2014. november 28., péntek

Halas pak-choi balzsamecet-szójaszósz mártással

A mostani recept ötletét ausztriai kollégám, gyakorló szakács tanácsolta nekem. Az első verzió fotói bevallom, nem sikerültek, viszont az ízek isteniek voltak. Addig nem nyugodtam, amíg másnap el nem készítettem egy más felfogású tálalást, ezúttal sikeresen.

Kell hozzá:
2 db bordáskel,
10 dkg olajos tonhal,
2 ek. balzsamecet,
2 tk. szójaszósz,
kevés karikára vágott 
újhagyma és apró kockára 
vágott pirospaprika.

Elkészítés:
A balzsamecetet és a szójaszószt egy kis lábosba tesszük, és redukciót készítünk. Közepes lángon addig forraljuk a szószokat, míg kb. felére be nem sűrűsödnek. Az elkészült mártást egy kis tálba tesszük.
Vajat és olívaolajat hevítünk, a bordáskelt hosszában félbe vágjuk, majd a belsejével lefelé egy serpenyőbe tesszük, közepesen megpirítjuk. Ezalatt az újhagymát felkarikázzuk, a pirospaprikát pedig kis kockákra vágjuk.
Ha a bordáskel szépen megpirult, tányérra tesszük, a tetejére jócskán kanalazunk az olajos tonhalból, és megszórjuk újhagyma karikákkal és a pirospaprikával. Ne feledkezzünk el a mártogatósról sem, így együtt nagyon érdekes ízkombinációt adnak.

2014. november 26., szerda

Pak-choi levelek házi kencékkel

Ezt az ázsiai zöldségfélét keleten széles körben termesztik és fogyasztják, miközben nálunk szinte még ismeretlen. Elsősorban Japánban és Kínában elterjedt, az utóbbi években Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is népszerű, elvétve már itthon is lehet vele találkozni. Nekünk Ausztriában sikerült beszerezni egy adagot.  

Ismert még bordáskel, kínai káposzta, formában is. Elsősorban ízesítőként, salátaként fogyasztják, viszont a levélnyeleket sok egyéb módon is fel lehet használni. Ázsiában inkább leves- és főzeléknövény, míg Amerikában és Európában főként salátának fogyasztják. A kelt el lehet készíteni a spenóthoz hasonlóan, de párolva köretnek is tálalják. Így inkább bárány és csirke mellé passzol, egyébként gyakran teszik wokba, mellé különféle zöldségeket kevernek. A sajtos ételekbe is érdekes ízt visz. Ebből kiindulva elsőként egy, akár barátoknak is kínálható előételt készítettünk a növényből.

Az avokádókrémhez:
1 db érett avokádó,
1 ek. tejföl,
negyed citrom leve,
frissen őrölt bors, só,

Az avokádót félbevágjuk, a belsejét kikanalazzuk egy tálba. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, a citrom levét és a tejfölt. A krémet simára keverjük, megkóstoljuk, ha szükséges utána ízesítünk. 

Paradicsomos-bazsalikomos sajtkrémhez:
10 dkg natúr krémsajt,
1 kk. paradicsom sűrítmény,
1. ek. apróra vágott bazsalikom.

A natúr krémsajthoz hozzáadjuk a paradicsom sűrítményt és a minél apróbbra vágott bazsalikomot, majd jól összedolgozzuk.  

Ha a krémek elkészültek, esetleg hagyjátok a hűtőben érni az ízeket. Ha kevésbé vagytok türelmesek, szedjétek szét a bordáskelt leveleire, amik majdnem kis kanálformákat képeznek, majd ebbe kanalazzátok bele a kencéket, lehet egy kis olívaolajjal fényesíteni a leveleket. Tegyétek tányérra, és máris lehet falatozni.

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014. november 24., hétfő

Kocsonya-terrin

Itt állunk a tél küszöbén. Egyre hidegebbek az esték a reggelek, de már fagy is előfordulhat. Ilyenkor van itt az ideje a kocsonyafőzésnek. A megszámlálhatatlan recept, variáció mellett is van mindig egy újabb. Most úgy gondoltuk, érdemes közreadni egy kocsonya terrin megoldást is…

Hozzávalók:
Kb. 1 kg sertéscsülök
(első),
2 db sertésláb,
30 dkg füstölt tarja (szeletelt),
30 dkg sertésbőr,
1 fej fokhagyma,
1 fej vöröshagyma,
5 db babérlevél,
ízlés szerint só, egész bors.

Készítés:
Ezt az eredendően „népiesnek” gondolt ételt ünnepélyesebb alkalmakra tehetjük őzgerinc-vagy hosszúkás formákba, feldíszítve. Ilyenkor a formákat érdemes előzőleg egy kis fóliával kibélelni, ha tálaláskor nem akarjuk melegíteni a formát, így könnyebben kijön majd. 
A kiválasztott tálba (formába) ujjnyi vastagságban kocsonyalevet öntünk, amit megalvasztunk. Mikor megdermedt, egy szelet, formára vágott bőrt, a felszeletelt tarját helyezzük bele, ezt ismét leöntjük lével, hogy fél centivel ellepje. Ha ez is megdermedt, ismét bőrt, majd egy csontjaitól megszabadított lábat rétegezünk rá. A tetejét ismét csak sertésbőrrel fedjük be, és az egészre újból levet merünk, ügyelve, hogy minden közt kitöltsön, és az egészet ellepje. Hűtőszekrénybe téve megdermesztjük. Tálalás előtt kivesszük, még hidegen adagra vágjuk, így helyezzük a tányérra. Savanyúságokkal, ecettel, reszelt tormával, adjuk fel.

2014. november 20., csütörtök

A smarniról…

Az eredetileg Bécsből származó Wiener Kaiserschmarrn, az egész egykori Monarchia területén elterjedt édesség. Ismert még császármorzsa, porozinkó, smarni néven is. A desszert eredetére két köznépi legendát ismerünk, az egyik szerint Erzsébet magyar királyné, azaz Sisi udvari szakácsa készítette először, a másik szerint maga Ferenc József találmánya.

Alapvetően palacsintatésztából, zsíron történő pirítással készül, de gyakran liszt helyett búzadarát is használnak. Többféle változat létezik, a miénk darás, míg a bécsibe nem tesznek. Lehet szilvalekvárral, kakaóval, fahéjas cukorral, almapürével (apfelmus) fogyasztani, de szerintünk házi kajszilekvárral az igazi.

A mi „bögrés” változatunk…
Végy egy 2,5 dl-es bögrét,
1 bögre búzadara, 1 bögre liszt,
2 bögre tej (0,5l), 4 tojás,
3 ek. porcukor, csipet só,
4 ek. vaj a sütéshez.
(emberes adag készülhet így, írjunk 4 főt…)

Készítés:
A tejet megmelegítjük, a lisztet, a sót, egy evőkanál cukrot és a búzadarát összekeverjük a tejjel. Dolgozhattok hideg tejjel is, de, ha megmelegítitek, hamarabb megduzzad a dara. A tojássárgákat két evőkanál cukorral kikeverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. Összekeverjük a tésztát, a végén beleforgatjuk a fehérjét. (Ízlés szerint reszelhetünk bele citromhéjat is.) Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beleöntjük a tésztát, és hagyományos módon megsütjük.

Ui.: Mi két részletben sütöttük, mert nagy adag lett belőle. Így értelemszerűen a vajat is kétfelé kell venni. 

2013: Fehérbab abált pulykazúzával
2012: Kurkumás rizseshússal töltött kelkáposzta rolád
2011: Egy éves a Culinaricum!

2014. november 17., hétfő

Cukkinis-diós csirke kuszkusszal

Amolyan kora őszi ételkísérletnek indult ez a fogás. Csirke és cukkini volt otthon, a dió, mint ötlet csak a legvégén került bele, nem terveztem. A kuszkusz viszont - mint általában mindig - most is remekelt! 

Kell hozzá:
1 egész csirkemell filé,
1 közepes cukkini,
1 nagy marék dióbél,
6 púpozott ek. kuszkusz,
5-6 gerezd fokhagyma,
só, fehérbors, egész kis vaj,
2 ek. olívaolaj.

Elkészítés:
A fokhagymagerezdeket felszeltem, serpenyőben vajat és olívaolajat olvasztottam, ezen kezdtem el pirítani. Eközben a csirkemellfilét csíkokra vágtam, majd a piruló fokhagymához adtam, együtt tovább pirítottam őket. A cukkinit feldaraboltam, a raguhoz adtam, fűszereztem sóval, borssal. A zöldség majd levet ereszt, de ez pont jó, hisz az eddig piruló étel, most párolódik kicsit. Amíg a ragu készülődik, lehet elkészíteni a köretet is. 
Ez a jellegzetesen arab, észak-afrikai tésztaköret nagyon egyszerűen elkészíthető, beszerzése sem jelent ma már problémát. A kuszkuszt egy tálba teszem, fűszerezem sóval, őrölt borssal, adok hozzá kevés olívaolajat, majd forró vízzel leöntöm, éppen annyival, hogy ellepje. Ezután lefedem műanyag fóliával. Húsalaplével az igazi, de én ebben az esetben nem főztem levest. Nagyjából tíz perc után ellenőrizzétek egy villával, hogy elnyerte a megfelelő „pergős” jellegét. A ragu már majdnem kész, én az utolsó negyed órában egy nagy marék diót morzsoltam bele, ezzel nyerte el végső ízvilágát. 

2014. november 14., péntek

Zöldséges palacsinta spenótágyon

Ha a Márton-nap miatt kicsit besokalltatok a húsevéstől, akkor most figyeljetek! A mostani fogás mindössze egy pillanat alatt állt össze. Az inspirációt a friss, leveles spenót adta, melyet egy zöldségesnél pillantottunk meg. Volt otthon egy kis maradék, vegyes leveszöldség, a többi pedig már pofonegyszerű.


Palacsinta tészta:
1 egész tojás,
10 dkg búzaliszt,
10 dkg kukoricaliszt, 
tej, szódavíz, só, pici cukor

Töltelék:
1 cs. leveszöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, fokhagyma),
só, bors, olívaolaj,  2 tk. kurkuma, pici vaj

Készítési mód:
A palacsintatésztát összeállítjuk, félretesszük, a zöldségeket megpucoljuk, egyforma apró kockákra vágjuk. A serpenyőbe olívaolajat és pici vajat teszünk, fokhagymát felaprítjuk, beledobjuk, majd hozzáadjuk a felaprított zöldségeket is. Sózzuk, frissen őrölt borsot tekerünk rá, és puhára pároljuk. A végén megszórjuk a kurkumával.
A palacsintákat a szokásos módon kisütjük, megtöltjük a zöldséges töltelékkel, és feltekerjük őket. Az egy zacskónyi (kb. fél kg) megmosott spenótot vajban hirtelen átforgatjuk, tányérra tesszük, s a palacsintákat ráhelyezzük.

Tipp:
Ha gondoljátok, mivel szezonja van, el lehet készíteni pusztán sütőtökkel a tölteléket. Tálaljátok édes koktélparadicsommal, és ha tudjátok, fűszeres tejföllel is locsoljátok meg. Isteni lesz egy pohár jól behűtött furminttal!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezete: Stefán Mónika

2014. november 12., szerda

Márton-napi ludaskása

A ludaskását egész kis gasztro-történelem lengi körül. Évek óta terveztem, hogy elkészítsük a saját változatunkat. Egyik kedvenc íróm az Ínyesmester (Magyar Elek) könyvében találtam meg legízesebb leírását, ennek nyomán próbáltam elkészíteni, persze volt, amit kihagytam, mást hozzátettem.

"(...) vagyis: a megfelelően feldarabolt aprólékot sós, zöldséges vízben, néhány szem bors kíséretében megfőzzük, a kevés libazsíron megpirított rizst az átszűrt lével feleresztjük, majd a lé elfövése után az aprólékot a megpuhult rizs közé rakjuk. Néhány percnyi együttfövés után a sikerült vegyüléket mély tálba helyezzük. Persze vigyázni kell, hogy a rizs ne főjön el túlságosan, hanem a szemek lehetőleg külön maradjanak. Egy kevés, a rizs közé vegyített törött bors, szerencsésen enyhíti a kissé "gejl" étel körül a gyengébb gyomrúak aggályait. Felhívom a figyelmet a zúzára is, amelynek - keményebb lemezeitől és hártyáitól megfosztva - nagyon jó puhának kell lennie és olyan módon felszeletelve, hogy minél többször érhessen bennünket a kedves meglepetés, amikor villánk egy-egy szerényen rejtőző zúzadarabra bukkan. (Helyesen cselekszünk, ha a szívet is belefőzzük a ludaskásába.) 
A libazsír, mellyel a tálban felhalmozott ludaskását megöntözzük, csak egy evőkanálra való legyen, de annál kívánatosabb, hogy bőven jusson a tetejére hintett friss libatöpörtyűből, amely olyan legyen, hogy széjjelolvad az ember szájában. Bőségesebben jelentkezhet a jól megborsozott sült vér (a kis ecettel kihűlésig kevert libavértforró zsírban hirtelen megsütjük, megsózzuk, borsozzuk, villával feldaraboljuk) a gyönyörű vékony szeletekre vágott, világossárga színű máj társaságában. 
Még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a ludaskása készítésénél nagy tiszteletben tartom azok szokását is, akik az aprólékot főzés helyett pörkölt módjára megpirítják, azután kevés csont- vagy húslével fedő alatt párolják, s úgy párosítják később a maga idejében a rizzsel, amelyet viszont esetleg nem pirítottak és pároltak, hanem főztek. Bizonyos, hogy jó háziasszony vagy szakács így is kitűnőt produkál."

2013: Spenótos nokedli pirított szalonnával és gombával.
2012: Libamell sütőtökös tésztával, sült céklával.
2011: Márton napi libasült.

2014. november 8., szombat

Libacomb aszalt szilvás és sütőtökös burgonyagombóccal, lilahagyma lekvárral

A comb különlegesen finom része a libának! Számomra a máj és a mell után rögtön ez következik, de olyan alkalom is van bőven, mikor minden másnál jobban ácsingózunk utána. Jövő héten Márton nap, úgyhogy, ha van kedvetek, készítsétek el. 


A libacombokhoz…
…szükség lesz két jókora combra, két-három közepes ág rozmaringra, egész kevés libazsírra, sóra, őrölt és egész borsra, három-négy gerezd fokhagymára és egy Pataki-tálra.

A cseréptálat a fedővel együtt jól beáztatjuk. A combokat még előző este célszerű kis libazsírral, frissen őrölt borssal, sóval együtt bedörzsölni. A combokat a rozmaring ágakkal, egész borssal és a héjas fokhagymákkal együtt beletesszük a tálba, majd hideg sütőben, végig lassan, alacsony hőfokon készre sütjük. A comboknak kell egy jó másfél óra, a végén, ha szeretnétek, hogy kicsit piruljon, úgy a tál fedelét vegyétek le.

A burgonyagombócokhoz…
…kell négy darab jól megtermett burgonya (lisztes, vagy főzni való típus), két evőkanál liszt, egy tojás, frissen reszelt szerecsendió, hat darab aszalt szilva, úgy egy jó marék aprított sütőtök, libazsír, só, bors.

A krumplit héjastól, enyhén sós vízben főzd puhára. Hűtsd ki, törd át, tedd hozzá a lisztet, a tojást, kevés zsírt, és gyúrd össze a tésztát. Tedd kicsit félre, míg a sütőtököt megtisztítod, apró kockákra vágod, kevés vajon, leheletnyi sóval, borssal kissé megpirítod. Készítsd elő az aszalt szilvákat is, ezeket vágd félbe. A tésztát nyújtsd ki, vágd fel négyzet alakú formára. Helyezz bele aszalt szilvákat és a megpirított sütőtököt, külön-külön, majd zárd össze, formázd gombóccá, és forró vízben főzd ki őket, amíg a fazék aljáról fel nem jönnek. 

A lilahagyma lekvárhoz…
…szükség lesz úgy fél kiló lilahagymára, egy löttyintés balzsamecetre, két-három evőkanál cukorra, borókabogyóra, kevés mazsolára, csipet sóra, két babérlevélre, kevés őrölt fahéjra, öt-hat szem szegfűszegre.

A hagymát célszerű félfőre vágni, majd egy serpenyőben kevés zsiradékon cukrot karamellizálunk, és néhány perc elteltével erre dobjuk a hagymát. Sózzuk, hozzáadjuk a fűszereket, kevés folyadékot, és ezután pároljuk. Amikor már úgy érezzük, hogy kellően puha, mehet hozzá a mazsola, majd a legvégén a balzsamecet. A végén még néhány percig érdemes összepárolni, s már kész is!

2013: Grana Padano
2012: Libamáj almával és tokajival
2011: A busa dicsérete!

Ötlet, tálalás és ételkörnyezet: Stefán Mónika

2014. november 4., kedd

Csirkeleves reformgombóccal

Egy jó húsleves bármikor jól eshet, különösen most, amikor egyre hidegebbek a nappalok. Ha pedig egy érdekes levesbetét elkészítésére támad kedvetek, akkor érdemes figyelni. A most bemutatásra kerülő gombóccal, akár egytálétellé léphet elő a klasszikus kezdőfogás. 

Hozzávalók:
1 kg csirke (mell-comb),
egész bors, só,
4 szál sárgarépa,
4 szál fehérrépa,
2 fej vöröshagyma,
4-5 gerezd fokhagyma,
1 zeller, 1 karalábé.

A reformgombóchoz:

4 db zsemlye,
2 db korpás zsemlye ,
1 nagy fej vöröshagyma,
kevés petrezselyem,
só, rozsliszt, 1 nagy tojás,
tej, őrölt bors, szezámmag.

Elkészítés:

A csirkehúst megmostuk, majd közepes lángon feltettük főni. Kis idő múlva jó alaposan lehaboztuk, ízesítettük sóval, egész borssal, és hozzátettük az előzőleg megtisztított, sárga- és fehérrépát, vöröshagymát, fokhagymát, zellert és karalábét. Kifejezetten lassú tűzön – éppen elég, ha csak gyöngyözik – bő 2 óra alatt készre főztük. Ha kész, le kell szűrni, kicsit ülepszik, majd akár lehet tálalni is.
A zsemlyéket felkockáztuk, a petrezselymet és vöröshagymát felaprítottuk, utóbbit serpenyőben megpirítottuk, hűlni hagytuk. A megpirított zsemlyekockákhoz rozslisztet és tojást adtunk, hozzákevertük a megpirított hagymát és a petrezselymet, ízesítettük, kevés tej is került hozzá, no meg szezámmag, és jól összedolgoztuk. Kézzel kisebb (kb.5 cm átmérőjű) gombócokat formáztunk, és sós, lobogó vízben kifőztük.

2013: Karalábé carpaccio balzsamecettel, rukkolával
2012: Liba, liba, liba! (előzetes)
2011: Magyar Konyha - November 

2014. november 3., hétfő

Magyar Konyha 2014 november

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztőjének ajánlója:
„A józanság a rossz gyomor lelkiismerete.” (Gundel Károly)

"Meghökkentően kevés jó szakácskönyvet ismer a magyar gasztroirodalom. A XVIII. századot uralta a Szakáts mesterségnek könyvecskéje „úri és közönséges konyhák számára”, a reformkor alapfőzőkönyve Czifray István legújabb nemzeti szakácskonyve, majd Rézi néni szegedi munkái, Dobos C. József (a dobostorta feltalálója), Zilahy Ágnes és Emma asszony receptgyűjteményei következtek, végül Magyar Elek Ínyesmestere. Ezért meglepetés minden olyan receptkönyv, amely eltér a megszokott ízektől. Bornemissza Karola könyve, a Kipróbált receptek az erdélyi arisztokrácia mindennapjaiba enged bepillantást. A könyv szerzője sem volt akárki, izgalmas, extravagáns nőalak, amatőr színésznő, írók és politikusok barátja, az első magyar asszony, aki repülőgépre szállt. A báróné különleges receptjeit (citromos tejfölös nyelv, Richelieu-pulyka, narancsos tormaparfé) a Kistücsök séfje, Jahni László főzte le. Egészen más típusú menüsort kínál a szatmári Baráth Vendégház konyhája. A kötött tészta leves, a tengeri kásás töltött káposzta egyszerű, de nagyszerű paraszti étel. Természetesen a cinkepuliszka sem énekes madarakból készül, hanem lisztből és burgonyából.
A modern konyha újabb írányát kínálja Ádam Csaba. Az Olimpia étteremben mindennapos nyersanyag a vadszezám, a kínai taro gyökér, a japán vadpetrezselyem, a mantanghong retek és számos korianderfajta. A meglepetés az, hogy ezeket az egzotikusnak számító (valójában hétköznapi) zöldségeket és fűszereket nem külföldről hozatják, hanem Halasztelken termesztik, fóliasátorban. A fiatal séf az egész világot szeretné egyetlen tányéron összerendezni, valójában provokálja a hétköznapi rutinba belefásult ízlelőbimbóinkat. Ugyanezt teszi Libor Maria is. A makói Limara Pékség tésztás nagyasszonya a házi kenyérsütés fortélyaiba avat be. Ha az ember őt hallgatja, mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint vörösboros-diós, sörös, aludttejes, balzsamecetes, vargányás kenyeret dagasztani. A cikket olvasva csak azon csodálkozhatunk, hogy akad még háziasszony, aki ezek után „záklyás vakarcsot”, azaz plázakenyeret vásárol.
Novemberi számunkban terítékre kerül a kacsamáj, a fűszerszámként és gyógyszerként is használt bazsalikom, valamint a tél kedvelt gyümölcseinek is nevezett citrusfélék.A szekszárdi Takler trió (Takler Ferenc és két fia) arról beszél, hogy a családnak háromszáz év óta mindig volt pincéje, az 1980-as évek végen mégis mindent elölről kellett kezdeniük. A borban, mondják, éppúgy meg kell találni az egyensúlyt, mint az életben. Jártunk a baklava nevű édesség fővárosában, a törökországi Gazientepben is, ahol a híres pekmez (mifelénk mustméz) készül. A világutazó Evlija Cselebi szerint (aki a XVII. századi Magyarorszagról is közölt érdekes tudósításokat) az antepi emberek azért beszélnek negédesen, mert töméntelen édességet fogyasztanak. Ludwig Feuerbach német filozófus nyilván tudta ezt, hiszen tőle származik a sokat citált mondat: „Der Mensch ist, was er isst”, amit jobb híján úgy fordíthatunk: „Az vagy, amit eszel.”
Ha novemberi étlapunkról választ, számtalan alakváltozáson eshet át. Lehet tönkölykorpás aludttejes kifli, posírozott kacsamáj tepertőmorzsával, nyári dolma olívaolajjal, spárgasaláta homárral, egészben sült csirke, esetleg grapefruitlekvár. A legjobb persze, ha a kenyeret választja. Hiszen a kenyér az ételek között olyan, mint az imádságok között a miatyánk."