ben újabb háborús veszély érte Sopront: Vak Bottyán vette körül, s lövette gőzerővel, elsősorban a mai Kuruc-domb és környékéről, ennek következtében a Vörös Ökör immáron másodszor lett a tűz martaléka. 1778-ban úgy emlegeti a tanácsjegyzőkönyv, hogy Lendvay nevű tulajdonosa újjáépítette (63. lap). A századforduló körül, 1793. augusztus 3-án nem kisebb ember veszi meg a fogadót, mint a Legnagyobb Magyar apja, Széchényi Ferenc gróf, aki természetesen nem maga méri a bort, hanem egy Kolb nevű kocsmárosnak adta bérbe. 1801-ben viszont megint említésre kerül a hely, mert egy újabb bérlő veszi át annak üzemeltetését.

Ekkoriban a földszinten hét, az emeleten további tizenkét szoba volt (Pressburger Zeitung. 1795. 1011. lap). Úgy volt valahogy a soproni vendéglők sora, hogy akár a stafétafutásnál, egyik a másiknak adta át az idők folyamán a vezérszerepet. 1833-ban a Vörös ökör az élre került. Ugyanis ebben az évben Hofer Péter vette meg. Régi soproni család sarja volt, nagykereskedő és a maga korában a haladó polgárok vezetője, Széchenyi István egyik kitartó híve. Fő mozgatója a takarékpénztár megalapításának, amellett a Zeneegyesület támasza, egyúttal mint hegedűs is gyakori szereplője a hangversenyeknek. Az addigra már erősen leromlott állapotú fogadó az ő tulajdonában pompásan megújult. Erről azonban majd egy következő cikkben szólunk bővebben. 

Forrás:
Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században. (Soproni Szemle 1966/3.)

Kép: Soproni7.hu.