Menüpontok

2011. szeptember 20., kedd

Nyáresti padlizsán

A hétvégén valami húsmentes, nem túl nehéz, mégis ízletes vacsorára vágytunk. A hűtőben már napok óta ott lapult az előzőleg megvásárolt padlizsán, volt még gomba és mozzarella. Ennyi, nem is kell több egy jó nyári vacsora elkészítéséhez.

A padlizsán vagy más néven törökparadicsom szinte biztosan Ázsiából, ezen belül is Indiából származik. Neve állítólag a al-badinjan szóból ered, a világban előfordul még eggplant, eierplant, aubergine, vinete, albergínia megnevezéssel is. Egynyári növény, Magyarországra a törökök közvetítésével került az 1500-as évek elején. Népszerűsége azóta szinte töretlen, bár kisebb-nagyobb hullámvölgyek itt is voltak. Az egészséges, ún. reformétkezésnek, a vegetáriánus fogások terjedésének köszönhetően ma újra divatos.

Én most nem tettem semmi mást, mint hogy hosszanti irányban felvágtam 2 kisebb padlizsánt, és a belsejét kivájtam. A megüresedett padlizsánokat egy tűzálló tálba helyeztem, rálocsoltam egy kis olívaolajat, és amíg a ragu készült, elősütöttem. A szivacsos „húst” összekockáztam, és egy serpenyőbe tettem, ahol már előzőleg pirult az egy fej félfőre vágott vöröshagyma. Rövid ideig együtt pirítottam őket, fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal. Négy közepes fej csiperkegombát megtisztítottam és a kalapjukat felszeltem, néhány perc múlva ezt is hozzáadtam a piruló raguhoz. Innentől már csak egy-két percre van szükség, majd a piruló ragut újból visszateszem a padlizsánok belsejébe. A mozzarella sajtot felvágom feletekre, és a padlizsánokat ezzel befedem. Hozzávetőleg negyed óra alatt készre sütöm. Friss rozskenyérrel és egy pohár testesebb chardonnay-val együtt tökéletes nyáresti vacsora lehet. Próbáljátok ki!