Menüpontok

2014. szeptember 29., hétfő

Schweinsbraten - avagy sült hús a sógoroknál...

A sertéssültnek valóságos kis kultusza van nyugati szomszédunknál! Amolyan igazi „heurigerkaja”, bár az egészen egyszerű kiskocsmáktól kezdve az ínyenc éttermekig, szinte mindenhol megtalálható. Viszont, ami fontos: szinte sehol sem készül ugyanúgy, kis eltérések mindenhol vannak. Én is már több tucat változatot megkóstoltam, nekem ez jön be leginkább. 

Hozzávalók 4-6 fő részére 
1 egész sertéstarja (kb. 2,5-3kg) 
2-3 ek. sertészsír
só, bors, 1 fej vöröshagyma
kevés folyadék.

A mártáshoz:
0,5 l sör,
1 fej fokhagyma, 
só, bors, kömény. 

Elkészítés: 
Az egész sertéstarját (csont nélkül) előző nap előkészítem. A tarját egy vágódeszkára fektetem, lehártyázom, levagdosom az inakat. Körben nagyjából formázom, hogy mindenhol egyforma vastag darabot kapjak. Sóban, borsban jól megforgatom, beledörzsölöm. Egy éjszakára hűtőbe teszem, pihentetem.
Másnap előveszem, hagyom, hogy sütés előtt nagyjából szobahőmérsékletű legyen.
Egy nagyobb fej vöröshagymát félfőre vágok, megsózom és sertészsírban megpárolom, ez lesz a hús alapja. Tepsibe teszem az alapot, rá a húst, az egész fej, gerezdekre szedett fokhagymát, bőven fűszerezem köménnyel, majd előmelegített sütőben rövid ideig, a legnagyobb fokozatom (220-240C-fok) körbe pirítom a tarját. Ezután fóliázom le, és 180 fokon, hozzávetőleg másfél-két óra alatt készre sütöm.  
Ha a hús megsült, kiveszem a tepsiből, becsomagolom alufóliába és félreteszem pihenni 25-30 percre. A tepsi tartalmát egy serpenyőbe öntöm. Fél liter sörrel felöntöm, ha kell, még ízesítem sóval, borssal, és a legfontosabb: köménnyel. Az alapíz sörös-köményes kell, hogy legyen. Visszaforralom, majd a végén botmixerrel simára keverem. 
Párolt fehér káposztával és szalvétagombóccal együtt isteni!

2014. szeptember 26., péntek

Magyar Konyha - 2014 október

"Jellemző a világra, hogy az ételek közül a legtöbb híve a borjúpörköltnek van, valamint az egyszerű, mindennapi nőnek." (Krúdy Gyula: Miért áll az óra a vendéglőben?)

Krúdy nevével sokan visszaéltek, kocsmai, kávéházi életéről annyi meghökkentő anekdota kering, hogy ember legyen a talpán, aki a valóság és az adomák ködvilágát különhámozza. A "legnagyobb irodalmi ínyenc", ahogy a köztudatban jellemzik, meglepően egyszerű ételeket választott: csonthús paradicsommártással, húsleves belekevert tojással, füstölt kolbász, no meg a legendás töltött káposzta (harapásnyi töltelékkel). Mi most (az életművet átolvasva) megkísérlünk kulináris portrét festeni az íróról, sőt - a Rosenstein Vendéglő segítségével - el is készítettünk egy menüsort azokból az ételekből, amelyeket a leggyakrabban fogyasztott, illetve amelyek készítési módját ő is említi. Ha vendégeiket meg akarják lepni egy Krúdy-menüvel, lapozzanak a 65. oldalra.
Lucullusi lakomát Nyisztor Tinkától se várjanak. A Pusztinán élő moldvai csángó néprajztudóstól, aki hol a csángó mise jogáért, hol a csángó galuska fennmaradásáért küzd, egyszerű ételeket (és életszemléletet) tanultunk. No meg azt, hogy a legszebb muskátlik mindig a legszegényebb házak udvarán nyílnak.
Mindenáron tetszeni már Bokszi sem akar. Bock József, a villányi Ördögárok borásza, akit barátai neveztek el így, 33 éve indította el saját márkáját. Azóta nemcsak remek nedűket palackozott, de szállodát, éttermeket is nyitott. Az Óbor Étterem séfje, Nemes Gáborné Barbara a borok mellé három szüreti fogást is kínál.
Októberi számunkban Európa egyik legrégibb fűszere, a mustár kerül terítékre. Salamon Csaba a növény kultúrtörténetét írja le, Segal Viktor pedig csípős fogásokat készített. A Fűszerkert rovat ezúttal a citromfű rejtelmeibe avat be, Ambrus Lajos szerint a mézfű (így is nevezik) az emberi szívek vigasztalója. Felmásztunk az esztena "udvarára", és főztünk csángó túrós puliszkát is a Hidegségben. Aki itt leheveredik a fűben, bele a semmibe, azt a hegy úgyis visszahúzza. Tanul valamit az életről. Főként a túró (öröm) és a puliszka (bánat) arányáról. Hiszen hiába csűrjük-csavarjuk, az embernek a saját adagját mindkettőből meg kell ennie.
Ruprecht László séf a Stílusos Vidéki Éttermiség mozgalomról és a főzés öröméről beszél, arról, hogy a vendéglátásban éppúgy meg kell találni a harmóniát, mint a fűszerezésben.
Étlapunkon könnyen elkészíthető, ám izgalmas fogások szerepelnek. Savanyú csángó pityókaleves, rántott túró, sült kolbász tárkonyos-mustármagos párolt káposztával, vasárnapi rántott csirke burgonyasalátával, szürkeharcsatatár citromfüves zöld almával, borjúpaprikás nokedlivel és a híres Újházi Ede-Krúdy-féle tejfeles uborkasalátával - ha már Krúdy azt állítja, hogy a legtöbb híve a borjúpaprikásnak van és az egyszerű hölgyeknek, de nem is sorolom tovább, inkább lapozzák fel a recepteket. Összegyűjtöttük Pest-Buda legjobb gasztrokocsmáit is az Élesztőtől a Kandallóig.
Ugye, emlékeznek még Huszárik Zoltán Szindbád filmjében a híres jelenetre? Egy nemzet bámulta dermedten, amint Latinovits Zoltán kiveszi a levesestálból a velőskoncot, az asztalkendővel megmarkolja, majd jobb öklével bal kézfejére csap - cupp! -, és a derék csont kiadja derék tartalmát. Amikor a velő kicsusszan, egy ország sóhajt fel megkönnyebbülten. Nincs még minden veszve e hazában. Evős jelenetnek ritkán van ekkora hatása. Úgyhogy nem árt néha elgondolkodni a szerelem és a főzés hatalmán."

Vinkó József


2014. szeptember 24., szerda

Paradicsomos-szalonnás fusilli

A mai napra kellett összehoznom valami egyszerű, de mégis tápláló ebédet. A spájz és a frigó előtt eltöltött rövid leltár után a fusilli mellett döntöttem, melyhez eredeti olasz hámozott paradicsomkonzervből készítettem szószt.

Hozzávalók:
Fél kg Fusilli (tojás nélküli)
25 dkg paradicsomszósz(hámozott)
4 szelet bacon, darabokra vágva
olívaolaj, só, őrölt bors,
őrölt bazsalikom
fokhagyma,
cukor, reszelt sajt

Elkészítés:
Kevés olajon megpirítom az apróra vágott fokhagymát, majd hozzáadom a bacont, melyet kb 4x4 cm-s darabokra vágtam. Rövid ideig együtt pirítottam, ezután hozzáadtam a paradicsom konzerv tartalmát, melyet előzőleg kicsit összevágtam. Folyamatos kevergetéssel, pár percig a tűzön hagyom, ízesítem sóval, borssal, őrölt bazsalikommal, s kevés cukrot is teszek bele. Közben a tésztát kifőzöm, al dente fokozatig! Ha készen van, leszűröm, és a serpenyőbe teszem, enyhén összekeverem. Tálaláskor reszelt sajttal megszórom (Én Ementálit használtam).
Szerintem igazán jól illik hozzá egy közepesen testes rozé, de kistestű, cserzőanyagban szegényesebb vörösbort is választhattok hozzá. Ha Olaszországban jártok, jó lehet hozzá egy Bardolino, itthon egy zweigelt, portugieser tökéletes pár lehet. 

2014. szeptember 22., hétfő

FSF – a nyerő kombináció...

...vagyis Füge-Schwarzwälder-Feta. Láttuk, hallottuk, olvastunk már róla, hogy az érett füge, a jó minőségű sonka és a sajt jó hármast ad. Addig hajtott minket a kíváncsiság, míg el nem készítettük a saját variációnkat. Hideg előételnek isteni, pofonegyszerűen elkészíthető, baráti vacsorára különösen ajánlott.

Hozzávalók (4 főre):
4 db közepes, érett füge,
20 dkg jó sonka (Schwarzwälder),
20 dkg feta sajt,
kevés madársaláta,
extra szűz olívaolaj.

Tálalás:
Néhány levél madársalátával kezdünk, ha nincs, lehet rukkola, vagy bármilyen más zöldsaláta. Az érett fügét középen, kereszt irányban behasítjuk, de vigyázzunk arra, hogy alul ne vágjuk át teljesen, ezután finoman ki tudjuk nyitni. A salátalevelekre helyezzük, s a bevágások közé először feta sajtot morzsolunk, majd a sonkát kisebb „szálakra” szedjük, és ugyancsak ráhelyezzük. Néhány csepp extra szűz olívaolajjal fejezzük be a tálalást.

További tipp:
Szerintem még egy kevés balzsamecet is jól illik hozzá, ha pedig feltétlenül választanom kellene hozzá bort, én próbát tennék egy késői szüretelésű (nem aszú jellegű) borral. A sós és az édes – mint az ételben – remek párosítás lesz.


2014. szeptember 19., péntek

Kurkumás-húsos rizses rétes

Az édes változatok évszázadokig uralták a rétesek világát. Gondolatainkban ma is, ha az ételre gondolunk előbb jut eszünkbe édességként, mint mondjuk főfogásként. A sós ízvilágúak inkább a 20. században kezdtek terjedni, ma már pedig ott tartunk, hogy töltik zöldséggel, hússal, tenger gyümölcseivel, egyszóval készítésének ma már semmi sem szab határt.

Kell hozzá:
50 dkg darált sertéshús (lapocka)
1 fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
ízlés szerint csili,
olívaolaj, só, bors,
1 ek. őrölt kurkuma,
1 kk. őrölt kömény.

A vöröshagymát apró kockára vágjuk, olívaolajon pirítani kezdjük, majd hozzátesszük a darált sertéshúst és az ugyancsak felaprított fokhagymát. Addig pirítjuk, míg egy kis levet ereszt, majd hozzátesszük a fűszereket, és rövid ideig pároljuk. Amennyiben kevés lenne a folyadék, úgy azt lehet pótolni. Egy csésze mennyiségű párolt rizzsel összeforgatjuk, és hagyjuk kihűlni.
A rétestésztát hagyományos módon elkészítjük, majd a kinyújtott tésztára elszórtan helyezzük a tölteléket (ugyanúgy, mintha édes tölteléket készítenénk), majd óvatosan feltekerjük. Tepsibe helyezzük, a tetejét olvasztott vajjal megkenjük, és alacsony hőmérsékletű sütőben készre sütjük.
A tálaláskor egy kis tejföllel meglocsoltuk.

Tipp:
Még tovább fokozható a hatás, ha fokhagymás-kapros joghurtos öntettel kínáljátok. Mindenképpen ízletes fogás, de így aztán tényleg mennyei lesz :-P

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014. szeptember 17., szerda

Tönkölybundás csirke vajas karalábéval

Párom egy vasárnapi ebéd alkalmával ismét kreativitásával lepett meg. A mostani étel igazi különlegességét a tönkölybundás csirke jelenti. Szerintem inkább tavaszias, nyárias ízvilágú fogás, ám, ha jó karalábét találtok, máskor is nyugodtan fel lehet adni az asztalra. 


Elkészítés:
A filézett csirkemelleket előkészítjük és fűszerezzük. Eközben hagyományos, sűrű palacsintatésztát keverünk, de normál liszt helyett tönkölylisztet keverünk hozzá. A csirkemelleket a palacsintatésztába mártjuk, és kisütjük. 
A körethez megtisztítjuk a karalábét, először karikára, majd hasábokra vágjuk. Sóval, fehérborssal fűszerezzük, serpenyőben vajat hevítünk, majd minden oldalát megpirítjuk. A tálaláskor meghinthetitek egy kis oregánóval is.
A csirke íze így – a tönkölyliszt miatt – kellemesen kesernyés lesz. Ezt mindenképpen szem előtt kell tartani, s bár nagyon érdekes-kellemes, mégis vannak olyanok, akik ezt nem esetleg nem kedvelik.

2013: Ghaymen a perzsa "pörkölt"
2011: Cevapi, Cevapcici

2014. szeptember 13., szombat

Erdélyi kis borkaland...

Erdély és Románia a következő évek nagy boros meglepetése, befutója lehet. Fehér- és vörösborban egyaránt nagy lehetőségeket vonultat fel. Elképesztő lehetőségek egész sorára derült fény, mikor szerencsém volt néhány napot ott tölteni. 

Ménes
Első úti célunk, a ménesi borvidéken működő Wine Princess cég volt, melyet Balla Géza pincészeteként is ismer a hazai borfogyasztó. Géza vállalkozása mindössze pár kilométerre fekszik Aradtól, a néhány óra alatt, amit nála töltöttünk, pedig egy szépen, ígéretesen növekvő pincészet képe rajzolódott ki. Jelenleg még vagy három különböző helyen működik, de szerencsénk volt megtekinteni legújabb beruházásukat, melynek keretében egy feldolgozót, pincét, központot és panziót egyesítő komplexumot építenek.
A pince palackos tételei és hordómintái is egyaránt figyelemre méltóak. Ha feltétlen ki kellene emelnem valamit a megkóstoltak közül, akkor a mustos fehérre, kadarkájára és pinot noir hordóira szavaznék, utóbbiból vagy négy-öt változatot is sikerült megkóstolnunk. Még egy szőlőtúra a kadarka ültetvényre, és máris indulhatunk tovább, egyenesen a Maros-völgyén át. 

Hosszú órákon át követjük a folyót, s könnyen megállapítható egy nagy igazság; egy valami mostanság igencsak kell, ha az ember autóval utazik Romániában: ez pedig a türelem. Hogy ez mennyire igaz, azt csakhamar a valóságban is megtapasztalhattuk. Amúgy sem szélvész tempónknak Déva városánál egy több, mint három és fél órás dugó vetett véget. Kénytelen-kelletlen le kellett tehát mondanunk a Vajdahunyadra tervezett kitérőnkről, és a helyi specialitásokat felvonultató ebédről is, helyette maradt az út menti amerikás zsemlye, az elmaradhatatlan húspogácsával(?). Aztán minden „jónak” vége szakad egyszer, s mi is emberi tempóra kapcsolhattunk. Néhány órán belül meg is érkeztünk Nagyszebenbe (románul Sibiu, németül Hermannstadt, latinul Cibinum), hogy egy kis villámlátogatás során ismerkedjünk a településsel.
A 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa státuszát betöltő településen olyan élményben volt részünk, mely sokáig emlékezetes marad. Este tíz órakor, szeptember végén meglepő élettel, nyüzsgéssel teli utcák, emberekkel, fiatalokkal teli teraszok, s a csodálatosan helyreállított, kivilágított történelmi belváros, mely barokk jegyeivel hamar belopta magát a szívünkbe. Sajnos sokáig nem időzhettünk, hiszen még vagy jó száz kilométer előttünk volt célállomásunkig, ezért bizony már jócskán belementünk az éjszakába, amikor Brassót elhagyva begördültünk Azugába, ahol a Halewood pezsgőmanufaktúrájának vendégszobáiban tölthettük jól megérdemelt pihenésünket.
Constantin Nita a cég külkereskedelmi menedzsere, az éjjeli időpont ellenére szívből jövő kedvességgel és jól behűtött pezsgővel várt minket. Vajon kívánhat-e jobb fogadtatást egy megfáradt utazó?! Némi kis „gyors” vacsora (vagy korai reggeli), és hamarosan mindenki jóízű álomba merült.
Másnap reggel aztán egyik meglepetés következett a másik után. Verőfényes napsütés, csodálatos, hegyektől védett kis völgy képe bontakozott ki előttünk, amit ugye a sötétben nem tudtunk szemügyre venni. Mindennek a tetejébe fantasztikusan tiszta, harapható levegő és nyugalom. Reggelink után – amihez persze jutott pezsgő is – megszemlélhettük a pincéket is.
A Rhein & Co. cég 1892-ben alakult, 1920-tól készítenek pezsgőket eredeti, champagne-i módszer alapján. Egykoron a román király udvari szállítói is voltak, manapság is keresik a kapcsolatot az egykori uralkodóval.
Az alapanyag persze a Halewood ültetvényeiről származik, mintegy 60-70 kilométerről érkezik idei a chardonnay, a pinot gris, de kékszőlőt, pinot noir-t és merlot-t is felhasználnak. Pezsgőik igazán kellemesnek bizonyultak, különösen a Brut tétel lopta be magát sokunk szívébe.


Két nap Dealu
Néhány perc készülődés-csomagolás, és máris robogtunk dél felé: várt minket Dealu Mare. Útközben elhagytuk a 45. szélességi fokot, melyet az út mellett egy kis mértani tábla is jelez. Gyorsan megpróbálom felidézni, milyen borvidékek is fekszenek ezen a szélességen: Médoc, Crozes-Hermitage (Észak-Rhone), Asti, Emilia-Romagna, Krk sziget, Fruska Gora (Szerémség), és még sorolhatnám. Úgy tűnik, nem járhatunk rossz helyen…
Ploiesti-től egy jobbos, és máris a híres borvidéken találtuk magunkat. A Dealu Mare név, hosszú dombot takar, ez a valóságban egy 40-50km hosszan elnyúló vonulatot jelent, s csak mellesleg említem meg, hogy az ország elsőrendű vörösboros területén járunk.

A két nap során elsőként a Halewood-hoz mentünk. Jó szokás szerint először egy cabernet ültetvényre vittek minket, ahol éppen folyt a szüret. A fajta apróbb bogyójú változatát termesztik – ez nálunk nem igazán elterjedt – viszont jobb minőséget ad. Ennek ellenére kissé furcsán festett a szőlő, kérdeztük is, hogy az ilyen kis bogyók normálisak-e? A szőlész maga is kissé elégedetlen volt, hiszen ebben az esztendőben a területeknek óriási meleget és aszályt kellett leviselniük, így érthetővé vált a fenti jelenség. A szőlős séta után irány a pincészet látogató-központja, ahol, ha a teljes választékot nem is, de igen nagy keresztmetszetet sikerült megkóstolnunk.
Tucatnyi fehér- és vörösbor közül – melyek egyébként mind-mind hibátlanok, sőt kiválóak voltak – leginkább a fekete leányka (két változat is szerepel a cég kínálatában) és a Byzantium Rosso di Valachia nyerte el tetszésemet. Ez volt talán a második alkalom, hogy sikerült személy szerint is fekete leánykát kóstolnom, és minden túlzás nélkül állíthatom, lenyűgöző volt.
A második Dealu Mare-i napunkon Románia talán legismertebb és legjobb pincészetéhez a Davino-hoz látogattunk. A cég a hosszú dombon belül is Cepturában székel, mely még ezen a kiváló borvidéken belül is a legjobb rész. Itt nincs külön látogató-központ, egy helyen végez mindent a pincészet. Dan Balaban és Bogdan Costachescu fogadott minket a hipermodern épület előtt. Előbbi a tulajdonos, utóbbi pedig a főborász, aki mára tulajdonrészt is szerzett a cégben, mellesleg pedig ezer szállal kötődik a vidékhez. Az a tipusú borász, melyből idehaza is feltűnően sok van, aki a bemutatkozás után már a második mondatban azt mondja: már a nagyapám is... Saját szőlőterületük vagy hetven hektár, de ebből jelenleg csak mintegy negyven terem, így még kénytelenek felvásárolni, ahhoz a kétszázezer palack borhoz, melyet évente kibocsátanak.
Csak semmi szégyenkezés – gondoltuk a Halewood milliós palackszámához viszonyítva, hiszen itt az árak jóval magasabbak, amit a minőség is indokol. Ami a leginkább érdekes volt számomra, hogy itt a fehér-, rozé- és vörösborok árában nem nagyon tesznek különbséget: úgy uszkve 7-8 ezer ungárus pénzt kell leszurkolni egy-egy Davino-s palackért. Nagy élmény volt az egész borsor, a fekete leányka itt is kiemelkedett, de számomra a csúcs mindenképpen a Domaine Ceptura Rouge 2005 és a Flamboyant 2003 volt, utóbbi melegségével, bujaságával, fűszerességével leginkább egy jó Chateauneuf-du-Pape-ra emlékeztetett. El is kérnek érte jobb helyeken vagy száz európai csengő tallért.

Ételek
Az egyik legjellemzőbb specialitásuk a Mititei (ejtsd: mics), ami egy darált húsból (az eredeti recept három félét ír), hagymából és egyedi fűszerezésből álló roston sült húsrudacskát rejt magában. A nálunk, illetve a Balkánon is ismert a Cevapcici-t, lehet talán leginkább az ételhez hasonlítani. Igazán ízletes, mindig frissen sütik, sokszor az út mellett is megkóstolható, friss kenyérrel, mustárral és két darab fogpiszkálóval fogyasztják. Kötelező…
A másik maradandó élményt a különböző csorbák (levesek) adták. Sokat utazó honfitársainknak talán már feltűnhetett, hogy a magyar konyhához hasonló, úgymond leveses nemzetet nemigen lehet találni. Nos, a román konyhában a csorbák alapvető fontosságúak. Többféle csorba létezik, melyet tejfölösen és pikánsan készítenek. Lehet csirkés, pulykás, bárány- vagy borjúhúsos változatban, de a legkülönlegesebb a pacalos. Sok helyen kínálnak mellé erős zöldpaprikát, amelyet egyszerűen harapnak a leves mellé. 
Ami még rendkívüli volt az út alatt, az a finom, helyi, igazán karakteres juh-, kecske-, és tehéntejből készülő sajtok világa. Szinte bárhová mentünk elmaradhatatlan kelléke volt az asztalnak. Sokszor fordul elő a padlizsánkrém, melyet legtöbbször előételként kínálnak, pirítóssal együtt fogyasztanak. Ennek kissé továbbfejlesztett változata a zakuszka, melynél a padlizsánhoz paprikakrémet kevernek, s esetleg kiegészíthetik egy kis paradicsommal is. Lilahagymával a tetején koronázza meg a pirítóst. Jól csúszik egy kellemes borozgatáshoz…


2014. szeptember 8., hétfő

Gombás lencseleves Schwarzwälderrel...

Az ősz egyik csalhatatlan jele, ha kicsit tartalmasabb ételeket kívánunk. Így volt ez velünk a minap is. Nagyon szeretjük a lencselevest, de most valami újabb változatra támadt kedvünk. Sokat variálgatni sem kellett. 

A leves hozzávalói:
80 dkg lencse,
20 dkg fekete erdei sonka,
4-5 közepes fej csiperkegomba,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1.tk. pirospaprika,
só, bors, babérlevél,
tejföl, liszt a habaráshoz.

Elkészítés:
A lencsét jó alaposan megmosom, és legalább egy éjszakára beáztatom. Egy kevés zsiradékon megpirítom az előzőleg lereszelt vöröshagymát, megszórom fűszerpaprikával, majd azonnal hozzáteszem a lencsét a vízzel együtt. Fűszerezem, hozzáadom a babérlevelet, és készre főzöm. A csiperke gombát csak akkor teszem hozzá, ha már majdnem kész, szeretem, ha megőrzi roppanós jellegét. Ha elkészült, behabarom.
Tálaláskor rozsos kenyeret tépkedek a leves mellé, rá pedig fekete erdei sonkát helyezek. Ezeket a "katonákat" a kanalazgatás során nyugodtan beletehetitek a levesbe. 

2013: Csípős paradicsomos babragu
2012: A rétesekről I.



2014. szeptember 5., péntek

Áfonyás pufi palacsinta

Idén igazán korán, túl korán jött az ősz. Ahhoz képest, hogy még csak szeptember első napjaiban vagyunk, már volt, hogy fáztunk. Az elmúlt napokban bőven kaptunk esőt, és a borongós idő valami lélekmelengetőre sarkallta páromat. 

Kell hozzá...
15 dkg liszt,
2 marék áfonya,
3 ek. kukoricadara,
2 tojás, 10 dkg cukor,
1 cs. vaníliás cukor,
1 dl tej, fél cs. sütőpor,
só, olaj (a sütéshez).

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral együtt habosra verjük, hozzáadjuk a tejet, és a lisztet, meg a kukoricadarát. Mehet hozzá a sütőpor is, majd sűrű masszát keverünk, és annyi tejet adunk hozzá, hogy ne híguljon fel. A legvégén hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét és az áfonyát is. Forró serpenyőbe palacsintasütőbe kanalazzuk a masszát, kb. 10 cm átmérőjű palacsintákat formázunk, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Tipp: 
Finom még eperrel, almával és fahéjjal, baracklekvárral, szederrel, szinte bármi illik hozzá. Érdemes elkészíteni sós változatban is, ez esetben hagyjátok ki a cukrot és a vaníliás cukrot. Így kerülhet mellé pirított sonka, szalonna, babragu, kolbász, amit csak elbír a fantáziátok. 

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika 

2013: Sertéskaraj tepsis burgonyával és aszalt szilvás hagymalekvárral
2012: Magyar Konyha - Szeptember
2011: Gondolatok a Bikavérről II.

2014. szeptember 1., hétfő

Cukkinis tekercsek

Vegák, most aztán figyelem! Aki szerint a vega kaja unalmas, egysíkú, azok is figyeljenek rendesen, mert bátran állíthatom: ez egy olyan fogás, ami után egy húsevő is megnyalja mind a tíz ujját!

Hozzávalók:
2 közepes cukkini,
3 gerezd fokhagyma,
1 csomag leveles-vajas tészta,
citrombors, só,
20 dkg reszelt füstölt sajt,
kevés olívaolaj.

Elkészítés:
A cukkiniket megtisztítjuk, felkockázzuk és kevés olívaolajon, nagyon forró serpenyőben megpirítjuk. A citrombors mehet rá rögtön, ahogy az aprított fokhagyma is, de a sóval érdemes várni, s a végén hozzáadni, nehogy levet eresszen.
A vajas-leveles tésztát kiterítjük a deszkára, megszórjuk a reszelt füstölt sajt felével, mehet rá a cukkini, és újra a reszelt sajt. Feltekerjük, feldaraboljuk, majd sütőpapírral bélelt hőálló tálba helyezzük és forró sütőben szép pirosra sütjük. Max. 20 perc kell nekik.
Mi pirított csiperkegombával és joghurtos kapros öntettel ettük.

Bor:
Testes, fahordóban érlelt, enyhén vajas, komoly fehérbor illik hozzá! 

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika