Menüpontok

2012. május 16., szerda

Fekete a leányka?

Ismét szőlőfajtáról lesz szó. De nincs itt kérem nyelvbotlás, igen, a fekete leánykáról. Nem is leányka, de még csak nem is királyleányka, sőt nem is gyászol senkit sem. Hacsak Magyarország elvesztését nem, vagy azt, hogy közel ezer év után új nevet kapott…

A fekete leányka (Fetească Neagră) erdélyi őshonos kékszőlő fajta. Eredete I. Istvánig nyúlik vissza, a Hunyadiak pedig bizonyítottan legkedveltebb boruknak tartották, sőt a legendás Fekete Sereg katonáinak is megparancsolták fogyasztását. Elsősorban a Kárpátok lejtőin terem, s nagy túlélőnek is tekinthető, hiszen azon kevés szőlőfajta, mely túlélte a filoxéra pusztítását, s mind a mai napig saját gyökerén termesztik.

Nem különösebben érzékeny fajta, bár a betegségek hamar megtalálják. Megbízhatóan érik, kiemelkedő a cukorgyűjtése, karakteres, jól érlelhető bort ad. Fürtje középnagy, tömött, 15-18 cm nagyságú, formája és bogyói vastagok, lilás-fekete színűek, húsosak, talán a kékfrankoshoz és a pinot nior-hoz hasonlatosak. Középérésű, kedveli a meleg területeket, de a túl sok hőt sem kedveli, mert értékes savai hamar elégnek. Bora általában rubinszínű, az érés folyamán gránátba hajló árnyalatot vesz fel. Megfelelő hozam mellett cserzőanyagban gazdag bort ad, a fahordós érlelést kimondottan igényli, azt meghálálja. Bár még mindig nagyon sok találgatásra ad lehetőséget, hiszen komoly, nemzetközileg is mérhető borok csak másfél évtizede állnak rendelkezésre, de úgy tűnik, kivételes években egy évtizedet meghaladó éréssel bír.  

Amíg a bor fiatal, illata kimondottan gyümölcsös, sokszor vonultatja fel a legkülönfélébb erdei gyümölcsöket, némi vegetális tónus is sokszor bujkál, de mindig van benne egy érdekes egyéni jegy, melyet sokáig nem tudtam azonosítani. Aztán az ott tartózkodás és a sok kóstolás alatt sikerült megfogalmazni: ez pedig a kökény, mely valamilyen formában mindig ott van benne. Az érés során ezek a jegyek kissé halványodnak, ám sosem tűnnek el teljesen, nagy élmény viszont az, mikor az évek során egyre jobban előtérbe kerül fűszeressége.

Nagyon jó társ vadételek mellé, szereti társnak a mézes, csokoládés ízeket, tapasztaltam, hogy rozmaringgal, áfonyával, áfonyás ízű ételekkel remek összhangot ad. S ez lehet akár leves, főétel vagy éppen egy desszert is. Utóbbi helyzetben egy szép érett példány, akár egy vacsora méltó befejezése is lehet.