2013. augusztus 30., péntek

Töltött paprikánk...

Állítólag Törökországból, balkáni közvetítéssel jutott el hozzánk, s nagyon valószínű, hogy végső formáját már itthon nyerte el. Igazi klasszikus, nyári étel! Bár, aki szereti, szinte egész évben elkészítheti, de az igazi ízét a friss paprika és a házi paradicsomlé adhatja. Hagyományosan főtt burgonyával körítik, mi ezúttal sütőben sült krumplival ettük. 

Hozzávalók:
50 dkg darált sertéscomb
8 db tv paprika, 10 dkg rizs,
2 fej vöröshagyma, 1 tojás
1 evőkanál pirospaprika
só, feketebors, kevés olaj,
kb. egy liter alaplé vagy víz.

A paradicsomszószhoz:
1l paradicsomlé, só, bors, cukor,
babérlevél, liszt a rántáshoz.

Elkészítés menete:
A rizst félkeményre főztük, a vöröshagymát felkockáztuk, majd egy kis olajon enyhén megpirítottuk, mindkettőt félretettük, hűlni hagytuk. A darált húst tálba tettük, beleütöttük a tojást, hozzákeverjük a hagymát és a rizst, valamint a pirospaprikát, sóztuk, borsoztuk. Egy kicsit állhat a töltelék, hadd érjenek az ízek! Közben a paprikákat kicsumáztuk, majd a tölteléket belenyomkodtuk, ha marad még töltelék, lehet belőle közepes gombócokat formázni.
Ezután készítettük el a krumplit, amit egyszerűen félhold alakúra vágtuk, fűszereztük, kevés zsiradék, és mehet a sütőbe. A töltött paprikákat és a húsgombócot mi általában alaplében tesszük fel főni, ha forr, mehet bele a paradicsomlé, ezt is ízesítjük, majd a végén berántjuk. 

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2013. augusztus 26., hétfő

Fűszeres túróval töltött gombafejek

Olaszországi látogatásunk alkalmával egy isteni antipastit, vagyis előételt sikerült megkóstolnunk. Ez volt a funghi al forno ripieni di ricotta. Tetszett az egyszerűsége, ám mégis hallatlan ízgazdagsága, s persze ezt nekünk is el kellett készítenünk idehaza, a magunk módján.

Kell hozzá:
fél kiló csiperke,
2 szál újhagyma,
15 dkg reszelt füstölt sajt,
vaj, olívaolaj, tengeri só,
1 tojás, 25 dkg tehéntúró,
1 ek. tejföl.

Így készítsétek:
A gombát megtisztítjuk, a szárait kivesszük, a fejeket félretesszük. A gomba tönkjét persze ne dobjátok ki, hiszen akár tésztára, akár egy készülő raguba, de tojásrántottához is felhasználhatjátok.
A sütőt érdemes előmelegíteni, közben elkészítjük a tölteléket. Ehhez az újhagymát karikára vágjuk, kevés vajon megdinszteljük, picit hűlni hagyjuk. A túrót egy tojással, reszelt sajttal, a tejföllel és a hagymával együtt összekeverjük. Ha kell sózzuk, majd a gombafejekre egy kanálnyi mennyiséget halmozunk. Kivajazott üvegtálba tesszük, és pirosra sütjük! A végén mi egy pár perc alatt összedobott, paradicsomsalátát és persze friss kenyeret ettünk hozzá.
Hidegen és melegen is egyaránt finom!

Tipp:
Isteni fogás, különösen jó vendégvárásra, borozáshoz, sörözéshez, beszélgetésekhez. Könnyű vacsoraként, akár szólóban, akár kettesben is elkészíthetitek, biztosan feldobja majd az estét. Ja, és még egy fontos dolog: egyaránt jól illik mellé, akár a fehér-, akár a vörösbor!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2013. augusztus 21., szerda

Bécsi zenésfilm- (és gasztro)fesztivál

Rathaus, az óriásvászonnal
A bécsi Rathausplatz minden nyáron lüktető találkozóhelye a klasszikus és modern zene, a gasztronómia és az éjszakai élet kedvelőinek. A csodálatos városháza kulisszái előtt a sötétség beköszöntét követően egy hatalmas vetítővásznon, minden este első osztályú programot láthat a nagyérdemű.

A június 29-i megnyitót követően, minden egyes nap külön programot kínálnak a szervezők. Aki pedig az ízekért megy, az déltől éjfélig igazán kitombolhatja magát. Bécs húsz étterméből, külön válogatás után kerülnek ide azok, akik hűen képviselik adott országuk ízeit, vállalni tudják a kitelepülést, emellett a szervezők külön ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyen két hasonló. Megérkezésünk után kicsit körülnéztünk a városháza környékén, azután viszont nyomban belevetettük magunkat az ízek élvezetébe. Kezdetnek korsó osztrák sor, és jó kis fröccs, ezúttal bécsi borból, hogy stílusosak legyünk. Némi tervezgetés-tanakodás után indiai, perzsa, ausztrál, no és persze osztrák ízek mellett döntöttünk. Majdnem elcsábultunk még a horvát, görög, kínai és japán kínálattól is. 
Kenguru és tonhal steak pirított burgonyával érkezett elsőként. A grillen viszonylag rövid idő alatt jól elkészített húsokat kaptunk. A tonhal finom, kívül ropogós, belül pedig ahogy kell, még szaftos volt. A kenguru médiumra készítve érkezett, tökéletes volt! Mindehhez egyfajta mártást kínáltak, íze a hal és a tonhal mellett eltörpült.

Kenguru és tonhal, Ghaymen, csirke
Tikka masala, Schupfnudel
A Ghaymen, tradicionális perzsa raguval folytattuk. Ez a bárányból, lencséből, padlizsánból, almából, szárított zöldcitrommal, leheletnyi fahéjjal és sáfránnyal készült étel igazán belopta magát a szívünkbe. Karakteres, de mégis elegáns ízeket kaptunk, hozzá jó pergős jázminrizst, friss salátát és joghurtot kínáltak, amit kevés fokhagymával tettek emlékezetesebbé.
Kevéssel később csirke tikka masala érkezett indiai barátainktól. Ugyancsak tradicionális ételről van szó, amit egy jó indiai szakácsnak becsukott szemmel is kiválóan kell készítenie, ugyanúgy, ahogy egy magyar szakácstól elvárjuk a gulyás esetében! A csirkeragu krémes és szaftos volt, a csirke(mellfilé) nem lett száraz, a fűszerek (gyömbér, kurkuma, fokhagyma, garam masala, paradicsomrüré) finoman kivehetők voltak. Hozzá persze Naan kenyeret kínáltak, mely ugyancsak tökéletes volt.
Bécs lévén elmaradhatatlan, hogy a végén, mintegy lezárásként egy klasszikus Schupfnudel-t és Wiener Kaiserschmarnt meg ne kóstoljunk. A nudli (mákos és diós) almapürével az igazi, s itt különösen a diós változat került hozzánk közel, a tészta pedig ugyancsak műfaja ideális képviselője, kellemesen érződött benne a burgonya. A smarni az errefelé szokásos nagydarab műfaj, kicsit más, mint az otthoni, de itt ezt tartják hagyományosnak. Hozzá szilva- (zwetschenröster) és kajszilekvár dukált. 

Öltönyös üzletembertől a bakancsos
turistáig, mindenki jelen van!
Isteni ízélményekben volt részünk, mindenkinek csak ajánlani tudjuk! Ja, hogy el ne felejtsem mindenhol üvegpoharat és porcelántányért, normális evőeszközöket adtak, s a tálcával folyamatosan le-föl járkáló pincérek figyeltek arra, hogy a kiürült poharak és tányérok ne álljanak túl sokáig előtted!!!

Fontos!
A fesztivál már csak szeptember 1-ig tart, így aki teheti, mindenképpen látogasson el az egykori császárvárosba, mert igazi élvezetekben lesz része. Nem árt tudni, hogy a Rathausplatz különösen hétvégén zsúfolt!

2013. augusztus 17., szombat

Citromos-vajas csirke, marinált gyömbérrel

Az elmúlt napok hőségében csak szenvedtünk, akár nappal volt, akár éjjel. Ilyen időben nem is nagyon tudunk enni, mégis megkívántunk valami könnyű, frissítő finomságot. A gyömbértől eltekintve az egész összehozható percek alatt.

Kell hozzá:
50 dkg csirkemell filé,
2 egész gyömbér,
2 ek. vaj, fél citrom,
4 dl víz, 2 ek. ecet, mustármag,
egészbors, só, cukor.

Elkészítés:
A gyömbérrel érdemes kezdeni, hiszen ennek, hűlnie, érnie kell. Az a legjobb, ha mondjuk előző nap, vagy este készítitek el. A gyömbért megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Egy kisebb lábosban vizet és ecetet forralunk, melybe mustármagot, egész borsot, sót és kevés cukrot teszünk. Ha felforrt, ráöntjük a gyömbérre, hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük.
A csirkemellet vágjátok kicsit nagyobb szeletekre, így kevésbé lesz száraz. Egy serpenyőben vajat hevítettünk, ebben kezdtük el pirítani a melleket. Sóztuk, borsoztuk, más fűszert nem is érdemes használni, bőven elég lesz, ha mellé adjuk majd a gyömbért. Sokáig sütni sem érdemes, maradjon csak szaftos a közepe! Ha már majdnem kész, facsarjátok rá a citrom levét, s már kész is!

Tipp:
Ha szeretitek így a gyömbért, van egy jó kis spájzotok, no meg előrelátók is vagytok, érdemes akár befőttes üvegben is eltenni ezt a finomságot. Hagyományos dunsztolással hónapokra megoldhatjátok a gyömbér-készleteteket. Jól illik mellé a burgonyapüré, a rizs, tésztával is el tudom képzelni. Mi csak egyszerűen kenyérrel ettük. :-)


2013. augusztus 13., kedd

Ízek a Káli-medencéből

Számunkra a Káli-medence már évek óta az egyik legkülönlegesebb hely Magyarországon. Jártunk egyszer-kétszer kettesben, de autóval. Aztán évek teltek el… Most bringával kerekedtünk fel, s külön öröm volt, hogy kisfiunk is velünk tartott.

A Balaton felé gurulni mindig öröm! A felfokozott vágyakozás kilométerről kilométerre erősödik. A Csobánc tövében lévő szállásunkig még kicsit megálltunk Sümegen, egy séta erejéig, aztán usgyi tovább.

Másnap korán keltünk, mert sokéves tervünket, a Csobánc megmászását terveztük. Jó 25 fokban (ez persze árnyékban értendő), délelőtt fél tízkor indult a menet. Szoknyára lecsúszott szőlősorok vezettek minket a hegyre. Jobbról-balról gyümölcsösök, itt-ott barack, meggy és szeder, mely különösen akkor jó, ha közvetlenül a fáról szeded. Jó adag történeti és geológiai bevezetés után, már igencsak megizzadva tűnt fel a hegy közepén egy tábla: Csóka-Vár. Feri bácsi már várt minket, megmutatta kicsiny pincéjét és szőlőjét. 

Mintaszerűen művelt sorok, közvetlenül a bazaltkövek mellett, ahogy lépdeltünk, szinte érezni lehetett az itt termő szőlő és a belőle készült bor zamatát. Kissé szkeptikusan vártunk a borokra, de mihelyst megérkezett a két deres üvegkancsóban a rizling és az Irsai Olivér, minden előítéletünk eltűnt. Minerális, sós ásványos íz, szinte „harapható” bazalt, jó harminc-negyven évvel ezelőtti eszközökkel készített, de tisztességes, komoly élvezetet nyújtó borokat kóstoltunk. Később így már könnyű volt „bevenni” Csobánc várát, no meg azért néhányunkat biztatott az a tudat, hogy Feri bácsi lefelé is vár minket!



A jól megérdemelt éjszakai pihenés után másnap Káptalantóti felé vettük az irányt. Évek óta terveztük azt is, hogy meglátogatjuk a Liliomkert piacot, ami egyfajta gyűjtő- és találkozóhelye, a Káli-medence őstermelőinek, a valódi ízek és portékák rajongóinak. Elsőre bevallom őszintén meglepett a piac mérete és zsúfoltsága. Szinte végeláthatatlan fabódék, házak, kézműves kenyerek, pékáruk, tejtermékek, juh-, kecske-, tehénsajtok, finom borok és mandula kellette magát. Mivel a jó öt kilométeres utat bringával tettük meg, kellően megszomjaztunk a tikkasztó hőségben. „- Inni kéne valamit”- hangzott a felvetés, s néhány perc múltán fel is tűnt a tábla: házi bodza és citromfüves üdítő. Nem is kellett kétszer ajánlani, rögtön lecsaptunk a finom, hideg, kézműves üdítőre. Érdemes ilyenkor, ilyen helyen ezt inni, sokkal többet ér, mint valami színezékkel cukorral spékelt valami!


Egy jó tanács mindenkinek: ha a Liliomkertbe készültök, előtte ne nagyon egyetek, mert szinte mindenki kínál, és ember legyen a talpán, aki ellen tud állni. Sikerült így kóstolni még medvehagyma- és padlizsánkrémet, házi „ketchup-ot” (Úristen hol vannak ettől a bolti vackok!), csipkebogyó lekvárt, szürkemarha, bivaly és mangalica kolbászt, szalámit, szalonnát, füstölt halakat. Ebédre különösen emlékezetes volt a helyi lacikonyhában elfogyasztott roston keszeg (gyerekként rá se néztem), no meg a házi tócsni, ugyancsak házi, krémes tejföllel.

Még nyár elején voltunk, de már akkor elhatároztuk, hogy gyakrabban visszajárunk ide, sőt tervbe vettük, hogy az összes balatoni termelői piacot is végig látogatjuk majd. Azóta a tihanyit is sikerült megismerni.

2013. augusztus 10., szombat

Krumplis cvekedli

Szerintünk hagyományos magyar étel következik most, legalábbis más népeknél még nem nagyon találtunk rá a burgonya és a tészta paprikás kombinációjára. Burgonyás tészta, grenadiermarsch, gránátos kocka néven is előfordul. Őse, ma is ismert változata a slambuc, mely tradicionális pásztorétel, s akkor a legfinomabb, ha házi csuszatésztával, no meg persze bográcsban készül.

A német és francia nyelvben is Grenadier-nek nevezik a gránátos katonákat, akik a császári-királyi hadseregek fontos alakulatai voltak. A grenadirmarsch pedig nem más, mint egy régi katonaeledel, mellyel állítólag a Kárpát-medencében találkoztak, s innen vitték aztán tovább. A gyorsan elkészülő, olcsó, mégis kiadós étel érthető módon került be a katonák mindennapi élelmezésébe.

Hozzávalók:
1 csomag kockatészta,
4 nagyobb burgonya,
2 közepes fej vöröshagyma,
1 evőkanál pirospaprika,
2 ek. libazsír, só, bors.

Az elkészítés menete:
A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, a vöröshagymát apró kockákra vágjuk. Serpenyőben kevés libazsírt hevítünk, ebben pirítjuk meg a hagymát, később hozzátesszük a burgonyát is. Egy kis ideig együtt pirítjuk őket, majd amikor már szép üvegesek, meghintjük fűszerpaprikával, ízesítjük sóval, borssal. Közben a kockatésztát kifőzzük, leszűrjük, a főzőlevet félretesszük. A piruló hagymás-paprikás krumplihoz adjuk a főzőlevet, mindig csak keveset. Amikor már kellően puha, a leszűrt tésztát csak szépen beleforgatjuk.

Tipp:
Természetesen akkor az igazi, ha házi, gyúrt tésztával készül. Nyaranta nagyon jól illik mellé a kovászos uborka, de céklával is isteni! Ha bort kortyolnátok mellé, érdemes egy jófajta sillert választani, mely a hagymás-paprikás ételekhez mindig jolly-joker.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2013. augusztus 7., szerda

Ismét Goldenblog!

Kedves Olvasóink, Barátaink, Ismerőseink! 

A Culinaricum idén is elindult a Goldenblog versenyen a gasztroblogok kategóriában. Már egész kis "múltunk" van a versenyen, hiszen először 2011-ben indultunk, az akkor még csak néhány hónapja működő bloggal. Akkor a 164 induló közül a 154. helyen végeztünk, nem is lepődtünk meg az eredményen. 
Tavaly aztán nagyon kellemes meglepetés ért minket! Igaz ugyan, hogy jóval kevesebben, egészen pontosan 112-en indultak, de nem kis örömünkre, természetesen a Ti segítségetekkel az 58. helyen "értünk célba", és szerintünk ez hatalmas előrelépés. 
Most megint ringbe szállunk, persze csak játékosan, szeretnénk remélni, hogy hasonlóan a tavalyihoz, sikerül méltó helyezést elérnünk! 
Ha szerintetek is érdemes rá az oldal, kérünk Titeket, hogy az Életmód kategórián belül, augusztus 21.-éig, a jobb oldali modulra vagy az alábbi linkre kattintva voksoljatok ránk! 

Itt: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx 
Előre is köszönjük! :-)

2013. augusztus 4., vasárnap

Levendulás szilvakrémleves

Idei nyaralásunkat Tihanyban töltöttük. Már előtte is kedveltük a levendulát, de nyugodtan mondhatom, az ott eltöltött idő alatt a növény rajongói lettünk. Amit csak lehetett megkóstoltunk, legyen az étel vagy ital. A mostani kánikula alatt, részben az élmények hatására, összehoztunk egy jó levest.

Hozzávalók:
2 marék szilva,
3 szál levendula,
3 ek. barnacukor,
fél liter víz, őrölt fahéj, szegfűszeg, só, 
2 db citromkarika, 
1 dl tej, 2 ek. vaníliás pudingpor.

Készítés:
A szilvákat kimagozzuk, a vízben feloldjuk a barnacukrot, beledobjuk a fűszereket, a citromkarikát, majd, ha felforrt, mehet hozzá a szilva, és a levendula. Nagyon rövid ideig főzzük, majd állni és hűlni hagyjuk. Ha kellően kihűlt, a szilvákat, citromkarikát szűrőkanállal kiszedjük, és fokozatosan leturmixoljuk, úgy, hogy a visszamaradt főzőlét fokozatosan adjuk hozzá, vigyázva, ne legyen túl híg.
A végén kevés tejjel kikeverjük a pudingport, visszatesszük a gázra, és behabarjuk. Ha teljesen hideg már,  szilvadarabokat tehetünk még bele. Hidegen fogyasztjuk!

Tipp:
A tejet természetesen tejszínnel is helyettesíthetitek, és ha esetleg túl sűrű, az alaplével még hígíthatjátok. Tapasztalatunk szerint a levendula intenzitását, szinte mindenki másképp kedveli, ezen az arányon bátran változtassatok hát szájízetek szerint.

2013. augusztus 2., péntek

Mikulás dinnye (Piel de sapo)

Megint újdonságot sikerült megismernünk, megkóstolnunk. Tegnap Mónika méregzöld színű, közepes, kissé ovális dinnyével tért haza a bevásárlásból. „- Ez is egy sárgadinnye, gyere, kóstoljuk meg!”- jött a felhívás…

Miközben beleástam magam a témába, meglepett, hogy a sárgadinnyék tulajdonképpen zöldségfélék, a nagyközönség mégis gyümölcsnek tekinti. Rengeteg ásványi anyagot, vitamint tartalmaznak, élénkítik a veseműködést, hatékony köszvény és reuma ellen, de a rákkutatásban is használják. 
Már közel ötezer éve léteztek Egyiptomban és Perzsiában is, majd innen terjedtek el a Közel-Keleten. A Földközi-tenger vidékére a görögök, majd a rómaiak közvetítésével jutott el, de az Ibériai-félszigetre már a mórok vitték, ahonnan aztán a spanyolok elhajóztatták az Újvilágba a 16. században.  
A leghíresebb, klasszikus Cantaloupe-dinnyén kívül ma a világ piacain közel ötszáz fajta ismert.  Ogen, Charente-i, mézdinnye, cukordinnye, ananászdinnye, vagy éppen Galia, stb. Minden fajtának kissé eltérő az íze a textúrája, de még a cukortartalma is.
A mikulás-, zöld- vagy télidinnye, késői fajtaként ismert, elsősorban szeptemberben érik. Súlya hetven-nyolcvan deka, felülete, viaszos, rücskös, foltos, barázdás. Formája enyhén ovális, talán leginkább tökszerű. Rendkívül ízletes, ropogós, húsának állaga hasonlít a vilmoskörtére, édessége mellett egy enyhe diós jegy is megfigyelhető.  Erre a fajtára is igaz, hogy kissé korábban szedve kitűnően savanyítható, akkor is igazi ínyencség válik belőle.
Mi csak most ismerkedtünk vele, leginkább szólóban fogyasztottuk. Szerintem jól illik csirkéhez, el tudom képzelni halakhoz (pl. hideg füstölt pisztránghoz), vagy szűzérméhez, legközelebb pedig egészen biztosan vajon kicsit karamellizálom, és lazac mellé adom!
Ha rátaláltok, bátran tegyetek egy próbát!!!