Menüpontok

2014. október 29., szerda

Risotto con la zucca

A sütőtökös rizottó egyre gyakrabban fordul elő hazai konyhákon, tőlünk nyugatabbra is nagyon népszerű, de elsősorban Észak-Olaszországban, ott is hagyományosan Lombardiában készülő finomság. Most, hogy javában benne vagyunk zöldség szezonjában, érdemes gyakran készíteni. Hűvösebb napokra igazi melengető fogás!

Hozzávalók 2 főre:
kb. 40 dkg rizottó rizs,
25 dkg Orange tök, 
jó fél liter zöldségalaplé,
10 dkg vaj, 1,5 dl fehérbor, 
3 ek. olívaolaj, 
fél fej vöröshagyma, 
só, fehérbors, 
parmezán sajt.

Elkészítés:
Az alaplevet előre elkészítjük, mi szeretjük a zöldséges változatot. A sütőtököt először jó félcentis karikákra, majd apró kockákra vágjuk. Ha az alaplé elkészült, folyamatosan melegen kell tartani. A rizst és a sütőtököt az előzőleg lereszelt vöröshagymán, olívaolajon és vaj felén lassan kezdjük el pirítani. Amikor már üvegesedik a rizs, mehet hozzá az első merőkanál alaplé, mindig csak annyit, ami éppen ellepi, s ezt többször megismételjük. Innentől kezdve, közel húsz percig nem szabad magára hagyni az ételt, folyamatosan mer-kever „állapotban” legyünk. Mikor elértük az al dente állapotot, mehet hozzá a fehérbor, fűszerezzük sóval, fehérborssal, és zárózsiradékként hozzákeverjük a vaj másik felét, ezután ízlés szerint reszelünk bele sajtot. Erőteljesen megkeverjük, és 1-2 percig állni hagyjuk. Tálaláskor meg lehet szórni durvára aprított tökmaggal. A rizottó akkor jó, ha lágy, szaftos, krémes és mindig frissen készítjük-fogyasztjuk!

2014. október 27., hétfő

Fűszeres túróval töltött gombafejek

Olaszországi látogatásunk alkalmával egy isteni antipastit, vagyis előételt sikerült megkóstolnunk. Ez volt a funghi al forno ripieni di ricotta. Tetszett az egyszerűsége, ám mégis hallatlan ízgazdagsága, s persze ezt nekünk is el kellett készítenünk idehaza, a magunk módján.


Kell hozzá:
fél kiló csiperke, 2 szál újhagyma,
15 dkg reszelt füstölt sajt,
vaj, olívaolaj, tengeri só, 1 tojás, 
25 dkg tehéntúró, 1 ek. tejföl.

Így készítsétek:
A gombát megtisztítjuk, a szárait kivesszük, a fejeket félretesszük. A gomba tönkjét persze ne dobjátok ki, hiszen akár tésztára, akár egy készülő raguba, de tojásrántottához is felhasználhatjátok.
A sütőt érdemes előmelegíteni, közben elkészítjük a tölteléket. Ehhez az újhagymát karikára vágjuk, kevés vajon megdinszteljük, picit hűlni hagyjuk. A túrót egy tojással, reszelt sajttal, a tejföllel és a hagymával együtt összekeverjük. Ha kell sózzuk, majd a gombafejekre egy kanálnyi mennyiséget halmozunk. Kivajazott üvegtálba tesszük, és pirosra sütjük! A végén mi egy pár perc alatt összedobott, paradicsomsalátát és persze friss kenyeret ettünk hozzá.
Hidegen és melegen is egyaránt finom!

Tipp:
Isteni fogás, különösen jó vendégvárásra, borozáshoz, sörözéshez, beszélgetésekhez. Könnyű vacsoraként, akár szólóban, akár kettesben is elkészíthetitek, biztosan feldobja majd az estét. Ja, és még egy fontos dolog: egyaránt jól illik mellé, akár a fehér-, akár a vörösbor!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2013: Pöfeteg „fajita”avokádós-gránátalmás salsával
2012: Mozzarellás-tepsis burgonya, medvehagymával
2011: Sült mangalica tarja

2014. október 22., szerda

Parajos-ricottás galuska

Itália földjén kedvelt párosítás a paraj és a ricotta. Ezek közül is kiemelkedik a gnocchis változat (Gnocchi di ricotta e spinaci). Ám mi van akkor, ha nagy vonalakban meghagyjuk az alapokat, de kicsit csavarunk a dolgon? Ismét egy kis kísérletnek indult a dolog, a végeredmény pedig minket is meglepett!

Hozzávalók 4 fő részére
25 dkg paraj (fagyasztott),
2 gerezd fokhagyma
25 dkg ricotta
2 ek. tönkölyliszt
2 tojás, só, bors,
1 ek. vaj,  10 dkg kukoricadara,
frissen reszelt szerecsendió.

Készítés:
A parajt felolvasztjuk, hozzáadjuk a kukoricadarát, a ricottát, a tojásokat, a fokhagymát, ízesítjük szerecsendióval, sóval, borssal, majd szórjuk bele a lisztet is. Alaposan összekeverjük, kicsit állni hagyjuk. Vizes kezünkkel formázzunk ovális galuska-formákat, egy nagy lábasba tegyünk fel vizet forrni, sózzuk meg. Amikor már forr, vegyünk vissza a hőből, hogy csak gyöngyözzön a víz. Ekkor több adagban főzzük ki a galuskákat. Mikor már kb. 1 perce feljöttek a víz felszínére, vegyük ki őket, és tartsuk melegen.

2014. október 17., péntek

A "Pájsliról"...

A pájsli, magyarosabb nevén pikáns savanyú tüdő vagy szalontüdő néven ismert elsősorban hazánkban. Igazi monarchia-beli klasszikus, úgymond KuK. konyhát idéző finomság. A német nyelvterületeken beuschel, salonbeuschel, néven fordul elő, a cseh konyhakultúrában pajšl néven ismert. A régmúltban igazán közkedvelt egytálétel volt, sokak szerint mit sem vesztett népszerűségéből. Sok helyen tradicionális „gábli”-ként, vagyis elsősorban villásreggeliként szerepeltették, a délelőtti ételkínálatban.

Hozzávalók: 
1 kg borjú tüdő és szív, 
(ha nincs lehet sertés, de tapasztalom szerint finomabb a borjú)
6-6 db sárga és fehérrépa, 
1 db zeller, néhány babérlevél,
6 db vöröshagyma, 
1 dl fehérborecet, 
egész feketebors, 
kevés mustár, tejföl,  1 db friss citrom leve, petrezselyem aprítva.

Elkészítés: 
A tüdőt és a szívet több órán keresztül áztassuk hideg vízben, jól mossuk át. Tisztítsuk meg a gyökérzöldségeket, vágjuk darabokra, majd a szívvel és a tüdővel együtt tegyük egy lábosba, öntsük fel vízzel, adjuk hozzá a babérlevelet, feketeborsot, és lassú tűzön főzzük puhára. Ha megfőtt, hagyjuk a vízben lehűlni, majd vágjuk kicsi és vékony szeletekre. 
A vöröshagymát apró kockára vágjuk, kevés olajban pirítsuk meg, majd liszt hozzáadásával rántást készítünk. Adhatunk hozzá kevés cukrot is, majd a pájsli levével együtt felfőzzük a rántást. Az így kapott szószt leszűrjük, később hozzáadjuk a szívet és tüdőt, a fehérborecetet és hagyjuk, hogy egy fél órát együtt főljenek. Befejezésként mustárral, citrommal, tejföllel ízesítjük, és megszórjuk petrezselyemmel. Ha kell, a végén még mindig tehetünk bele kevés cukrot. S túl édes, se túl savanykás ne legyen, hanem pikáns ízre törekedjünk.
Klasszikusan, zsemlegombóccal együtt a legjobb!

2013: Csirke tönkölybundában, vajban pirított karalábéval
2012: Rhône-völgyi ízeken…
2011: Piña Colada

2014. október 15., szerda

Marhanyak-vadas gombóccal és joghurtos céklával

Néhány nappal ezelőtt marhahúslevest főztünk nyakból, ez pedig szinte kínálta magát, hogy utána készítsünk egy jó vadast. Ezt az ételt sokan hátszínből, fehérpecsenyéből, felsálból, combból készítik, de nagyon jó a nyak is erre a célra.


Hozzávalók:
1 kg marhanyak, 2-3 dl marhahús- alaplé

A mártáshoz:
Marhahús-alaplé, 6-8 db szép sárgarépa, 1 tk. barnacukor,
1 dl tejföl, 1 ek. mustár, 2-3 db borókabogyó.

A zsemlyegombóchoz:
6-8 db zsemlye, 1 nagy fej vöröshagyma,
kevés petrezselyem, só, liszt, tojás, tej, őrölt bors.

Elkészítés:
A vadasmártással kezdünk, melyet akár előző nap is elkészíthettek. A húsalaplével együtt feltesszük a sárgarépákat, majd ha megfőtt, ízesítjük egy kevés cukorral, hozzátesszük a tejfölt, a mustárt és pürésítjük. (Ha már előzőleg levest is főztünk, érdemes a mártáshoz is ezt használni, sokkal egyedibb, mélyebb íze lesz).
A zsemlyéket felkockáztuk, a petrezselymet és vöröshagymát felaprítottuk, utóbbit serpenyőben megpirítottuk, hűlni hagytuk. A megpirított zsemlyekockákhoz lisztet és tojást adtunk, hozzákevertük a megpirított hagymát és a petrezselymet, ízesítettük, kevés tej is került hozzá, összedolgoztuk. Kézzel kisebb (kb.5 cm átmérőjű) gombócokat formáztunk, és sós, lobogó vízben kifőztük.
A zsemlyegombócot félre tesszük, tálaláskor karikára szeljük. Aki kedvet érez, egy serpenyőben nyugodtan megpiríthatja a szeleteket, csak még jobb lesz az íze! A marhanyakat a saját alaplevében feltettük melegedni, majd felszeltük. A marhahúst a mártással, gombóc szeletekkel és néhány darab joghurtos céklával együtt tálaljuk. Ez utóbbi ugyan furcsának tűnhet, de érdemes kipróbálni, egészen érdekes ízkombinációt ad együtt. 


2014. október 11., szombat

Cukkinis tallérok

Azért mert bent járunk az őszben, a tavasz és nyár ízeiről nem kell még lemondani. Ha egyszerű, de nagyszerű ízekre vágysz, érdemes elkészíteni ezt a zöldségfasírtot. Karakteres, friss ízével jól felidézte kedvenc évszakainkat!

Hozzávalók:
1 db közepes cukkini (kb. 30 dkg reszelve),
1 egész tojás, kevés só, fehérbors,
őrölt kömény, 5 kanál szezámmag,
2 gerezd fokhagyma, rétesliszt.

Lereszelem a cukkinit, befűszerezem, beleütöm a tojást. A fokhagymákat összenyomom, az egészet jól összedolgozom. A cukkini egy pici levet ereszt, és utána teszem bele a lisztet, amennyit felvesz, valamint a szezámmagot is. Serpenyőben kókuszzsírt forrósítok, kanállal halmokat rakok a serpenyőbe, picit lenyomkodom és ropogósra sütöm.

Tipp:
Megrögzött húsevők, akár köretként is fogyaszthatják. Jól illik párolt húsokhoz, pörköltekhez. Mindenféle saláta jó hozzá és főleg tejföl!!!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2013: Cukkinis tészta-felfújt

2014. október 9., csütörtök

Meleg húskenyeres buci

A húskenyér (leberkäse) nyugati szomszédunk egyik fontos gasztronómiai fogalma. Egész kis kultusz lengi körül, vásárolható a legkisebb bolttól a legnagyobb hipermarketig, legtöbbször kóstolható a henteseknél is, de sokszor a házi ízekben világbajnok buschenschankokban is egyedi változatokra bukkanhatunk. Eszik hidegen, melegen, roston sütve, tányéron, vagy zsemlébe téve. Ezt a változatot ehetjük akár otthon, de városnézésre, piknikre is remek tipp.

A mostani sajtos változat alapját azonban nem Ausztriában, hanem egy soproni hentesboltban vettem. Egy kevés újhagymát felkarikáztam, és zsiradékon enyhén lepirítottam, majd kevés cukrot tettem hozzá, karamellizáltam.  
Néhány perc elteltével egy evőkanál mustárt tettem hozzá, elkevertem, majd kevés balzsamecetet és egy közepes, felkarikázott paradicsomot adtam hozzá, az egészet kissé visszaforraltam.

Egy másik serpenyőben minden zsiradék nélkül megpirítottam az ujjnyi vastag húskenyeret, és a buci alját, tetejét és egy kicsit a belsejét is. Nem baj, ha kicsit füstöl, így lesz igazán jó íze. Mikor a húskenyér elkészült, a buciba teszem, jócskán teszek rá az édeskés-fűszeres zöldségekből, majd az egész tetejét friss rukkolával borítom be.

Persze szabadtéren, faszénparázson készítve az igazi, barátainkat, de akár a gyerkőcöket is meglephetjük vele. 
Tapasztaltam… 



2014. október 6., hétfő

Tapas – Egy falat Spanyolország

Egyik nagy mediterrán szerelmünk Spanyolország, a spanyol gasztronómia, egyáltalán az ottani élet, a kultúra, egyszóval minden! Volt szerencsénk már vagy négy alkalommal megfordulni a félszigeten, és jó alaposan körülnézni, mit is esznek, mit isznak a jó öreg „hispánok”.

A rengeteg féle autentikus recept vagy alapanyag, kreáció után mégis mindig a tapa az, ami a legjobban jelzi az ottani vendéglátást. Benne van minden: az életöröm, a lazaság, az alapanyagok maximális tisztelete, és persze akkor esik a legjobban, ha egy kis flamenco szól mellette. A szó jelentése fedő, fedni, befedni, s az első megoldás alighanem egy szelet kenyér lehetett, amit a fogadó a sok légy és egyéb nemkívánatos rovar miatt adhatott át a kuncsaftnak, hogy ezzel fedje be poharát, óvja meg kortyolgatni szánt borát. Először talán csak magában rágcsálta vendégünk, később bele is márthatta egy-két krémbe, és így rendelt aztán hozzá egyre több kiegészítőt.

A tapas tulajdonképpen bármi lehet: fél tucat olíva, vékonyra szeletelt Serrano vagy Ibérico, , ropogósra sütött paprika, kis pikáns kagyló, húsgolyó paradicsommártásban, tortilla, olajban pácolt szardínia, hogy a többiről már ne is beszéljek.  Barcelona, Calella, Villafranca del Penedes, Cordoba, Sevilla, Malaga és Jerez tapasbárjaiban járva egy valamit leszögezhetek: a tapasok sora végtelen lehet. Vannak klasszikusok, amit szinte mindenhol meg tudsz kóstolni, de mindig és mindenhol vannak új kreációk, újdonságok, így biztosítván az állandó változatosságot. A tapa viszont attól lesz eredeti, ha kizárólag spanyol alapanyagokat használunk fel hozzá, s ezt már idehaza is bárki megteheti, aki egy kicsit sem sajnálja az utánajárást.

A tapas ideje úgy késő délelőtt érkezik el, amikor már a derék spanyol polgár letudta reggeli espresso-ját és túl van a nem túl kiadós reggelijén is, de ugyanakkor már dolgozott is egy kicsit, viszont az ebéd – amit gyakran délután két órakor tálalnak fel – még tartózkodóan távolinak tűnik. Ilyenkor lehet bekapni valami, és mondjuk kortyolni egyet a hűs fino-ból vagy manzanillából.
A spanyoloknál a sziesztát igen komolyan veszik. Hangsúlyozottan így van ez a déli részen, ahol sokszor szinte elviselhetetlenül nagy a forróság. Ilyenkor aztán képtelenség dolgozni, úgyhogy mindenki, aki csak teheti haza vagy kedvenc éttermébe, tapa bárjába megy, hogy azt a jól megérdemelt pár órát kedvenc fogásaival töltse. Néhány órás délutáni, esetleg kora esti munka után pedig minden kezdődhet előröl.

Manapság kezdett elterjedni, hogy tányért is adnak a vendégeknek, ám egy igazi, hamisítatlan tapa bárban csak a pohár és a villa, ami biztosan a kuncsafté, minden máson osztozik a pult- vagy asztaltársasággal. Máig élő hagyomány, hogy egy nagyobb társaság rendszerint összerendel legalább tíz-tizenöt fogást, és keresztül-kasul eszegetnek, csipegetnek a kis tálakból. Nekünk ez első látásra különösnek tűnhet, de a dolog ettől olyan jó, laza és természetes!

2014. október 2., csütörtök

Kora őszi saláta

Lassan, de biztosan járunk már az őszi hónapokban. Kicsit már az évszakra jellemző ízeket hoztunk össze a minap, de azért még csempésztünk bele valami frisset, üdét is, ne hamarkodjuk el annyira az év utolsó harmadát…

Volt otthon kevés cékla, sütőtök, friss saláta, dió, kenyér pedig mindig akad, így már meg is volt, hogy mi lesz a saláta fő irányvonala. A céklát és a sütőtököt megpucoltuk, kockára vágtuk. Kevés olívaolajon megpirítottuk őket, hagytuk, hadd karamellizálódjanak. A kenyeret ugyancsak felkockáztuk, és egy serpenyőben, szárazon megpirítottuk.
Friss salátaleveleket (jégsaláta, vörös cikória) egy tálba tépkedtük. Erre halmoztuk a megpirított céklát és sütőtököt, megszórtuk kevés dióval, majd a kenyérkockákkal tettük gazdagabbá. A végén az egészet kevés olívaolajjal és balzsamecettel locsoltuk meg.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika