Menüpontok

2015. október 26., hétfő

Csorba gombával, zöldségekkel és pulykahús-gombóccal

A csorba (Ciorbă) kifejezés egész egyszerűen levest jelent! Erdélyben és Romániában (mások szerint az egykori Perzsiában, Törökországban) többféle ilyen leves létezik. Tartalmas jófajta egytálétel, sok zöldséggel, hússal, ráadásul pikánsan elkészítve. Aztán legutóbb, mikor éppen rendes heti szabadnapjaimat töltöttem, vagy két napig egyfolytában esett. Még kimozdulni se volt kedvünk, de megkívántunk egy tartalmas jó levest. Ez a mi változatunk!


Hozzávalók (4 főre):
2 szál sárgarépa, 1 szál újhagyma, 
25 dkg csiperkegomba, 3 gerezd fokhagyma, só, 
fehérbors, olaj, 2 dl tejföl.

A húsgombóchoz:
fél kg pulyka darálthús, 1 tojás,
2 ek. kukoricadara,
csipet tárkony.

Elkészítés:
A gombócokkal érdemes kezdeni, ezeket meggyúrni, félretenni, állni hagyni, be a hűtőbe, hadd érjenek az ízek! Amíg ez tart, lehet megtisztítani a zöldségeket; a sárgarépát, újhagymát felkarikázni. Ezután kevés olajon pirítani kezdjük az alapokat, néhány perc után pedig kevés vízzel felöntjük, ízesítjük, hagyjuk, hogy félig megpuhuljanak. 
A hűtőben tartott darálthúst elővesszük, kézzel gombócokat formázunk, majd ezeket külön forrásban lévő vízben megfőzzük. Az előzőleg megtisztított, negyedekre vágott gombát csak akkor adjuk hozzá, amikor majdnem kész. A készülő levesből kiveszünk 1-2 merőkanállal, tejföllel kikeverjük és hozzáadjuk, a legvégén megszórjuk tárkonnyal. Utolsó mozzanatként a levesbe helyezzük a gombócokat. 

Tipp: 
Lehet csípős zöldpaprikával fogyasztani, ha valaki szereti. Vigyázat, könnyen függőséget okoz, és másnap mindig sokkal finomabb!!!


2015. október 19., hétfő

Indiai húsos-rizses rétes

Ha a rétesről van szó, gondolatainkban ma is, előbb jut eszünkbe édességként, mint mondjuk főfogásként. A sós ízvilágúak inkább a 20. században kezdtek terjedni, ma már pedig ott tartunk, hogy töltik zöldséggel, hússal, tenger gyümölcseivel, egyszóval készítésének ma már semmi sem szab határt.

Kell hozzá:
50 dkg darált sertéshús (lapocka)
1 fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
ízlés szerint csili,
olívaolaj, só, bors,
1 ek. őrölt kurkuma,
1 kk. őrölt kömény.

A vöröshagymát apró kockára vágjuk, olívaolajon pirítani kezdjük, majd hozzátesszük a darált sertéshúst és az ugyancsak felaprított fokhagymát. Addig pirítjuk, míg egy kis levet ereszt, majd hozzátesszük a fűszereket, és rövid ideig pároljuk. Amennyiben kevés lenne a folyadék, úgy azt lehet pótolni. Egy csésze mennyiségű párolt rizzsel összeforgatjuk, és hagyjuk kihűlni.
A rétestésztát hagyományos módon elkészítjük, majd a kinyújtott tésztára elszórtan helyezzük a tölteléket (ugyanúgy, mintha édes tölteléket készítenénk), majd óvatosan feltekerjük. Tepsibe helyezzük, a tetejét olvasztott vajjal megkenjük, és alacsony hőmérsékletű sütőben készre sütjük.
A tálaláskor egy kis tejföllel meglocsoltuk.

Tipp:
Még tovább fokozható a hatás, ha fokhagymás-kapros joghurtos öntettel kínáljátok. Mindenképpen ízletes fogás, de így aztán tényleg mennyei lesz.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2015. október 12., hétfő

Leberkäse-piknik

Beköszöntött az ősz! Csodálatos színekbe öltözik a természet, s ha még nincs nagyon hideg érdemes ilyenkor is jó kis túrákat tenni. S, ha megéhezünk, már lehet is elővarázsolni a hátizsákból az elemózsiát. Nagyon jó választás ilyenkor a húskenyeres buci. 

A húskenyér (vagyis leberkäse) nyugati szomszédunk egyik fontos gasztronómiai fogalma. Egész kis kultusz lengi körül, vásárolható a legkisebb bolttól a legnagyobb hipermarketig, legtöbbször kóstolható a henteseknél is, de sokszor a házi ízekben világbajnok buschenschankokban is egyedi változatokra bukkanhatunk. Eszik hidegen, melegen, roston sütve, tányéron, vagy zsemlébe téve
A mostani sajtos változat alapját azonban nem Ausztriában, hanem egy soproni hentesboltban vettem. Egy kevés újhagymát felkarikáztam, és zsiradékon enyhén lepirítottam, majd kevés cukrot tettem hozzá, karamellizáltam. Néhány perc elteltével egy evőkanál mustárt tettem hozzá, elkevertem, majd kevés balzsamecetet és egy közepes, felkarikázott paradicsomot adtam hozzá, az egészet kissé visszaforraltam. 
Egy másik serpenyőben minden zsiradék nélkül megpirítottam az ujjnyi vastag húskenyeret, és a buci alját, tetejét és egy kicsit a belsejét is. Nem baj, ha kicsit füstöl, így lesz igazán jó íze. Mikor a húskenyér elkészült, a buciba teszem, jócskán teszek rá az édeskés-fűszeres zöldségekből, majd az egész tetejét friss rukkolával borítom be.
Persze szabadtéren, faszénparázson készítve az igazi, barátainkat, de akár a gyerkőcöket is meglephetjük vele. 
Tapasztaltam… 

2015. október 10., szombat

Csiperkés farfalle

A mai tésztafajta a gasztrotörténészek szerint Lombardia és Emilia-Romagna tartományból származik, s eredete a 16. századig nyúlik vissza. Nevét a Farfalla szóból származtatják, melynek jelentése pillangó, ha azonban „e” van a szó végén, már lepkéket jelent. Sokan csak "nyakkendő tésztának" hívják...

Hozzávalók 4 főre
fél kiló csiperkegomba,
1 kg farfalle,
2-3 gerezd fokhagyma,
szárított-aszalt paradicsom,
olívaolaj, só, őrölt bors,
1 kis merőkanál húsalaplé,
friss bazsalikom,
reszelt ementáli sajt

A csiperkegombát megtisztítjuk, egészben felszeleteljük. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a durvára vágott fokhagymát, a szárított-aszalt paradicsomot, majd egy kicsit megpirítjuk. Ezután jöhet az előkészített csiperkegomba, melyet csak rövid ideig pirítunk. Sóval, borssal fűszerezzük, néhány perc elteltével pedig egy kis merőkanál húsalaplevet adunk hozzá. Én ebben az esetben csirkehúslevest használtam, persze mást is adhattok hozzá, de helyettesíthetitek sima vízzel is, ebben az esetben viszont fűszerezzétek kicsit bátrabban.
Ezalatt kifőztem a farfallét, mely – mint minden tésztát – ezúttal is csak az al dente állapotig volt a vízben. Az étel rövid idő alatt elkészül, a gombás ragunak a húsalaplé hozzáadása után nagyjából 3-4 percre van szüksége. Akkor jó, ha a gomba még kicsit roppanós, jóízű, és van egy kis finom szaftja.
Tálaláskor a tésztára halmozott gombaragu tetejére friss, tépett bazsalikomleveleket szórok, és meghintem még egy kis reszelt ementálival is.   

2015. október 7., szerda

Harcsa tormamártással és friss salátával

Legutóbb ismét egy határ közeli osztrák bevásárlóközpontban végeztük éppen aktuális nagybevásárlásunkat, mikor is megakadt a szemünk a halas pulton. Hát, ha valahol, akkor itt kellene egy kis továbbképzést tartani a hazai boltvezetőknek. Úgy kínálta magát legalább öt-hat friss halfilé, hogy nem tudtunk ellenállni: a harcsát választottuk.

Kell hozzá (2 főre):
40 dkg harcsafilé,
1 marék friss, reszelt torma,
2 ek. tejföl, 1 ek. liszt,
1 db paprika,
1 db paradicsom,
friss leveles saláta,
néhány brokkolirózsa
só, bors, cukor,
olívaolaj, balzsamecet.

Először a friss salátát készítettük el, majd jól összekevertük a balzsamecetes-olívaolajos dresszinggel, és hűtőbe tettük. A brokkolikat sós, lobogó vízben kicsit megfőztük, de csak annyira, hogy megtartsák állagukat, és ropogósak maradjanak. Egy kisebb darab tormából frissen reszeltünk egy kisebb maréknyit. A tejfölt egy kevés liszttel jól elhabartuk, a megreszelt tormát hozzáadtuk, sóztuk, borsoztuk, kevés cukrot adtunk hozzá, majd kevés húslével felöntve kellő sűrűségűre elfőzzük. Amíg a halakat megsütjük, érdemes melegen tartani a mártást...
Egy serpenyőben vaj és olívaolaj keverékében sütöttük meg a harcsafilét, mindkét oldalon 3-4 percig. Miután kész, jöhet a saláta, rá a pirult halszelet, és a tetejére kanalaztuk a friss mártást.
Mi csak friss baguette-el ettük, de illik hozzá például a rizs, a burgonyapüré vagy éppen a kuszkusz is. Ja, és hogy el ne feledjük, egy jó pohár fiatalos, eleven savú fehérbor, mondjuk egy olaszrizling!

2015. október 4., vasárnap

Magyar Konyha - 2015 október

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója:
"Miként alakult volna az emberiség története, ha Ádám és Éva nem az almát eszi meg, hanem a kígyót?” (Robert Sabatier francia költő, író)

A Tantiban ebédeltünk a tulajdonossal, amikor odajött az asztalunkhoz a szakács és izgatottan suttogta: „Bejelentkezett vacsorára egy Michelin-ellenőr.” „Miből gondolod?” – kérdeztük. „Kínai néven foglalt, svéd telefonszámról hívott, francia akcentussal beszélt és egyedül jön. Csak étteremkritikus lehet.” Ha kíváncsiak rá, hogy Heiszler Olivér, a Michelin-csillagos budai Tanti étterem konyhafőnöke ráhibázott-e, lapozzák fel a 34. oldalt. Ott minden kiderül.
Szabó Győzőnek még nincsenek ilyen gondjai.Ő most nyit éttermet a Hold utcai piacon. A színész vérbeli vendéglátós családból származik, édesapja szakács volt és cukrászmester, ő maga is dolgozott csaposként a Tilos az Á sörözőben. Most mindent ki akar próbálni a szusi ihlette fogások közül. Titkos fegyvere a steamboo nevű étel. A 6. oldalon megtudják, mi az.
Írunk a csólentről és az első Sóletfesztiválról is. A sólet a korgó kóser gyomor leleménye. Sosem született volna meg, ha a mózesi törvények nem tiltják szombaton a tűzgyújtást. De még a munkát is tiltották. Így született a lassú főzés ötlete. A sóletnek (jiddisül csólent, héberül hamin) százféle változata létezik, néhány receptet mi is bemutatunk.
A haluska-dödölle famíliának talán még a sóletnél is több rokona él. A felvidéki haluskát számtalan álnéven hívják: sztrapacska, borzas, tótgaluska, nyögvenyelő, letyegő, gönc, bányászgaluska. A zalai dödöllét pedig úgy, hogy cinke, pipice, gánca, szuszogó. Utóbbiról mondókát is költöttek: „Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle, / Ettél belőle.” Hát mi ettünk, a haluskából Vanyarcon, a dödölléből Nagykanizsán.
Közben megkíséreltük szétbogozni a családi kötelékeket: a rengeteg rokon hová, melyik családba tartozik, és hogyan készül. Valójában a Monarchia-korabeli zsidó konyhán akart rendet rakni Körner András is, amikor néhány éve megírta nagy sikerű Kóstoló a múltból című kötetét. A napokban jelenik meg második könyve. Őt arról kérdeztük, hogyan lesz valakiből amerikai építész létére magyar gasztrotörténész?
A megszállottság vezérli Philipp Oser svájci vállalkozót, borászt is. Fáradhatatlan fickónak nevezi önmagát, és az is, hiszen nemcsak megvette a Tolnay Klári-féle Balaton-felvidéki kúriát, hanem eltökélte, hogy az olaszrizlinget bevezeti a világ legjobb fehérborai közé. És akkor lehet, hogy a legendás Orient expresszen, a királyok vonatának híres étkezőkocsijában, a guruló luxusétteremben is azt szolgálnak majd fel. Addig be kell érniük Szederkényi Olga cikkével a 68. oldalon.
És mit ér egy pompás ebéd tészta nélkül? Semmit. „Mindent a pastának köszönhetek” – mondta Sophia Loren, és végigmutatott domborulatain. A római Cinecittàban nem is számított igazi filmcsillagnak, aki nem habzsolt vagy nem főzött spagettit. Úgyhogy tészta- és mozitörténet olasz módra.
Terítékre kerül még a vöröshagyma (milyen lenne nélküle a magyar konyha?), egyik legtitokzatosabb fűszerünk, a lestyán, süthetnek a Cukrásziskola rovat alapján, és bekukkanthatnak Saly Noémi Spájzába
is. Az októberi étlapon negyedszáz fogás szerepel. Abált malacorr (nem kell megijedni), pácolt vöröshagyma csiperkegombával és fügével, számtalan sólet, tepertős haluska és göcseji dödölle, tintahal karalábéval, lestyános vajhal, szarvasbélszín ropogós uborkával.
Ha pedig a bőségtől zavarba jönnének, gondoljanak arra, amit Graham Greene angol író mondott: „Élvezem az ínyenckonyhákat. De a legjobb illata a friss kenyérnek, a legjobb íze a sónak van.”