Menüpontok

2012. május 14., hétfő

Csalánkrémleves szezámos rösztivel

Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna gasztronómiai megszállottságomban, hogy csalánt fogok készíteni. Mert ugye a legtöbb embernek a nem túl kellemes, sőt csípős gyermekkori emlékek jutnak eszébe erről a növényről. Még inkább váratott magára a dolog, mikor a (számomra legfontosabb) hazai szakácskönyv-hármasban (Simai, Czifray, Dobos) sem találtam semmi utalást erre a gyógynövényre. Na, de nem volt mit tenni, egy erdei séta alkalmával, aztán nem tudtam megállni, hogy ne szedjek egy kisebb szatyorra valót.

Kell hozzá:
Egy kisebb szatyor csalánlevél,
só, bors, szerecsendió,
olívaolaj, vaj, tejföl.

A rösztihez:
3 kisebb burgonya,
3-4 evőkanál liszt,
1 tojás, só, szerecsendió,
kevés szezámmag.

A csalánt leveleire szedjük, jól megmossuk, és forrásban lévő vízben blansírozzuk. Ezután egy lábosban vajat és olívaolajat hevítünk, s erre dobjuk rá a csalánleveleket. Sózzuk, és egész enyhén megpirítjuk. Kis idő múlva hozzáadjuk a kikevert tejfölt, a fűszereket, és az egészet szokásos módon pürésítjük, úgy, hogy a blansírozott levelekből kicsöpögött és felfogott levet adjuk hozzá kis adagonként.  Ha a krémlevesben nem szeretnétek további apró rostokat, úgy az egészet még szűrjétek át egy sűrű szövésű szűrőn.
A rösztihez megpucoljuk a burgonyát, lereszeljük, ízesítjük a fűszerekkel, teszünk hozzá lisztet, tojást, szezámmagot, és az egészet összedolgozzuk. Ha van, tetszőleges formába tesszük (nekem a párom angyalos formája jutott) a nyers alapot, és serpenyőben mindkét oldalát megsütjük. Tálaláskor a rösztit egy mélytányérba tesszük, és köré merjük a levest.

Tipp:
Bár ugye a leveshez általában nem nagyon szokás italt, illetve bort fogyasztani, különösen egy menüsorban, de ha önállóan adjuk fel, kerülhet mellé egy jó pohár fehérbor. Ebben az esetben mindenképpen acélos, jó savú, kifejezetten vegetális bort válasszunk. Szinte mindig biztos siker egy sauvignon blanc, ha nincs, szép lehet mellé egy Balaton-felvidéki olaszrizling is.