Menüpontok

2011. augusztus 3., szerda

Erősített borok: A portói

Bár idehaza még mindig gyerekcipőben jár a portói borok fogyasztása, de ellenére ennek bízom benne, hogy sokaknak érdekes lesz a mostani cikk. A Duoro-völgyében termett borok történelme, kultúrája ugyanis igazi felfedezésre váró kaland.


A portói borok tradíciója összetett, sokoldalú történet, és sok évszázadra nyúlik vissza. A legtöbb portói pincészet, ma is az eredeti alapítók és beszállítók angol nevét viseli, mint a Dow’s, Taylor’s, Warre’s ,Graham’s, Croft, Cockburn, de persze találunk számos portugál eredetű elnevezést is.

A portói vagy nemzetközi nevén port/oporto, az egyik legfontosabb tradicionális erősített bor, mely nevét Porto városáról kapta, a nagy pincészetek és kereskedőházak viszont a folyó túlpartján Vila Nova de Gaia-ban székelnek. Sokáig ez a bor volt Portugália legfontosabb exportterméke, mely a brit kereskedelmi flották és a birodalom segítségével világhírre és megbecsülésre tett szert az utóbbi három évszázadban, mindenhol ahová a bátor hajósok és az angolszász kultúra által eljutott.

Az „erősített bor” kifejezés egy technikai eljárásra utal, mely folyamán az erjedésben lévő, általában vörös, de néha fehérbort, magas, alkoholtartalmú borpárlattal házasítják, mely megállítja az erjedést, és így a természetes, szőlőből származó cukrok megmaradnak a borban, ami minden esetben édes érzetet ad. A kész portói általában 20%-os alkoholfok környékén kerül palackba.
A Duoro folyó völgyében, meredek, magasba emelkedő, teraszos partokat találunk, néhol palás, de legfőképpen gránitos talajjal, ami elősegíti a szőlők teljes érettségét a mediterrán forró nyarak és enyhe ősz folyamán. Mivel több, mint 80 szőlőfajtát használnak, és minden pincének megvan a saját receptje, a pontos fajtaleírástól eltekinthetünk. Ez esetben, a portói készítése inkább a speciális technikákban és érlelésben rejlik, mintsem a felhasznált fajták karakterén. Meg kell viszont jegyeznem, hogy korántsem mindegy milyen minőségű szőlőket használnak fel a pincészetek, de az egyes fajták karaktere itt nem befolyásolja a kész bort olyan mértékben, mint azt a borászat más területein megszoktuk.


Ruby Port
Ha a címkén ez a felirat áll, valószínűleg egy mélyrubin színű, fiatalabb, gyümölcsös borra számíthatunk, visszafogottabb áron. Semmiképpen sem szabad itt olcsó és alacsony minőségű borra gondolni, ez csupán a fiatalosabb stílus, egyúttal pedig a portói „borpiramis” alapja. Évjárat-megjelölés nincs, hiszen a portói mesterek itt több év terméséből is dolgozhatnak, hogy elérjék a megfelelő minőséget és ízvilágot. Ezt a bort rövidebb, mindössze hároméves érlelés és erős, fűszeres gyümölcsösség jellemzi.

Tawny Port
Ha a Ruby Port nevét a rubinvörös színről kapta, akkor a Tawny a mélybarnás árnyalatokról lett híres. Ebben az esetben a hosszú, nagy tölgyfahordós érlelés okozza az érlelés által kezdetben mélyvörös szín, barna tónusú változását. Ezek a borok általában kormegjelöléssel kerülnek palackba 5, 10, 20 vagy 40 évesen. Az áruk a korukkal egyenes arányban nő, bár sokszor nem ez a tényező adja az igazi minőséget. A Tawny Port legtöbbször enyhén diós, csokoládés és fűszeres, karamelles ízjegyek hordozója, ezáltal kiváló párosítás lehet csokoládés vagy kakaóalapú desszertekhez, de érlelt, édesebb sajtokhoz is ajánlom.

Late Bottled Vintage
A Tawny-val, illetve Ruby-val ellentétben - melyek több évjárat házasításai – ez olyan portói, mely egy nem kiváló, de minőségileg megfelelő évjárat terméke. Színében és ízvilágában legjobban a Ruby-ra hasonlít, különbség a hosszabb érlelési idő, és általában a jobb minőségű szőlő, melyből válogatták. Az évjáratot minden esetben feltüntetik a palackon, bár mégsem annyira kulcsfontosságú, mint az évjáratos portóiaknál. 

Vintage 
Az évjáratos portói, a legmagasabb kategória, és ez az árában is megmutatkozik. Legtöbbször válogatott dűlőkből, híres szőlőskertek terméséből származik, ami megint csak extra minőséget, illetve kiadásokat jelent. Fontos, hogy az előzőekkel ellentétben az évjáratos portóit palackban érlelik, így általában legalább tíz, de inkább húsz-huszonöt évet kell várnunk a teljes érettséghez, ez néhol egy évszázadnál is további élvezhetőséget feltételez. Az évjáratos portói hihetetlen mély illat- és ízélményekkel ajándékozza kóstolóit, viszont szinte élvezhetetlenül erős és csípős, míg el nem éri a legalább egy évtizedes életkort. Palackjainak ára tízezer forintokban mérhető, néhány kiemelkedő évjárat, akár százezres nagyságrendeket is megkíván, mivel ezeket a világon a legtovább érlelhető borok között tartják számon.


White Port
Ezek friss, könnyed, alacsony savtartalmú borok fehér fajtákból. Legtöbbször jéghidegen fogyasztják a portugál nyári forróságában, és szerepe is nagyjából ennyi; nem akar mást, mint frissíteni. Ezeknek a boroknak az értéke általában nem magas és a piaci helyzetük sem számottevő, viszont kellemes aperitifként szolgálhatnak.