Menüpontok

2011. február 26., szombat

Út a „zöld konyha” felé

Ahogy ígértem Nektek, folyamatosan beszámolok csíráink fejlődéséről. A lucernacsíra elkészült, fogyasztható, a vöröskáposzta csírájára még kicsit várni kell.

A címválasztás nem véletlen. Ahogy beleástam magam a csírák világába elképesztő mennyiségű egészségügyi, biológiai adatot kellett befogadnom. Tudom, ez részben természetes, hiszen ahhoz, hogy megértsük a csírákat, ezeket is el kell egyszer olvasni. Egy valami azonban hiányzott, hiányzik most is ebből a világból, ez pedig a gyakorlati, a gasztronómiai felhasználás, az, amitől kedvetek támad csírát fogyasztani. Én ugyanis hiszek benne, hogy az íze, az illata miatt kell elsősorban fogyasztani, míg az élettani hatásokat tegyük a második helyre.

A csírákkal kapcsolatban gyakran találkozni a „zöld konyha” kifejezéssel. Mi is ez valójában. Abban mindenki egyetért, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás alapja a „zöld étrend”, az állandó csírakúra. Nem véletlen, hiszen a csírák a növény felneveléséhez szükséges hatalmas mennyiségű enzimet tartalmaznak. A biocsírák élő élelmiszerek, fogyasztásuk - akár kúra jelleggel - rendkívül fontos, hiszen egészségünk múlik azon, hogy van-e elegendő enzim a szervezetünkben.
Ennek az étrendnek jeles képviselője a lucernacsíra. Maga a növény a hüvelyesek közé tartozik, a hagyományok szerint először az arabok fedezték fel úgy kétezer évvel ezelőtt, s minden élelem atyjának nevezték. Szárai elágazóak, levelei háromágúak. Virágja kékes lilás színű. Évelő növény, 20-30 centiméter magasra nő. Mindenütt jól fejlődik, gyökerei mélyen lenyúlnak a talajba.

Ahogy már az első, bevezető cikkben is írtam, én nagyon kedvelem csak úgy nyersen, vagy vajas kenyérre, salátákba, levesekbe téve, de mindig frissen, semmi esetre se főzzétek, vagy pirítsátok! Most azonban arra gondoltam, hogy egy kevéssé ismert, mégis pofon egyszerű formáját adom át nektek.

Lucernacsírás fűszervaj

Hozzávalók:
Egy közepes csokor friss lucernacsíra
20-25dkg puha, jó minőségű vaj
só,
frissen őrölt vegyes bors (fehér-, zöld-, rózsa-, és feketebors)

A puha vajat keverőtálba teszem, hozzáadom a szálaira szedett lucernacsírát, sózóm borsozom, majd jól megkeverem, ha szükséges utána ízesítek. Tetszés szerinti adagokra osztom, alufóliára helyezem, majd feltekerem, a végeit felcsavarom. Az így kapott gurigákat a fagyasztóba teszem, egy-két napig állni hagyom. Ha kellően megszilárdult, körülbelül fél cm vastag szeletekre vágom. Tehetitek pirítósra, roston sült húsokra, salátákra, grillezett zöldségekre.