A párom egy szombat este a szokásos „csicsergős” csajos összejövetelre ment. Miután megjött a buliról, nem győzte elmesélni egyik legújabb ízélményét, ez pedig a vacsorára fogyasztott ropogós, fűszeres, mézes sült csirkeszárny volt.
Azonnal elhatároztuk, hogy a lehető legközelebbi időpontban mi is elkészítjük. Miután a szokásos pénteki piacnapon találtunk hozzá friss csirkeszárnyat, nem haboztunk egy pillanatig sem.
A receptet megismerve nekem azonnal a marokkói konyha, a tagine, tajine-os (később csak tazsin) ételek jutottak eszembe. Nálunk sajnos még nincs meg ez a remek alkalmatosság, ami nem más, mint egy kúpos fejű cserép főzőedény. Észak-Afrikában hagyományos fafűtésű fazekas-kemencékben készítik, és mindennapi alkalmatosságnak számít. Úgy működik, mint egy kis cserépkemence: fedelének kúpos sipkaformája van, így főzés közben mozog benne a levegő, lágy melegben készül az étel. A pác:
Tegyünk egy tálba kevés mustárt, olívaolajat, mézet, chilit, rozmaringot, szerecsendiót, őrölt köményt, sót, borsot. Ebből a pácból tegyünk félre egy kis adagot, amivel majd kenegethetjük a szárnyakat. A megmosott csirkeszárnyakat jól dörzsöljük be a páccal, és hagyjuk így legalább egy éjszakára.
A szárnyak sütése:
Másnap tegyük egy lábosba a pácolódott szárnyakat, és kevés húsalaplével együtt kezdjük el párolni. Nem kell sokáig elegendő, amíg a szárnyak félig megpuhulnak. Ezután tegyük át egy tepsibe, és a lábosban maradt szaftból tegyünk alá egy egészen kis mennyiséget. Figyeljünk arra, hogy ez soha ne legyen több egy újnyi mennyiségnél, inkább mindig pótoljuk. Sülés közben a félretett páccal folyamatosan kenegessük a sülő csirkeszárnyakat egészen addig, amíg ropogóssá nem sülnek. Akárcsak rengeteg marokkói ételt, ezt is érdemes kuszkusszal együtt tálalni. (elkészítését itt találhatjátok)
Ha rám hallgattok egy kifejezetten fűszeres traminival (lehet benne kevés maradékcukor is) próbáljátok ki. Az étel és a bor egzotikus, fűszeres, pikánsan édes ízei nagyon jól egymásra találnak.
