Menüpontok

2012. augusztus 21., kedd

Régi idők vendéglői II. - Kertvendéglő az Erzsébet-kertben

A Neuhof – ahogy a régi soproniak hívják – vagy más néven Erzsébet-kert ma is meghatározó, közkedvelt része a városnak. Többször átépítették, bővítették, utakkal szabdalták, máskor virágtengerrel borították, vendéglőt, sörözőt, zenepavilont építettek. Ez utóbbiak sajnos ma már nem léteznek.

Hogy a régi, legendás Erzsébet-kerti vendéglő alapítását megismerhessük, két különböző pontról kell kezdeni a történetet. A Rák (Bánfalvi) patak partján lévő Neuhof a XVIII. század elején még a külső várfalon túli telek volt. Neuhof (később Újteleki) kapun át lehetett megközelíteni a szépen gondozott, eredetileg magántulajdonban levő parkot.  Ezt a területet 1763-ban vásároIta meg a város, így lett az első közpark. Eredetileg szabályos mértani építésű franciás park volt, melyet később oldottabbá tettek, zegzugos, de ugyanakkor romantikus utakkal, sétányokkal. 1841-ben a városban katonáskodott Petőfi, aki diáktársaival, katonacimboráival már szívesen járt a Neuhofba.
1846-ban megkezdődött a Neuhof tájképi kertté alakítása. Ekkor kapcsolták a kerthez a terület északi szegélyén a Rák-patak mentén húzódó, őshonos fafajokból - hazai nyárakból, füzekből, szilből álló galéria erdősávot. 1855-ben kezdték ültetni a vadgesztenyefákat és az egynyári virágok szaporítására üvegházat is építettek. Rövidesen afféle "soproni városligetté" változott. Sörfőzde sörházzal, sörkerttel, mutatványos- vagy cirkuszi bódék, sőt a sörházban nyaranta szabadtéri zene jellemezte, amelyet felváltva szolgáltattak a tűztorony fúvósai, a tűzoltózenekar vagy éppen a győri cigányzenekar. 1863-ban a Neuhofban tartották az első soproni magyar dalosünnepélyt, és 1889-ben állandó zenepavilont is építettek, ez –Nagyanyám meséi szerint - még a 30-as, 40-es években is állt. 1898-tól a korábbi Neuhofot a tragikus körülmények között elhunyt, Erzsébet királynő tiszteletére keresztelték át Erzsébet-kertnek, s ugyanebben az évben a szomszédos Vághy-féle gyümölcsöskert megvásárlásával a város tovább bővítette.

Sopron borvidéki város, ami azonban nem jelenti azt, hogy a sörfőzésnek ne lennének évszázados hagyományai. A város több részén is üzemelt serfőzde, melyek természetesen régi, manufakturális módon működtek. A sörfőzés egészen 1848-ig városi monopólium volt, melyet később feloldottak, így egyszeriben számos söröző nyílt, az pedig már dokumentált, hogy a Bach-korszakban idekerült cseh és osztrák hivatalnokok nagyban fogyasztották a helyi „folyékony kenyeret”. Ebben az időszakban megnőtt a vendéglők száma is, volt, amelyik tiszavirág életűnek bizonyult, volt, amelyik évtizedekig üzemelt.
Úgy tudjuk, a Neuhofban már az 1800-as évek közepétől létezett a sörfőzde mellett szezonális sörház, kerthelységgel, aztán az 1895-ben alakult Első Soproni Serfőző és Malátagyár Rt. állandó kóstoldát nyitott itt. Erre épült Wälder Ignác tervei alapján 1902-ben a Kertvendéglő. Később a Soproni Sörgyár már nem akarta üzemeltetni a helyet, ezért átadta azt Effenberger Karolinának, aki egészen 1913-ig bérelte. Ezután Varró Kálmán és József 1936-ig, Jäger Mihály pedig 1950-ig vitte sikerrel. A vendéglátó egységek nagyjából ott álltak, ahol ma a játszótér található.

Valamit ebből a hangulatból próbált meg visszacsempészni az a pár fiatalember, aki a később megépült kultúr- majd üzletház alsó részén üzemeltetett jó hírű vendéglőt, ám azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy hangulatos kertvendéglő ma nagyon hiányzik e területről.

Források: Soproni Szemle, Göncz József-Bognár Béla: Vendéglátás és szórakozás Sopron vármegyében.